Májusi programunkban az európai identitás, és a nyári szezon közeledtéhez kapcsolódva az európai fogyasztóvédelmi jogok kerülnek előtérbe.

Az Európa-nap alkalmából rendezett családi fesztivál (május 5.) utáni hétre több izgalmas programot is kínálunk: 8-án, kedden az Alpbach Magyarország Egyesület által  szervezett konferencia az európai és magyar ifjúság kihívásait és lehetőségeit vizsgálja meg neves szakemberek segítségével – a témát az idei alpbachi nyári egyetem szolgáltatja. A rendezvényen előadást tart Erhard Busek, az Európai Alpbach Fórum volt elnöke, egykori osztrák alkancellár; Martonyi János külügyminiszter, Paczolay Péter alkotmánybírósági elnök, Balázs Péter volt külügyminiszter valamint Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója. Az előadásokat beszélgetés követi, ahol bárki felteheti kérdéseit, illetve elmondhatja véleményét a témával kapcsolatban.

Az alulról szerveződő kezdeményezések jó példái azok a kulturális alkotó- és szórakoztatóközpontok, közösségi terek, amelyek a közösségi szellemet, hatékony együttműködést, aktivizmust helyezik a középpontba, és amelyből egyre több nyílik Budapesten is. Erről a pozitív tendenciáról, a „részvételi” kulturális központokról, illetve a(z ön)fenntarthatóságról, társadalmi felelősségvállalásról, nemzetközi együttműködésekről beszélgetünk meghívott vendégeinkkel, a Sirály, a Labor, a nemrégiben a Corvin áruházban létrejött MÜSZI és a PeCsa Music Hall képviselőivel május 10-én, csütörtökön.

Az európai, illetve a nemzeti identitás mibenlétéről illetve kapcsolatáról áprilisban, az európai irodalmi találkozón is szót ejtettek vendégeink, a téma két májusi programunkban is középpontba kerül. Ehhez kapcsolódik e havi filmklubunk is május 11-én, amelyben Pigniczky Réka dokumentumfilmjét, az Inkubátort vetítjük. A film keretét az István, a király rockopera szolgáltatja: ezt adták elő egy cserkésztáborban az 56-os magyar szülők már Amerikában született gyermekei a nyolcvanas évek elején, illetve 25 évvel később, a film jelenében. Ezen fiatalok történetét meséli el a film, hogy hogyan nőttek fel egy másik, nyugati társadalomban emigráns szülők gyermekeiként, miként fogalmazódott meg bennük a kettős identitás, valamint hogy lehet-e valakinek egyszerre „két hazája”. A filmvetítést beszélgetés követi a film rendezőjével, aki maga is az Egyesült Államokban nőtt fel. Szintén az identitás témaköréről beszélgetünk az Európa Szalon aktuális vendégével május 22-én, Artur Domoslawskival is, aki nemrégiben jelentette meg könyvét mesteréről és barátjáról, Ryszard Kapuscińskiról, az öt éve elhunyt, Lengyelországban és világszerte ismert tudósítóról, „a háborúk és forradalmak költőjéről”. Kapusciński az egész világot beutazta, és „szépirodalmi szintre emelte a riport műfaját”. Artur Domoslawski három évig dolgozott Kapuściński életrajzán, amelyben a tudósító családja végig támogatta – később azonban a mester lejáratására hivatkozva özvegye perelni akarta. A kész mű ismeretében az eredeti kiadó is elállt a támogatástól, ami végül egy másik kiadó gondozásában jelent meg. Az életrajz hatalmas sikert aratott Lengyelországban és külföldön is. Ryszard Kapuściński nagy visszhangot kiváltó életrajzának szerzőjével az európai identitásról Magyari Péter újságíró beszélget.

Májusi utolsó programunk, 24-én már a nyári szezonra készít fel: jó, ha tudunk róla, milyen jogaink vannak az EU-ban történő utazásaink során, mit kell tenni és mi jár ha például törlik repülőjáratunkat, ha elvész utazásunk során a poggyászunk, vagy ha az utazásszervező cég nem azt nyújtotta, mint ígért. Lesz még szó a megbízhatónak minősített naptejekről, az üdülőingatlanok időben megosztott használati jogáról (timeshare), külföldi vásárlásokról – a kérdésekre a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az Európai Fogyasztói Központ segítségével keressünk válaszokat. Az estet a Dumaszínház humoristája, Dombóvári István fogyasztóvédelmi stand-up showja zárja. Érdemes velünk készülni a nyaralásra! :-)

Az Európai Írótalálkozó harmadik kerekasztal-beszélgetése a jelenleg kimagaslóan népszerű kortárs skandináv krimik világába nyújtott betekintést. A bűnügyi regény férfiasnak hangzik, ám a beszélgetés résztvevői, akik zömében ebben a műfajban alkotnak – a beszélgetés cseh moderátorát, Marek Seckart leszámítva – mind a női nemet képviselték, a beszélgetés folyamán erre a női dominanciára is választ kerestek a meghívott északi írók.
 

A panelbeszélgetésen a bűnügyi történetek írói, Agnete Friis és Lene Kaaberbøl dán szerzőpáros, a dán Katarina Mazetti és a finn Leena Lehtolainen mellett Janne Teller dán egzisztencialista író, a Semmi című botránykönyv szerzője, valamint az „énekelt politikai költészet” elsőkönyves svéd szerzője, Naima Chahboun vettek részt.
 

A beszélgetés egy része az északi bűnügyi regények népszerűségének okait kereste: mivel magyarázható az, hogy Stieg Larsson Millennium trilógiája óta az északi könyvesboltok polcain folyamatosan újabb és újabb krimik jelennek meg, miben érhető tetten a műfaj nem szűnő népszerűsége, amely egyesek szerint túlzottan beárnyékolja és uralja a mai skandináv / északi irodalom nemzetközileg kialakult képét.
 

Naima Chahboun szerint ez a fajta irodalom – amelyet ő kevéssé ismer – értelmezhető a jó értelemben vett munkásosztály irodalmának, a középosztály széles rétege számára érthető és szerethető műfajnak. Janne Teller, aki szintén más területen alkot, úgy látja, hogy ebben fontos szerepe van annak is, hogy ezek a művek a bűnt mint társadalomkritikai eszközt használják. Emellett szerinte neves kiadók azért adnak ki ilyen könyveket – nem állítható, hogy a „munkásosztály” mellett az értelmiség ne lenne ugyanúgy vevő ezekre a történetekre –, mert ma Skandináviában sokszor nem a minőség, hanem az eladhatóság diktálja a szabályokat. Véleménye szerint ugyanakkor a krimiknek is rendelkezniük kell erős sztorival, jól megírt karakterekkel, szép nyelvezettel és mélyebb történettel, hogy jó könyvnek lehessen nevezni.
 

Ezzel egybehangzóan a krimiíró Leena Lehtolainen azt emelte ki, hogy ezek a történetek a bűnügyi esetnél mindig valamilyen mélyebb társadalmi problémára világítanak rá, amelyekről egy-egy ilyen könyv hasznos vitát generálhat az északi országokban – ahogy azt tette a műfaj egyik megteremtőjének tartott Stieg Larsson is. Agnete Friis szerint a bűnügyi regények különösen alkalmasak arra, hogy társadalmi visszásságokra hívják fel a figyelmet, ahogy az ilyen regények középpontjába többnyire valamilyen perifériára szorult egyén kerül, akinek problémáival a befogadó skandináv államoknak is szembe kell nézniük – a könyvek azzal kapcsolatban is adhatnak útmutatót, hogy mit lehet és mit kell az ilyen helyzetekkel kezdeni. Katarina Mazetti svéd írónő úgy érzékeli, hogy országában ez összekapcsolódik azzal a folyamattal, amelyben a hagyományosan baloldali, szociálisan nagyon érzékeny vezető svéd politika egyre inkább jobbra tolódik, a bűnügyi regények szerzői pedig ezt a folyamatot kritizálják baloldalról.
 

A társadalomkritikai vonulat mellett Lene Kaaberbøl szerint a műfaj sikeréhez nyilvánvalóan az is hozzájárul, hogy ezek a történetek alapvetően szórakoztatóak, izgalmasak – az olvasót kíváncsivá teszik, akik szeretnek borzongani, amely élményt mind megadják ezek a könyvek. Ezzel egyetértett Katarina Mazetti is, aki szerint, ha feltesszük a kérdést, miért olyan népszerű a bűnügyi regény ma, azt is meg kell válaszolnunk, hogy miért szeretnek az emberek a halálról és sötét dolgokról olvasni. Janne Teller szerint ez azzal magyarázható, hogy ezekben a könyvekben a gonoszság, a bűn „kordában van tartva” – az ilyenekről más olvasni, mint megélni őket, kíváncsiak vagyunk rá, de biztonságban is maradunk még ettől, mert jól tudjuk, hogy az „oroszlán a rácsok mögött van”. Ahogy az ő műveiben, úgy szerinte a krimikben is a bűn és az erőszak csak eszköz, ürügy ahhoz, hogy más, sokkal fontosabb és mélyebb dolgokról írjon – az ő esetében ezek az élet értelmével kapcsolatos kérdések, a bűnügyi regényeknél pedig bizonyos társadalmi problémák. Ugyanakkor szerinte fontos különbség, hogy míg ő olyan dolgokról ír, amelyekre nem tudja a választ, a bűnügyi regényeknél ez nem így van. Teller úgy érzi, mindig sokat tanul írásaiból, a saját maga által létrehozott karakterektől. Ebben egyetértett Leena Lehtolainen, aki bár jómaga pacifista, mégis bűnügyi regényeiről ismert – elmondása szerint ő az ilyen történetek megírása közben a saját maga legsötétebb részeit kutatja, és magában, illetve az emberben rejlő gonoszt keresi.
 

Agnete Friis a skandináv krimik nemzetközi sikerességével kapcsolatban kiemelte: lehet, hogy egyesek úgy érzik, túlzottan népszerű a krimi, de ez a népszerűség nagyon nagy lehetőség is az északi országok számára. Többek között ennek is köszönhető például, hogy az Egyesült Királyságban vagy akár az Egyesült Államokban mindezek kapcsán megjelent egyfajta kíváncsiság a dán, illetve az északi országok kultúrája iránt. Ma nagy sikerrel fut a tengerentúlon több olyan dán piacra készített filmsorozat is, amely bepillantást nyújt a skandináv mindennapokba.
 

Minek tudható be a női dominancia a skandináv irodalom és látszólag a krimi területén? Janne Teller szerint ez főként azzal magyarázható, hogy Skandinávia az a hely, ahol női egyenjogúság a legerősebb, és ez, ahogy az élet más területein, úgy a korábban férfiak által uralt irodalomban is megmutatkozik. Lene Kaaberbøl szerint ez összefüggésbe hozható azzal is, hogy a régióban mára a felsőoktatásban is felülreprezentáltak a nők. Szerzőtársa, Agnete Friis ehhez azt fűzte hozzá, hogy az irodalom és az írás az a terület, amelyhez nem kell különösebb vagyon vagy tőke. Míg filmet készíteni csak sok pénzből lehet, (és a pénzvilágot szerinte még mindig a férfiak uralják), addig az íráshoz bárki hozzákezdhet komolyabb pénzügyi háttér nélkül, így ez szabad érvényesülési területet jelent a nőknek is. Lene Kaaberbøl ezt még egy gondolattal egészítette ki: az irodalom olyan hely, ahol bárki sokat tud beszélni – anélkül, hogy megszakítanák.
 

Ha érdekel a skandináv krimik világa, vagy Teller vagy Chahboun világa, a szerzők könyveit megtalálod a nagyobb könyvesboltokban!

Kép forrása: © Anita Schiffer-Fuchs

A tavalyi hagyományokat folytatva a Könyvfesztiválhoz kapcsolódóan a Lettre és a EUNIC közreműködésével idén is megrendeztük az Európai Írótalálkozót az Európa Pontban. A fő téma idén a „Befogadó Európa” volt, ehhez kapcsolódóan az első kerekasztal-beszélgetés résztvevői a közép-európai, a skandináv – mint a Könyvfesztivál kiemelt kultúrrégiója – és általában az európai irodalom mibenlétét, a kultúrkörök egymásra hatását, tágabb kontextusban az „identitás” sokrétű fogalmát boncolgatták – erről olvashattok egy rövid összefoglalót.

Úgy tűnik, most tavasszal megtalálnak bennünket a különleges pályát befutott írások – március elején Tomáš Sedláček volt a vendégünk, aki közgazdasági szakdolgozatát először elbukta, majd annak átirata nemzetközi bestsellerré vált, és ehhez hasonló karriert futott be mostani vendégünk, Janne Teller dán írónő egyik első írása is. Semmi című könyve 2000-ben jelent meg Dániában, amely – bár látszólag csak egy ifjúsági regény – provokatív tartalma miatt mégis hatalmas vihart kavart annak idején, és egy időre be is tiltották Dániában. Nem sokkal megjelenése után ugyanakkor számos irodalmi díjban részesült, és mára kötelező irodalomként oktatják sok dán iskolában. A Semmi című könyv az ifjúság számára is érthető, de mondanivalója mindenki számára elgondolkodtató lehet – a kötetben egy kisfiút próbálnak meggyőzni társai arról, hogy mégiscsak van értelme az életnek.

A könyv szerzője, Janne Teller eredeti foglalkozását tekintve közgazdász, és 1995-ig éveken át dolgozott az ENSZ munkatársaként olyan válság sújtotta területeken, mint Mozambik, Tanzánia vagy Banglades. Az ENSZ alkalmazottjaként szerzett élményei is hozzájárulhattak a háború kérdéskörét boncolgató könyvének megírásához, amely most tavasszal jelent meg nálunk is. A Ha háború lenne nálunk című esszéjében az írónő görbe tükröt tart az elkényelmesedett európaiak elé, akik sokszor nem tudják beleképzelni magukat mások helyzetébe. Politikai tanmeséje azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne, ha nekünk, európaiaknak kellene valamilyen hirtelen kirobbant konfliktus elől egy afrikai menekülttáborba szöknünk. Az írónő ráadásul ebben az átiratban a magyarokat is beleszövi a gondolatkísérletbe: írásában Magyarország az egyik ország, amely egy fiktív konfliktus következtében háborúba sodródik szomszédjaival (Ausztriával és Szlovéniával). Legújabb könyve szintén elgondolkodtató írás a nyugati / európai társadalmak világszemléletéről, amelyben a fiatalok legnagyobb gondja az, hogy nem elég menő az okostelefonjuk.

Janne Teller valamennyi írása mély filozófiai és erkölcsi témákat boncolgat, amelyek valamennyi, olvasni tudó generáció számára mondanivalóval bírnak, mindezt lebilincselő stílusban. Nem véletlen, hogy az írónő könyveit közel húsz nyelvre fordították már le, a Semmi pedig az egyik legnépszerűbb ifjúsági könyv az Amazonon.

Janne Teller Európa Szalon című beszélgetés-sorozatunk vendége lesz, a Könyvfesztiválhoz kapcsolódóan a fesztivál díszvendég-standjánál beszélget Karafiáth Orsolyával most pénteken, április 20-án, 18 órától. Janne Tellerrel emellett nálunk, az Európa Pontban is lehet találkozni pénteken, az Európai Írótalálkozónkon, ugyanis az esti esemény előtt vendégünk egy kerekasztal-beszélgetésen is, 14:30-tól, amelyen nyolc másik kiemelkedő írótársával a skandináv irodalom titkairól beszélget. Pénteken Janne Teller mellett közel harminc, az európai irodalom élvonalába tartozó íróval és költővel találkozhattok nálunk – könyvmolyok, itt a helyetek! :-)

Kép: © Photographer Morten Holtum Nielsen

Áprilisi programunk témái – a fenntartható fejlődés és az irodalom – két e havi eseményhez kapcsolódnak: az április 22-ei Föld napjához, illetve a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválhoz (április 19-20., Millenáris).
 

Április 20-án, egy egész napos rendezvény keretében a Könyvfesztiválhoz kapcsolódva ismét az európai irodalom kiemelkedő alkotóit látjuk vendégül az Európa Pontban. Az idei Európai Írótalálkozó témája a Befogadó Európa, amely az EU2020 stratégia egyik alappillére. A témát négy szempontból, négy panelben járjuk körül meghívott vendégeinkkel – eljön hozzánk többek között a Könyvfesztivál díszvendége, Claudio Magris Olaszországból, Jostein Gaarder Norvégiából, de itt lesz magyar részről Konrád György is – a részletes program és a résztvevő írók listája az esemény Facebook oldalán részletesen tanulmányozható.

Szintén az európai írótalálkozó keretében jön el hozzánk Janne Teller dán írónő is. Idén – a dán elnökséghez kapcsolódva – Dánia és az észak-európai kulturális régió kerül a könyvfesztivál középpontjába. Teller Semmi című könyve igen érdekes karriert futott be: megjelenésekor nagy vihart kavart, a könyvet sokan veszélyesnek tartották, be is tiltották, de mára az irodalomoktatás része lett a dán iskolákban, több nyelvre lefordították, jelenleg a legnépszerűbb ifjúsági regény az Amazonon. Az írónővel Karafiáth Orsolya beszélget a Könyvfesztivál Díszvendég standjánál.
 

Április 25-i irodalmi estünk vendége a különleges, játékos stílusban, sziporkázó rímekkel, formai újításokkal és történetekkel szórakoztató író és költő, Varró Dániel lesz, aki tizenéves kora óta ír, illetve ültet át irodalmi műveket magyar nyelvre. Sokan a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényéről ismerhetik, de számos ismert színdarab újramagyarításával is hírnevet szerzett, legutóbb pedig „sms-enciklopédiában” (Szívdesszert) mondta el, hogy „kit, miért és mennyire”.  Ezen a napon egy másik fiatal magyar író műveiből is szemezgetünk: Lackfi János verseit Heidl György zenésítette meg, amelyeket egy „füstös-merengős, keserű-ironikus, jazzes” koncerten Lovasi András és a Véletlen nevű szupergroup ad elő 8 órától.
 

A zene játssza a főszerepet nálunk április 25-én is, a Nemzetközi Jazz Napon, amely napot tavaly jelölte ki az UNESCO, hogy felhívja a figyelmet a jazz alkotó, béketeremtő és együttműködést elősegítő szerepére. Az est folyamán meghívott előadóink egy kerekasztal-beszélgetés keretében beszélgetnek a zene szerepéről a nemzetek közötti párbeszéd erősítésében – az est végén Oláh Kálmán ezt „zongorával mondja el”.
 

Másik fókusztémánk, a fenntartható fejlődés. E havi filmklubunkban, 23-án a magyarországi mozipremier hetében – a Föld napjához kapcsolódva – a Severn, gyermekeink hangja című francia dokumentumfilmet vetítjük. A film Severn Cullis-Suzuki történetét meséli el, aki 1992-ben, tizenkét évesen kiállt az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciájának résztvevői elé, és felszólította őket, hogy gondoljanak az elkövetkező generációkra, és cselekedjenek annak érdekében, hogy leszármazottaiknak is legyen jövőjük.
 

A zöld gondolatok kerülnek előtérbe április 24-i programunkon is, amikor a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) szervezésében az élhető és fenntartható városi környezetről hallhattok előadásokat. Szó lesz számos fenntartható példáról, a biodinamikus gazdálkodásról, vagy a mostanában egyre népszerűbb városi, közösségi kertészkedésről, amelynek például a Millenáris park is helyet biztosít. Vendégünk lesz Gönczi Péter is, akit a Debrecenben megvalósított passzív üvegházas – aquapóniás – rendszeréről ismerhettek: hátsókertjében önfenntartó ökoszisztémát hozott létre, ahol egy önmagát hűtő-fűtő házban a pisztráng trágyázza a zöldségeket és fűszereket, a növények pedig tisztítják a halak vizét – az est során az ő előadását is meghallgathatjátok.
 

Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Március 27-én nyílt legújabb kiállításunk, amely a dán irodalom kiemelkedő alakját, Karen Blixent mutatja be. Az írónő életét a magyar közönség elsősorban az életrajzi írásából született Távol Afrikától című filmből ismerheti, de világszerte népszerű írásai közül is több megjelent magyarul.

Karen Blixen 1885-ben született Koppenhágától északra, Rungstedlund városában, jómódú arisztokrata család gyermekeként. Családja gondosan ügyelt arra, hogy Karen kiemelkedő neveltetésben részesüljön, iskoláit Koppenhágában, a Royal Academy of Arton, valamint Angliában, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban végezte. Felvilágosult, művelt nő volt, akinek nemcsak az íráshoz volt tehetsége, de kiválóan rajzolt és festett is. Első elbeszélései 1907-ben jelentek meg.

Élete – csakúgy, mint írásai – nem nélkülözték a drámai fordulatokat. 1913-ban beleszeretett másodunokatestvérébe, a svéd nemesi családból származó Hans von Blixen-Finecke báróba, de szerelme viszonzatlan maradt, és végül Brorhoz, Hans testvéréhez ment feleségül. Karen és Bror Afrikába (Kenyába) költöztek, ahol egy kávéültetvényt vezettek. Házasságuk korántsem volt sikeres: férje folyamatosan megcsalta, vélhetően ő fertőzte meg szifilisszel is, amelynek következményeitől az írónő egész életén át szenvedett. A szerelem azonban Afrikában ismét rátalált a szintén arisztokrata angol vadász és pilóta, Denys Finch-Hatton személyében – ellentmondásos kapcsolatuk áll a Távol Afrikától című film középpontjában. Miután Denys repülőszerencsétlenségben életét vesztette, és az ültetvényt a gazdasági válság miatt már korábban el kellett adniuk, Karent már semmi nem tartotta Afrikában, és tizenhét Kenyában töltött év után visszatért Dániába. Írói pályája valójában ekkor kezdődött el: a testileg-lelkileg meggyötört írónő nem adta fel, és az írásban talált menedékre. (Afrika hálából ma is őrzi emlékét: egykori kávéfarmja területét Kenyában Karenföldnek nevezték el.)

 Első elbeszélésgyűjteménye Hét fantasztikus történet címmel 1934-ben jelent meg Amerikában, amely egy csapásra világszerte ismertté tette. Ezt 1937-ben önéletrajzi regénye, valamint további elbeszélésgyűjteményei követték. Írói nagyságát az is bizonyítja, hogy kétszer volt a Nobel-díj várományosa – 1954-ben Hemingway, 1957-ben Camus kapta meg a díjat. Amikor Hemingway elnyerte az elismerést, azt nyilatkozta, boldogabb lett volna, ha azt Karen Blixennek ítélik.

 Blixen különleges világa a filmkészítőket is megihlette: Halhatatlan történet című művét Orson Welles, a Babette lakomáját Gabriel Axel vitte vászonra – ez volt az első dán film, amely megkapta a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat. A Volt egy farmom Afrikában című regényét Sydney Pollack rendezésében, Meryl Streep és Robert Redford főszereplésével ismerhette meg a szélesebb közönség – a filmet hét Oscar-díjjal jutalmazták.

Karen Blixen igazi történetmesélő, ugyanakkor a külvilág szemében erős és öntörvényű asszony volt, aki személyes sérelmeit, fájdalmait a kemény felszín alá rejtette – a konvenciókkal keveset törődött, minduntalan átlépte a viselkedés társadalmi normáit. A Dán Kulturális Intézet támogatásával megvalósuló kiállítás ezt a rendkívüli és izgalmas életutat mutatja be, a kiállítás április 30-ig tekinthető meg az Európa Pontban; a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ideje alatt (április 19-22.) pedig a könyvfesztivál helyszínén.

A kép forrása: Europeana.eu / The Royal Library: The National Library of Denmark and Copenhagen University Library / 92023_Ag_DK_kb.billeder (CC BY-NC-ND)

Különleges vendégünk lesz kedden: a sokoldalú Alexander Brody jön el hozzánk, a sikeres üzletember és szépirodalmi alkotó, akinek „hazája Magyarország, otthona a nagyvilág”.

Alexander Brody művészek között nőtt fel – nem véletlen, hogy későbbi életpályája során az írás felé fordult. Alexander Brody nagyapja Bródy Sándor, a híres író, nagybátyja pedig a szintén elismert novellista, Hunyady Sándor. Családja nagypolgári életvitelével együtt járt az is, hogy a korabeli művészvilág és elit számos jeles képviselője (a kor nagy színészei, írói, politikusai, tudósai) voltak bejáratosak a Bródy családhoz.

Alexander Brody iskoláit még Magyarországon kezdte, de egyetemi tanulmányait már az Egyesült Államokban, a Princetonon folytatta, akkor még diplomatának készült. A diploma megszerzése után azonban a reklámszakmában próbált szerencsét, a világ egyik legsikeresebb reklámügynökségénél, a Young and Rubicamnél kezdte kifutófiúként, amelyet – több mint harminc év után – az elnöki székből hagyott ott. Brody reklámipari sikerének egyik titka, hogy mindig tudott valamilyen nem várt ajánlatot tenni az ügyfeleknek, emellett ugyanilyen fontosnak ítélte meg a jó munkaerő megbecsülését. Ezzel kapcsolatosan elhíresült az az eset, amikor szembeszállt egy nagynevű megrendelőjével, aki folyamatosan megalázóan bánt munkatársaival, mondván „pénzes ügyfelet bármikor tudok találni, jó munkatársat annál nehezebben”.  A reklámiparban Brody szinte mindent elért, amit csak lehetett – egy ideig ő volt a Reklám Világszövetség (IAA) elnöke, vezetése idején vette fel tagjai közé a szervezett többek között Kínát és Magyarországot is.

Alexander Brody immáron több mint háromnegyed évszázad során gyűjtött és gyűjt tovább – barátokat és műtárgyakat; könyveket és költeményeket; epigrammákat és aforizmákat, ízeket és illatokat. Először az Egyesült Államokban, majd Magyarországon több kötete jelent már meg, melyek közül a legutóbbi  A bolygó fénye – Hunyady Sándor arcképe tavaly, amelyben egyszerre idézi meg Hunyadi Sándor arcképét és azt a miliőt, ahol és ahogy az írói életmű létrejött. Brody nem csak alkotóként, de támogatóként is jelen van a magyar irodalmi életben, őse tiszteletére megalapította a Bródy Sándor-díjat, amely az elsőkötetes írókat támogatja.

Alexander Brody emellett lelkes sportrajongó, édesapjától (Bródy János, a magyar lóversenysport kiválósága, a negyvenes években az Ügető Igazgatója) örökölte a lovak szeretetét, de ugyanígy rajong a zenéért és a művészetekért. Mindezek mellett azt vallja magáról, hogy életében két dologra büszke: hogy van egy fia, Sandy és egy kislánya, Thyra.

Alexander Brodyt mindezekről Nagy József újságíró kérdezi Európa Szalon című sorozatunkban, az Európa Pontban február 28-án. A rendezvény ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!