"I covered 3 themes with my photos, as the first one shows Hungarian love, the second to fourth reflect the European facet of life in Budapest with a Hugarian flavour, and the very last shows a Hungarian sculpture examplifying Hungarian sense of humor."

Photo #1 'Just the two of us' : A liitle boy with his grandfather standing infront of eachother having a the whole Hungarian history and future in few inches. The photo was taken close to Petofi bridge.



#2 'Shop till u drop': An urban woman walking with confidence infront of some commercial advertisements showing how Budapest is turning into a cosmopolitan capitalist city witha asteady confident step.



#3 Smsing over the danube : As a Budapester man was crossing the danube on one of the landmark bridges of the Hungarian capital, he was text messaging using a cutting edge technology bridge to the future.



# 4 Street portrait : A young German man in vaci street decided to get him self painted by a Hungarian artist. The European touristic experience is getting stretched to the max in country that is developing an exceptional mystical appeal.



# 5 Ice Cow-eam 'Do not lick !': This photo combines two themes of the competition, as it was a part of a European sculpture contest that traveled throughout Europe and spent a whole year in each capital. 2006 was Hungary's year, and as the photo shows, there is a humorous melting cow that is liquifying over the ground, with an ice cream stick which reads 'Do Not Lick'.

Az Európa Pont a május 7-8-i hétvégén Európa napi programokkal vár mindenkit a Millenárison. Részletes programért kattints!

Európa (pontosabban az Európai Unió) szimbólumait mindenki ismeri: kék mezőben 12 ötágú aranysárga csillag, Beethoven Örömódája, Európa Nap. Európának, mint földrajzi, és még inkább mint kulturális egységnek persze a huszadik századot megelőző évezredekben is voltak jól azonosítható szimbólumai. Arcai, hogy mást ne mondjunk. Méghozzá olyan arcok, akikkel a figyelmesebbek már találkozhattak egy-egy érmén vagy épülethomlokzaton.

Europé
Kora: kb. 2600 éves
Neme: nő
Nemzetisége: föníciai

Europé, az elrabolt föníciai királylány nem kisebb dicsőséget tudhat magáénak, mint hogy egy egész kontinenst neveztek el róla. A szépséges Európé a görög mitológia szerint Agénor király lánya, akibe a főisten, Zeusz menthetetlenül beleszeretett. Innentől a történet rémesen zavaros, mint minden görög monda: Zeusz először elrabolja Europét (bika képében), akit a testvére eleinte vissza akar rabolni, de később meggondolja magát. A történetben szó esik isteni ajándékokról, Thébai városának megalapításáról, és a Bika csillagképről is, de tényleg mondakutató legyen a talpán, aki a tolsztoji bonyolultságú történetszövést követni tudja. Amit biztosan tudunk, hogy Europé és az őt elrabló bika halhatatlanná vált: utóbbi a fejünk felett, az égen található, előbbi pedig a talpunk alatt.

Nagy Károly
Kora:1269
Neme: férfi
Nemzetisége: francia

Képzeljük el, hogy egész népek évszázadokig sírják vissza a boldog aranykort, amikor nagyjából béke és rend volt, a gazdaság működött, a tudományok virultak. Amikor Nagy Károly a történelem színpadára lépett, pontosan ezt a várakozást teljesítette be: a Római Birodalom után először egyesítette Európa egy jelentős részét, a karoling reneszánsszal pedig megalapozta az európai identitás alapjait. Károly kiérdemelte az „Európa atyja” eposzi jelzőt: hódításaival, törvényeivel és a művészetek újjáélesztésével új történelmi pályára állította Európát. Kevesen tudják, hogy amikor az EU zászlóját válogatták 1952-ben (Akkor még Európai Tanács) voltak olyan kezdeményezések, hogy Nagy Károly zászlaját (Oriflamme) állítsák vissza, melyet a monda szerint egyenesen Isten küldött a császárnak. Bár Nagy Károly nem versenyezhet Europével, azért róla is megemlékezett a hálás utókor: az Európai Bizottság egyik épületét róla nevezték el, mint ahogy a The Economist EU-s ügyekkel foglalkozó rovatát is.



Szent Hedvig
Kora: 636
Neme: nő
Nemzetisége: lengyel-magyar

Ha bárkinek is kétsége támadt volna afelől, hogy Magyarország 2004-ben visszatért az Európa Házba, jobb, ha elidőzik kicsit Szent Hedvig életrajzán. Hedvig Európa egyesítésének és egységesítésének védőszentje, aki félig magyar volt. Hedvig I. Nagy Lajos magyar (és lengyel) király lánya, aki apja halála után megörökölte a lengyel trónt (Mária pedig a magyart – Lajos nem volt szerencsés az utódnemzésben, természetesen a kor elvárásait nézve). Amikor 1399-ben az első gyermek születésekor meghalt, a lengyelek annyira biztosra vették közeli szentté avatását, hogy a krakkói Wawel székesegyház oltára alá temették, nem pedig a kriptába, ahová a királyi főket is szokták. Bár a szentté avatással a türelmes lengyeleknek egészen 1997-ig kellett várniuk (II. János Pál a szívén viselte a lengyel-magyar királylány üdvösségét), Szent Hedvig azóta védőszentként őrködik Európa egyesítése (és még egy érdekesség: a Dunakanyar) felett.

Europa regina
Kora: 474
Neme: nő
Nemzetisége: germán

Europa Regina, azaz Európa királynője egy olyan női alakot jelöl, amelynek teste Európa alakját adja ki a térképen. Vagy az idealistábbak kedvéért: Európa adja ki az ő alakját. 1537-ben született meg a legendás Johannes Putsch-térkép, amelyen kicsivel többet is felfedezhetünk, mint puszta országhatárok és domorzati rajzok együttesét. A manierista festő ugyanis Európát egy fiatal, kecses nő alakjában rajzolta meg. Fején a korona, amelyet az Ibériai-félsziget alkot, a karoling abroncsos koronát formálja. Az akkori Gallia és Germánia adja ki a nő felsőtestét, Csehország, latin nevén Bohemia, pedig a szíve. Talárja Oroszország és Görögország, kezében pedig, amelyet Olaszország és Dánia formál, tartja az országalmát (Szicíliát) és a jogart. Ez volt az első olyan térkép, amelyen Európa királynőként jelenik meg, később számtalan másik követte. A merész asszociációra több magyarázat is született: vannak, akik bibliai utalásokat vélnek felfedezni rajta, vannak, akik szerint Habsburg Ferdinánd iránti hódolatának adott hangot és formát a rajzoló azzal, hogy a női arcot V. Károly feleségének arcaként festette meg, és - hogy visszatérjünk megint Nagy Károlyhoz - a karoling koronát helyezte a fejére.

A könyvespolcot csak képletesen, az írókat viszont nagyon is valóságosan prezentáltuk nektek az Európa Pontban a hétvégén. Az uniós elnökségnek köszönhetően a XVIII. Könyvfesztiválra nem egy, hanem mind a 26 másik tagállam meghívást kapott díszvendégként. A fesztivál apropóján kiválogattunk néhány friss könyvet, aminek érdemes helyet csinálni az otthoni könyvespolcon.

Per Olov Enquist: Egy másik élet (svéd, Európa Könyvkiadó)

Per Olov Enquist önéletrajzi írását Kúnos László fordította magyarra. A kortárs skandináv irodalom képviselője a Könyvfesztiválon veheti át a Budapest Nagydíjat, amely az eddig megszerzett 22 svéd és nemzetközi díj mellett méltó helyet kaphat az író vitrinében. Ahol – derül ki a vallomásos önéletrajzi regényből - valaha az olimpiáról épp csak lemaradt magasugró-bajnok elismerései, később az alkoholista író üres üvegei is hentereghettek.

Enquist a számunkra sokszor makulátlannak tűnő Svédországot és önmagát is őszintébben mutatja be, mint ahogyan a visszafogott skandinávoktól megszokhattuk. A kozmopolitaként – Svédországban, Párizsban, Nyugat-Berlinben, Los Angelesben és Koppenhágában - is élő író szerint az olvasás által azt is megtanulhatjuk, hogy alapjaiban mindnyájan egyformák vagyunk. „Ez a tudat pedig szolidaritást, egyensúlyt és toleranciát szül. Erre van a legnagyobb szüksége a világnak” – állítja Per Olov Enquist.

Ingo Schulze: Mobil (német, Európa Könyvkiadó)

Úgy tűnik, Boccaccio Dekameronja nem tud kimenni a divatból. A mintegy stílusgyakorlatként szolgáló mű két író fantáziáját is megragadta a közelmúltban. Ingo Schulze Mobil című könyve a berlini fal lebontását követő időszak hangulatát idézi. Teszi mindezt a mobiltelefonos korra hengszerelve, tragikomikus hangnemben. A német újraegyesítés előtti barátságok, jószomszédi viszonyok, tervezett kirándulások csak körülmények szülte illúziók – derül ki a műből. A könyv azonban mégsem olyan keserű, akaratlanul is mosolyra húzódik majd a szánk a néha groteszk helyzetek és kalandok olvasása közepette. Az utazások történetét megörökítő regény utolsó, 13. történetében ráadásul egy Budapest-Bécs jegyet is válthatunk az írónő társaságában. Chuck Palahniuk Kísértetek című regénye a 17 bezárt ember történetével szintén a Dekameronra hajaz, és ugyangyak a könyvfesztiválon debütál majd. Itt azonban humornak nyoma sincsen, hiszen a Cartaphilus kiadásában megjenő könyv kegyetlenül horrorisztikus és hátborzongató. Egyes városi legendák szerint a regény egy betétjének hatására közel 60 ember ájult el különböző felolvasásokon...

Krzysztof Varga: Műmárvány síremlék (lengyel, Európa Könyvkiadó)

Vissza a jövőbe! – lehetne a mottója a félig lengyel, félig magyar írónak. A történet ugyanis 2071-ben kezdődik Varsóban. Egy fiú rátalál egy fényképre, amely 2005-ben, egy családi nyaralás alkalmával készülhetett. Érdekes, visszatekintő perspektívából beszél nagyszüleiről, a mai generációról, a tulajdonképpeni „rólunk”. De nem ez az egyetlen új nézőpont, amellyel Krysztof Varga felhívta magára a figyelmet. A Turulpörkölt című korábbi regénye külső szemmel megfogalmazott különvélemény a magyarokról, szintén „rólunk”. Amellett, hogy elérte, Magyarország most már nem csak szakácskönyvek formájában van jelen a lengyel barátoknál, most egy furcsa, jövőbeli tükörrel is gazdagodhatunk általa, ha elolvassuk a Műmárvány síremléket.

Sofi Oksanen: Sztálin tehenei (finn, Scolar Kiadó)

Sofi Oksanen finn és észt gyökerekkel rendelkező írónő, akinek előző, Tisztogatás című regénye Magyarországon is nagy sikernek örvendett. A Sztálin tehenei című regény egy észt család női ágának történetét meséli el egészen az ezredfordulóig. Minthogy Sztálin tehenei sem tehenek, hanem kecskék, a Finnországba szakadt Anna sem élheti életét finnként. Az Észtországból származó családra, mint akkor az összes keleti blokkból menekült emberre gyanakodva tekintenek a finn kisváros lakói. A korabli népbetegségtől, a bulémiától szenvedő Anna biztonság- és boldogságkeresése áll a regény fókuszában. Ahogyan Sofi Oksanentől megszokhattuk, most sem szeretné a történelemből kiszakítani a regényt. Őszintén ír a szovjet időkről, a politikai ostorcsapásokról, a szégyenről és a vad szexualitásról.

Európában találunk termékeny alföldet, szelíd dombokat, ahol a világ legjobb borai készülnek, hihetetlen gleccsereket és fjordokat, 4000 méter feletti havas csúcsokat. Csak a sivatag hiányzik, gondolnánk. Rosszul.

Kezdjük egy provokatív találós kérdéssel: hol készült a lenti kép? A helyes válasz: Magyarországon. Ha homokdűnéket akarunk látni, nem kell messzebb mennünk a Kiskunságnál. A jövő nem túl biztató: szakértők szerint az Alföld egy részét a teljes elsivatagosodás fenyegeti. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezek a vándorló homodűnék nem újak, sőt. A Homokhátság éppenséggel róluk kapta a nevét.



Tucatnyi európai országban találunk hasonló minisivatagokat - vagy nem is annyira kicsiket. Az Olténiai Szahara Romániában 800 négyzetkilométer, másfélszer akkora mint Budapest. Itt még homokmúzemot is találunk, bár őszintén szólva nehezen tudjuk elképzelni, milyen élmények várhatnak itt a gyanútlan látogatóra (tippünk: homok, homok és valószínűleg még egy kis homok).



Az Olténiai Szaharának természetesen semmi köze nincs a Szaharához (annál inkább a román bulvárlapok blikkfangos címadási gyakorlatához), ahogy a tájegység sem volt sivatag eretedileg: az erdőirtások szomorú eredményeként alakult ki ez a zord vidék. Nem véletlenül kezeli az EU kiemelt környezetvédelmi feladatként az erdőirtások megállítását.

Az egyetlen "igazi" sivatag Európában, mely nem régről maradt itt (mint az alföldi vagy a szerbiai homokdűnék) és nem emberi felelőtlenség miatt alakult ki Spanyolországban található. A Tabernas-sivatag egyszerre gyönyörű és kietlen vidék. Egy évben összesen 14 centiméter eső esik a sierrák között, a helyi szelek és a tűző napsütés pedig évezredek alatt hozta létre a leginkább az észak-amerikai sivatagos részekre emlékeztető tájat.



Azt hinnénk, a Tabernas-sivatag az Európai Unió legszegényebb részei közé tartozik: szó szerint a fű sem nő, nyersanyag sincs, ipar sincs. A spanyolok azonban képesek voltak ebből is előnyt kovácsolni: három stúdió szolgálja ki a kényelmes filmesek igényeit, akik szeretnének ugyan sivatagban forgatni, de munka után többre becsülik a friss kagylós paellát és a sangríát mint a kaktuszok kerülgetését vagy a sátrazást a beduin törzsek között. Többek között itt készült A jó, a rossz és a csúf, a 2001: Űrodüsszeia és a Zorro Alain Delonnal. Ha legközelebb valaki kitalálja, hogy a Kiskunság jólétét hosszú távon mondjuk egy Rózsa Sándorról elnevezett filmstúdió biztosítaná, mindenesetre ne tartsuk eleve bolondnak.

Amy Winehouse, Kasabian, The Maccabees… alakul az idei Sziget lineup. Közben a Songlines is a világ legjobb fesztiváljai közé sorolta a mi kis augusztusi őrületünket, szóval érdemes itthon tervezni. De nem csak itthon!

„Music is my aeroplane” – énekelte Anthony Kiedis a Red Hot Chilivel, és tényleg. A zene az, ami miatt Európa színe-virága felül a repülőre, hogy egy hétre kivonuljon a hétköznapokból. A feszitávolokról beszélünk természetesen, amikre annyira irigyek vagyunk, már szakmai szempontból. Mi (=EU) milliárdos programokat tartunk fent, hogy elősegítsük az országok közeledését. Pedig időnként elég hozzá egy Nagyszínpad, és sok-sok korsó csapolt sör.



Nekünk ugye itt van a bevezetőben is emletegett Sziget, ami már rég nem Diák, ellenben nagyon is nemzetközi. Augusztusban komplett nemzetközi sátorkolóniák épülnek fel órák alatt, amiben valamiért a franciák járnak élen (frankofón olvasóink kedvéért egy dupla szóvicc: L'île des Français). Van, aki pont a külföldiek miatt nem jár már ki a Hajógyárira, valami olyasmi felkiáltással, hogy elveszítette a báját, csak a profit számít, és különben is, régen minden jobb volt. Szerintünk viszont amikor szerda hajnali négykor francia, magyar és német összeölelkezve azt próbálja megbeszélni valamilyen keverék angol-azonosíthatatlan nyelven, hogy Európa melyik egyetemére akarnak menni Erasmussal, igenis menő.



A 17 éves Sziget mellett szigorú apukának tűnik az 1971 óta megrendezett Roskilde Fesztivál Dániában. A gondtalan és boldog korai hetvenes évek (Woodstock, anyone?) lenyomatát őrzi a mai napig. Öt színpad, rockerek, igazi hippik, zene, zene, zene, valamint környezetvédelem és karitatív projektek. Roskilde szerintünk megér egy Budapest-Koppenhága fapados jegyet.



Mint ahogy Glastonbury is. Itt ugyanis nem az a kérdés, hogy ki hajlandó jönni, hanem hogy a szervezők kit hajlandók meghívni. Itt fellépni nem hakni, hanem megtiszteltetés. 170 ezer ember, 45(!) színpad, a zene mellett pedig színház, tánc és, igen, cirkusz. A Glastonbury Fesztiválon cidert inni, ez legalább akkora élmény, mint rumpuncsot Bécsben vagy Guiness-t Dublinban. Na jó, nagyobb.



Akinek a Balaton Sound hallatán megdobban a szíve, vigyázzon, nehogy infartust kapjon, amikor eszébe jut a Festival Internacional de Benicàssim. Elektronikus zene és alternatív rock, mindez Barcelona és Valencia között félúton, a Földközi-tenger partján. A hely régen kalózok és csempészek búvóhelye volt, most pedig azé a 200 ezer emberé, akik szerint a legjobb kikapcsolódás Prodigyt hallgatni egy szál fürdőruhában, félig a tengerben ücsörögve. Mondtuk már, hogy magunkat is ide számoljuk?