Európában találunk termékeny alföldet, szelíd dombokat, ahol a világ legjobb borai készülnek, hihetetlen gleccsereket és fjordokat, 4000 méter feletti havas csúcsokat. Csak a sivatag hiányzik, gondolnánk. Rosszul.

Kezdjük egy provokatív találós kérdéssel: hol készült a lenti kép? A helyes válasz: Magyarországon. Ha homokdűnéket akarunk látni, nem kell messzebb mennünk a Kiskunságnál. A jövő nem túl biztató: szakértők szerint az Alföld egy részét a teljes elsivatagosodás fenyegeti. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezek a vándorló homodűnék nem újak, sőt. A Homokhátság éppenséggel róluk kapta a nevét.



Tucatnyi európai országban találunk hasonló minisivatagokat - vagy nem is annyira kicsiket. Az Olténiai Szahara Romániában 800 négyzetkilométer, másfélszer akkora mint Budapest. Itt még homokmúzemot is találunk, bár őszintén szólva nehezen tudjuk elképzelni, milyen élmények várhatnak itt a gyanútlan látogatóra (tippünk: homok, homok és valószínűleg még egy kis homok).



Az Olténiai Szaharának természetesen semmi köze nincs a Szaharához (annál inkább a román bulvárlapok blikkfangos címadási gyakorlatához), ahogy a tájegység sem volt sivatag eretedileg: az erdőirtások szomorú eredményeként alakult ki ez a zord vidék. Nem véletlenül kezeli az EU kiemelt környezetvédelmi feladatként az erdőirtások megállítását.

Az egyetlen "igazi" sivatag Európában, mely nem régről maradt itt (mint az alföldi vagy a szerbiai homokdűnék) és nem emberi felelőtlenség miatt alakult ki Spanyolországban található. A Tabernas-sivatag egyszerre gyönyörű és kietlen vidék. Egy évben összesen 14 centiméter eső esik a sierrák között, a helyi szelek és a tűző napsütés pedig évezredek alatt hozta létre a leginkább az észak-amerikai sivatagos részekre emlékeztető tájat.



Azt hinnénk, a Tabernas-sivatag az Európai Unió legszegényebb részei közé tartozik: szó szerint a fű sem nő, nyersanyag sincs, ipar sincs. A spanyolok azonban képesek voltak ebből is előnyt kovácsolni: három stúdió szolgálja ki a kényelmes filmesek igényeit, akik szeretnének ugyan sivatagban forgatni, de munka után többre becsülik a friss kagylós paellát és a sangríát mint a kaktuszok kerülgetését vagy a sátrazást a beduin törzsek között. Többek között itt készült A jó, a rossz és a csúf, a 2001: Űrodüsszeia és a Zorro Alain Delonnal. Ha legközelebb valaki kitalálja, hogy a Kiskunság jólétét hosszú távon mondjuk egy Rózsa Sándorról elnevezett filmstúdió biztosítaná, mindenesetre ne tartsuk eleve bolondnak.

1 Vissza

A bejegyzés trackback címe:

https://europapont.blog.hu/api/trackback/id/tr902816105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aeidennis 2011.04.14. 17:07:13

Magyarországon a török kiűzését követő korban jóval több szabad homokfelszín (ez még nem sivatag!) volt, mint napjainkban. Elsősorban nem is a kevés csapadék, jóval inkább a nyugatra hajtott marhák taposása miatt. Az elpusztult növényzet nem tudta megkötni a homokot, így abba tengelyig merültek a korabeli utazók, lásd:
mdunaiszigetek.blogspot.com/2009/11/zsitnyan-janos-leirasa-godi-szakaszrol.html
süti beállítások módosítása