Krúdytól Paganiniig, Kodálytól Lagzi Lajcsiig sok mindenkit megidézett legutóbbi vendégünk, Varnus Xavér világhírű orgonaművész egy-egy érdekesebb sztori erejéig – a beszélgetés sorvezetője természetesen a zene volt. A szemhéj belsején játszódó legszebb mozikról, az igazi európaiságról és a zenészek jellemzően nyughatatlan, vándorló („migráns”) életéről is esett szó, csakúgy, mint egy szerelmi bánatból íródott saját szerzeményről, amely minden évben karácsony után szépen hoz a konyhára. Lehetetlenség visszaadni azt a számtalan kis történetet és kultúrtörténeti érdekességet, amely az est folyamán elhangzott, csakúgy, mint azt a hangulatot, amelyet Xavér helyi mini orgonakoncertje nyújtott – álljon itt azért pár a legérdekesebb történetek és gondolatok közül.

Bár a Millenárison most egy időre nem találkozhattok velünk, azért a fesztiválszezonban sem maradtok uniós témájú programok nélkül. Egy csokor ilyen – az EU nemzetközi szerepvállalásával és fejlesztéspolitikájával kapcsolatos – programról már írtunk, most a fesztiválos vonalon haladva ajánlunk egy kis európai tartalmat.

Újra eltelt egy év, és újra itt az Európa-nap. A szimbolikus ünnepen az EU sokszínűségét ünnepeljük, és természetesen megemlékezünk Magyarország tizenegy évvel ezelőtti (!) uniós csatlakozásáról is. Ahogy mindig, most is mindenkinek készülünk valamilyen programmal: kicsiknek és nagyoknak, sportosaknak és kényelmeseknek, hasznos uniós tanácsokra éhezőknek és csak szórakozni vágyóknak.Európa nagyszerűségét sokszínűsége adja, ezt igyekszik tükrözni az Európa-nap programja is.

Mindig nehézséget okozott, hogy nevén nevezd azt a gólt, amely egy gól hátrányra csökkenti kedvenc focicsapatod lemaradását? Vagy az, milyen szót használj arra, amikor az autópálya forgalma azért lassul le, mert minden vezető a szemközti sáv balesetét nézi? Mindenre van megoldás! :-)

Idén is különleges válogatással ünnepeljük az Európai Nyelvek napját és az európai nyelvek nagyszerűségét: infografikánkon olyan szavakat gyűjtöttünk össze, amelyek nagyon találóan, egy szóban fogalmaznak meg egy-egy jelenséget, amely más nyelvben csak körülírással fejezhető ki.

A mi kedvenceinket alant láthatjátok (kattintásra megnő) – nektek van hasonló kedvencetek másik nyelvből? Ismertek még ilyeneket?

A szavak egyenként (képgaléria):

Egy érdekes felmérést ismertetett nemrég a brit posta: megnézték, hogy átlagosan mennyibe kerül a magaskultúra tizenkét európai nagyvárosban. A vizsgálatban operaelőadások, klasszikus koncertek, balettelőadások, galéria- és múzeumbelépők, valamint a helyi műemléki épületek/területek látogatásának átlagos árát vizsgálták egy adott (2014. október 1. és 9. közötti) időszakra.

Nem meglepő módon ilyen szempontból a legkifizetődőbb Kelet-Európába látogatni a kulturális programokra éhes turistáknak. Valamennyi programtípust figyelembe véve Varsóban vásárolhatunk magunknak a legolcsóbban minőségi szórakozást (mindenre jegyet váltva összesen kevesebb mint 88 euróért), őket Budapest (101 €) követi a sorban, ezután jön Prága (116 €). A lista másik végén két világváros áll: London (322 €) és Párizs (316 €), Barcelona előtt. Budapest egyébként a balettelőadások szempontjából bizonyult a legolcsóbbnak, Varsó vitte az opera és a komolyzenei koncert blokkját, de e kettőben mi is dobogósok lettünk. Ez alapján ugyanannyi pénzből legalább háromszor annyi kulturális programra látogathatnak el az érdeklődők Varsóban vagy Budapesten, mint Londonban vagy Párizsban.

A felmérést egyébként pénzváltási szolgáltatásának promóciójához készíttette a brit posta – de az eredménye szerencsére egész nagy publicitást kapott: nemrégiben a New York Times is feldolgozta, tovább erősítve a régió „olcsón minőségit” arculatát. Indulhat a balett-turizmus! :-)

A felmérés eredménye egy táblázatban összefoglalva (kattintásra megnő):

Megjegyzés: A táblázatban feltüntetett árak az eredeti felmérés fontban megadott árai euróra átváltva, a 2014. szeptember 5-i középárfolyamon, így az árak valamennyi eltérést mutathatnak az aktuális árakhoz képest. A táblázatban zölddel jelöltük az adott kategória legolcsóbb jegyárait, pirossal a legdrágábbakat.

Közeleg a filmvilág legnagyobb figyelemmel kísért díjainak átadása, ehhez kapcsolódóan mi is elkészítettük szokásos összefoglalónkat az európai esélyesekről. Vasárnap végre kiderül, hogy ebben az évben épp ki happolja el az Oscart a már megint túl tökéletes Leonardo di Caprio elől, és megtudhatjuk, hogy melyik hollywoodi sármőr szuperprodukciója lesz az est nagy győztese: a Clooney nevével fémjelzett, kétszemélyes űrdráma, a Gravitáció; vagy a nyerése esetén a Brad Pittnek első (produceri) Oscart hozó 12 év rabszolgaság. Addig is, nézzük, hogy szerepeltek az európai művészek az idei jelöltek között.

Az est egyik nagy esélyesének az amerikai-brit koprodukcióban készült Gravitációt tartják – bár általában sem a sci-fik, sem a kétszemélyes „kamaradrámák” (amennyiben az űr kamarának tekinthető) nem indulnak nagy eséllyel az Oscaron, a film különleges atmoszférája, látványvilága és Bullock sokat méltatott alakítása miatt jó pár díj leeshet a filmnek. Bár azt gondolnánk, hogy ez egy tipikus amerikai szuperprodukció, a film egyik producere brit (ami döntő jelentőségű egy-egy film „nemzetiségének” meghatározásakor), a film nagy részét az Egyesült Királyságban forgatták, és a vizuális effektusokat is itt dolgozták ki, aminek köszönhetően például a „brit Oscarnak” számító BAFTA-n a kiemelkedő brit film díját is megkapta.

Van tehát egy nagy esélyes félig brit film. De találunk a legjelentősebb kategóriákban még britebb alkotást is, ez pedig az elvesztett fiát felkutató ír hölgy történetét bemutató Philomena – Határtalan szeretet Judi Dench főszereplésével. A film esélyes a legjobb filmnek járó Oscarra, és jelölt Dench is. Érdekesség, hogy Denchnek ez már a hetedik jelölése, és mindet 65 éves kora után gyűjtötte be. A film francia zeneszerzője, Alexandre Desplat a legjobb filmzene díjára, míg a film forgatókönyvírói, Steve Coogan (aki egyben a férfi főszereplő) és Jeff Pope a legjobb adaptált forgatókönyv Oscarjára esélyesek. A legjobb férfi főszereplő kategória jelöltjei között is akadnak britek: Christian Bale-t az (egyébként szintén brit-amerikai koprodukcióban készülő) Amerikai botrányban alakított szerepéért jelölték ebben a kategóriában – akinek kivételesen ezért a szerepért nem kellett testtömegének felét fel- vagy leadnia, elég volt egy mára meglehetősen korszerűtlennek ható frizura és egy minimális apuka-pocak bevállalása.

A díjért honfitársával, Chiwetel Ejioforral (12 év rabszolgaság) versenyez, akit a BAFTA- és Golden Globe-díj után a legnagyobb esélyesnek tartanak. Nagy esélyesként indul a film rendezője is, a brit Steve McQueen, aki ha megkapja a szobrot, az első fekete bőrű díjazott lehetne kategóriájában. A kegyetlen déli ültetvényest alakító Michael Fassbender ír-német színész szintén e film miatt kerülhetett a legjobb mellékszereplők listájára. A kategória női párjában találjuk a szintén brit Sally Hawkinst, aki Woody Allen Blue Jasmine-jában a hoppon maradt főszereplő, Cate Blanchett együgyű, de nagyszívű nővérét alakítja – az Akadémia szerint elég meggyőzően ahhoz, hogy megszerezze első Oscar-jelölését.

Persze nem csak angolszász jelölteket találunk az európai jelöltek sorában: a legjobb dokumentumfilmek között esélyes a dán-norvég-brit Az ölés aktusa, amelyben „vidám indonéz tömeggyilkosok profi filmes keretek között, mintha mi sem lenne természetesebb, rekonstruálják egykori brutális tetteiket”. A film már elnyerte az Európai Fildíjat és a BAFTÁ-t is, ugyanebben a kategóriában.

A nemzetközi díjátadókon nagyon gyakran jól szereplő dánok a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában is képviseltetik magukat a Mads Mikkelsen főszereplésével leforgatott Vadászattal. A dánok legutóbb 2010-ben nyerték meg a kategória győztesének járó szobrot; a körülbelül öt és félmilliós skandináv ország eddig összesen 24 jelöléssel és 6 díjjal büszkélkedhet. A Vadászat mellett két európai film verseng még a díjért: az egyik az Európai Filmdíj-átadón a legtöbb díjat elnyert olasz Nagy szépség (La Grande Bellezza), Paolo Sorrentino filmje. A film főszereplője egy cinikus, idősödő író szemszögéből mutatja be a mai Róma hamis csillogását, miközben az igazi szépséget keresi. Olaszország eddig tízszer nyerte el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart, ezzel pedig rekordtartónak számít. A harmadik európai alkotás – amely tavaly az Európai Parlament Lux-díját is besöpörte – a belga Alabama és Monroe, Felix Van Groeningen filmje. A film egy pár különleges kapcsolatát mutatja be, és azt, hogyan alakul viszonyuk, mikor megtudják, hogy lányuk végzetes kórral küzd. Az európai filmgyártás szempontjából mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy az itt említett európai filmek mindegyike részesült az EU filmes támogatásában a MEDIA programon keresztül.

Természetesen ez a lista nem teljes, számos európai szálat lehetne még felfedni – de az biztos, hogy lesz miért és kikért drukkolni a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán, még ha idén magyar alkotást nem is jelöltek díjra. Hajrá, Európa!

Képek forrása sorrendben: az Oscar hivatalos honlapja; az Európai Bizottság oldala; Popsugar.com; The Act of Killing IMDB

Már közhely, hogy az internet és a virtuális világ térnyerése átformálja a modern ember mindennapi életét. A kulturális szokásokat teljesen megbolygató tévé után az internet az új bestia, amely egyre nagyobb mértékben határozza meg kultúrafogyasztásunkat. A nyomtatott újságok és magazinok helyett és mellett egyre inkább online olvasunk, a könyvek mellett egyre többen használunk e-bookokat, és filmeket, zenét töltünk le a netről – életünk és kulturális fogyasztásunk mind nagyobb szeletét helyezzük át a virtuális világba. Lassan felnő a Z generáció, amelyben a digitális bennszülöttek számára az internet és a kütyük már teljesen természetesek – a kulturális szokások pedig éppen ezért folyamatosan és egyre gyorsabban változnak. Ezen változásokban természetesen szerepet játszik a gazdasági válság is – ha a nadrágszíj szorul, akkor általában a szükséges megvonások első körébe kerülnek a kulturális kiadások, recesszióban mindenki kevesebbet költ színházra, mozira, koncertekre vagy új könyvekre.

A legutóbbi speciális Eurobarométer felmérés épp ezen változásokat vette számba, megvizsgálva, hogy 2007 óta milyen tendenciák mutathatók ki az európai országok kultúrafogyasztásában. Az utóbbi hét évben jelentősen visszaesett az európaiak kulturális bevonódása. Általánosságban egyre kevesebb időt töltünk kulturális tevékenységgel – legyen az akár színdarab vagy tévéműsor, olvasás vagy épp fellépés a helyi tánccsoporttal / énekkarral. Különösen jelentősen visszaesett a magyarok kulturális aktivitása. Magyarországon az elmúlt hét évben közel duplájára, 54 százalékra emelkedett azok aránya, akik soha, nem vagy alig vesznek részt kulturális programokban. Ez az arány egyedül Romániában és Görögországban magasabb (a lista másik végén az aktív Skandináv és a Benelux-államok állnak.)

A felmérés szerint a legnépszerűbb kulturális tevékenység a tévén és rádión keresztüli művelődés. Az emberek mintegy háromnegyede jelölte meg, hogy az elmúlt egy évben hallgatott vagy nézett kulturális programot, és mintegy kétharmada olvasott legalább egy könyvet a legutóbbi 12 hónapban. A passzivitásra a megkérdezettek legfőbb indoka általában az volt, hogy nem érdeklik őket hasonló programok, nincs rá idejük vagy nem telik rá – Magyarországon ez utóbbi volt a leggyakrabban elhangzó érv. A felmérés szerint az európaiak több mint fele használja kulturális tevékenységre az internetet: olvas híreket, keres kulturális információkat, hallgat zenét vagy rádiót online. A Eurobarometer legfontosabb megállapításait az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének infógrafikái foglalják össze:

Mindenképpen szomorú, hogy Európában mind kevesebb időt töltünk kulturális tevékenységgel. Ugyanakkor annak megítélése, hogy kulturális fogyasztásunkban mind nagyobb szeletet tesz ki a virtuális tér, már korántsem ennyire egyértelmű. Lehet, hogy a mai tizenévesek nem hagynak szamárfüleket a Bűn és bűnhődés vaskos kötetén, vagy, hogy az előző nap olvasott cikkbe nem tudják belecsomagolni a krumplihéjat; ugyanakkor az internet folyamatos használatának következtében sokkal tájékozottabbak lehetnek – valós időben – a nagyvilág mindenféle rezdülésével kapcsolatban, összehasonlítva mondjuk a nyolcvanas évek tinédzsereivel.

Ti mit gondoltok erről?

Decemberben több szuper koncerttel és izgalmas beszélgetéssel várunk benneteket. Vendégünk lesz az Irie Maffiából Sena a W.H. formációval egy különleges, Shakespeare-t megidéző koncerttel és Ferenczi György és a Rackajam is eljön hozzánk. Az On the Spot stábja Iránba, a tavalyi Szaharov-díjas filmrendező hazájába kalauzol majd minket, lesz szó az iráni divatról is, a hónap közepén pedig képzeletben Svédországba utazhattok velünk. Beszélgetéseink és programjaink fókuszába az EU alapértékei – az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – kerülnek, de a migráció kérdéseiről és a téli ünnepekről is szó lesz nálunk.

A hónap elején, december 2-án mutatkozik be Irán nálunk – ebben az On the Spot dokusorozat alkotói, Cseke Eszter és S. Takács András lesznek segítségünkre. Az est első részében megnézhetitek Iránban készített filmjüket, amelyben többek között Dzsafar Panahi filmrendezővel is készítettek interjút, aki házi őrizetben kénytelen élni otthonában, de sorra készíti filmjeit a mai Iránról – gyakran a gyerekek, a szegények és a nők nehéz helyzetét helyezve középpontba. Panahi volt tavaly az egyike azoknak, akinek az Európai Parlament az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért járó Szaharov-díját ítélte. A filmrendező nevét a kortárs nemzetközi filmművészet követői jól ismerhetik; az iráni társadalmat bemutató több filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Panahit 2010 márciusában tartóztatták le, és „rendszerellenes tevékenység” vádjával hat év fogságra és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték. Egyik legutolsó, „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét, amelyben ő maga szerepel, egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra.

A hét második felében, december 5-én, a polgárok európai évének záróeseményén kiállítással, beszélgetéssel és versekkel járjuk körül az uniós polgárságot és az ehhez kapcsolódó jogok témakörét. Az estet a magyar, szlovák, cseh és lengyel kulturális intézetek, valamint lengyel és magyar plakátművészettel foglalkozó szervezetek közös kiállításának megnyitójával kezdjük. A plakátok alkotói fiatalok, akik pályamunkáikkal izgalmas képi válaszokat adtak az európai identitás, az Európában élők közös identitása és különbségeik kérdéseire. Ezután európaiságról és az európai jogokról beszélgetünk Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetőjével, Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárával, Kárász Róbert, televíziós újságíróval, valamint Vérten Dániellel, aki „Cycle me Home” c. filmjével elnyerte az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díját. Az est zárásaként Ferenczi György és a Rackajam lép az Európa Pont színpadára. A magyar népzenében, világzenében és bluesban, valamint ezek fúziójában is otthonosan mozgó együttes több magyar költő versét is repertoárján tartja. A világ egyik legjobb szájharmonikásaként kitüntetett Ferenczi György több mint 270 lemezen működött már közre, és a herfli mellett a hegedűnek és a gitárnak is virtuóz mestere. Az élmény garantált – csak férjetek majd be! :-)

Zenei és irodalmi szempontból szintén nagyon izgalmas programot tudunk nektek ajánlani december 10-re, az emberi jogok világnapjára is. Ekkor Sena és a Shakespeare műveket feldolgozó W. H.-produkció lép fel nálunk. Még a formáció fellépése előtt a világnaphoz kapcsolódóan a bevándorlók jogaival, a toleranciával, az antirasszizmussal és a migránsok magyarországi helyzetével foglalkozunk. Ebben pedig a Kitekintő Magyarországon élő migránsokkal készített rövid, „Bevándorlók közöttünk” címmel elkészített portréfilmjei lesznek segítségünkre, amelyekről a vetítés után a készítőkkel beszélgetünk. Az esten megnézhetitek Arghavan Shekari több éve él Magyarországon élő iráni divattervező legújabb kollekcióját, valamint elleshetitek a sütés nélkül készülő vietnámi nyáritekercs fortélyait is. Ezt követően lépnek majd Senáék a színpadra – Sena édasanyja magyar, apja ghánai, ebből a sokszínűségből ad nekünk is ízelítőt különleges előadásában, amely szimbóluma a bevándorlók és a nyugati kultúra egymásra hatásának.

A hónap utolsó programján, az Egy csésze Európa estéjén képzeletben Svédországba utazhatunk, ahhoz kapcsolódóan, hogy jövőre a svéd Umeå lesz Európa egyik kulturális fővárosa. A városban 39 ezer egyetemista él, igazi multikulturális hely, állítólag közel száz nemzetiség lakja. Vendégeikkel többek között arról is beszélünk, hogy miért fontos a fenti északon a metál és a jazz, hány órára süt ki a nap télen, és milyen programokkal várja az érdeklődőket Európa Kulturális Fővárosa jövőre. Természetesen szó lesz a svéd karácsonyi szokásokról, és az ottani különleges Luca-napi (december 13.) hagyományokról is. Mindehhez egy csésze tea vagy kávé mellé svéd finomságokat kóstolunk. Az est háziasszonya Szederkényi Olga, újságíró, a részvételhez előzetes regisztráció szükséges: euinfo@eu.hu.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk benneteket!



Képek forrása: Sena FB oldala, a Rackajam FB oldala