Harminc alatt vagy? Szeretnél itthon vagy külföldön tapasztalatot szerezni, mindezt úgy, hogy anyagilag is támogatják? Nem bánnád, ha ezzel még valami társadalmilag hasznosat is tennél? Akkor neked is érdekes lehet az Európai Szolidaritási Testület (ESZT), ahova az elmúlt egy év alatt már több mint 40 ezer fiatal jelentkezett.

Egy fiatal(os) program az EU lényegéről

Nemrégiben ünnepeltük az EU egyik legrégebbi mobilitási programja, az Erasmus harmincadik születésnapját, és most december 7-én a legfiatalabb is ünnepelhetett. Egy éve indították útjára a kezdeményezést, amelynek legfontosabb célja, hogy szerte Európában közhasznú, szolidaritási tevékenységeket támogasson fiatalok bevonásával. Az ESZT igazi win-win-win szituációt teremt azzal, hogy összehozza a tapasztalatszerzésre vágyó fiatalokat a munkaerőt kereső kezdeményezésekkel, akik együttműködésükkel valamilyen társadalmilag hasznos feladatot is elvégeznek. Ez lehet komoly környezeti katasztrófa utáni helyreállítási munka, erdők megtisztítása a vegetációtüzek megelőzése érdekében vagy épp fogyatékos vagy idős személyek ellátása szociális otthonokban.

És a kezdeményezéssel nyer az EU is: talán nincs még egy ilyen program, ahol az európai eszme, a szolidaritás és együttműködés ennyire egyértelműen megjelenik: a résztvevők közvetlen tapasztalatot szerezhetnek arról, milyen az, amikor egymástól teljesen különböző emberek valamilyen közös jó cél érdekében együtt dolgoznak.


Európai Önkéntes Szolgálat vagy Európai Szolidaritási Testület?

Sok a hasonlóság a mobilitási programok egyik méltán népszerű és nagy múltú programjával, a mára az Erasmus+ programba betagozódott Európai Önkéntes Szolgálattal. Mindkét kezdeményezés lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok önkéntes munkájuk felajánlásával akár egy évig valamilyen társadalmi szervezetet támogassanak külföldön, amelyért még anyagi támogatást is kapnak. Van azonban néhány különbség e két lehetőség között. A Szolidaritási Testületnél

- nemcsak önkéntes, hanem szakmai munkát is végezhet a résztvevő;

- nemcsak civil szervezetnél, NGO-knál lehet tevékenykedni, hanem vállalkozásoknál is;

- nemcsak támogatást, hanem fizetést is kaphatnak a résztvevők;

- nincs szükség küldő és fogadó szervezetekre, tehát nem civil szervezetek közötti együttműködésen alapul, csupán regisztrálni kell az ESZT oldalán;

- nemcsak külföldön, hanem országon belül is részt vehetünk a programban.

A részvételről

Az ESZT által támogatott projektek 2-12 hónapos időszakra szólnak. A társadalmi, humanitárius vagy környezetvédelmi célú munkavégzés megvalósulhat önkéntesként, gyakornokként, tanulószerződéses gyakorlati képzésként, vagy fizetett állás keretében. A programra jelentkezőknek el kell fogadniuk az Európai Szolidaritási Testület küldetésnyilatkozatát és alapelveit. Ezek olyan uniós alapértékeken alapulnak, mint a szolidaritás, az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartása, a jog- és esélyegyenlőség, a pluralizmus, a diszkriminációmentesség vagy a tolerancia.

A programban önkéntesként részt vevők nem kapnak a munkájukért fizetést, de fedezik nekik a szállás, utazás, étkezés költségeit és az egészségbiztosítási kiadások egy részét vagy egészét. A napi kiadásaikhoz valamennyi költőpénzt is kapnak – így a gyakorlatban a megélhetésüket fedezi a program.



Az első év: csak a kezdet

Akit érdekel a lehetőség, az a Szolidaritási Testület honlapján tud regisztrálni. A résztvevőket a regisztráltak közül az akkreditált szervezetek keresik meg és kérik fel a projektjeikben való részvételre, önkéntesként, munkavállalóként vagy gyakornokként. Az első év alatt összesen több mint negyvenezren jelentkeztek, akik közül több mint kétezer jelentkező már szervezetére talált és meg is kezdte a munkáját. Az egyik első jelentősebb akció, ahol az ESZT résztvevői segítettek, a 2016-os közép-olaszországi földrengés utáni helyreállítási munkálatokat támogatta. Magyarországról eddig 843-an regisztráltak a programba, és 57 fiatal már el is kezdte a munkát valamilyen szervezetnél.

Az első tapasztalatok nagyon jók, és az Európai Bizottság azt szeretné, hogy 2020-ig százezer európai fiatal vegyen részt az Európai Szolidaritási Testület tevékenységében. Emellett tervben van az is, hogy a jövőben nemcsak önkéntes vagy szakmai munkára lehet majd jelentkezni az ESZT-hez, de saját szolidaritási projektet is létrehozhatnak a fiatalok, illetve csapatként is jelentkezhetnek önkéntes munkára.

További információ

Az alaposabb tájékozódás érdekében érdemes áttanulmányozni Az Európai Szolidaritási Testület regisztrálásra szolgáló weboldalát, az eddig felmerült kérdésekre adott válaszokat, illetve az ESZT programról szóló kiadványt. Aktuális információk a témában az Európai Szolidaritási Testület hivatalos Facebook oldalán olvashatók.


Képek forrása: az ESZT Facebook oldala

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Megszoktuk, hogy használati tárgyainkat – mobileszközeinket, háztartási kisgépeinket, de még ruháinkat is – párévente lecseréljük. A biciklit, laptopot vagy sportfelszerelést sem használjuk átlagosan négy-öt évnél tovább. Mindezzel ugyan mozgásban tartjuk a gazdaságot, de az erőforrásokkal és nyersanyagokkal pazarlóan bánunk, a rengeteg korán eldobott holmi pedig szemétként csak a környezetet terheli. Van kiút: a körkörös gazdaság (circular economy) olcsóbb és fenntarthatóbban viselkedik benne a gyártó és a fogyasztó is. Az EU célja, hogy efelé terelje a jelenlegi túlfogyasztáshoz és túltermeléshez szokott európai gazdaságokat.

Sok anyagból sok szemét

Egy átlagos uniós polgár fogyasztási és vásárlási szokásaihoz jelenleg évente 13 tonna (!) nyersanyag kitermelése és felhasználása szükséges. Mindez csak ahhoz, hogy az általa egy év során használt tárgyakhoz megfelelő mennyiségű anyag álljon elő. A másik oldalon pedig egymaga átlagosan közel 5 tonna hulladék megtermeléséhez járul hozzá. A nyersanyagok végesek, jelenleg is sok anyagból behozatalra szorul Európa, a feleslegesen megtermelt szemét pedig hosszú távon mindenképp a környezetet terheli. Ráadásul sajnos Európa sok országában még mindig legjellemzőbben lerakóba kerül a hulladék (és nem újrafelhasználják vagy legalább elégetik).

A túlfogyasztáshoz sajnos a jelenlegi gyártók is nagymértékben hozzájárulnak: számos műszaki termék életciklusát rövidre tervezik, és az is tipikus, hogy úgy állítják össze, hogy alkatrészeik meghibásodás esetén nehezen legyenek külön-külön cserélhetők. Fogyasztóként pedig persze mi is általában hajlamosak vagyunk a széles kínálatból az olcsóbb terméket választani – ami gyakran jár együtt silányabb minőséggel.

Megosztásra épülő gazdaság, javíthatóság és javítás, hosszú élettartam

A túlfogyasztás ellen ugyanakkor lehet tenni. Az olyan eszközöket, amelyeket mondjuk évente csak párszor veszünk elő (mint a fúró, a fűrész, az elektromos csavarhúzó, a permetezőgép, vagy egyeseknél akár az autó) sokkal gazdaságosabb megosztani másokkal, és közösen használni, vagy akár beruházni rá. A megosztásra épülő gazdaságra (sharing economy) építve egyre több helyen jelennek meg közösségek és weboldalak szerte Európában. A közösségi biciklik (itthon a Bubi) épp ezt a modellt képviselik, de az autókat megosztó carsharing rendszer is működik – és állítólag robbanásszerű fejlődés előtt áll – Magyarországon. Európa számos országában ez tartós és nagyméretű háztartási eszközöknél is hagyományosan jellemző: egy tipikus stockholmi vagy brüsszeli lakásnak általában nem része a mosógép: Észak- és Nyugat-Európában a ruháikat gyakran viszik közösségi mosodákba.

Az elromlott termékeket, ha lehet, érdemes megjavíttatni. Svédországban például az állam adókedvezménnyel ösztönzi a vásárlókat, hogy ha valamijük elromlott, akkor azt inkább javíttassák, ne újat vegyenek helyette. A 2017-ben bevezetett szabályozás alapján a szerelési és javítási szolgáltatások áfáját radikálisan csökkentették, plusz a svédek jövedelemadójukból visszaigényelhetik a javításhoz szükséges munkaerő díjának felét is.

Emellett sok gyártó (jellemzően startup) ráállt, hogy célzottan hosszú életű vagy cserélhető alkatrészekkel / modulokkal elérhető tárgyakat tervezzen és készítsen. Ahogy a cserélhető alkatrészek és a termékek modularitása olcsóvá teszi a javítást és a változtathatóságot, úgy ez egyben egyre nagyobb marketingértékkel is bír. Az is segít, ha elérhetők a hosszú távú kölcsönzést (lízingelést) támogató üzleti modellek. Ha véget ér egy termék életciklusa, még akkor is ott a lehetőség, hogy valami új készüljön belőle: az újrahasznosítható anyagokból – upcyclinggal vagy recyclinggal – még másik hasznos tárgy születhet. Ha pedig ez már végképp nem megy, akkor marad a kuka. Ellentétben a kitermelni-felhasználni-kidobni logikával, a körkörös gazdaságban mindezen megoldásokkal a termékek nem csak egyszeri használatra készülnek.

Változás a fejekben és a szabályozásban

Ahhoz, hogy kilépjünk a túlfogyasztás ördögi köréből, több szinten kell változás. Egyrészt az emberek hozzáállásában, hogy ismerjenek fenntarthatóbb megoldásokat és éljenek velük. De az is kell hozzá, hogy a használati tárgyak változzanak: legyenek tartósabbak, és lehessen tudni róluk, hogy milyen élettartamra tervezték őket.

Mindkét szinten támogatja a változást az EU, a körkörös gazdasághoz kapcsolódó javaslatok már régóta szerepelnek az uniós intézmények napirendjén. A Bizottság 2015-ben elfogadott egy átfogó javaslatcsomagot, amely első sorban az újrahasznosításra koncentrált, számos intézkedés született azóta a témában. Az EP azonban ezeken is túlmenne: számos javaslatot fogalmaztak meg azért, hogy hosszabb élettartamú használati tárgyak kerüljenek a piacra, ezt ösztönözzék a termékek megtervezésénél, a nem eltávolítható részekkel bíró termékek gyártását be is tiltanák. Emellett azt is szeretnék elérni, hogy a fogyasztók tájékozottabbak legyenek a termékek várható életciklusáról.

Jó a környezetnek, jó a gazdaságnak – jó nekünk

Az, hogy a körkörös gazdaság jó a környezetnek, nem kérdés: jelen rendszerben évente másfél bolygónyi erőforrást használunk árutermelésre és a hulladék feldolgozására. De az EU szerint a körkörös gazdaság jó a foglalkoztatás és az iparág szempontjából is, mert a márkák értéke növekszik, ami jó a fogyasztóknak is, mivel szélesebb körű tájékoztatást kapnak, jó a javítóipar számára, amely növekedhet és több munkahelyet teremthet. Számítások szerint a modell akár 3,9%-kal is növelheti az EU GDP-jét azzal, hogy új piacokat és új termékeket hoznak létre, és értéket teremtenek a vállalkozások számára. Egyéni szinten pedig – amellett, hogy jót tesz a lelkiismeretünknek – sokat spórolhatunk, ha a körkörös modell megoldásait választjuk. Oszd meg, javítsd meg, hasznosítsd újra! :-)

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Európa számokban: háztartási hulladék az EU országaiban

Sokkoló, hogy egy átlagos uniós polgár mennyi háztartási szemetet állít elő egymaga évente: jelenleg ez átlagosan 476 kg, azaz napi 1,3 kg! Magyarország szerencsére ezt az átlagot lefelé húzza, naponta „csak” egy kilogramm (évente fejenként 377 kg) szemét megtermeléséért vagyunk felelősek. Ez a mennyiség csak a kommunális szemetet jelöli, benne van például a mindennapokban kidobott csomagolóanyag, élelmiszer, a kerti hulladék és a települési közintézmények szemete is – de az ipari és mezőgazdasági hulladékot például nem tartalmazza.

Csökkenő trend – egyre nagyobb feldolgozás

A magas számok ellenére jó látni, hogy az uniós szinten elállított lakossági hulladék jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben. A 2002-es csúcshoz képest, amikor évente átlagosan még 527 kg szemetet termeltek a mai uniós polgárok, közel 10 százalékkal sikerült visszaszorítani a szemetelést.

Emellett nagyon fontos az is, hogy hogyan végzi ez a sok hulladék: a legkörnyezetkárosítóbb az, ha csak simán hulladéklerakóba kerül. Ennél egy fokkal jobb, ha elégetik, így energiát nyernek belőle (itt fontos az égetésnél keletkező mérgező anyagok megfelelő kezelése), de még jobb a környezetünknek, ha valamilyen formában újrahasznosítjuk vagy komposztáljuk őket. Jó hír, hogy úgy tűnik, egyre kevesebb szemét végzi feldolgozatlanul valamilyen lerakóban: uniós szinten a harmada, Magyarországon kb. a kétharmada. Emellett egyre nő a komposztált és újrahasznosított szemét aránya is. Míg 1995-ben az összes kommunális hulladék 17 százalékát komposztálták vagy hasznosították csak újra az EU-ban, addig ez az arány már majdnem eléri az összes ilyen hulladék felét (46 százalék).

Eltérő jólét és tudatosság

A megtermelt kommunális szemét mennyisége általában a gazdasági fejlettséggel, jóléttel arányosan nő. Az egy főre jutó hulladék nagysága az EU-ban a leggazdagabb országokban a legnagyobb, de ott általában sokkal okosabban is hasznosítják. A szemét mennyisége emellett tudatosságot is tükröz: minél tudatosabban él a helyi lakosság, annál jobban hozzájárul, hogy ez a mennyiség mind kevesebb legyen. (Az Eurostat megjegyzése alapján a különböző értékek a kommunális szemét némileg eltérő értelmezésére is visszavezethetők.) Bár a szemét továbbhasznosítása nagyban függ az aktuális állami politikától, nagyon sokat tehetünk mi, egyes emberek is annak érdekében, hogy ne terheljük napi több mint egy kilogramm szeméttel Földünket.

Vállalj részt a szemét csökkentésében!

Az Európai Hulladékcsökkentési Hét nevű kezdeményezés 2009 óta minden év novemberében (idén 18 és 26. között) buzdítja arra az európai lakosságot, hogy fogják vissza a szeméttermelésüket. Ilyenkor vállalkozó szellemű önkéntesek saját akcióötleteikkel, vállalásaikkal hívják fel a figyelmet a hulladék lehetséges csökkentésére, valamint az újrahasznosítás fontosságára. A kezdeményezés eddigi hét éve alatt több tízezer akciót valósítottak meg szerte Európában, több mint harminc ország közreműködésével. A kezdeményezéshez bárki kapcsolódhat, hisz éppen ez a lényege: ismerjük meg, sajátítsuk el és tegyük mindennapjaink részévé a fenntartható gondolkodást. Az Európai Hulladékcsökkentési Héthez a magyar koordináló szervezet, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatósága (OKTF NHI) remek honlapot készített. Az oldalon számos tippet, példamutató vállalást, jó gyakorlatot ismerhettek meg, a  www.vallalom.eu oldalon pedig saját vállalásotokat is regisztrálhatjátok. Ötleteinket mi is több cikkünkben megosztottuk veletek – ugye beszálltok? :-)

Múltkor egy posztban összefoglaltuk, hogy az egyes európai városok milyen eszközökkel korlátozzák az autósforgalmat. A korlátozás akkor lehet sikeres, ha emellé a városok rendelkeznek stratégiával a környezetbarát közlekedés támogatására is. Koppenhága ilyen szempontból jó példa – inspirációként összegyűjtöttünk pár érdekességet arról, milyen ma a közlekedés a dán fővárosban.

A környezetkímélő megoldások sokszor körülményesebbek vagy éppen drágák – ezért gyakran elhangzik, hogy foglalkozzon az a zöld szempontokkal, aki megteheti, aki elég tehetős ahhoz, hogy zöld megfontolásból a drágábbat válassza. Ez azonban nem igaz általánosságban, és az sem, hogy az egyes emberek ne tehetnének maguk is valamit a fenntarthatóbb jövőért. Dánia és Koppenhága vitathatatlanul élen jár a környezetvédelemben, akár közlekedését, energiagazdálkodását, akár az emberek általános hozzáállását nézzük.

Első a bicikli

Koppenhága a világ egyik, ha nem a legnagyobb biciklis fővárosa. Erre a címre Amszterdammal van hatalmas versenyben. , A sokak által idézett Copenhagenize legutóbbi felmérésén számos szempont alapján már elhódította ezt a címet a holland fővárostól. Aki járt már a városban, biztos emlékszik a metró- vagy vonatállomások bicikliparkolójában felgyülemlett több ezer biciklire… Persze ehhez a dán fővárosnak vitathatatlanul jók az adottságai: a biciklizőknek a városban nem kell nagy emelkedőket leküzdeniük, és a városban mindenhol tökéletes minőségű kerékpárútvonalakat találunk.

Jobb az autónál

Azt, hogy biciklivel gyorsabban lehet sokszor közlekedni csúcsforgalomban, mint autóval, Budapesten is gyakran tapasztalhatjuk. Koppenhágában összesen kb. 400 km-nyi (!) bicikliút van, ennek köszönhetően tavaly például már több biciklit számoltak a forgalomban, mint autót, amely egyre inkább eltűnik a városi forgalomból. Ez történelmi fordulat volt, a hetvenes évek óta – mióta számolják a forgalmat – ilyen eredményt még nem mértek. Sőt, a legújabb felmérések alapján jelenleg a koppenhágaiak 62 százaléka jár iskolába vagy munkába kerékpárral, 21 százaléka használ közösségi közlekedést (busz, metró, vonat) és mindössze kilenc százalékuk (!) autót. Mindezt úgy, hogy a lakosság 25 százalékának van kocsija. 


Fejlődési lehetőségek

Környezetvédelmi szempontból hatalmas eredmény, hogy a városlakók többsége (91 százaléka) valamilyen környezetkímélő megoldást választ a napi munkába járáshoz – és ez a világ egyik leggazdagabb országának fővárosában történik. Ugyanakkor ez az arány még mindig nem tükröződik megfelelően a helyi infrastruktúrán. Erre hívja fel a figyelmet a Copenhagenize is, amely kimutatásokat készített arról, hogy a jelenlegi városi közlekedési felületeknél arányosan még mindig túl sok teret tartanak fent az autóknak. Miközben az autóközlekedés már tényleg nem számottevő, a legtöbb területet még mindig az azoknak fenntartott úttestek és parkolók teszik ki (66%). A felmérést készítők szerint ezen érdemes lenne változtatni, hosszú távon akár a parkolók lakóövezetté alakításával.


Turistabarát közlekedés

A biciklizés Koppenhágában nemcsak a helyiek legfontosabb közlekedési formája, de turistaként is minden lehetőség adott (és nagyon ajánlott!), hogy két keréken fedezzük fel a várost. Nagyjából minden sarkon találunk biciklikölcsönzőt, a helyi BuBi (Bycyclen) is nagyon fejlett, és számos egyéb közbringa-megoldás is rendelkezésre áll. Rengeteg biciklis városnéző túra közül lehet válogatni, amivel gyorsan, egy helyi vezetésével és igazi dánként nyeregből lehet felfedezni a várost – ezt feltétlenül érdemes kipróbálni! :-)


---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Az Európai Unió következetesen szabályozza az újonnan forgalomba helyezett gépjárművek károsanyagra és üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátási mennyiségét, és egyre szigorúbb környezetvédelmi normákat határoz meg. Bár ennek köszönhetően egyre több a korszerűbb környezetvédelmi osztályba tartozó autó az utakon, az élhetőbb és egészségesebb városok kialakításához ez nem elég. A környezetbarát városi közlekedés felfuttatása (pl. kerékpárutak fejlesztése, elektromos vagy üzemanyagcellás közösségi és egyéni járművek támogatása) mellett egyre többet hallunk különböző autósforgalom-korlátozó intézkedésekről is. Ezek az egyes nagyvárosok vagy akár az ország egész területére kiterjedhetnek, és az autósokat a környezetvédelmi szempontból kíméletesebb, elsősorban elektromos vagy hibridüzemű járművek vásárlására ösztönzik.

„Aki behajt, fizessen” vs. a szennyező kizárása

A gépjárművek kettős levegőminőség-rontó hatásának (a károsgáz és a szálló por (PM10) kibocsátásának) elkerülése érdekében számos európai város tett már forgalomkorlátozó intézkedéseket. Alapvetően kétféle módszer létezik arra, hogyan csökkentheti a városvezetés az autókhoz köthető károsanyag-kibocsátást. Ennek egyik módja a belvárosok autóforgalmának csökkentését célzó, mindenkire egyaránt vonatkozó behajtási vagy dugódíjak bevezetése (pl. Londonban, Stockholmban és Milánóban). Másik megközelítés, amivel például Németország városainak és azok agglomerációjának többségében találkozhatunk, ahol inkább korlátozzák a forgalmat, a környezetvédelmi besorolás alapján.

Melyik károsabb? A régi vagy a dízel?

A szokásosan beköszöntő téli szmog és az annak kapcsán bevezetett szmogriadó különböző szintjei miatt itthon is gyakran felmerül, mi lehetne a legjobb megoldás arra, hogy városaink levegőjét tisztábbá tegyük. Magyarországon a szmogriadó riasztási szintjét általában a szálló por (PM10) határértéket jelentősen és tartósan meghaladó szintjénél hirdetnek. A riasztási fokozat érvénybe lépésekor a gépjárművek környezetvédelmi osztály szerinti megkülönböztetése alapján – jelenleg az Euro3 kategóriát el nem érő autók –, gyakorlatilag életkor szerint (nagyjából a 2000 előtt gyártottak) kerülnek tiltólistára.

Sokak szerint nem feltétlenül az autók kor szerinti megkülönböztetése a leginkább célravezető. Bár az alacsonyabb környezetvédelmi besorolású gépjárművek kétségtelenül több egészségre káros és üvegházhatású gázt bocsátanak ki, a városi szmog elsődleges okozója a P10 megjelelésű szálló por megnövekedett koncentrációja. Az ipari működés és a nem földgázzal történő fűtési módok mellett a szálló por kibocsátásáért ugyanakkor – meghajtási rendszerük működési jellegzetességéből adódóan – nagyobb mértékben felelősek a dízelmotoros autók, mint a benzinesek.

Városi stratégiák Európában a szmog ellen

Az alábbiakban e két fő megközelítés (a szennyező kizárása vs. „aki behajt, fizessen”) szerint elkülönítve mutatjuk be az autóforgalmat korlátozó jelenlegi vagy tervezett intézkedéseket Európában. Fontos tudnivaló lehet ez a lenti városokba autóval utazni készülők számára, hiszen általában a szabályozások a külföldi rendszámú autókra is vonatkoznak.

Példák a gépjárművek életkor vagy környezetvédelmi besorolás szerinti korlátozásra:

- Londonban az Euro4 szintet el nem érő (kb. 2005 előtt gyártott) járművekre 2017 októberétől közel kétszer akkora dugódíjat kötelesek megfizetni, mint a tisztább környezetvédelmi kategóriába tartozó autók tulajdonosai.

- A legfrissebb hírek szerint Barcelonában és 39 környező katalán településen 2019. január 1-jétől erősen korlátozzák az 1997 előtt forgalomba helyezett gépkocsik közlekedését.

- Párizsban is környezetvédelmi kategórián alapuló matricarendszert vezettek be 2016-ban. 2016 nyarától az 1997 előtt gyártott autók (6-os matrica vagy NC) hétköznaponként 8 és 20 óra között nem hajthatnak be Párizs belső körgyűrűjén (Périphérique) belülre. Szmogriadó idején ez kiegészül a 2001 előtt (Euro2 vagy az alatti; 5-ös matricával rendelkező) gyártott dízelautókkal, amelyek a város második körgyűrűjén (A86) belül elhelyezkedő területre nem hajthatnak be, tehát Párizs nagy részén tiltás alá esnek.

Példák a gépjárművek üzemanyagának típusa szerinti korlátozásra:

- Bár Németországban 2007 óta a városok körüli zónákban a környezetvédelmi besorolás alapján korlátozzák az autóforgalmat, szigorú megkülönböztetéssel (zöld, sárga és piros matricával jelölve) élnek a dízel és a benzines járművek között: míg a benzinüzemű autók már Euro1 kategóriától megkapják a zöld plakettet, a dízelautók csak az Euro4 besorolástól fölfelé kerülhetnek ebbe a kategóriába.

- Londonban a városvezetés szándékai szerint 2020-tól, vagy akár 2019-től teljesen kitiltják a dízelüzemű autókat a belvárosból. Az eddigi Low Emission Zone (alacsony kibocsátási zóna) helyett 2019-ben egy Ultra-Low Emission Zone-t alakítanak ki, szigorúbb behajtási feltételekkel, és azt kiterjesztik 2020-tól a belvároson kívüli területekre is. A dízel járművek tulajdonosait támogatják autójuk kevésbé szennyező gépkocsira cserélésében.

- Madrid belvárosába a tervek szerint 2019 májusától nem engedik be a személygépjárműveket, a dízelautókat pedig 2025-től a város teljes területéről kitiltanák.

- Párizs a jelenlegi korlátozások szigorítását tervezi, amelyek eredményeként 2020-tól megtiltja a dízelüzemű autók közlekedését a város területén.

- Athén idővel az összes autót ki tervezi tiltani a belvárosból, ennek lépéseként 2025-től megtiltja a dízelautók behajtását a városközpontba

- Oslóban a tervek szerint 2019-től a teljes belvárosból kitiltják az autókat. 2025-től pedig egész Norvégia területén betiltják (!) a szénhidrogén-alapú meghajtással működő (benzines, dízel- és gázüzemű) gépkocsik forgalmazását.

A posztunkban bemutatott városok listája természetesen nem teljes, Európa-szerte közel 200 városban alkalmaznak időszakosan vagy állandó jelleggel forgalomkorlátozó intézkedéseket.


---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Az Európai Unió tagállamai rengeteg eredményt értek el az utóbbi években az Európa 2020 stratégia célkitűzése felé haladva, amely alapján a megújuló energiaforrások arányát 2020-ig uniós szinten 20%-ra kell növelni. A villamos energia termelésébe újonnan bevont erőművek tavaly összességében már közel 90%-ban megújuló energiára épültek. Az erőművek legjelentősebb része vízi- és a szélerőmű, de szintén nagy arányban hasznosítják a biomasszát és az újrafelhasználható szemetet feldolgozó, illetve a nap- és a geotermikus energiát felhasználó erőművek által termelt energiát is.

Az Eurostat statisztikái szerint 2015-re már 11 tagállam teljesítette az országonként eltérő arányú vállalásait – köztük Magyarország, amely 2020-ig 13%-ot vállalt – nem utolsósorban az EU célzott forrásainak köszönhetően. Bár a 2004-es arányt (8,5%) 2015-re uniós szinten már majdnem sikerült megduplázni (16,7%), jut még teendő a 2020-ra vállalt 20%-os célkitűzés elérése érdekében. A listavezető Svédországban már az energiafelhasználás több mint felét megújuló forrásokból fedezik. Érdekesség, hogy a legkisebb arányban a Benelux államok és Málta használ nem fosszilis eredetű energiát. Egyes tagállamok – mint például Portugália – elérte azt a szintet, hogy az ország teljes villamosenergia-felhasználását napokig kizárólag megújuló energiából képes fedezni.

A 2016-ban telepített „szélfarmok” közül a legnagyobbat éppen Hollandia kezdte el tavaly a tengerre építeni, amely ezzel a világ második legnagyobb szélerőmű-telepe. A második legjelentősebb fejlesztést Németország tette 2016-ban, amely két, szintén tengeri szélfarmot telepített; a negyedik nagy szélerőmű-parkot ugyancsak Hollandia partjainál állították fel. Összességében Németország növelte a legnagyobb mértékben a szélenergia-kapacitásait a tavalyi évben, de Franciaország, Hollandia, Finnország, Írország és Litvánia is hatalmas beruházásokat hajtott végre ezen a területen. A tavaly kiépített megújulóenergia-kapacitások több mint a felét már a szélenergiára épülő erőművek tették ki.

Infografikánkon a megújuló energiaforrások arányait böngészhetitek a tagállamok teljes bruttó energiafelhasználásában (az Eurostat legfrisebb adatai alapján). (Kattintásra megnő!)




Borítókép forrása: Pixabay

Végre itt a tavasz, kezdődik a parkszezon! Ilyenkor nincs is annál jobb, mint kiülni a város egyik parkjába, leheveredni egy plédre a fűbe, és megtelve az illatokkal élvezni a napsütést. Európa sok nagyvárosában találhatunk felfedezésre érdemes hangulatos parkokat: vannak beláthatatlanul óriásiak, némelyik kocogáshoz, lovagláshoz, focizáshoz, tollasozáshoz ideális, több pedig gazdag növény- és állatvilágáról ismert. Posztunkban most ezek közül a különleges parkok közül mutatjuk a legérdekesebbeket – ha vannak egyéb kedvenc parkjaitok, kommentben osszátok meg velünk!



Hyde park (London, Egyesült Királyság)

Az egyik leghíresebb városi park Európában kétségtelenül a londoni Hyde Park. Az Egyesült Királyság egyébként is híres páratlan pázsittal borított, ősfás, gyönyörű és hatalmas parkjairól. A metropolisz zsúfoltságához és forgatagához képest erős kontrasztot jelent a város nyolc királyi parkjának talán legjelentősebbje. A 141 hektáron elterülő óriási parkot évente több millió londoni és turista keresi fel, ahol úszni, csónakázni, teniszezni és lovagolni is lehet, valamint a szónoki képességeinket is kipróbálhatjuk a több mint 150 éve működő Speakers’ Corner emelvényén.



Buttes-Chaumont (Párizs, Franciaország)

Párizs egyik legrégebbi eredeti zöldfelülete az 1867-ben megnyitott Buttes-Chaumont park, amely 25 hektáros területen fekszik. Érdekessége a nagy szintkülönbségből adódó sok meredély, amelyek remek kilátást kínálnak a városra, főként a Montmartre negyedre. Kilátó mellett barlangot, függőhidat és vízesést, kis tavat is találunk a parkban, számos egzotikus fával, növénnyel és különleges vízimadarakkal (többek között gallinulákkal).



Tiergarten (Berlin, Németország)

Berlin legnépszerűbb parkja a Tiergarten, ahol rengetegen kocognak, sétálnak, grilleznek, vagy csak egyszerűen pihennek a fűben. A főváros közepén helyezkedik el, így tényleg a város zöld tüdeje. Az egykori repülőtérből kialakított közpark, a Tempelhof után a 210 hektáron elterülő Tiergarten Berlin második legnagyobb parkja – és nagyobb, mint a londoni Hyde Park. Az egykori vadászterületet a 17. században nyitották meg a közönség előtt. A park jellege az idők folyamán számos változáson ment keresztül, míg végül Peter Joseph Lenné építész tervei szerint 1833 és 1838 között egy részét angolparkká alakították.



El Retiro park (Madrid, Spanyolország)

Madrid egyik legnagyobb parkja az El Retiro, amely 125 hektáron terül el. A királyi család 17. században kialakított egykori kertje ma nagyon népszerű a helyiek és a turisták körében. A spanyol nyári forróságban különleges fák adnak árnyékot, a mesterséges tó és szökőkutak pedig hűsítik a park látogatóit, de találhatunk itt rózsakertet, illetve itt van a szépművészeti múzeumnak otthont adó Buen Retiro palota is.



Villa Borghese (Róma, Olaszország)

80 hektáros területével a harmadik legnagyobb római park a Villa Borghese, amelyet a 17. század elején alakítottak ki, majd a 18. században, Marcantonio Borghese herceg megrendelésére nyerte el mai, angolkert-jellegű formáját. A kis utakkal szabdalt, ősfákkal övezett zöldterületen számos – főként múzeumként funkcionáló – villát, lóversenypályát és állatkertet is találunk.



Phoenix Park (Dublin, Írország)

Összeállításunkból kihagyhatatlan a dublini Phoenix Park, mely 707 hektáros kiterjedésével Európa leghatalmasabb parkja. A 17. század közepén eredetileg királyi szarvasparknak kialakított területen ma is rengeteg szarvas él, ez adja a park fő látnivalóját az állatkert, a viktoriánus virágkert, a dísztavak és egy 15. századi vár, az Ashtown Castle mellett. A terület közel egyharmadát borítják fák, a szarvasok mellett számos egyéb állatnak ad otthont.



Park Güell (Barcelona, Spanyolország)

A barcelonai Güell park fontos színhelye a város legismertebb művésze, Antoni Gaudí munkásságának. Az Eusebi Güell üzletember által megrendelt, eredetileg lakónegyednek szánt park 1900 és 1914 között épült Gaudí tervei alapján, a tervezett hatvan ház közül azonban csak kettő épült fel. Az 1926-tól látogatható, 17 hektáros területen így nem csak zöld felületet, hanem számos érdekes építészeti megoldást is találunk. A város magas részén fekvő parkból csodálatos kilátás nyílik Barcelonára és a tengerre.



Vondelpark (Amszterdam, Hollandia)

A legnagyobb amszterdami zöld terület, a 47 hektáron fekvő Vondelpark nagyon népszerű a helyiek és a turisták körében is. Sétálni, fűben pihenni, kutyát sétáltatni, sportolni vagy előadásokat hallgatni egyaránt lehet az 1865-ben, lovasparkként átadott területen. A szabadtéri színház és rózsakert mellett éttermeket és kávézókat is találunk a számos növény- és állatfajnak otthont adó parkban. A hippimozgalom számára a Vondelpark a szabadság szimbóluma volt, ahol mindent meg lehetett tenni. A terület harmincévente teljes átépítésre szorul, mivel folyamatosan süllyed a szintje, és beavatkozás nélkül hamarosan víz borítaná el az egész parkot. 



Kungliga Nationalstadsparken – Királyi nemzeti városi park (Stockholm, Svédország)

Igazi természetközeli élményben lehet részünk a Stockholm belvárosához közel, de a főváros határán már túlnyúló Kungliga Nationalstadsparkenben. Természetes erdőkben barangolhatunk, piknikezhetünk, sétálhatunk, úszhatunk a tengerben, színházi előadásokat látogathatunk, több királyi kastélyt és múzeumot is meglátogathatunk, vagy csak egyszerűen csodálhatjuk a természet gazdagságát. Rengeteg állat- és növényfajnak ad otthont a királyi park, amelyet a 18. században nyitottak meg a közönség előtt – él itt például szarvas, róka, rénszarvas és több mint száz fészkelő madárfaj.



Margitsziget (Budapest)

Válogatásunkból nem maradhat ki a budapestiek egyik kedvenc pihenőhelye, a Margitsziget, mindenféle sportolás, strandolás, andalogva sétálás, a réten és a parton napozás, kutyasétáltatás népszerű helyszíne. A szigeten fekvő szállodákban akár meg is szállhatunk, vagy felkereshetjük a szabadtéri színházat, éttermeket, sörözőket és bárokat.  A szigetet a 19. században, több kis sziget egyesítésével és elkotrásával építették ki, de még a 20. században (pl. a Margit és az Árpád híd építésekor) is módosítottak az alakján. Az egykori Nyulak szigete a 17-18. században Árpád-házi Szent Margitról kapta mai nevét. A szigeten különleges növények mellett japánkert és egy kis vadaspark is található.

Képek forrása: Pixabay.com, El retiro park: Flickr / manuel m. v.; Dublin: Flickr / wofusa; Margitsziget: Flickr: dia_n 

---

Az Európa Pont közösségi tér a budapesti Millenárison. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat és beszélgetésekhez ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

2017-ben a németországi Essen viselheti a leginkább környezettudatos városnak járó „Európa zöld fővárosa” címet. A korábban szénbányászatra és acéltermelésre épülő Ruhr-vidéki nehézipari központ évtizedek óta dolgozik az arculatváltáson, hogy a várost egészségesebb, fenntarthatóbb élőhellyé változtatassa. Komplex, zöld programja jó példával szolgálhat sok európai város számára.