Finnország eper, lakóiban pedig sok a sisu

Egy csésze Európa sorozatunkban legutóbb Finnországgal foglalkoztunk: négy vendégünktől sokat megtudtunk az országról és lakóiról, a finnekről és a kialakult sztereotípiák igazságáról és egyéb érdekességekről, miközben a finn finomságok kerültek a tányérunkra.

Első vendégünk Pasi Tuominen finn nagykövet volt, aki harmadik éve van hivatalában Magyarországon, és évek óta magyarul is tanul, így előadásának egy részét magyarul tartotta. Ezzel kapcsolatban elmondta: a finn és a magyar nyelv rokonságát egyértelműen bizonyítja, hogy mindkét nyelvet nagyon nehéz megtanulni.

A finn oktatás magas színvonala méltán világhírű, az ország hosszú ideje jól szerepel az oktatással kapcsolatos felméréseken, az általános iskolás oktatástól egészen az egyetemekig. Szederkényi Olga, az est háziasszonya e siker titkáról kérdezte vendégét, amely a nagykövet szerint több dologra vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy a finn rendszer az egyenlőséget támogatja, ugyanis Finnországban a gyerekek (és szüleik) nem választhatják meg iskolájukat, ott minden gyerek a lakóhelyéhez legközelebbi iskolába jár. Ez pedig amellett, hogy praktikus, nem is okoz problémát senkinek, mert a rendszer úgy van felépítve, hogy a kis vidéki települések iskolái éppen ugyanazt a színvonalat legyenek képesek nyújtani, mint a Helsinki legmenőbb területén lévő iskolák. A finn oktatási rendszer fontos ismérve az is, hogy alapvetően nem az elitképzésre koncentrál, hanem mindenkinek igyekszik legalább közepesen erős tudást átadni. A hallgatók stabil általános tudással kerülnek be az egyetemekre, ahol nagy szabadságot élveznek a választható tárgyak és minden egyéb tekintetében. Nagyban hozzájárul az oktatás minőségéhez az is, hogy a tanári hivatás Finnországban az egyik legmegbecsültebb szakma, ahova nagyon nehéz bekerülni. Az elismertség nemcsak presztízsben, de anyagilag is mérhető – Finnországban a tanári szakma jó fizetéssel is párosul.

A nagykövet a Nokia-csoda utáni időszakról is beszélt: elmondta, hogy bár már nem adja a gyár az ország nemzeti össztermékének jelentős hányadát, a cég ma is létezik, és ugyanúgy fontos Finnország számára. Továbbra is jelen van Magyarországon is, csak valamelyest profilt váltott. A cég a telekommunikáció mellett az internet korlátlan lehetőségeire épít, és többek között az okos háztartási gépek fejlesztésében alkothat maradandót. Tuominen szerint Finnország a jövőben a környezetbarát technológiák / bioipar stratégiai területén érhet el jelentős sikereket.

Az est második vendége Kárpáti Réka tolmács volt, aki, bár francia-magyar szakra készült az egyetemen, beleszeretett a finn nyelvbe, és ez máig befolyásolja életét. Meghatározó volt számára, amikor tanulmányai során „élménytanításban” vehetett részt egy finn népfőiskolán, amely – sok évvel a mai divatos csapatépítő tréningek előtt – a csapatban szerzett tudásra helyezi a hangsúlyt, ugyanis informális kapcsolatokra építve ad át tudást a résztvevőknek.

A sztereotípiák közül szerinte nagyon jellemző a szauna szeretete és fontossága – ahogy a finnek tartják „a legjobb döntések a szaunákban születnek”. Cáfolta ugyanakkor, hogy a finnek alkoholisták lennének. A statisztikákat tekintve a finnek kevesebb alkoholt fogyasztanak átlagosan, mint a magyarok, csak az alkoholfogyasztás eloszlása mutat más (koncentráltabb) mintát náluk. Réka többek között vörösáfonya-gyűjtő világbajnokságon és -23 fokban rendezett túlélőtúrákon ismerte meg Finnországot és a finneket, akikben nagyon becsüli a „sisu”-t, a finn szívósságot és kitartást, amely mindig továbblendíti őket a nehézségeken. A kitartásuk mellett nagyra értékeli kedvességüket és közvetlenségüket, tapasztalatai szerint a finnek egyáltalán nem hidegek és távolságtartóak.



Finnországban a legjobban a gyönyörű természetet és nyugalmat szereti. Amikor kiutazik, mindig örömmel megy az itthoni stresszből Finnországba, ahol mindig megnyugszik. Egyik korábbi vendégünk Máltát írná fel receptre a magyaroknak depresszió ellen, ő viszont a finn kúrát javasolná felvenni a gyógymódok közé. Kedvenc finn mondása: „Saját országunk eper, az idegen ország fekete áfonya” („Oma maa mansikka; muu maa mustikka”) – amely nemcsak az északi népek bogyószeretetét rögzíti szép szóképbe, de egyszerre sűríti a magyar „ahány ház, annyi szokás” és a „mindenhol jó, de legjobb otthon” mondást, és tökéletesen leírja a finnek hazaszeretetét is (az eper drága kincs a gyümölcsök közül, míg az áfonya átlagos, nagyon sok helyen terem.)

Essi Székelyt 23 éve a szerelem hozta Magyarországra, azóta él itt férjével és három lányával. A finn nyugalmat ő kicsit árnyaltabban látja, a finnekkel szemben nagyra értékeli a magyarok lazaságát, és örül, hogy itt nem szervezik-aggódják túl a dolgokat, amit finn barátainál néha nehezményez. Hazájából sok minden hiányzik neki, például a salmiakki (sós, medvecukor-szerű édesség), de a lányaival igyekszik mindent megtenni azért, hogy finnségüket, a „finn kincset” Magyarországon őrizzék (nyelvben és hagyományokban), és ugyanezt teszik a magyar kincsekkel Finnországba utazva. Amikor négyen vannak otthon a lányokkal, akkor otthonuk egy mini-Finnország, ahova a hazaérkező magyar férj érkezik „külföldiként”.

Az est utolsó vendége Lantos Gábor, a 100 nap északoncímű könyv szerzője volt, aki igazi finn-rajongó, rengeteg élményt és barátot szerzett Finnországban. Sőt, Gábor finn becenevet is kapott, amire nagyon büszke – ez a finneknél azt jelenti, hogy egy finn család befogadta fiának. Ő is nagyra értékeli a finnek természetközeliségét, emberközelségét és nyugalmát, elismeréssel beszélt a finn oktatásról is. Lantos Gábor északi utazásai során sok minden helyi érdekességet kipróbált – utazott motoros szánnal, részt vett a Vasa-futáson, kipróbálta a füstös szaunát és a finnek különleges léggitárversenyéről és feleségcipelő versenyéről is beszámolt (amelyről mi is írtunk korábban). A Nokia hanyatlása és a gazdasági válság kapcsán hangsúlyozta, hogy Finnország korábban és a válság után is hagyományosan saját erejére, kvalitásaira, tudására támaszkodva tudott túljutni a nehéz időszakon. Emiatt hallani gyakran kritikus hangokat Finnországban például a görög mentőcsomaggal kapcsolatban. Lantos Gábor nemcsak Finnországot, hanem a többi északi országot is bejárta, szerinte jól leírja ezen népeket a helyi mondás, miszerint „a finnek kitalálják, a svédek elkészítik, a dánok eladják és a norvégok megveszik”.

A sorozat következő célpontja Kolozsvár, az EU ifjúsági fővárosa lesz – részletekkel kapcsolatban figyeljétek Facebook oldalunkat!

Képek forrása: konyvhetszeged2013.sk-szeged.hu, naplo.hu