Az emberben mindig ott a gonosz, és ott a jó is. Még ha a szituációk, a környezetünk, írott és íratlan normák befolyásolják is viselkedésünket, legtöbbször tudjuk kontrollálni, hogy mit hozunk a felszínre. Szabadon engedjük-e a gonoszt, vagy úgy döntünk, hogy a jó irányítja cselekedeteinket a mindennapokban, és aktívan teszünk-e azért, hogy mások életét – akár apróságokkal is – jobbá tegyük. Kevesen vizsgálták annyit az emberi lélek két oldalát, mint Philip Zimbardo, a híres szociálpszichológus, aki a Hősök Tere Kezdeményezés jóvoltából nemrégiben nálunk járt. A professzor Al Ghaoui Hesnával beszélgetve mesélt nekünk híres börtönkísérletéről, aktuális céljairól, valamit arról, hogyan próbál a magyarok gondolkodásába mindennapi hősiességet csempészni.
A „gonosz” nyomában
Philip Zimbardo börtönkísérletének híre a hetvenes évek elején járta be a világot. Ekkor egy valósághű, önkéntesek bevonásával tartott börtönszimuláció segítségével arra kereste a választ, milyen hatással lehetnek a felvett társadalmi szerepek a viselkedésre. Stanley Milgram hírhedt kísérlete nyomán azt vizsgálta, hogy hétköznapi, mentálisan egészséges emberek egy alá- és fölérendeltségi viszonyrendszerben mennyire vesznek fel a szerepük szerinti viselkedésformát. A szimulációban az őrök embertelen és megalázó módon bántak a rabokkal, akik súlyos emocionális zavarok jeleit kezdték mutatni. Az őrök olyan komolyan beleélték magukat szerepükbe, hogy a kísérletet a tervezettnél jóval korábban félbe kellett szakítani. A kísérlet eredménye azóta kötelező tananyag minden pszichológiahallgatónak: eszerint az adott szituáció mindennél erősebben – még alapvető tulajdonságaik ellenében is – meghatározza az emberek cselekedeteit. A kísérlet megállapításait felhasználták abban perben is, amely az amerikai katonák Abu Ghraib iraki börtönben elkövetett visszaéléseit vizsgálta. Zimbardo a bírósági tárgyaláson szakértőként működött közre, és meglátásait enyhítő körülményként vették figyelembe az ítéletnél. A híres stanfordi kísérletből nemrégiben egy film is készült, amely a 45 évvel ezelőtti történéseket mutatja be. A film számos rangos elismerésben is részesült.
A „jót” keresve
Zimbardo az utóbbi években azonban elsősorban nem a Lucifer-hatással és a gonosszal foglalkozik, hanem éppen a mindenkiben meglévő jóval. Célja, hogy a világon minél több helyen – így Magyarországon is – „mindennapi hősöket” neveljen. Oktatási programjával segíteni szeretne abban, hogy a hétköznapi emberek nyitott szemmel járva észrevegyék, milyen aprósággal tehetik jobbá valaki másnak az életét. Miért nem állunk meg, ha látunk egy utcán fekvő embert, aki nyilvánvalóan segítségre szorulhat? Miért tudunk szenvtelenül elmenni a hajléktalanok mellett nap mint nap egy nagyváros utcáit járva? Nem a gonoszság, hanem sokszor a társadalmi normák, az íratlan szokások azok, amelyek miatt inkább nem veszünk tudomást más szenvedéséről. Bár sokszor már egy jó szó is elég lehet ahhoz, hogy valakinek valamiféle támaszt adjunk – legtöbbször mégsem tesszük meg még ezt az apró lépést sem.
Mindennapi hősök Magyarországon is
Zimbardo arra szeretné ösztönözni az embereket, hogy tegyenek másokkal valami jót, akár a megszokások és normák ellenében is, komfortzónájukból kilépve. Magyarországon a professzor elképzeléseiből kiindulva a Hősök Tere Kezdeményezés már két és fél éve tart előadásokat és képzéseket többek között pedagógusoknak és diákoknak. A Hősök Tere önkénteseinek segítségével közel 1 300 magyar pedagógushoz jutottak már el. A fiataloknak tartott foglalkozások célja a nyitottságra és kritikus gondolkodásra való ösztönzés, érzékenyítés, a másokért tevés mintájának elterjesztése. A csoportmunkán és együttműködésen alapuló interaktív programok segítenek lebontani az előítéleteket, és szociálisan érzékeny, „okos és hatékony hősöket” képeznek.
A Hősök Tere Kezdeményezés idén is meghirdette 30 napos kihívását, amelyben a résztvevőknek 30 napig minden nap kell tenniük valamilyen apró jót valaki mással. Fel kell ismerni az adódó lehetőséget és mondani egy bókot, érdeklődni a másik ember hogylétéről, élményeiről, érzéseiről és figyelemmel meg kell hallgatni a válaszát. A kezdeményezéshez bárki bármikor csatlakozhat, a szervezők várják a tapasztalatokról szóló közösségi médiás beszámolókat is (#30nap, #hosokterekezdemenyezes, #azvagyokamitteszek hestegekkel).
Zimbardo nem „a világot akarja megváltani”, csak egy-egy szituációt szeretne a jó irányba befolyásolni. Kis lépésekkel, apró, mindennapi hőstettekkel szeretné megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját. Véleménye szerint – kicsit vitatkozva a dalai lámával – a jó szándék és együttérzés önmagában nem elég. Aktív cselekedet is kell hozzá, hogy változást hozhassunk mások és a magunk életébe. Ez a mindennapi hőstett – bármilyen kicsi is – szükséges a változáshoz, amit mernünk kell meglépni.
Az vagy, amit teszel – te mit teszel? :-)
Zimbardo az Európa Pontban beszélt legújabb, nemrégiben magyarul megjelent könyvéről is, amely napjaink egyik legijesztőbb jelenségét mutatja be. Manapság sok fiatal férfi a valóság elől menekülve, a videojátékok és a netes pornó bűvkörében él. Minden, a virtuális világ szélsőségeinél enyhébb impulzus már kevés a számukra; a könnyen elérhető, férfias vágyakat kielégítő, agresszív és harcias viselkedéseket közvetítő játékok és pornográf tartalmak függőivé válnak. Társadalmi kapcsolataik beszűkülnek, teljesen elszigetelődnek, elvesztik érdeklődésüket a valós emberek és kapcsolatok felé. A jelenség például Japánban már óriási méreteket ölt (a neve hikikomori), de hatása Európában is egyre jelentősebb, és valamilyen formában szinte minden fiatal férfi és fiú életében jelentkezik. A professzor szerint ezért ennek egyéni és társadalmi szinten is figyelmet kell szentelni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.