Az Európai Parlament emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért kiosztott Szaharov-díját tavaly a belarusz demokratikus ellenzék kapta. A jelenlegi belarusz helyzetről, és arról, hogyan jutott idáig az ország – Feledy Botond külpolitikai szakértő moderálásával – Sz. Bíró Zoltán történész és Takácsy Dorka külpolitikai szakértő beszélgetett az Európa Pontban. A teljes beszélgetés visszanézhető a posztban.

A beszélgetést Lövei Andrea, az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodájának vezetője indította: „A belarusz ellenzéket a bátor nők és a politikai és civil szféra szereplőinek kezdeményezésével megalakult Koordinációs Tanács képviseli. Egyik vezetője Szvjatlana Cihanouszkaja, aki a békés belarusz forradalom jelképévé vált.”

Cseh Katalin európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament külügyi szakbizottságának tagja videóüzenetében elmondta: „Az európai politikában jelenleg a legbátrabb tett, ha valaki nyíltan szembeszáll Alekszandr Lukasenkával és az ő erőszakszervezeteként működő állammal. A belarusz ellenzék nemcsak egzisztenciáját, hanem szabadságát és végső soron az életét teszi kockára azért, hogy demokratikus országban élhessen. Bár a belarusz rendszerváltás még nem valósult meg, de a rezsim egyik tartópillérét lebontották: rámutattak annak illegitimitására. Emellett az országra irányították Európa figyelmét.”

Sz. Bíró Zoltán történész a beszélgetés elején bemutatta, hogyan vezetett a több mint 25 éve megválasztott Lukasenka uralma a 2020 nyári durván elcsalt választásokig. Az elnök 1994-ben szerezte meg a hatalmat, akkor még szabad és fair választásokon – de gondoskodott róla, hogy azután soha ilyenre ne kerüljön sor. Lukasenka előszeretettel él a népszavazás intézményével – ezek segítségével folyamatosan erősíti hatalmát és teszi leválthatatlanná magát, egyre erősebb elnöki rendszerré alakítva az országot. Népszerűsége és többsége eleinte vitathatatlan volt, amelynek egyik jelentős eleme a folyamatos orosz anyagi támogatás.

A helyzet megértéséhez érdemes tisztában lenni a belarusz identitással és az oroszokhoz fűződő viszonnyal is – ezt Takácsy Dorka vázolta fel. A mindennapokban a lakosság kétharmada – például Lukasenka is – az oroszt használja, egyharmaduk a beloruszt, amely a modernitás jelképe. Ahogy minden forradalom esetén, itt is erősödött a nemzeti identitás, de ez nem jelent vehemens oroszellenességet.

2020-ra megváltozott a helyzet és a közvélemény. Felnőtt egy nemzedék, amely rendszeresen jár uniós országokba – elsősorban a szomszédos Lengyelországba és Litvániába –, és sokan dolgoznak külföldön, akik egész más tapasztalatokról számolnak be, mint a hivatalos propaganda. A népszerűségvesztéshez hozzájárult az országot rendkívül súlyosan érintő Covid-járvány, illetve annak bagatellizálása is: a közvélemény számára világossá vált, hogy Lukasenka elveszítette valóságérzékelését, és ez elkezdte erodálni népszerűségét. A 2020-as választást mindennek ellenére hivatalosan 80% fölötti eredménnyel nyerte meg – Sz. Bíró Zoltán szerint ha a csalásban mértéket tart, és épp 50% fölötti eredménnyel beéri, talán el is marad a tiltakozás.

A választás miatti politikai válságot Lukasenka elnök elleni, új, tiszta választásokat követelő tömeges demonstrációk követték. A tüntetők messzemenően békések voltak, nem akartak felhatalmazást adni a brutális fellépésre. Ez nem segített: a hatalom a békés tiltakozók, a tüntetés vezetői és az újságírók letartóztatásával és megtorlással reagált. Az ország fogdáiból és börtöneiből folyamatosan érkeztek a bántalmazásokról, nemi erőszakról és kínzásokról szóló hírek.

Az Európai Parlament tavaly szeptemberben állásfoglalásban ítélte el a belarusz hatóságokat a békés tüntetések erőszakos elnyomása miatt. Ebben rögzítik: a választások „az összes nemzetközileg elismert norma kirívó megsértésével" zajlottak, és az Európai Parlament nem ismeri el az ország elnökének Aljakszandr Lukasenkát.

 Kép: A. Maskevitch (Pixabay)

Takácsy Dorka elmondta: az országon belüli ellenzéki tevékenységet a represszió mára teljesen megtörte. Az elcsalt elnökválasztás után hatezer embert tartóztattak le, és dokumentáltan legalább háromezer embert keményen megkínoztak. A mintegy 9 milliós országban jelenleg 909 politikai bebörtönzött van, közülük 31 újságíró, és 7 kiskorú is. Összehasonlításul: a 145 milliós Oroszországban 480 politikai bebörtönzöttet tartanak nyilván. A rezsimet jelenleg a kiterjedt nyers erőszak tartja fenn. A belarusz ellenzék jelenleg külföldön próbálja életben tartani a mozgalmat, és keresi a módját, hogyan tudna az országban maradókon segíteni.

Az ellenzék társadalmi támogatottsága rendkívül széles, de nincs belföldi elérésük, hiszen a kilencvenes években felszámolták a sajtószabadságot. Ezért lett például veszélyes a hatalom számára Raman Prataszevics, aki főszerkesztőként egy Telegram csatornát, a NEXTA-t működtette. (Ő volt az, aki miatt a belarusz hatóságok nyáron vadászgéppel leszállásra kényszerítették az Athénból Vilniusba tartó Ryanair utasszállító gépet. Prataszevicset házi őrizetben tartják, és egy sajtótájékoztatón – valószínűleg kényszer hatására – elmondta, hogy kényszerítés nélkül működik együtt a nyomozó hatóságokkal, és tudatában van, hogy mekkora kárt okozott az államnak.) A NEXTRA-hoz hasonló Telegram-, illetve Twitter-csatornák, illetve a külföldről működtetett média tudja valamennyire pótolni a független sajtót.

Sz. Bíró Zoltán elmondta: a konszolidált autokráciát békés tüntetésekkel szinte lehetetlen megtörni, főleg ha a politikai hatalomból nem dezertál az ellenzékhez senki, és az erőszakapparátusok lojalitása töretlen marad. Lukasenka általában egy-másfél évig tartja az erőszakszervezetek élén a vezetőket, hogy a lojalitás feléjük sose legyen olyan erős, mint felé.

Az autokráciák három pilléren nyugszanak: a relatív gazdasági sikeren, a hazugságon és a megfélemlítésen. Jelenleg nem látszik, hogy a hatalom a nyílt erőszakon kívül bármilyen konszolidációt tervezne – és ennek pénzügyi alapja sincs. Az orosz gazdaság rossz állapotban, leszakadóban van, így nem engedheti meg magának Belarusz finanszírozását. Ugyanakkor Putyin attól is tarthat, hogy ha tovább támogatja a hatalmat, akkor az oroszokkal szembeni eddigi általános elfogadó és barátságos érzület oroszellenességbe csap át.

Takácsy Dorka sem látja a konszolidáció nyomait. A tüntetések leverése ugyanakkor olyan társadalmi csoportokat is felbőszített, akik nem szimpatizálnak a rendszerrel, de egyébként nem mentek volna ki az utcára. A fokozódó represszió – például az internet lekapcsolása – folyamatos kellemetlenséget okoz az embereknek, és mindenki ismer valakit, akit elvittek vagy vád alá helyeztek.

A beszélgetés résztvevői azt is elmondták: nem klasszikus, már létező ellenzékről van szó, hanem egy új születéséről. A forradalom női karakterét például a kényszer szülte, mert azok álltak a tiltakozás élére, akiknek elvitték és börtönbe zárták a férjét. Ilyen az ellenzék vezetője, Szvjatlana Cihanouszkaja is (akitől a blogposzt címét adó idézet származik): férjét, Szergej Cihanouszkijt ellenzéki vezetőt és bloggert tavaly zárt ajtók mögött 18 éves börtönbüntetésre ítélték.

A választás mértéken felüli elcsalása és az erőszak olyanokat is aktivizált, akik korábban nem politizáltak, de most azt mondták: eddig és ne tovább. Ebben a helyzetben a hatalomnak a megfélemlítés a legfontosabb – tette hozzá Sz. Bíró Zoltán. Ennek célja, hogy elriasszanak a további ellenállástól, és meggyőzzenek mindenkit: nem érdemes az utcára menni.

A résztvevők arról is beszéltek, mi lehet a jelenlegi helyzet kimenetele. Oroszországnak geopolitikai okokból továbbra is értékes Belarusz: pufferország a NATO felé, viszonylag hű partner, és elszigetelődése miatt másra nem is számíthat. Emellett, ha megoldásra váró orosz belpolitikai probléma van, akkor általában előkerül, hogy integrálódni kellene Belarusszal. 2024-ben lejár Putyin elnöki ciklusa, és hatalma továbbvitelére az egyik opció a két ország egyesítése, közös államfővel – ez lehetne Putyin – illetve egy orosz és egy belarusz elnökkel, közös parlamenti elnökkel (e két utóbbi valamelyike lehetne Lukasenka).

A jelenlegi közhangulatban egy újabb választás – mint Sz. Bíró Zoltán fogalmazott – Lukasenka rémálma. Az ellenzék több módszerrel próbálta megtudni a hiteles választási eredményt – például applikációt indítottak, amelybe be lehetett küldeni a voksolás után a szavazólap fotóját, és amelyet egymillióan használtak is –, de az eléggé biztosnak tűnik, hogy még az 50 százaléka sem volt meg a hatalomnak. Lukasenka is tudja, hogy egész más két választás között nyers és kiterjedt erőszakkal fenntartani a rendet, és más ilyen közhangulatban egy újabb választásnak nekifutni. Így egy hasonló integrációs forgatókönyv Lukasenka érdeke is lenne, hiszen így meg tudná őrizni a hatalmának egy részét.

Feledy Botond feltette a kérdést: ha a belarusz társadalomnak igénye lenne a Lukasenka utáni korszakban az igazságtételre, lesz-e rá lehetőség? Takácsy Dorka szerint ez a demokratikus változás alapfeltétele, és ilyen átmenetekről vannak hasonló nemzetközi tapasztalatok. Nem lehet és nem is szabad az összes állami intézmény alkalmazottját az utcára tenni, de fontos annak megállapítása, hogy a rezsim bűntetteiben kik vállaltak szerepet. Aki nem, annak részt lehet vállalni az új államapparátus felépítésében. Ez nem fog rövid távon bekövetkezni – tette hozzá Sz. Bíró Zoltán – , és az egyik peremfeltétel, hogy az orosz politikában jöjjön el a Putyin utáni korszak. Ez megnyithatja az utat Belarusz lassú demokratizálása felé, és ennek lehet egyik kulcseleme az igazságtétel.

Van-e Európának ki nem használt mozgástere? Takácsy Dorka úgy véli, hogy kettős felelősségünk van ebben. Most is rengeteg belarusz diák tanul Európában, és itt működik az ellenzék is. Nem szabad hazaengedni őket, ahol börtön vár rájuk. Ugyancsak van szerepünk a civil társadalom támogatásában is: át kell csatornázni hozzájuk a forrásokat, és nem hagyni, hogy ezeket a korrupt intézményrendszer szippantsa fel.

Sz. Bíró Zoltán úgy gondolja, a demokratikus nyilvánosság hiányának ellensúlyozásában kell felelősséget vállalnunk. Keresni kell a lehetőségeket, hogy a belarusz társadalom értesüljön a valóságról, ne csak arról, amit a pillanatnyi hatalom jónak talál.

A beszélgetés zárásaként a résztvevők három forrást ajánlottak, ahol naprakész és hiteles információt kaphatunk a belarusz helyzetről. Sz. Bíró Zoltán a Rigából működtetett orosz oldalt, a meduza.io-t, Takácsy Dorka pedig a belsat.eu-t, illetve a Viasna (Tavasz) emberi jogi központ oldalát (https://spring96.org/en) javasolta.

A teljes beszélgetés megtekinthető az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete Youtube-csatornáján, illetve az Európa Pont Facebook-oldalán:

Borítókép: Nadzeya Buzhan, nn.by

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon, Instagramon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete Youtube csatornáján és nézd meg programjainkat online!