Az új típusú koronavírus terjedésének megállításáért úgy tehetünk a legtöbbet, ha kerüljük az érintkezést más emberekkel, és leginkább csak akkor mozdulunk ki otthonról, amikor tényleg muszáj. Ha megtehetitek, és otthon maradtok, akkor egy ötlet: számos európai galéria és múzeum gyűjteményében nézhettek szét online, ingyenesen. Menjetek virtuálisan múzeumba!
Épp egy éve fut az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vidéki EU-Tanoda programja. Ez alatt az idő alatt az oktatók minden megyébe eljutottak, összesen 76 tanórát tartottak az ország 55 településén. Beszéltek az EU történetéről, hasznos tudnivalókról, és számtalan, diákokat foglalkoztató kérdést megválaszoltak. A program folytatódik: a szervezők továbbra is várják érdeklődő iskolák jelentkezését.
Az ökológiai, azaz az „öko-” – vagy, ahogy Magyarországon inkább nevezzük, a „bio-” – gazdálkodás egyre jelentősebb az EU minden országában. Ahogy a XXI. század fogyasztói kultúrájában a környezettudatosság és az egészséges életmód egyre nagyobb teret nyert, úgy kerültek előtérbe a vegyszerektől mentes, környezetkímélő és fenntartható termelésből származó élelmiszerek. Míg pár éve elvétve lehetett csak a boltok polcain ilyen termékeket találni, addig mára az EU mezőgazdaságának egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata ez, amely jelenleg a teljes piac, azaz teljes mezőgazdasági termőterület 7,5 százalékát teszi ki az EU-ban. Összértékét 27 milliárd euróra teszik.
Márciusban az esélyegyenlőség és az egészség témáját járjuk körül vendégeinkkel. Olyan erős és inspiráló nők mesélnek nálunk, mint amilyen Fahidi Éva, aki kilencvenen túl állt (tánc)színpadra, hogy a faji megkülönböztetés és a holokauszt borzalmairól meséljen, Szentesi Éva újságíró, aki rákból gyógyulva segít most más nőket, vagy Farkas Franciska színésznő, aki cigányként a legkülönbözőbb helyzetekben szembesült diszkriminációval, amelyet most társulatával be is mutat nálunk.
Egy csésze Európa sorozatunk első idei alkalmával rengeteg mindenről esett szó: a horvát-magyar barátságról és panaszkultúráról, Zrínyiről, Tito banánszállító hadihajójáról, a horvát elnökség prioritásairól, a négyféle horvát konyháról, Zágrábról, Rijekáról, Trogirról, de még akasztott emberről is. Mindezek segítettek egy kicsit közelebb kerülni Horvátország és a horvát néplélek megismeréséhez – Szederkényi Olga és vendégei jóvoltából.
Ahogy korábbi posztunkban írtuk, különböző számítások alapján közel tucatnyi európai város verseng azért, hogy elmondhassa, nála található Európa vagy az EU közepe. Bárhogy kalkulálunk is, a brexittel ez a középpont mindenképp odébb helyeződik egy kicsit. A legtöbbet idézett forrás, a párizsi székhelyű Nemzeti Földrajzi Intézet számításai szerint (IGN) az új középpont a bajorországi kis falu, Gadheim területére esik.
Az uniós források nemcsak a fővárosban vagy a nagyvárosokban élők életét segítik – sőt! Ezekről a lehetőségekről ugyanakkor nem feltétlenül értesül mindenki, aki élhetne vele. Ezen szeretne egy kicsit segíteni az Európai Bizottság, amely most „házhoz megy” az információval. A ma induló tájékoztató kampány nagy látogatottságú vidéki rendezvényekre fókuszál, az első állomás a mohácsi busójárás Baranyában.
Horvátország harmadik legnagyobb városa Zágráb és Split után, amelynek történelme számos nemzetiséghez és országhoz kapcsolódik. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb kikötője (még Fiumeként), híres ipari múlttal és egyre erősödő turizmussal az Adrián, a Kvarner-öbölben: ez Rijeka. A város idén – az ír Galway mellett – Európa egyik kulturális fővárosa (EKF).