Ha idén megtörnétek a bejgli hegemóniáját, egy spanyol ünnepi finomságot ajánlunk figyelmetekbe. A roscón de reyes nélkül nincs ünnep Spanyolországban. A finom, narancsos ízű süteményt ott jellemzően január elején, a napkeleti bölcsek vagy háromkirályok eljövetelekor fogyasztják.

A karácsony a bőség és a nagylelkűség időszaka – viszont a gyakorlatban az átlagosnál is nagyobb pazarlással jár. Számítások szerint az ünnepi időszakban körülbelül 30%-kal megugrik egy család szeméttermelése. Éppen ezért érdemes ilyenkor egy kicsit visszafogni magunkat, és az ünnepi hangulatban is gondolni fenntarthatóbb megoldásokra – ebben segítünk most néhány tippel.

Ahogy itthon a halászlé, a töltött káposzta vagy a bejgli szinte kötelező a karácsonyi asztalnál, ugyanígy megvannak a jellegzetes hagyományos ünnepi ételek minden európai országban. Ha egy picit csavarnál a már megszokott otthoni karácsonyi menüsoron, és szívesen kipróbálnál máshol hagyományos falatokat, akkor most adunk egy pár – más európai országban már bevált – tippet.

A karácsonyra készülve, advent időszakában a legtöbb európai ország utcái díszbe és fénybe öltöznek, ugyanígy az otthonokban is előkerülnek a karácsonyra jellemző dekorációk. A legsötétebb hónapban a fények, az izzósorok, gyertyák a díszítés közös elemei, amellyel mindenhol találkozhatunk; de minden országnak / régiónak emellett megvannak a maga hagyományos díszítései. Ezekből mutatunk most be egy válogatást – ha ismertek még ilyeneket, írjátok meg kommentben! :-)

Ahogy karácsonyi készülődés nem létezhet karácsonyi vásárok nélkül, úgy kötelező eleme minden vásárnak egy-egy különlegesen feldíszített karácsonyfa. Sok helyen a köztéri fák felállítása, feldíszítése összekapcsolódik az adventi időszak kezdetével, és az ünnepekre való ráhangolódás fontos kelléke. A mai karácsonyfaállítás hagyományáról már a 16. századból fennmaradtak írásos emlékek, német területekről. A szokás onnan terjedt el Európa és a világ számos országába. Alábbi gyűjteményünkben a legérdekesebb / legszebb köztéri karácsonyfák közül mutatjuk a kedvenceinket. Ti még mit tennétek rá a listára? Írjátok meg!

Karácsony környékén a vásárokban nagyon gyakran találkozni a téli szezon egyik kedvenc édességével, a kürtőskaláccsal. A kalácsra hagyományosan magyar / székely eredetű finomságként gondolunk, ám a fellelhető dokumentumok alapján (ha nem az ókori görögöktől származtatjuk :-)), a legnagyobb valószínűséggel német eredetű a legelső ilyen jellegű sütemény. Ez később, a 15. századtól német / szász / székely közvetítéssel szinte egész Európában elterjedt. A nyílt tűz felett, forgatott dorongon sült finomságok, a dorongsütemények európai családját mutatjuk most be röviden.

A kürtőskalács is egy olyan különlegesség, amelyre sok nemzet büszke sajátjaként, ugyanakkor kisebb-nagyobb változtatásokkal ismert és kedvelt több másik tagállamban. A „kié az igazi” vitába semmiképp nem mennénk bele – éppen ez az, ami azt mutatja, hogy mennyire sok mindenre igaz, hogy közös, „európai” gyökerekkel rendelkezik. Mindig van egy közös alapja ezeknek a különlegességeknek, amelyek aztán sok tíz vagy száz év alatt különböző helyeken más és más jellegzetességeket vesznek fel, terjednek el, és lesz belőlük helyi jellegzetesség.

Ugyanezt láthatjuk a népszokásoknál is: elég csak a sok különböző nemzeti, de végeredményben nagyon hasonló télbúcsúztató rituálékra, a közel azonos funkciót betöltő farsangi szörnyek köré kapcsolódó szokásokra, vagy épp az európai karneválokra gondolni. Ugyanez a „sokféleképpen ugyanaz” jelleg figyelhető meg az európai népek közmondásaiban is (erről is több gyűjteményt készítettünk már), de ennek az igazán látványos színtere az európai gasztronómia. Ilyen példa a finn nemzeti finomságként számon tartott Laskiaispulla (amelyet szintén sajátjuknak tartanak a svédek semla néven), vagy a ciprusi nemzeti süteménynek tartott baklava, amelyet saját nemzeti ételének tekint több más ország is (arab országok, törökök, görögök, örmények, bolgárok). A hasonló példákat nagyon sokáig lehetne sorolni az osztrák Gugelhupftól a Wienerbrødig – épp ezen sorba illeszkedik a kürtős kalács is.

A mai – immár Hungarikumként is számon tartott – kürtőskalács ősét kutatva a sütemény legelső európai írásos említése az 1450-es évekből származik, a Speissekuchen (dorongsütemény) elkészítését egy heidelbergi kézirat írta le: „ha dorong-süteményt (kuchen an eyne spiss) akarsz készíteni... a kőttestésztát egy fa dorongra tekerjél és tojás-sárgájával kenegesd... így egyben marad és ne süsd túl forrón”. A süteménycsalád fejlődése a 16. században több ágra vált, amely jellegzetességek a család mai – lengyel, litván, svéd, német, stb. – változatánál is megfigyelhetők. Ezek a nagy csoportok a tésztacsíkokból készített; a folyékony tésztából készült; és az összefüggő tésztalapból készített dorongsütemények.

A poszt (szövegének és képi anyagának) forrásául a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület www.kurtos.eu oldalát használtuk. További részletek a kürtős kalácshoz hasonló süteményekről (történetük, elkészítésük módja, receptek, kapcsolódó szakirodalom, képgyűjtemény) ezen az oldalon található.

Borítókép forrása: Wikipedia / Kurtos.eu

Idén karácsonyra is ajánlunk valamit, amivel megtörhetitek a karácsonyi desszertek bejgli / mézeskalács / püspökkenyér hegemóniáját. EUR-Lexes sorozatunkban most egy ferrarai édességet, a fűszeres-csokis olasz gyümölcskenyér-féleséget, a Pampepato (néhol Pampapato vagy Panpepato) di Ferrarát mutatjuk be nektek, melyet éppen ebben a hónapban vett fel az EU az eredetvédett finomságok közé. Receptjét a többi hagyományos élelmiszerrel együtt megtaláljátok az EU folyamatosan frissülő DOOR adatbázisában.