Játsszunk, amíg csak lehet

Európában arányaiban egyre kevesebb gyermek születik, míg a születéskor várható élettartam az orvostudomány fejlődésének és a javuló életkörülményeknek köszönhetően nő (1960 óta átlagosan 8 évvel), így az EU lakossága folyamatosan öregszik. Európában évente megközelítőleg kétmillióval nő a hatvan év felettiek száma, akik tehát egyre hosszabb és egészségesebb életre számíthatnak. Míg 1990-ben lakosság 25 százaléka volt 55 évnél idősebb, addig mára ez az arány már 30 százalékos, és előrejelzések szerint 2060-ra a lakosság 60 százaléka (!) ebbe az életkori csoportba fog tartozni. Ha ez megvalósul, úgy 2060-ra csak két aktív dolgozó jut majd egy 65 év felettire, szemben a mostani néggyel. A második világháború utáni baby-boom időszakában (1950 és 70 között) születettek igen népes csoportja pedig lassanként átlépi a nyugdíjkorhatárt valamennyi tagállamban. Az aktív élettől visszavonuló idősek (az egészségügyi és a szociális rendszer egyre nagyobb igénybevételével) fokozódó terhet rónak az országok költségvetésére, de a jelenség hasonló feszültségforrást jelenthet a családok mindennapi életében is.

Ma már nem lehet csak legyinteni – nagyszüleink és szüleink lassan elérik a kort, amikor már nem mi fordulunk hozzájuk, ha valami baj ért, hanem nekik lesz szükségük a támogatásunkra valamilyen formában. A társadalmak elöregedése nem csupán távoli vízió már, hanem a nagyon közeli jövő egyik legjelentősebb kihívása, amellyel mind az Európai Uniónak, mind az egyes tagállamoknak foglakozniuk kell, még időben. Fontos, hogy ez a folyamat tudatosuljon az emberekben, hogy személyes életükben mindent megtegyenek a jelenség negatív következményeinek elkerülése érdekében. Ugyanilyen fontos, hogy az egyes országok vezetői, a döntéshozók megfelelően és időben kezeljék a problémát, a jó példákat pedig megosszák egymással.

A megoldás kulcsa is megvan, ez az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által is propagált „aktív időskor”, amelyben az idősebb generáció a társadalom és a munkaerőpiac részese marad, emellett élete végéig egészséges és aktív életet él. A megoldás tehát adott, de ennek elérése – az, hogy a tagállamokban lehetővé váljon az idősebbek aktív és hosszú élete – nemcsak attitűdbeli változást követel, de kőkemény gazdasági (foglalkoztatási, nyugdíj-politikai, stb.), egészségügyi és szociális kérdések sokaságával függ össze. Mindezek tipikusan olyan területek, amelybe közvetlenül az EU nem szólhat bele, csak támogathatja az egyes országok ezzel kapcsolatos politikáit, valamint elősegítheti az ezzel kapcsolatos mind szélesebb körű eszmecserét. Ezért is szentelte az EU az idei évet az aktív idősödés és a generációk közötti szolidaritás évének, amely számos programmal és kezdeményezéssel igyekszik támogatni Európa felkészülését, hogy minél hamarabb megtaláljuk a módját, hogy a különböző generációk tagjai egymást támogatva hogyan küzdhetnek meg az öregedő társadalmak kihívásaival.

Az európai év keretében – egy kiterjedt információs kampány, valamint hazai és európai programok sokaságán keresztül – egyrészt a jelenségről tudhatunk meg többet, de megismerhetjük azt is, hogy más országok mit tesznek az aktív időskorért. Ehhez csatlakozunk most mi is, ugyanis az Európa Pont februári programjában is ez a jelenség játssza a központi szerepet – beszélgetések, előadások, koncertek, illetve filmklubunk is a generációk közötti párbeszéd fontosságát, illetve az aktív időskort járják körül.

Az idősödés tehát a nyakunkon. Hogy ez milyen lesz, az csak részben függ a külső körülményektől, ugyanígy befolyásolja, hogy mi milyenné tesszük – jó példa erre egyik e havi vendégünk, Bródy János, aki hatvanon túl is új dalokkal jelentkezett, teltházas koncerteken játszik és mesél aktív „nyuggerségéről”. Mert játszani hatvanon túl sem felejtett el, ahogy G. B. Shaw is megfogalmazta: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”