Mkviz_kep.JPGíg Európa nagy részében vízkereszttel (január 6.) lezáródott a karácsonyi időszak, addig a görögkeleti országokban az ünnep épp akkor kezdődött – mostanra azonban minden EU-s országban véget ért a karácsonyi időszak – bárki is hozta a karácsonyi ajándékokat.

Európa hagyományainak gazdagsága az ilyen ünnepek alkalmával látszik talán a legjobban. Rengeteg hasonló szokással találkozhatunk Európa nagy részén – a karácsonyfa-állítás, az ajándékozás vagy épp a kántálás / regölés mind itthon is jellemző –, ugyanakkor még ennél is több érdekes, helyi, nemzeti szokás kíséri az ünnepeket. Ilyen például az ostya kitüntetett szerepe a lengyeleknél vagy szlovákoknál; a jászol szerénységét idéző hagyományos vacsora a fölre terítve a bolgároknál; a nissék (a Télapó kis manó segítői) csínytevései Dániában; vagy épp a svéd értelemben vett karácsonyi „donaldkacsázás”.

0 Vissza

A karácsony és az advent időszaka minden EU-s országban a legnagyobb ünnepek közé tartozik, a legtöbb helyen az ünnepi szokásokban vallásos és pogány hagyományok keverednek. A családok közös ünneplése és az ajándékozás szinte minden országban jellemző, de ezeken túlmenően is találunk egymástól nagyon távoli országokban is hasonló vonásokat, ugyanakkor hihetetlenül változatosak az ilyenkor jellemző tradíciók. Van olyan ország, ahol a karácsonyi várakozás egyik legfontosabb része egy Donald kacsás rajzfilm családi megnézése. Van, ahol szenteste a fiatalok házról házra járnak és énekükkel kívánnak barátaiknak boldog ünnepet; és van olyan ország, ahol a hagyományos lottóhúzás a karácsonyi ünnep egyik legfontosabb része. Európa sokszínű hagyománya megfigyelhető már a karácsony elnevezéseiben is, és abban is,  hogy a hagyomány szerint az adott országban ki és mikor hozza az ajándékokat.

Te mennyire ismered a különböző, európai karácsonyi hagyományokat? Tudásodat most tesztelheted karácsonyi és újévi kvízünkben (a játékért kattintsatok a lenti képre) – ezzel kívánunk nektek jó készülődést és szép ünnepet!

karacsony.jpg

0 Vissza

klaben.PNGAdventhez kapcsolódó EUR-lexes sütisorozatunk mostani posztjában egy német finomságot mutatunk be, amelyhez hasonló sütemények Magyarországon is gyakran kerülnek az ünnepi asztalra.  Ismerjétek meg az EU földrajzi oltalma alatt álló Bremer Klabent, Bréma egyik legismertebb finomságát, amely nélkül nincs karácsony a Hanzavárosban!


A Bremer Klaben az egyik legfinomabb kelttésztás gyümölcskenyér, azaz ahogy Németországban hívják, Stollen. Különlegességét a tésztába kevert őrölt kardamom adja – használata a Hanza-városok gyarmatokkal folytatott kereskedelmére utal, mivel ennek a különlegességnek az elkészítése akkor vált lehetővé, amikor a mesterek megismerték a távoli vidékekről érkező egzotikus összetevőket.


A Bremer Klaben egy különösen sok gyümölcsöt tartalmazó, kiadós, kelt tésztából készült sütemény. A hagyományos német Stolleneknél magasabb gyümölcs- és zsiradéktartalma miatt nem éppen diétázóknak való édesség. Nagy, hosszúkás és lapos, az egy kalácshoz szükséges tészta tömege a sütőforma méretétől függően akár 5–6 kilogramm is lehet. A hagyományos Bremer Klaben különböző receptek alapján készül, de mindegyikben közös, hogy a tészta és a gyümölcsök aránya nagyjából azonos. A tészta hozzávalói minden esetben: liszt, vaj vagy margarin, élesztő, cukor, nagy szemű mazsola, kandírozott citrom- és narancshéj, mandula, vanília, citromhéj és kardamom; rum és/vagy rózsaolaj hozzáadása az össztömeg legfeljebb 5 %-áig megengedett – tojást tehát nem tartalmaz.


A Bremer Klaben sütése Brémában és környékén hosszú időre visszanyúló hagyomány, készítői egyedi receptet és módszereket használnak. A sütemény első írásos említése több mint négyszáz évvel ezelőttről, 1593-ból való. A specialitás a XVII. század végén már rendkívül kedvelt volt, Brémában akkoriban a fehérkenyérfélék körülbelül egyharmadát ebből a tésztából készítették, a helyi híres süteményt készítő mesteremberek, pékek és cukrászok pedig már a XVII. század elejétől külön céhbe tömörültek. A rendkívül sok gyümölcsöt tartalmazó tészta elkészítése, nyújtása és kidolgozása ugyanis különleges kézügyességet igényel, és a különböző sütési hőmérsékletek és sütési időtartam betartásához is nagy tapasztalatra volt szükség.


Brémában az úgynevezett „Klabenzeit” kezdete hagyományosan ünnepi esemény, amikor a város polgármestere a város főtéren felvágja az első Bremer Klabent, tulajdonképpen ez jelzi az adventi időszak kezdetét is. Idén erre november 21-én került sor, amikor a helyi cukrászok által, hagyományos recept szerint (a közel 150 kg lisztből és 150 kg mazsolából) készített 100 méteres Klabent a helyi lakosok hamar elkapkodták. A sütemények árából befolyó összeget, ahogy a korábbi években is, jótékony célokra fordítják.


Érdemes megkóstolni! :-)



A sütemény elkészítése

 

Hozzávalók:

500 g liszt

maximum 2 dl liter meleg víz (csak annyi, amennyire szükség van az élesztő feldolgozásához)

egy csomag (50 g) élesztő

100 g cukor

250 g vaj – vagy sótlan margarin

1/2 teáskanál só

1/2 teáskanál őrölt kardamom

1 fél citrom reszelt héja

1 vaníliarúd kikapart belseje (ha ez nincs, akkor egy csomag vaníliás cukor)

300 g nagy szemű mazsola (akár többféle)

100 g kandírozott citromhéj

100 g kandírozott narancshéj

100 g felaprított mandula

1 dl rum

 

Előkészületek az előző estére

 

A megtisztított mazsolát egy éjszakára rumba áztatjuk. Másnap sütés előtt leszűrjük, közvetlenül a tésztába rakás előtt egy kis lisztben megforgatjuk.

 

A tészta összeállítása

 

Először a kovászt készítjük el, amelynek legalább 20 perc érési időre van szüksége. Ehhez a lisztet egy nagy tálba beleszitáljuk, készítünk egy mélyedést a közepére, belemorzsoljuk az élesztőt, ráöntjük a kéz meleg vizet. A tálat kb. 20 percre tehát félretesszük, megvárjuk, amíg az élesztő felfut. Amíg várunk, megtisztítjuk és felaprítjuk a kandírozott gyümölcsöket és a mandulát.

 

Miután az élesztő felfutott, alaposan összekeverjük a liszttel és hozzáadjuk a cukrot, az apránként adagolt vajat, belereszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a sót, vaníliát és a kardamomot – mindezeket alaposan összedolgozzuk, amíg egységes állagú tésztát nem kapunk. A tésztát a sok összetevő miatt különösen óvatosan kell dagasztani, ezután adjuk hozzá a gyümölcskeveréket.

Egy nyújtódeszkára előkészítjük a felaprított gyümölcsöket, mazsolát és a mandulát, és egyenletesen belegyúrjuk a tésztába. A nyújtás és a tészta kidolgozása komoly kézügyességet igényel, hogy a sokféle összetevő ellenére kellően összeálljon. A kész tésztát sütés előtt még legalább 20 perce pihenni hagyjuk.

 

A sütés

 

A tésztát végül egy hosszúkás sütőformába, vagy őzgerincformába tesszük, amelyet vagy sütőpapírral bélelünk ki, vagy kivajazunk előzőleg. A tészta felületére közvetlenül a sütés előtt lisztből és vízből készült réteg kerül úgy, hogy összefüggő, filmszerű bevonat keletkezzen.

 

A sütemény nedvességtartalma a sütés hőmérsékletétől és a sütési időtől függ. A sütés során csökkenteni kell a hőmérsékletet (például: kezdetben lehet 220 °C fokon sütni, majd a sütés végére a hőmérsékletet vissza kell venni körülbelül 170 °C fokra). A sütési idő a tészta méretétől függően körülbelül 55–65 perc. Fontos a maghőmérséklet, amelynek körülbelül 92–94 °C foknak kell lennie. A sütés végeztével a süteményt azonnal ki kell venni a formából, hogy lassan szikkadjon és hűljön ki.


Jó étvágyat!



Az EUR-Lex főleg uniós jogszabályokat és hivatalos dokumentumokat tartalmaz, de szakácskönyvként is használható. Itt közlik az EU földrajzi eredetvédelmi oltalma alatt álló valamennyi hagyományos európai terméket, annak pontos leírásával, receptjével. Sorozatunkban ezek közül mutatunk be néhányat – kizárólag az EUR-Lexben olvasható, hivatalosan tradicionálisnak tekintett recept alapján.

Kép forrása: Flickr / 
Till Westermayer (CC BY-SA 2.0)

4 Vissza

panforte.PNGAz EU Hivatalos Lapjait is magába foglaló EUR-Lex főleg uniós jogszabályokat és egyéb hivatalos dokumentumokat tartalmaz. Nem az első gondolatunk lenne, hogy szakácskönyvként használjuk – új sorozatunkban mégis ezt próbáljuk meg. A Hivatalos Lapban ismertetik ugyanis, ha valamilyen termék uniós oltalom alá kerül, a termék pontos leírásával, receptjével, így ebben megtalálható az EU földrajzi eredetvédelmi oltalma alatt álló valamennyi hagyományos európai termék, többek közt sütemények is. Ezek közül mutatunk be néhányat – kizárólag az EUR-Lexben olvasható, hivatalosan tradicionálisnak tekintett recept alapján.

Az oltalom alatt álló termékek közös jellemzője, hogy elkészítésük és forgalmazásuk tradicionálisan egy-egy adott földrajzi régióhoz kapcsolódik, és az eredetiséget biztosító védjegyet hivatalosan csak a hagyományoknak megfelelően elkészített termékek viselhetik. (Erről írtunk részletesen a tepertős pogácsa kapcsán nemrégiben.) A bejegyzett és folyamatban lévő bejegyzéseket a DOOR adatbázis tartalmazza. Innen szemezgettünk mi is, első körben – tavalyi sorozatunkat kiegészítve – az adventi időszakra készülve karácsonyi süteményeket.

Először az egyik legismertebb toszkán finomságot mutatjuk be, amely nélkül a karácsony Sienában és Toszkánában elképzelhetetlen lenne: a Panforte di Sienát, abból is a fehér változatot. A „pan forte” jelentése erős kenyér, amely az édesség fűszeres jellegére utal – ízében a helyi fűszerek mellett kandírozott és szárított gyümölcsök, illetve a méz dominál. A fekete sütemény borítása fűszerekből áll, míg a fehér változaté porcukorból – ezt először a híres sienai lovasversenyre, a Palióra 1879-ben ellátogató Margit királynő tiszteletére készítettek kevesebb fűszerrel, amely így „Panforte di Margherita” vagy „Panforte Bianco” néven híresült el.

A kelesztés nélkül készülő Panforte di Siena a hagyományos sienai gasztronómia egyik leghitelesebb képviselője, legelőször a XII. században terjedt el a helyi kolostorokban és kereskedésekben. Siena egyeduralma a fűszerkereskedelemben már a középkortól nyilvánvaló volt – ezzel magyarázható a tészta nagy mennyiségű fűszertartalma. A sienai fűszerkereskedők által féltékenyen őrzött évszázados tudás, a „panfortaio”-nak is nevezett szakemberek alapozták meg a XIX. században az édesipar beindulását, amely ma is a gazdaság legjelentősebb ágazata Sienában. (Ennek az erős hagyománynak köszönheti sikerét Siena másik oltalom alatt álló, szintén karácsonyi süteménye, a Ricciarelli di Siena is.) Akkoriban a Panfortét nem csupán értékes táplálékként tartották nagyra, de a benne lévő fűszereknek köszönhetően gyógyhatást tulajdonítottak a tésztának, amely így egyfajta placebóként működött.

A felhasznált fűszerek minősége, mennyisége és a hozzáértés évszázadokon át a sienai kolostorok és fűszerkereskedések kiváltsága volt, a Panforte di Siena leghíresebb üzemeit jellemzően a korábbi helyi fűszerkereskedésekből alakították ki. Sienában azt tartják, egy igazán jó panfortének 17 különböző összetevőt kell tartalmaznia, amely megegyezik Siena kerületeinek számával. A panforte készítése általában szeptemberben kezdődött – amikor könnyebb volt egyes hozzávalók, például a szárított gyümölcsök beszerzése –, és az év végéig tartott.

siena.jpg


A feljegyzések szerint a sütemény először a XIX. század első éveiben lépett ki a fűszerkereskedésekből, és lett közkedvelt például Firenzében is. Mára Toszkánában már nem csak a karácsonyi időszakban, hanem egész évben kapható, és a sütemény ismertetése nem hiányozhat egyetlen toszkán gasztronómiai beszámolóból sem.

A sütemény felhasználóbarát receptjét az alábbiakban olvashatjátok a Hivatalos Lapban közzétett recept alapján. Ezzel érdemes megtörni a bejgli és a szaloncukor hegemóniáját, próbáljátok ki! :-)


Hozzávalók és elkészítés – fehér változat:


(A hivatalos recept egy variációja, pontos mennyiségek megjelölésével, eredeti leírás itt.)

- 150 g nullás (rétes) liszt

- 200 g hámozatlan egész édes mandula

- 15 g aprított mogyoró

- 250 g kandírozott citrom

- 150-200 g kandírozott narancshéj

- 100 g kandírozott sárgadinnye

- 200 g cukor (nádcukor, répacukor, glükózszirup vagy ezek keveréke)

- 50 g vegyes virágméz

- fél teáskanál őrölt fahéj

- fél teáskanál frissen reszelt szerecsendió

- ízlés szerint bors, szegfűbors, koriander, őrölt szegfűszeg

- porcukor az édesség megszórásához, süthető ostya a termék alapjához.

A kandírozott, felaprított gyümölcsökhöz hozzáadjuk a lisztet, mogyorót és mandulát, a fahéjat és az egyéb fűszereket. Az egészet alaposan összekeverjük.

A cukrot és a mézet egy kis lábasban lassú tűzön kavargatva felmelegítjük, addig, amíg fel nem olvad a cukor és folyós lesz. Ha kész, félrehúzzuk a tűzről és hagyjuk picit kihűlni, de ne várjuk meg, míg elveszti folyósságát. Ezt a száraz keverékünkhöz öntjük, kézzel összegyúrjuk.

Az így kapott ragacsos masszát kivajazott / sütőpapírral kibélelt, kör formájú, kb. 30 cm átmérőjű formába nyomkodjuk a kezünkkel.

160 fokosra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütjük. Ha kész, hagyjuk hűlni, majd meghintjük porcukorral és szeletekre vágva tálaljuk.

Jó étvágyat!


Képek forrása: Flickr / Kim van Velzen; Pixabay

 

0 Vissza

terkep_karacsony4_1356360663.jpg_1958x2274

Bár a szokások az Európai Unió országaiban nagyon változatosak, a lényeg mindenhol ugyanaz - a karácsonyi ünnepeket aki csak teheti, a legközelebbi szeretteivel tölti Európa minden szegletében. Szép Ünnepet kívánunk mindenkinek!

0 Vissza
Címkék: ünnep karácsony

December 24-én reggel apu belefaragja a fát a talpba, délelőtt karácsonyfává díszítjük a fenyőt, kora este gyertyagyújtás, ajándékozás, majd vacsora, lehetőleg hal. Opcionálisan éjféli mise. Másnap aztán megkezdődik a Nagy Rokonlátogatás, egymás karácsonyfájának szakértő szemrevételezésével, ismét csak ajándékozással, és persze bejglivel. Itt nálunk a legtöbben így töltik a Karácsonyt. Más országokban azonban egészen furcsa szokásokat találunk.

 


Kevésbé különleges, viszont nagyon is francia a le revellion, a nagy éjjeli karácsonyi vacsora. A trakta csak az éjféli mise után kezdődik, ráadásul sokszor nem is otthon, hanem étteremben. Hiába, a franciák tudnak élni.


Elég nagy riadalmat okozna a pincérek körében a consoada, ez az egyszerre kedves és rémisztő portugál szokás. A szép elnevezés a karácsonyi reggelit takarja, ahol általában több terítéket tesznek az asztalra, mint ahányan ténylegesen esznek. A hagyomány szerint az üres székekre ilyenkor a holtak lelkei ülnek, hogy együtt ünnepeljék a Karácsonyt az élőkkel.


A cosoada a mai napig élő hagyomány, nem úgy, mint a szlovákok loksadobálása, ami viszont annyira vicces, hogy érdemes megemlékezni róla. A loksa vagy bobalky tulajdonképpen a mi mákos gubánknak felel meg. Kelet-Szlovákia és Nyugat-Ukrajna falusi házaiban a családfő a karácsonyi vacsora előtt kivett egy kanál loksát az edényből, és teljes erőből hozzávágta a plafonhoz. A népi bölcsesség szerint minél több tapadt meg a gubából, annál bőségesebb lett a jövő évi termés.


A loksa és a consoada még megjegyezhető, az igazi zavar akkor kezdődik, ha megpróbálunk rendet tenni a Szent Milkós - Mikulás - Télapó legendakörben. A belgáknak például két mesebeli alakjuk is van: St. Nicholas és Pere Noel, vagyis Karácsony Apó. A mese szerint Pere Noel súgja meg St. Nicholasnak, hogy melyik gyerek volt jó, és melyik gyerek annyira rossz, hogy ajándékot sem kaphat. Az olasz télanyó, a la Befana viszont vízkeresztkor, január 6-án érkezik a kéményen keresztül a gyerekekhez. Nem épp nőies elfoglaltság.


De ha már januárnál tartunk: nem is kell messzire menni Magyarországról, hogy szellős bevásárlóközpontokat és nyugodtan dolgozgató embereket lássunk. Az ortodox keresztény országokban ugyanis kevesen ünneplik decemberben a Karácsonyt, ott a vásárlási roham még csak most kezdődik. Ha valakinek már nagyon elege van, tudunk néhány szuper és üres belgrádi plázát! :)

6 Vissza