Az EU költségvetése korántsem olyan nagy összeg, mint azt talán elsőre gondolnánk. A tagállamok összesített bruttó nemzeti jövedelmének mindössze körülbelül 1 százalékát teszi ki – az EU minden tevékenységét ebből fedezi. De honnan van pénze az EU-nak? Hogyan járulnak hozzá a közös programok finanszírozásához a tagállamok? Most, hogy a Bizottság ismertette javaslatát az új hosszú távú költségvetésre, és ismét felerősödtek az ezt övező viták, dióhéjban összefoglaljuk, mit érdemes tudni az EU bevételi oldaláról.

„Miért nem *erre* költ az EU?”

A médiában és közösségi oldalakon sokszor felmerül a vád, hogy az EU nem ad valamilyen fontos tevékenységre – például a koronavírus elleni védekezésre – pénzt, annak ellenére, hogy „annyi van neki”. Fontos látni, hogy az EU maga csak azzal a forrással rendelkezik, amelyet korábban a meghatározott szabályok szerint a tagállamok a rendelkezésére bocsátottak, és szintén csak arra és úgy költhet, ahogy arról az uniós intézmények és tagállamok korábban megállapodtak. Nincsen tehát „pluszpénz”, az EU a megadott korlátok és szabályok figyelembevételével legfeljebb újrarendezheti a kiadásait – ahogy azt egyébként tette és teszi a koronavírus-járvány elleni fellépés esetén is.

Honnan van az EU pénze?

Az EU számára a céljai eléréséhez szükséges bevételi források évtizedek óta változatlanok:

• Az EU külső határain kivetett vámok adják a közös költségvetés körülbelül 15 százalékát (a tagállamoknál az összeg 20%-a marad beszedési költségként).
• Nagyjából 13 százalékot tesznek ki jelenleg a hozzáadott érték-adó alapján (Magyarországon áfa) számított bevételek. Az egyes tagállamok hozzáadott érték-adó alapjára 0,3%-os kulcsot alkalmaznak és ezt átutalják az EU-nak.
• A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapú saját forrás mára a legjelentősebb, a saját forrásokból származó bevételek több mint 70 százalékát teszi ki. A tagállamok bruttó nemzeti jövedelmük bizonyos százalékát adják a közös költségvetésbe – ezt a százalékarányt az éves költségvetési eljárás részeként felülvizsgálják és rögzítik. Egyes tag­államok kedvezményben részesülnek.
  
  

Emellett még éves szinten a forrásoldal 1-2 százalékát az EU egyéb bevételei adják. Ez az előző évi költségvetési többletből, illetve egyéb bevételi forrásokból – főként (versenyjogi) bírságokból, az EU személyzete által a fizetésük után fizetett adókból, a nem uniós országok egyes uniós programokhoz fizetett hozzájárulásaiból – állnak.

Forrás: Az uniós költségvetés jövője

A legnagyobb befizetők

Ahogy a saját források rendszerén is látszik, mára az EU bevételeinek nagy része a bruttó nemzeti jövedelem arányában befizetett hozzájárulás. A költségvetéshez a legnagyobb jövedelmű tagállamok járulnak hozzá leginkább, így elég nagy az átfedés a „leggazdagabb” (legnagyobb GDP-vel rendelkező) tagállamok listája és a legnagyobb befizetők sorrendje között.



Sok vagy kevés?

Mindez összesen 2019-ben összesen 148 milliárd euró bevételt jelentett az EU számára. Összehasonlításképp: ez kevesebb, mint Ausztria vagy Belgium éves költségvetése, a tagállamok össz-GNI-ának körülbelül 1%-a az EU valamennyi tagállama nemzeti költségvetésének pedig nagyjából 2%-a. Ez annyit jelent, mintha minden uniós polgár évente körülbelül 240 eurót – mondjuk napi egy kávé árát – fizetne a közös kasszába.

Fontos alapelv, hogy a kiadások sosem haladhatják meg a bevételeket: tehát az EU-nak ennyi forrás áll rendelkezésre, hogy fedezze összes politikáját, akcióját – például a diákok külföldi tanulásának támogatását, kisvállalkozások számára a könnyebb piacra jutást, a kutatóknak fejlesztési forrást, a munkát keresőknek új képzéseket.

Küszöbön a reform

Az EU bevételi rendszerének reformja már nagyon régóta napirenden van. A tagállamok keresik a módját, hogyan lehetne stabilabbá, (a sok korrekciótól) egyszerűbbé, átláthatóbbá, méltányosabbá, demokratikusan elszámoltathatóbbá tenni, emellett biztosítani, hogy az EU elegendő forrással rendelkezzen az előtte álló új kihívások kezeléséhez. Régóta vizsgálják, hogy mindehhez milyen új típusú forrásokat tudnának bevonni. 2018 közepén a Bizottság alternatív bevételi forrásokat javasolt, például a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételek alapján, az újrafeldolgozatlan műanyagon alapuló hozzájárulásokat vagy az új közös összevont társaságiadó-alap egy részét. Az erről szóló egyeztetések még zajlanak az intézmények és a tagállamok között.

Lehet, de nem igazán érdemes eurocentesíteni a tagság mérlegét: akik például a nettó működési egyenleg alapján számolják ki, mennyire „hasznos” egy ország számára a tagság, azok nem biztos, hogy közelebb jutnak az igazsághoz. Bár Magyarország rendre dobogós az ilyen elemzéseknél (a befizetések és lehívott támogatások egyenlegét a GNI-hoz viszonyítva 2018-ban nem volt ország, amelynek jobb lett volna az egyenlege), ez a szemlélet magában nem fejezi ki eléggé, milyen előnyökkel jár a tagság.  Mindezek mellett tagként minden ország olyan járulékos előnyökkel élhet – a békétől a szabad utazáson, egységes piacon, erősebb fogyasztói jogokon, magasabb szintű élelmiszerbiztonságon és környezetvédelmen át a hatékonyabb nemzetközi érdekérvényesítésig –, amelyekre egyedül nem lenne lehetősége.

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon!