Az Ukrajna elleni háború egyben az információ elleni háború is

Az Európai Parlament emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért kiosztott Szaharov-díját idén Ukrajna bátor népe kapta. Rendezvényünkön két frontot megjárt újságíró – a HVG-s Földes András és Vörös Szabolcs a Válasz Online-tól –, illetve Antoine Bernard, a Riporterek Határok Nélkül igazgatója beszélgetett sajtó- és véleményszabadságról, a média felelősségéről és az újságírókat fenyegető veszélyekről. A teljes beszélgetés a posztban visszanézhető.

Az Európai Parlament 1988 óta adja át évente az 1975-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett orosz fizikusról, Andrej Dmitrijevics Szaharovról elnevezett emberi jogi díjat. Szaharov az oroszok emlékezetében az egyik első ellenzéki személyiségként, polgárjogi aktivistaként él: már a hatvanas évektől kezdődően szót emelt az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmében. Megalkuvást nem ismerő életútja vitathatatlanul a változások élesztője volt a Szovjetunióban – a Nobel-békedíjról döntő bizottság szavaival élve „az emberiség lelkiismeretének szóvivője volt”. Sem a súlyos fenyegetések, sem a száműzetés nem tudta megtörni ellenállását.



A rendezvényt Lövei Andrea, az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodájának vezetője nyitotta meg: „A demokratikus információs tér elengedhetetlen védelmét lehetetlenné teszi a háború, ahol nemcsak a dezinformációval kell megküzdeni, de az újságírók fizikai veszélyeknek is ki vannak téve. Ukrajnában az emberek nemcsak otthonukat, függetlenségüket és területüket védik, hanem a szabadságot, a demokráciát, a jogállamiságot és az európai értékeket is.”

Antoine Bernard, az RSF (Riporterek Határok Nélkül – Reporters sans frontières) érdekérvényesítési ügyekért felelős igazgatója szerint a sajtószabadság ma Ukrajnában több kihívással is szembesül. Egyrészt fizikailag is meg kell védeni az újságírókat – a háborúban már nyolc újságírót öltek meg, többszázat pedig megsebesítettek –, és segíteni kell a médiának, hogy betöltse a szerepét: megosztani a világgal, mi történik Ukrajnában. Az RSF sajtószabadság-központot nyitott Lvivben, majd Kijevben, amely a munkájukhoz elengedhetetlen alapvető eszközökkel látja el az újságírókat – ezek között vannak napelemmel működő eszközök, generátorok, de sisakok és golyóálló mellények is. A központok biztonsági képzésekkel és fizikai védelemmel is segítenek a sajtó munkatársainak. Az RSF felderíti, dokumentálja és jelenti is az újságírókkal szembeni egyre növekvő erőszakot – ennek a munkának később a számonkérés, az elszámoltatás ideje alatt nagy szerepe lesz.

Az Ukrajna elleni háború egyben az információ elleni háború, amely arra is rávilágított, hogy a dezinformáció szinte akadálytalanul áramolhat, a nyílt, demokratikus információs tér ehhez képest gyenge – az aszimmetriát pedig orvosolni kell. A szervezet a munkájuk végzése miatt többszáz üldözött vagy meghurcolt orosz újságírónak is segített. Emellett létrehozott egy megoldást, amely letükrözi a Kreml által blokkolt orosz portálokat is – a független orosz és angol nyelvű Meduza oldal is ennek segítségével működik.



Földes András, a HVG újságíró-videóriportere rendhagyó ukrán frontriportja megrázó képsorokkal mutatja be az ott élő emberek mindennapi küzdelmeit és nehézségeit. Elmondta: a második világháborúra emlékeztető, sokkoló mértékű pusztítás tapasztalható Ukrajnában. Ez nem csak a katonai létesítményeket érinti: a városok központjait, az alapvető infrastruktúrát is porig rombolták. A polgárok hozzáállásában különbség tapasztalható: Kijevben, az ország középső részein az emberek motiváltak és készek az ellenállásra, az ország azon keleti részein viszont, ahol már hónapok óta megszállás alatt élnek, sokkal traumatizáltabbak az emberek, és aki tehette, elmenekült. Az itt maradók – ha épp nem Oroszországgal szimpatizálnak – inkább beletörődni látszanak a helyzetbe. Minél közelebb megy az ember a harcvonalakhoz, egyre inkább érződik a félelem és a csüggedtség. Ez nagyon sokat mond a háború emberi lelkekben végzett rombolásáról.



Vörös Szabolcs, a Válasz Online újságírója megjárta Kijevet és a környék településeit, hogy a háború elképzelhetetlen pusztításairól készítsen riportot. Háromszor járt Ukrajnában a háború alatt, és az a tapasztalata, hogy az ukránok szívesen megnyílnak az újságírók előtt, el akarják mondani történeteiket – hisznek abban, hogy ez segít az igazság napvilágra kerülésében. Persze több interjút kell készíteni, ugyanazokkal a kérdésekkel: ha többen is ugyanazt a történetet mesélik el, esélyes, hogy az közel fog állni az igazsághoz. Elmondta: ilyenkor a haditudósító helyi informátorral dolgozik, aki nagyon komoly segítséget jelent. A tudósító csak négy-öt napot tölt kinn, nagyon koncentráltan kell dolgoznia, így a helyi kontakt, a fixer segít ezt az időt a legjobban kihasználni.

A magyar nyilvánosságról, az Ukrajnában készült anyagok fogadtatásáról, a társadalom álláspontjának változásáról szólva Földes András hozzátette: buborékban élünk, ami Magyarországon különösen igaz, ahol a nyilvánosság élesen fel van osztva propagandára és a megmaradt szabad médiára. Mindenki választott már oldalt, az ő videóit például a kormány támogatói nem fogják megnézni. Ennek ellenére a magyaroknak szükségük van azokra az információkra, amelyeket az eseményeket hasonló perspektívából látó honfitársaiktól kapnak. Vörös Szabolcs ehhez kapcsolódva elmondta: áprilisban írt tudósítást a bucsai mészárlásról. Ez közvetlenül a magyar miniszterelnök nyilatkozata után jelent meg, amelyben a mészárlást nem ítélte el, csak sajtóhírnek minősítette. Az újságíró szerint ez is befolyásolta a cikk fogadtatását, az arra érkezett sokkoló mennyiségű és minőségű oroszpárti kommenteket.

Nézői kérdésre válaszolva Földes András elmondta: nem tapasztalt az ukrán és az orosz nyelvű – főleg idősebb – lakosság között feszültségeket, a nyelv nem jelent semmit a politikai vélemény szempontjából. 2014 óta tízszer járt Ukrajnában, és ezalatt azt is tapasztalta, hogy az oroszul beszélő ukránok is egyre inkább áttérnek az ukrán nyelvre. Vörös Szabolcs hozzátette: ez lehetett az egyik oka, ami miatt Oroszország „elkalkulálta” ezt a háborút, hiszen tévesen úgy gondolták, hogy ez a nyelvi különbség ellentétet is jelent, és az orosz anyanyelvűek Putyin-pártiak is.



A beszélgetésben – amely moderátora Inotai Edit újságíró, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy (CEID) főmunkatársa – szó esik még a közösségi média torzító szerepéről, arról, mit gondolnak az ukrajnaiak a háború valódi céljáról, illetve arról, hogyan dolgozhatnak – dolgozhatnak-e egyáltalán – Oroszországban nem hatalompárti újságírók. A teljes beszélgetés itt visszanézhető:


Képek: Európa Pont Flickr, Tuba Zoltán/kepszerk.hu

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!