A II. világháború után Hollandiában különleges mozgalom született. Tagjai kézzel készített, színes anyagokból összevarrt egyedi szoknyákban jelentek meg a legfontosabb nemzeti és családi ünnepnapokon. A „felszabadulási szoknya” hamar a holland újjáépítés és a nők ebben betöltött szerepének szimbóluma lett.
Egy összefoltozott kendő a háborúban
A szoknya ötlete Mies Boissevain-Van Lennep amszterdami asszonytól származik, aki férjével és gyerekeivel együtt a háború alatti német megszállás idején az ellenállási mozgalom egyik kiemelkedő személyisége volt Hollandiában. Tevékenysége miatt 1943-ban elfogták, majd koncentrációs táborba vitték. Ide sikerült becsempészni neki egy kendőt, amely családtagjai és barátai ruháiból volt összevarrva – a kendő sok erőt adott neki a fogság kemény évei alatt.
Az újjáépítés és női szolidaritás nemzeti szimbóluma békeidőben
Boissevain-Van Lennep a világháború végeztével is aktív maradt, nőtársaival, aktivista csoportjával fontos szerepet játszott a háború utáni újjáépítésben. Mozgalmuk jelképének a kendőre emlékeztető, színes anyagokból összevarrt szoknyát választották: ez lett hollandul a nationale bevrijdingsrok (nemzeti felszabadulási szoknya) vagy nationale feestrok (nemzeti ünnepi szoknya). A ruhadarab alapja általában egy korábbi szoknya volt, amelyet mai szóval upcycling keretében különböző, a nőknek jelenetőséggel bíró anyagokkal foltoztak tele, míg az eredeti szoknya el nem tűnt a színes anyagkavalkád alatt. A szoknya elkészítésére egyetlen fontos szabály vonatkozott: alsó szegélyénél háromszög alakú foltokba viselésének dátumait kellett bevarrni, középre pedig a holland felszabadulás ünnepnapjának dátumát, 1945. május 5-ét.
A régi anyagokból új életet nyerő szoknyák egyszerre emlékeztettek Hollandia újjáépítésére és megújítására, emellett fontos eszköze volt a háború személyes traumáinak közös, kézművességgel egybekötött feldolgozásának, a női szolidaritásnak. Ahány asszony, annyi színes szoknya – minden ruha egyedülálló volt, mégis hasonló: a szoknyák nem engedték láttatni a nők közötti társadalmi különbségeket sem.
A szoknya jelentősége
A háborút követő években sok nő viselte ünnepnapokon a ruhadarabokat: közel négyezret hitelesítettek is nemzeti felszabadulási szoknyaként. Népszerűségük 1948-ban volt a csúcsponton, amikor az I. Vilma holland királynő uralkodásának ötvenedik esztendejét ünneplő felvonuláson több százan ebben vonultak fel Amszterdam utcáin.
A háborút követő években Mies bejárta mozgalmának hírével és a szoknyákkal az Egyesült Államokat, ahol 27 államban adott elő a holland nők háború utáni tevékenységéről. Bár a szoknya végül nem lett az újjáépítés és a női értékek nemzetközi szimbóluma, mint azt Mies remélte, „az újjáépítés varázslatos szoknyái” (ahogy azt egy előadása alkalmával nevezték) és a mögötte lévő történetek nagy publicitást kaptak világszerte.
A szoknyákat még a nyolcvanas évekig viselték a holland nők különböző ünnepnapokon, de mára inkább már csak a helyi múzeumokban őrzik őket a háború utáni holland újjáépítés különleges mementóiként.
Az írás alapjául az Europeana blogjának összefoglalóját használtuk.
Képek forrása: Europeana és holland múzeumok oldalai: első kép, második kép, harmadik kép, negyedik kép (Historisch Museum Edenull. CC BY 3.0)
-----
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.