Aki lemaradt a március 18-i Nantes Slam + AKPH estről, most megnézheti és sajnálhatja. Nagyon jó este volt!
Van egy hely Európában, ahol szikrázóan kék az ég, tiszta a levegő, hírből sem ismerik a forgalmi dugót és minden férfi tud pelenkázni.
Akinek eltöltött már hosszabb-rövidebb Európa legészakibb országaiban, jól tudja, hogy a délebbről jövő ember nem elsősorban a hideg időre vagy az elképesztően rövid téli nappalokra csodálkozik rá. A skandinávok híresek a liberális beállítottságukról is, éppen ezért nem meglepő, hogy elsők között voltak a nemi egyenlőség kiharcolásában.
Norvégiában (mely ugyan nem az unió tagja, de ezer szállal kötődik hozzá) a nők már az 1800-as évektől járhatnak egyetemre, Svédországban pedig 1954 óta létezik az egyenlő jogok miniszterének pozíciója. Az egyenjogúság nem csupán a nők, hanem a férfiak jogairól is szól. Míg a nők eséllyel indulnak az eredetileg férfiak által dominált szakmákban is, a férfiak olyan "nőies" területekre is betették a lábukat, mint az óvodai vagy épp az otthoni gyereknevelés. A skandináv országok egyik legszívmelengetőbb "látványossága" a babakocsit tologató, jól szituált, fiatal apuka.
Az egyenjogúságra szoktatás már egészen kicsi korban elkezdődik. Az óvodában az óvónénik mellett nagyon gyakori látvány a fiatal óvóbácsi is, aki az udvaron kergetőzik, mászókán mászik és hintáztatja a kicsiket, ha épp arra van szükség. Mindez a családi életben is látványosan mutatkozik meg.
A skandináv országok különleges változtatásokat vezettek be a GYES tekintetében: Svédországban a gyerek megszületésekor a szülők mindegyike jogosult arra, hogy 7 hónapot, a fizetés 75 százalékért, otthon maradjon. Bár a papa gyakran így is a mamának adja a saját idejét, minimum 2 hónapot neki kell kivennie, különben az az idő és pénz elvész. A dán férfiak 2 hét szülési szabadságot „apai jogon” vehetnek ki. Mindez csupán törvényi minimum, egyes munkahelyek, ennél is csábítóbb feltételeket biztosítanak. Norvégiában is hasonlóan kedvező a helyzet. Ott a GYES alatt az „apa kvóta” 6 hét, amit kizárólag a férfi használhat fel. Ezzel próbálják ösztönözni az erősebb nemet is a korai érzelmi kötelékek kiépítésére és megerősítésére. Ezt annyira komolyan veszik, hogy még némelyik miniszter is kiveszi a „papa GYES-t” a hivatali ideje alatt.
Emellett mindhárom országban létezik az önkéntes szülői szabadság, méghozzá nagyon kedvező kondíciókkal. Így az apukák korán megszokják, hogy egy kisbabának nagyobb szüksége van a papa közelségére, mint annak túlórabérére.
A zord északi népek tehát távolról sem olyan hűvösek, mint azt gondolnánk. Épp ellenkezőleg. Sokat tanulhatunk még tőlük emberségről, egyenlő bánásmódról, elfogadásról és felvilágosult világnézetről. Ha pedig az apukáknak járó GYES adta lehetőségeket a lehető legteljesebben ki is használják, akkor elmondhatjuk, hogy a skandináv apukák a leginkább irigylésre méltó férfiak a világon.
Az Európa központjaként emlegetett Belgium ironikus módon talán az öreg kontinens egyik legmegosztottabb országa. Az északi részen élő flamandok és a déli vallonok közt feszülő ellentét számtalan viccet és karikatúrát ihletett már (elég csak a klasszikusra gondolni: "hová álljanak a belgák?"). Négy barát most azonban egy új weboldal segítségével igyekszik rámutatni: a kulturális és nyelvi különbségek ellenére szinte bárki találhat azonos érdeklődésű honfitársat a "másik" oldalon is.
Belgiumban jelentős feszültségeket okoz az ország megosztottsága. A március 2-án indult Alterbelgo.be oldal készítői éppen ezen szeretnének változtatni. A névből nem nehéz kitalálni, hogy mire szolgál: éljen bár valaki a Flandriában, vagy Vallóniában, néhány pillanat alatt megtalálhatja alteregóját az ország ellenkező sarkában. Ehhez csupán annyit kell tenni a bejelentkezést követően, hogy beállítja személyes preferenciáit: melyek azok a dolgok, amiket szeret és amelyeket ki nem állhat (legyen szó zenéről, gasztronómiáról, vagy például tévésorozatokról). A rendszer ezután pillanatok alatt összekapcsolja "alterbelgójával", vagyis az ország ellenkező részén élő, hasonló ízlésvilágú felhasználóval, akivel utána kapcsolatba léphet az oldalon, vagy a Facebookon keresztül. Sőt, a közösségi oldalnak köszönhetően még absztraktabb szimpátiájú ismeretlenekre is bukkanhatnak az érdeklődők.
Az oldal mögött egy négy fős baráti társaság (két franciaajkú és két flamand) áll. A négy fiatalember meggyőződése: "ha meg akarjuk érteni egymást, először újra meg kell ismernünk, fel kell fedeznünk egymást." Az oldal alapelve szerint a politikát leszámítva, bármilyen témát szívesen látnak, a lényeg, hogy javuljon a kommunikáció a flamandul, illetve franciául beszélő belga állampolgárok között.
"Az oldal alapötlete annak felismerésén alapul, hogy nincs az országban sem olyan párt,s em olyan sajtótermék, amely egyaránt szólna a flamandokhoz és a vallonokhoz" - nyilatkozta a belga Le Soirnak Thomas Danthine, az alapítók egyike. "Egyszerűen szinte egyetlen olyan fórum sincs, ahol összekapcsolódhatnánk egymással. Ha lesz 20 000 felhasználónk, már boldogok leszünk. De nem szeretnénk ennyinél megállni, a jövőben tovább fejlesztjük majd a rendszert és reméljük, hogy olyan hálózat jöhet létre, amely egyszerre jövedelmező és konstruktív a társadalmunk számára."
A víz napja alkalmából kedden gyerekprogramokkal várunk benneteket az Európa Pontban, és ezen a napon tartjuk az elnökségi civil egyeztetést is a környezetvédelem témakörében. A pontos program:
11h15 Bubusgató babáknak, mamáknak
Téma: a víz
Ölbéli játékok, ringatók, höcögtetők , lovagoltatók.
Dalok, mondókák a vízről.
"Úgy ringasd a gyermeked, mint a víz a lehullott virágszirmot."
Kor: 0-3
14h30-16h45 Elnökségi civil egyeztetés környezetvédelem témakörben, Mika János klímakutató részvételével.
Fókuszban: Európa vizeinek jövője
17h00 A nagy csobbanás
Interaktív foglalkozás az 5-8 éves korosztály számára (40 perc).
Gyere és játssz az Apró Színházzal egy képzeletbeli, víz alatti világban! Ismerd meg az Óperenciás-tenger mókás lakóit, és segíts nekik legyőzni Gubancot, a hatalmas halászhálót!
17-19h Kézműves foglalkozás
Dunai kavics-festés minden korosztály számára.
Dunai hajó hajtogatás az Esztergomi Duna Múzeum jóvoltából.
Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest (MOME) and Európa Pont – the new EU information and cultural centre invite you to participate in a photo and video competition if you think you have a flair for photography, film or graphic design.
We were wondering how you might capture the essence of „Magyarness“ that surrounds you day by day. If you can show us your best visual impression of this „Magyarness“ do not hesitate to send us that picture or video, even an animation. But try to stay away from stereotypes; we want your unique insight, not a person spooning down Gulyás soup next to his Rubik’s cube in the puszta.
Your entry can be as abstract or as literal as you please in your chosen medium as long as it tells us something about what captured your imagination in Hungary the most, what you came to recognize as Magyarness.
The entries for the video competition will be judged by film director György Pálfi, screenwriter, producer Viktória Petrányi and József Fülöp senior lecturer of MOME animation. The photo entries will be judged by photographer and cinematographer Tamás Dobos, independent curator Sári Stenzel and Ábel Szalontai senior lecturer of MOME photo. There will be 4 categories in the competition, but we are positive that your artwork will relate to one of these. If you do not have a solid idea yet, let the following inspire you.
Hun Humour
Sometimes black, often far from polite, but never boring. Did you tap into what makes them laugh? And what is it you find funny about your experiences in Hungary?
Water-water everywhere
Hungary is the country of waters. Oh yes. Look to your left: it’s the Danube – river that connects 7 European countries, you look on your right and see the Rudas Thermal Bath. You look up it's raining. Look down at a bottle of mineral water in your hand. Could all that water be your inspiration?
Everyday Magyar, Everyday European
Hungary is full of Hungarians. Life in Hungary consists of many things that are Hungarian. And many things that are European. Show us differences and similarities! Show us the extraordinary in the trivial!
The Hungarian Heart
Hungarians fancy themselves warm-hearted, with deep feelings they are not afraid to express. Any observations you like to share? Are they as hospitable as they say? Romantic outbursts on public transport? Volunteering? Conversations in coffeehouses deeper than you ever imagined? And the questions keep on coming.
Group entries are welcome and if you wish to explore or demonstrate a subject through a series you are more than welcome to do so as well. And do surprise us; we are open to all the creative ideas you can show us in whatever form.
Winning entries will be exhibited at Európa Pont and at one of the biggest summer festivals in Budapest. The main prize is a trip to the Karlovy Vary International Film Festival (travel expenses and accreditation).
We hope the artworks that will be generated by this open call will start a dialogue and enrich ideas about Hungary and invite all to view everyday things as unique, interesting, and culturally significant.
Deadline for submission: 31st of April 2011
For more information please feel free to contact us at magyarness@mome.hu. For the conditions of application, please visit the Facebook page of the Magyarness competition. For further information watch this space.
A rossz nyelvek szerint azért Brüsszel lett az Európai Unió központja, mert a németek és a franciák nem tudtak megegyezni, kié legyen a dicsőség. A valóság persze ennél árnyaltabb, hiszen a Benelux országok együttműködése példaként szolgált az Európai Unió létrehozásához is. Ettől függetlenül tény: Brüsszel mellett bizony nem sok racionális érv szól.
Sőt, Brüsszel kimondottan irracionális város. Ami a látogatónak azonnal szemet szúr, az a kétnyelvűség: minden, értsd minden ami csak egy kicsit is hivatalos a buszmenetrendtől a közlekedési táblákig francia és flamand egyszerre. A brüsszelieknek különleges érzékük van ahhoz, hogy kínosan ügyeljenek a két nyelv egyenrangú használatára: még a sorrendet is variálják, nehogy sértődés legyen belőle. Az, hogy angolul még a legfontosabb információk is ritkán férnek ki, szemmel láthatóan kevésbé zavarja őket.
Brüsszel ugyanis Flandriában van. Keletre, nyugatra, északra és délre is flamandul beszélnek, Brüsszelben azonban franciául. A flamandok érthetően bosszúsak, hogy a város (amúgy az elmúlt 150 évben) gyakorlatilag teljesen elfranciásodott, ezért aztán szőrszálhasogatóan kérik számon a saját kisebbségi jogaikat. Az igazság az, hogy a kétnyelvűség még mindig jobb, mint ami Belgium útjain fogadja az egyszeri turistát. Az autópályák nem követik a tartományi határokat, így aztán előfordul, hogy ha valaki Liège-be szeretne eljutni, tíz kilométer után eltéved, ha nem tudja, hogy mostantól a Luik feliratú táblák viszik a céljához.
Az irracionalitás itt nem ér véget. Aki azt hiszi, az Európai Unió bonyolult képződmény, az jobb ha tudja, hogy Brüsszelben szám szerint hat parlament működik: az Európai Parlament mellett a Flamand Parlament és a flamand ajkú közösség parlamentje (ők együtt üléseznek, nem hiába takarékos nép a flamand), a Vallon Parlament, a francia ajkú közösség parlamentje (ők persze külön utakon járnak, amúgy franciásan), Brüsszel Régió parlamentje és a belga szövetségi parlament. Természetesen mindegyikhez tartozik kormány vagy valamilyen végrehajtó feladatokat ellátó bizottság is, úgyhogy Brüsszelben az 1000 főre jutó politikusok száma nagy valószínűséggel a legmagasabb az egész világon.
Brüsszel mindezek ellenére kedves és élhető város a maga egymilliós népességével. A fizetőképes kereslettől nyilván nem függetlenül kisvendéglők és sörözők százait találjuk a belvárosban, a sok eurokrata, flamandokrata, vallonokrata, brüsszelokrata és belgokrata pedig kapva kap az alkalmon: munkaidő után az uniós negyed egyik központjának számító Place de Luxembourg inkább emlékeztet a müncheni Oktoberfestre, mint egy decens németalföldi város rendezett terére.
Valójában Brüsszel nem csak egy város, hanem egy életforma, különösen azoknak, akik tudják, hogy csak néhány évre jönnek dolgozni, tapasztalatot gyűjteni. A világ egyik legizgalmasabb életformája, összezárva a legkülönbözőbb nemzetek képviselőivel és a galaxis egyértelműen legjobb gyümölcsös söreivel, a lehető legborzasztóbb időjárással a világ egyik legirracionálisabb, de bájos és szerethető városában. Ezt egyszer mindenkinek ki kell próbálnia!
A Maghreb-övezet és az arab világ óriási átalakuláson megy keresztül. Sokan a mi közép-kelet-európai rendszerváltásainkhoz hasonlítják a helyzetet, és az analógia valóban adja magát (leszámítva, hogy nálunk szerencsére kevesebb erőszakkal járt a változás). Még nem tudjuk, mi lesz a vége az egyiptomi, líbiai, bahreini, jemeni és marokkói belviszályoknak, de van a dolognak egy apró szelete, mely az európai integráció története szempontjából több mint érdekes.
1987 júliusában Marokkó benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Közösségekhez. Mindezt úgy, hogy II. Hasszán király (aki egészen 1999-ig ült a trónon) pontosan tudta, hogy elutasításban lesz része, hiszen előtte két évig zaljott a párbeszéd a színfalak mögött. Így is történt: Marokkó nem európai ország, ennek megfelelően nincs helye a Közösségben – hangzott a verdikt.
Az ország nem adta fel: “Marokkó olyan fa, melynek gyökerei mélyen és erősen kapszkodnak az afrikai földbe, a lombját azonban európai szelek fújják” – írta II. Hasszán 1976-ban. A király elindított valamit, mely nagyon emlékeztet az atatürki Törökország történetéhez. Az elmúlt huszonnégy évben az arab világ egyik legnyitottabb, legliberálisabb országa jött létre a Gibraltári-szoros túloldalán, ahol a nőknek joguk van válópert beadni, a lapok a királyi család pénzügyeit boncolgatják, az új uralkodó, VI. Mohammed pedig nyilvánosan elnézést kért az apja ideje alatt elkövetett erőszakos cselekményekért (mert a felvilágosult gondolkodás mellett is előfordultak ilyenek).
Marokkóban persze emellett óriási gondok vannak. Rengeteg a fiatal munkanélküli, sokan próbálnak szerencsét Európában, ahová a beilleszkedés nem mindig egyszerű. Az országra mégis érdemes odafigyelni. 2008-tól Brüsszel különleges, “megerősített státuszt” biztosított az országnak (másfél évtizedre lefektetve az együttműködés menetrendjét), ami azt jelenti, hogy Marokkó ősi fája továbbra is a Gibraltári-szoros északi oldala felé növekszik.