A karantén időszakában hihetetlenül megnőtt az otthon készített kenyerek és a kovásznevelgetés népszerűsége. A közösségi oldalakon egymást érték a szebbnél szebb pékáruk, mintha tízmillió karanténpék országa lennénk. Bármeddig tartson is ez a lendület, a kenyér a nemzetek egyik legfontosabb és legbeszédesebb étele, Európa változatossága pedig a hagyományos kenyerek sokszínű- és sokízűségében is megmutatkozik. Íme Európa kedvencei.

Válogatásunk alapjául a Taste Atlas nemrégiben ismertetett népszerűségi listáját vettük, kiszűrve belőle az inkább süteménybe hajló, édesebb változatokat (amilyen a magyar kalács, az olasz panettone vagy a német Stollen). Ezt önkényesen kiegészítettük néhány személyes kedvencünkkel – amit megtehettek ti is: kommentben várjuk, szerintetek melyik európai ország melyik kenyere a legfinomabb!

Pan Gallego (Spanyolország)

Elsőként egy korábban már általunk receptestül bemutatott kenyeret mutatunk, a spanyol Galíciából, a Szent Jakab zarándokút mellett bárhol fellelhető pan gallegót, amely különleges elkészítési módja miatt az EU eredetvédelmét is élvezi. A gallegók kedvenc kovászos kenyere sötétbarnás, levegős, kissé fanyar ízű kenyérféleség, amely legtöbbször kis kontyot visel. A kérge ropogós, de lágy, szivacsos a belseje számos szabálytalan üreggel. Különlegességégét a hozzá használt galíciai búza adja, összességében a kenyérhez használt liszt legalább negyede ilyen. A pan gallego 2019 óta élvezi az EU eredetvédelmét (OFJ).




Focaccia (Olaszország)

Olaszország különösen erős a tésztafélékben, legyen az sütött vagy főzött – mi a rengeteg népszerű olasz kenyérféle közül most a focaccaiát választottuk linstánkra. Ez a lapos- vagy lepénykenyér több száz éves hagyománnyal rendelkezik az Itáliai félszigeten, valószínűleg az etruszkoktól vagy a görögöktől terjedt el itt (rokonai az egész Közel-Keleten népszerűek). A focaccia szó a római kori panis focacius (kemencés kenyér) kifejezésből származik, amely utal arra, hogy korábban főleg kemencében készítették. A focaccia számtalan módon készülhet, régiónként más tekinthető hagyományosnak. Puglia környékén a paradicsomos és olajbogyós, a ligur konyhában, Genova környékén az egyszerű olivaolajas-sós, esetleg a hagymás vagy a sajttal töltött változat dívik (amelyből a Rocca völgyi szintén uniós eredetvédelem alatt áll).




Knäckebröd (Svédország)

Svédországból egy szintén több száz éves hagyománnyal rendelkező kenyérfélét választottunk, amely állaga és keménysége miatt különleges. A száraz knäckebröd nagyon kevés víz felhasználásával készülő laposkenyér. Sokáig friss és ropogós marad, éppen ez adta népszerűségét évszázadokon át. Valaha a szegények ételének számított, ma a svéd kötelezők között a helye. Fő összetevője a rozsliszt, de rengeteg variánsa létezik, gyakran szórják meg valamilyen olajos maggal (szezám-, napraforgó-, tök- vagy lenmaggal). Kedvelt szendvicsalap, de előételnek, köretnek, mártásokhoz vagy szószokhoz is szuper, snackként és könnyű vacsorának is kedvelik.

Kép forrása

Leib (Észtország)

Arról, hogy milyen szoros szeretet köti az észteket feketekenyerükhöz, a rozs alapú, kovászos leibhez, már volt szó egyik korábbi programunkon. Az észtek rozskenyér-szeretetét bizonyítja egy szokás is: nem jó étvágyat kívánnak, hanem „Jätku leiba!” kívánsággal kezdik az étkezést, amely nagyjából annyit jelent, hogy „legyen kenyér”. A leib a magyar kenyerekhez képest meglehetősen savanyú, de nincs ennél édesebb az észteknek: a külföldön élő észtek az anyaországból érkező látogatóktól fekete kenyeret kérnek, hogy kapjanak egy falatot az otthon ízéből.

Kép forrása

Pumpernickel (Németország)

Németország kenyérnagyhatalom: kenyérkultúrájuk 2014 óta az UNESCO szellemi örökségi listáján is szerepel. Az egyik legismertebb német fajta a Pumpernickel tipikusan keserédes, sötétbarna rozskenyér, amelyet a XVI. század óta fogyasztanak Németországban, azon belül is Vesztfáliában (Westfälischer Pumpernickel). Sajátossága, hogy kizárólag rozsból (durvára őrölt rozslisztből, teljes kiőrlésű szemes rozsból vagy ezek keverékéből) készül, és legalább 16 órán keresztül gőzkemencében vagy lezárt sütőformában, kemencében sütik. A Németországban kedvelt rengeteg kenyérfajta közül csak ezt sütik ilyen rendkívül hosszú ideig. Ennek következtében a keményítőből a sütés folyamán karamellizálódó cukrok keletkeznek, és ez az egyedülálló folyamat adja meg a kenyér tipikus keserédes ízét és sötétbarna, majdnem fekete színét. Különleges elkészítése miatt nagyon tartós kenyér, zsugorfóliában  hónapokig,  konzervdobozban akár két évig is eláll. A kenyér az EU eredetvédelmi oltalma alatt áll.




Ħobż tal-Malti (Málta)

Málta kenyerét mindenhol megtaláljuk a szigetországban: ez a hagyományosan fatüzelésű kemencében készült kovászos kenyér az ország egyik legalapvetőbb élelmiszere (persze a nyúlhús mellett). Mindössze lisztet, vizet, kovászt és sót találunk az összetevők közt. A máltai kenyér fővárosa Qormi: a máltai lovagrend uralma alatt itt szinte minden sarkon volt egy pékség, a város „Casal Fornaro”-ként, azaz a pékek városaként híresült el, októberben hatalmas fesztivál is várja itt a kenyér szerelmeseit. A kenyeret a máltaiak számtalan módon fogyasztják, de a legkedveltebb paradicsommal bedörzsölve, kis olívaolajjal meglöttyintve, majd a tetejére jöhet bármilyen finomság: sajtok, olajbogyó, kapribogyó, hagyma, vagy hal.



Tijgerbrood (Hollandia)

Hollandiából a vicces küllemű Tijgerbrood, azaz tigriskenyér került a listánkra. Nevét különleges héjának köszönheti, amely a tigris – egyesek szerint zsiráf – foltjait idézi. A belül puha, kívülről ropogós fehérkenyér mintázatát úgy kapja, hogy sütés előtt rizslisztből, szezámolajból, vízből, cukorból és élesztőből álló keverékkel kenik meg, és ez a réteg sütés közben szétrepedezik. A kenyér a hetvenes évektől ismert és kedvelt Hollandiában. A szezámolaj a korábbi holland gyarmat, Indonéziából került a receptbe.

Kép forrása: Flickr / Sprogz

Ír szódás kenyér (soda bread, Írország)

A kényelmesebb karanténpékek egy része valószínűleg csak eddig jutott el az otthoni kenyérkészítésben: ez ugyanis talán a legegyszerűbben és gyorsabban otthon elkészíthető kenyérfajta. A kenyeret nem kel keleszteni, előkészítéssel és sütéssel együtt akár egy óra alatt megvan. Alapváltozatához mindössze négy összetevő kell: a liszt és só mellett a térfogatnövelőként működő szódabikarbóna és az író. Írország földrajzi és klimatikus adottságai miatt a helyi búza alacsonyabb gluténtartalmú, amelyet a hagyományos kovász nem keleszt meg kellőképpen, ezért használták kelesztésre a szódabikarbónát, amely az amerikai kontinensről került át Írországba. A kenyérfajta a XIX. század óta ismert és népszerű Írországban – és a kényelmesebb házipékek konyháiban.




Baguette (Franciaország)

A listáról nem maradhat le Franciaország egyik szimbóluma, a legalább fél méter hosszúra nyújtott negyedkilós fehérkenyér, a baguette. A kívülről ropogós, belülről levegős tésztájú kenyérféle ezen a néven az 1920-as évektől ismert a franciáknál, de ezt a fajta kenyeret egészen XIV. Lajos udvaráig visszavezetik. Évi körülbelül hatmilliárd darab (tehát fejenként évi száz) elfogyasztásával meglehetősen népszerűnek számít a franciáknál. Készítésének módját komoly előírások szabályozzák Franciaországban, de Macron elnök szeretné, ha az UNESCO szellemi örökségi listájának védettségét is élvezné.



Akinek ennyi európai kenyér nem lenne elég, az javasoljon továbbiakat a listához! :-)

Illetve érdemes megnézni a Deutsche Welle Euromaxx műsorának Baking Bread című sorozatát, amelyben egyik külpolitikai újságírójuk süti végig 28 tagország kedvenc kenyerét – összefüggéseket találva a kenyerek és az országok történelme és külpolitikája között.

-----
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!