Az internetnek van egy sötét oldala, ahol mindenféle törvénytelen, erkölcstelen vagy titkos dologra rábukkanhatunk – a pornográfiától a legtisztább kokainok dealerein át a mindenféle radikális politikai mozgalmak anyagáig. Ez a net kitermeli a maga rendszerét és szabályait, de a legtöbbek előtt rejtve marad – Jamie Bartlett kutató szerint a közeljövőben nem kizárt, hogy ez a turbulens, sötét háló mindannyiunk életét befolyásolja majd.

Legutóbbi programunkon Jamie Bartlett, az Egyesült Királyság vezető kutatóközpontja, a Demos kutatóintézet közösségimédia-részlegének igazgatója volt vendégünk. Jamie fő kutatási területe az új politikai mozgalmak, a biztonság és online adatvédelem, valamint a közösségi média politikai és kulturális hatásai. A köztudatba a The Dark Net című könyvével robbant be.

Bartlett könyvében arról a jelenségről írt, amelyet dark netként, azaz sötét netként ír le. Az internet ezen szegmensében elérhető tartalmakat szinte lehetetlen lenyomozni: a felhasználó IP címét, tartózkodási helyét nem lehet beazonosítani, mert az adatok különböző számítógépeken keresztül továbbítódnak, így a böngésző személye anonim maradhat. A dark net linkjei számok és betűk érthetetlen kombinációi „onion” végződéssel, és csak egy speciális böngészővel, a Torral lehet őket elérni, amely böngésző egyben a kulcs is a dark nethez. Ezt a módszert először az amerikai haditengerészet kutatási részlege fejlesztette ki, majd később a módszert nyílt forráskódúvá tették, ezzel létrejött mára kb. 20-30 ezer weboldal, amelyeket szinte lehetetlen lekapcsolni.

Érdekes módon ez a háló amennyire sötét tartalmakat rejt sokszor, annyira rendezett és felhasználóbarát és piaci verseny alapú a struktúrája. Bartlett a kábítószer piacáról mesélve elmondta: a dílerek és a vásárlók közötti legfontosabb orientációs pont a közösség visszajelzése az áruval kapcsolatban, amely minden esetben megtekinthető. Az eladókat ez ösztönzi, hogy a versenyben a vásárlóért a minőséget egyre magasabbra emeljék, míg árban kénytelenek engedni. Az eladók általában hiperkorrektek és udvariasak, az áru pedig nem felütött vacak, amit az utcán szerezhetne be a fogyasztó, hanem az egyik legnagyobb tisztaságú szer, amihez a vásárló csak hozzájuthat. Bizarr világ tehát a dark net, amelyet rossz, de akár jó célokra is fel lehet használni. Ez Bartlett szerint az internet egyik legérdekesebb és legizgalmasabb része, egyben fenomenális teljesítmény – de mindenképpen nagyon komoly morális kérdéseket vet fel. A dark net típusú tartalmak szerinte könnyen még nagyobb befolyásra tehetnek szert, miután a világon mindenütt megfigyelhető az a tendencia, hogy életünk egyre több adata kerül digitalizálásra és potenciálisan elérhetővé, amelyet ugyanakkor egyre jobban próbálunk őrizni, és egy ilyen anonim világ biztonságot és szabadságot ad minden felhasználónak. Ebben a világban pedig a cenzúra és a monitorozás – így az illegális tevékenységek ellen küzdő hatóságok feladata – egyre nehezebb.

Bartlett a politikai mozgalmakkal kapcsolatban beszélt arról a jelenségről – amelyet egyébként Magyarország esetében is vizsgált –, hogy a fősodron kívüli, sokszor radikális erők jellemzően jobban használják az online kommunikáció eszközeit, a közösségi média csatornáit. Ezt megfigyelte Magyarországon a Jobbiknál, valamint a Milla-Kétfarkú kutya párt új baloldali mozgalmai esetében is. is. Szerinte ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy ezek a formációk sokkal szabadabbak lehetnek véleményük megfogalmazásánál, akár vitatottabb, ellentmondásosabb témák felhozásával, akár stílusban, szóhasználatban, akár formailag – több mindent kimondhatnak vesztenivaló nélkül, mint egy jól felépített, erős párt. Ezek a csoportok alapvetően motiváltabbak és szenvedélyesebbek kommunikációjukban, mint a fősodorbeliek. Sokszor ezek a formációk nem hisznek az újságíróknak, nem engedik, hogy az újságírók mint közvetítők torzítsák eredeti üzenetüket.

Bartlett szerint általánosan megfigyelhető, hogy a közösségi média mennyire megváltoztatja a politikai mozgalmak szerveződését: egy mai fiatal már nem jár el gyűlésekre, nem lép be pártba, inkább online támogatja a nézeteinek megfelelőt. Jellemző, hogy az emberek hasonló gondolkodásúakkal ismerkednek és osztják meg azokat a tartalmakat, amelyekkel mindannyian egyetértenek – így gyakorlatilag saját gondolataikat hallják visszhangozni, amely torzítja a világról kialakított képüket. Bartlett szerint ez az online radikalizálódás igazi trükkje: a „buborékba” zárt emberek egyre inkább felhergelik egymást, egyre frusztráltabbá és agresszívabbá válnak, így a vélemények egyre inkább polarizálódnak. Mindeközben a pártokhoz tartozás sokkal lazább értelmezést kapott. Ebben az új felállásban sokkal könnyebb új mozgalmat elindítani, de sokkal könnyebb nagyot bukni is vele. Ha nem képes a mozgalom a figyelmet folyamatosan fenntartani, vagy elfogy, vagy nem teremtődik meg például a működéshez szükséges forrás. Bartlett szerint a jövő azoké a pártoké, amelyek képesek – például választások előtt – a feltüzelt online érdeklődést és támogatottságot hosszú távon offline tevékenységgé alakítani.

A szabadság és az adatok védelme nem csak a dark netnél kerül összeütközésbe, de mindennapi életünket is áthatja. A nagy techcégek egyre többet költenek a legmodernebb titkosítási módszerekre, hogy meggyőzzék felhasználóikat, hogy adataik biztonságban vannak náluk. Bartlett szerint a mai fiatalok – akik életének minden szegletébe beépül az online világ – is ebben a kettősségben élnek: fontosnak tartják az internet szabadságát, de fontosnak tartják azt is, hogy adataik biztonságban legyenek. Bartlett szerint valahol ebben érhető tetten a páneurópai identitás esszenciája is.

Az előadáson és beszélgetésen szó esett még többek között a Donald Trump jelenségről, az ISIS és az Anonymus küzdelméről, de a Google és a demokrácia összefüggéséről is – a beszélgetés teljes egészében megtekinthető (magyar szinkrontolmácsolással) a sorozat Ustream oldalán.