Lárvaburger, molitorszendvics, kukacmuffin – lehet, hogy a nem is olyat távoli jövőben, a világ nem is egy távoli szegletében, hanem Európában mindennaposak lesznek az ehhez hasonló ételek. Az EU ugyanis nemrég engedélyezte területén az első rovaralapú élelmiszert, teret engedve az entomofágiának, azaz a rovarfogyasztásnak: a szárított tenebrio molitor (közönséges lisztbogár) lárva mostantól az EU területén is forgalomba hozható, biztonságos új élelmiszernek számít.
A hónapban ezúttal egy egyszerűbb, talán kevésbé ismert olasz ételt mutatunk be a ráérős főzés, a slow food jegyében. A rizottó al cavolfiore hagyományos olasz rizottófajta, amelynek fő összetevője és ízesítője a friss idényzöldség, a karfiol. Kerül bele emellett valamilyen klasszikus rizottórizs – például carnaroli vagy arborio –, csirke- vagy zöldségalaplé, fehérbor, fokhagyma, petrezselyem, vaj, olívaolaj, só, bors és reszelt parmezán.
Online Európa-napi fesztiválunkra több különleges programmal készülünk, de talán az egyik legizgalmasabb, hogy – először az Európa Pont történetében – közös EU-s sütésre invitálunk benneteket! Ebben a hazai gasztrovilág egyik legsokoldalúbb szereplője, a Chili és Vanília blog sokszakácskönyves megalkotója, Mautner Zsófi lesz segítségünkre. Nem is akármit, hanem az aktuális portugál elnökség apropóján egy nemzeti finomságot, a portugál kosárkát (pastel de nata vagy pastel de Belém) készíthetitek el vele. Ha szeretnétek Zsófival főzni, érdemes egy-két konyhai dolgot előkészíteni és pár hozzávalót beszerezni május 9-re!
Minden országnak megvan az a süteménye, amelyet gyerekkora óta ismer és szeret, a családi recept generációkon keresztül öröklődik, szerte az országban cukrászdákban és boltokban is találkozhatunk vele, elkészítéséről sok ezer különböző recept létezik, de arról rendre heves viták bontakoznak ki. A horvátoknak az egyik ilyen a hatlapos, csokikrémes mađarica, azaz a „magyar lány”, amelyet itthon ugyan nem ismerünk, de magyar származására számos elképzelés létezik.
Házibulik, családi összejövetelek, konferenciák állandó résztvevője, és szinte minden disznóvágáson is találkozhatunk vele: a tepertővel zsírossá és így tartóssá tett pogácsa évszázadok óta nagy kedvenc Magyarországon. Ez volt az első magyar ételkülönlegesség, amelyet az EU felvett hagyományos különleges termékek (HKT) listájára, még 2013-ban. Ez a recept képviseli Magyarországot a tízéves szülinapunkra készített ingyenesen letölthető e-recepteskönyvünkben is.
Tíz éve, 2011 januárjában indult el az Európa Pont, az Európai Unió információs és kulturális központja Budapesten, az Európai Unió Házában. A kerek évfordulóra meglepetéssel, egy ingyenesen letölthető e-könyvvel készültünk a tagországok kedvenc nemzeti – esetenként uniós oltalommal is védett – ételeiből.
Írország legismertebb péksüteménye a szódás kenyér. Nevét az elkészítéséhez szükséges szódabikarbónáról kapta, ami a tészta lazítását szolgálja. Sem kovászt, sem élesztőt nem tesznek bele, így nem kell órákat pihentetni és hosszan dagasztani – sütéssel együtt egy óra alatt megvan. Az íreket eredetileg a kényszerűség vezette a szódakenyér felé, de mára nemzeti büszkeségük része. Mivel könnyű elkészíteni, a pandémia kényszerű karanténideje – és az élesztőínség – alatt világszerte sokmillióan megismerték és megszerették.
Ha bajor ételkülönlegességet kell mondani, valószínűleg a legtöbbeknek beugrik a perec (esetleg a fehérkolbász, az édesmustár vagy a húskenyér), de különleges, 19. század közepéig visszanyúló történetét talán kevesebben ismerik. A történetben a jónevű Anton Nepomuk Pfannenbrenner (tükörfordításban „Serpenyőégető”) mellett fontos szerepet játszanak dél-német kolostorok, imára kulcsolt kezek és egy véletlenségből ételkészítéshez használt lúgos tisztitószer. A hónap receptjeként ezúttal a „süssünk EUR-Lexből” rovatunkban az uniós oltalom alatt álló bajor perecet mutatjuk be, amellyel egyúttal a német soros elnökségtől is búcsúzunk.