A 2008-ban kitört válság az európai országok legtöbbjében komoly károkat, gazdasági visszaesést eredményezett, emellett párhuzamosan felerősödtek a nacionalista és az EU-t elutasító szólamok, a populizmus, a nemzeti radikalizmus és a szélsőséges nézetek sok országban teret nyertek. A XXI. század elején, amikor az európai országoknak számos komoly kihívásra kell hatásos választ találniuk, érdemes arról elgondolkodnunk, hogy milyen okokra vezethető vissza a szélsőséges nézetek felerősödése, hogy mit adhat ebben a helyzetben az EU. Érdemes megfogalmazni, hogy mit veszíthetnénk, ha nem lennénk tagjai ennek a közösségnek, és hogy valójában mit is jelent az országok, és az egyes emberek számára az Európai Unió.
A közelmúltban több vendégünk is foglalkozott e jelenséggel – például az európai írótalálkozón a kortárs írók, akik mind hitet tettek az integráció mellett. Ahogy Ales Dabeljak szlovén író is fogalmazott: az EU nem tökéletes, de tökéletlen működésénél csak egy dolog lenne rosszabb: ha nem létezne egyáltalán. Ahogy ő is megjegyezte: a gazdasági hasznok mellett számos egyéb tényező motiválta az unió létrehozását, amelyeket a közösség ma is nyújt, amit mi már alapértelmezettnek veszünk, és így nem is értékeljük kellően. Ilyen a béke is – Dabeljak szerint az EU szervezete képes kordában tartani a nacionalista indulatokat és garantálni, hogy tagjai békében élhessenek egymás mellett –, és fontos ezt is látnunk az unió megítélésekor (amely érdemeiért az EU tavaly megkapta Nobel-békedíjat). A nemrégiben nálunk járt Tomáš Sedláček a jelenlegi EU-szkepszis legfontosabb okának az EU-ról folytatott kommunikáció kizárólagosan gazdasági jellegét tartja. Már a csatlakozáskor is szinte csak kizárólag pénzügyi érvek hangoztak el az integráció kapcsán, így nem csoda, hogy a lakosság ilyen szempontból ítéli meg az uniót, amelytől a gazdasági növekedést várja. Ha a gazdasággal gond van, akkor az unióval is gond van – válságban pedig eszerint logikus az EU kritizálása, akár elutasítása. Ezzel magyarázható az is, hogy bármilyen kérdés, vagy összefoglalás az uniós tagság hozadékairól mindig a költségvetési szemléletű „ugye nettó haszonélvezők vagyunk” kérdéssel vagy az arra adható válasszal kezdődik.
Természetesen nagyon fontos tényező ez is, nem lehet azonban kizárólag „haszon-katalógusok” alapján megítélni az EU-t. Ezen mindenképpen túl kellene lépni, de ehhez új európai narratívára van szükség, amely új kontextusba helyezi az EU-t, újradefiniálja az EU szerepét Európában, és amely egyben vitára és aktív részvételre ösztönzi az uniós polgárokat. Felismerték ezt az uniós döntéshozók is, akik hivatalosan felkértek húsz európai közéleti személyiséget, Európában és Európáról gondolkozó tudósokat, művészeket és értelmiségieket, hogy adjanak felütést a vitának. Foglalják össze azt, hogy ők mit gondolnak erről a kérdésről, és fogalmazzák meg, miként értelmezhető a XXI. században az EU, jelentőségét és céljait tekintve. A kulturális bizottság – amelynek Tomáš Sedláček is tagja volt – közös nyilatkozatban fogalmazta meg alapvetéseit, amelyet nemrégiben ismertettek, és az Európáról való gondolkodás, az EU megítélésének fontos adaléka lehet.
A nyilatkozat műfajából is adódóan meglehetősen általános, ugyanakkor fennkölt – mégis jó összefoglalóját adja annak, hogy mely gondolatok és jelenségek mentén érdemes Európát (újra)tárgyalni. A csoport megfogalmazása szerint Európa leginkább életérzésként (vagy lelkiállapotként, eredetiben „state of mind”) írható le, amely többek között a közös kulturális gyökereken, történelmi örökségen, a reneszánsz, a polgárosodás, a modern demokratikus értékek kivívásán és tiszteletén alapszik. A nyilatkozat hangsúlyozza a puszta gazdasági együttműködésen messze túlmutató értékeket és eredményeket, amelyeket Európa magáénak vall. Az európai projekt alapvető része az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásán kívül Európa kulturális értékei is. A gondolkodók hangsúlyozták, hogy az elmúlt száz év három legfontosabb megpróbáltatásaira mindig közös válaszokat találtak az EU tagállamai, és most is e logika mentén kell megoldásokat találni az aktuális kihívásokra. A nyilatkozat szerint Európának, és benne a vezetőknek, értelmiségieknek és az egyes polgároknak egyesülve kell fellépniük annak érdekében, hogy Európa a XXI. században a „fenntartható élet világbajnoka legyen”.
Mindezek nagyon fontos muníciót adnak az EU-ról folytatott vita újraformálásához; mindezen közös értékekkel, érdemekkel, közös történelemmel tisztában kell legyünk ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk arról, mi az EU lényege, és mi az, amit magunkénak tudhatunk az unió tagjaként.
A nyilatkozat nem egy „végtermék”, csak egy kezdési alap; mindemellett természetesen mindenkinek megvan a személyes története is Európáról, az EU-ról; élmények, események, érzések kötnek mindannyiunkat e közösséghez. Mi a részünkről az Európa Pontban hisszük, hogy az egyértelmű gazdasági előnyökön túlmenően rengeteg egyéb dolgot köszönhetünk az EU-nak. Hisszük, hogy ebben a sokszínű Európában van a helyünk, amely összefogásra és nem széthúzásra, együttműködésre és nem versengésre kell épüljön. Tudjuk, hogy a formáció nem tökéletes, de azzal is tisztában vagyunk, hogy nélküle sokkal rosszabb lenne, és tudjuk, hogy mi is tehetünk arról és azért, mit jelent vagy jelenthet nekünk ez a közösség – mert mi vagyunk a főszereplők.
Európa újragondolásához kapcsolódóan új sorozatot indítottunk, European Thinkers címmel, amelyben kortárs európai véleményformálókat látunk vendégül és faggatunk az EU jelenéről és jövőjéről. A sorozat első vendége Tomáš Sedláček volt, akinek a Corvinuson elhangzott előadása is megnézhető online, angol nyelven ezen a linken keresztül. A sorozat következő vendége Jürgen Habermas német szociológus és filozófus lesz, az előadás részleteit hamarosan Facebook oldalunkon olvashatjátok.