Idei utolsó Egy csésze Európa estünkön gondolatban Bulgáriába, és azon belül Plovdivba, Európa egyik kulturális fővárosába utaztunk. Megtudtuk, hogy sietnünk kell, ha még a turistaáradat előtt szeretnénk megismerni a várost, amely komoly fordulópont előtt áll. Szó esett még a különleges bolgár ünnepi szokásokról, és a helyi karácsonyi vacsoráról is, amely – nem trendiségből, hanem hagyományból – teljesen vegán.

Számos nép emlékei „Együtt”

Az est első vendége Ulyana Bogdanska, a Bolgár Köztársaság nagykövete volt, aki röviden bemutatta szülőhelyét, a Bulgária délnyugati részén, a macedón és szerb határhoz közel fekvő Blagoevgradot is, amely a régió egyik legjelentősebb amerikai egyetemének ad otthont. A nagykövetasszony mindenkinek javasolja, hogy a környéken járva ne hagyja ki a csodálatos rilai kolostort, Bulgária és a bolgár ortodox egyház legnépszerűbb és legszentebbnek tartott kegyhelyét a Rila-hegységben. A régióban mindenképp érdemes megkóstolni Bulgária egyik leghíresebb borát, a helyi szőlőfajtából készülő Melniket is, Winston Churchill egyik kedvencét.

Plovdiv Európa és a világ egyik legősibb városaként ismert, amin számos nagy civilizáció és népcsoport – trák, római, bizánci, gót, török, örmény, zsidó – hagyott nyomot. Már időszámításunk előtt 4-6000 évvel ezelőtt éltek itt, a helyiek számos kor egymásra épített régészeti emlékein lépkednek nap mint nap. A város kulturális gazdagságát épp az ott élő különböző hagyományok és kultúrák együttélése adja, ezért is választották az évad mottójául azt, hogy „Együtt”. Itt található a világ egyik legrégebbi ókori színháza is, ahol a mai napig játszanak előadásokat.

A rilai kolostor, a kép forrása: Flickr / Stefano Avolio

A karácsony Bulgáriában

Bár az ország lakossága túlnyomórészt ortodox vallású, mégis az európai országok többségéhez hasonlóan december végén ünneplik a karácsonyt. A 24-i szenteste vacsorája kiemelt fontosságú náluk is, amely tulajdonképpen csak vegán (böjti) fogásokat tartalmaz. Az asztalt gyertyákkal és szalmával díszítik, és mindenképp páratlan számú ételt (11-et vagy 13-at) tesznek az asztalra az apostolok tiszteletére. Hagyomány még kenyeret sütni ilyenkor, amelybe a háziasszony egy pénzérmét rejt el. A család elosztja maga közt a kenyeret, és akihez a pénzérme kerül, azé lesz a szerencse a következő pár esztendőben, az érmétlen családtagok pedig vígaszképp isznak egy pár pohár jó bort.

Hamarosan jön a turistaáradat

Az est második vendége a The Budapest Times tudósítója, Alexander Stemp volt, aki nyáron bejárta a kulturális főváros legfontosabb látnivalóit. Ahogy fogalmazott, nem volt rá felkészülve, hogy Plovdivba érve ennyire arcon csapja a történelem, de így történt. Lenyűgözte a sok egy helyen élő nép, a rómaiak, bizánciak, gótok és a jelen embereinek összekapcsolódása a városban, „ahogy ezek a kultúrák egymásra épülnek és összefonódnak”.

Elbűvölte az ókori amfiteátrum is, ahol egy különleges balettelőadást látott, az óvárosban pedig végképp „nyakába szakadt a történelem”. Számára az egyik legizgalmasabb esemény és helyszín Plovdivban a püspöki bazilika körüli ásatások és restaurálási munkálatok voltak, ahol a korai keresztény időből tártak fel emlékeket, többek között 2000 négyzetméteren míves mozaikpadlókat. Úgy gondolja, hogy jövőre, mikor az EU által is támogatott restaurálási munkálatok véget érnek,  világszinten egyedülálló helyszínnel gazdagodik a város, amelyet UNESCO világörökségi címre is jelöltek. Ezért azt ajánlja, akit érdekel a város, az mielőbb, még az ide érkező turistaáradat érkezése előtt keresse fel a várost.

A „kötelező” felfedeznivalók – az ókori amfiteátrum, helyi fogásokkal gazdag éttermek, környező dombok – mellett feltétlen ajánlja a Kapana, a helyi művésznegyed felkeresését, ahova leginkább a helyiek járnak. Gasztronómia területén a sokszínű helyi és helyben termesztett, friss alapanyagot emelte ki.

„Az ételek gazdagsága szinte leteperi az embert”

Marton Jenő útikönyv-szerző jóval korábbi emlékeket is felelevenített az országról és a városról, amelyről 2003-ban útikönyvet is írt. Először tizenkilenc évesen, 76-ban járt Bulgáriában, amikor még nem voltak autópályák az országban, viszont közvetlen vonatjárat kötötte össze hazánkat a bolgár tengerparttal, ahova másfél nap alatt lehetett leérni. Akkoriban Magyarországon kizárólag szinte csak a gyümölcsbort, a paradicsomos babkonzervet vagy épp a Plovdiv márkájú cigarettát ismerték az emberek Bulgáriából. Éppen ezért megdöbbentette az a gazdagság italban és ételben, amit ott látott a hetvenes években, amely „szinte leteperte az embert”, a visszafogott étkezést kizárva. „A furcsa ételek vettek meg engem” – az akkor számára teljesen újszerű juhtúrós péksütemények mellett Burgaszban például egyben főtt birkafejet is evett.

Az országot többször bejárta, kedvencei a kisebb, autentikus városok, mint például Arbanaszi, amelyet még nem árasztottak el a turisták. Plovdivról kellemes emlékeket őriz, az óváros színes, bolgár-törökös épületei szerinte egyedülállók Európában, hatalmas élmény ezeket az utcákat járni.

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!