Nagy örömünkre idén is rengeteg európai író fordult meg az Európa Pontban a Nemzetközi Könyvfesztiválhoz kapcsolódóan. Több száz program, könyvbemutatók, dedikálások várták a kortárs irodalom iránt érdeklődőket a hétvégén a Millenárison, a hozzánk érkező, négy panelbeszélgetésben résztvevő írók Európa elmúlt száz évével kapcsolatban osztották meg egymással és a közönséggel gondolataikat.

Az első beszélgetés hét író résztvevője elsősorban a nacionalizmus, az EU szerepe és a tömegmédia felől közelítette meg a kérdést. A legtöbben egyetértettek abban, hogy az 1914-től máig eltelt idő mindenképpen a nacionalista eszmék és nemzeti sovinizmus évszázadának tekinthetők, amelyek a legtöbb országban nagyon komoly szenvedést hoztak, és amelyre napjainkban az EU kínálhat alternatívát – ha választ talál a válság által felszított nemzeti alapú ellenségeskedésre.

A lengyelországi zsidóság történetét jól ismerő és feldolgozó Alina Molisak szerint az elmúlt száz év leginkább a „bajok évszázada” volt, amely új gyilkolási technikái – mint az automata fegyverek, a gázkamrák – új szintre emelték az ölés lehetőségeit. Ezekkel a modern eszközökkel a gyilkosoknak már nem kellett feltétlenül szembenézniük áldozataikkal, a korábbi évszázadokhoz képest teljesen új módszerekkel pusztították egymást az emberek. Emellett az évszázadra szerinte jellemző az „emlékezés játéka is”, amennyiben egyének és nemzetek egyaránt szabadon választják meg, mire kívánnak emlékezni és mire nem – akár saját történelmüket újra és újraírva. Molisak veszélyt lát a napjainkat átszövő tömegkommunikációban és -médiában is, amely kiváló lehetőséget jelent a manipulációra.

Alida Bremer horvát származású, Németországban élő író – aki első regényében, az Oliva kertjében saját családja négy női generációján keresztül dolgozza fel Európa történetét – jóval pozitívabban fogalmazott az elmúlt évszázaddal kapcsolatban. Szerinte nem szabad elfelejteni, hogy a sok rossz mellett ez volt az az időszak, amelyben a nők és a szegényebb rétegek előtt is megnyílt a felemelkedés lehetősége, mivel ekkor vált lehetővé, hogy ők is tanuljanak. Fontos mozzanat még szerinte az utazás szabadsága; az, hogy az embereknek egyre több lehetőségük lett más országok, kultúrák megismerésére. Emellett a tájékozódás és kommunikáció lehetőségének kiszélesedése formálta még jelentősen az előző évszázad történetét – az előző évszázad kulcsfogalmai között mindenképpen szerepelnie kell a „remény” és „lehetőség” szavaknak. Az EU-val kapcsolatban megjegyezte: ahogy Németországban, úgy az EU-ban sem optimális minden körülmény, mégis a „lehető legjobb” formációnak tartja az EU-t, amely számos lehetőséget biztosít a benne élőknek.

Ulla-Lena Lundberg finnországi svéd író mindkét korábbi megközelítéssel egyetértett, amelyek hazájának történetét is jelentősen befolyásolták. Finnország az elmúlt száz év alatt elnyerte függetlenségét, és a második világháború után még szegény országból mára jóléti társadalommal rendelkező, jómódú országgá fejlődött, még ha történetében a Szovjetunió hatása mindig is érezhető volt. Ludberg korábbi könyve, a Marcipánkatona a második világháború alatt játszódó téli háborút dolgozza fel új szemszögből. Lundberg szerint jelenleg nagyon sok helyen Európában megfigyelhető, hogy bár az országok a liberális demokrácia mellet és az agresszió ellen foglalnak állást, a gyakorlatban, a legalsó, helyi és egyéni szinten befogadás helyett mégis kizárás zajlik – az EU pedig épp ezt a gondolatot, a kizárás politikáját kívánja megszüntetni.

Az 1985-ben született, szintén elsőkönyves olasz Marco Magini szerint az Európában létrejött formáció, az Európai Unió ma olyan vízió és közösség, amelyben generációja már egy közös nyelvet beszél; melynek meghatározója a béke alapértelmezettsége, az egység a sokféleségben jelmondattal megfogható, Erasmus-élménnyel, vegyes házasságokkal összefogott közösség. Magini szerint mindezek mellett nagyon fontos, hogy az európai közösség meg tudja fogalmazni új narratíváját, amely a XXI. században is képes egyben tartani a közösséget. A közgazdász végzettségű Magini egyetért azzal a megközelítéssel, hogy két lehetséges út között választhat Európa: az egyre erősödő nacionalizmusnak teret engedve visszatér a nemzetállamok Európájához, vagy az integráció újabb szintjére lép. (Magini első, Mintha egyedül volnék című regényében a srebrenicai vérengzés nemzetközi perét vizsgálja három résztvevő szempontjából.)

A beszélgetés magyar résztvevője, Spiró György leginkább Alina Molisakkal értett egyet, szerinte tulajdonképpen az 1914-ben kirobbant első világháború máig nem ért véget. A gyűlölet és háborúk mentalitását több művében vizsgáló Spiró szerint a nemzeteket egymásnak feszítő nacionalizmus, a nemzeti utálat és agresszivitás a mai modern világ egyik legfontosabb magyarázó tényezője. Az elmúlt száz év a sok formában jelentkező nemzeti szocializmus évszázadaként értelmezhető, a nacionalizmus egyfajta vallásként működik, amely ellen nagyon nehéz küzdeni, de amelyre valamilyen hatásos választ kellene találnunk.

A Fekete anyaföld című regényével az elsőkönyvesek fesztiváljára érkező horvát Kristian Novak az elmúlt évszázad történetéből azt a dilemmát emelte ki, amely a mai horvátok identitását is meghatározza. Eszerint a sokak számára nosztalgikus emlékeket idéző jugoszláv idők lezárultával a horvátoknak végre el kell dönteniük, hogy politikai és ideológiai értelemben hova tartoznak: a Balkánhoz vagy az EU-hoz. Bár országa EU-csatlakozása erre jelképesen választ ad, de szerinte ez korántsem egyértelmű sem a politikai vezetés, sem az egyes emberek szintjén.

A panelbeszélgetés szlovén résztvevője, Aleš Debeljak szintén egyetértett azzal, hogy az első világháború óta a nacionalizmus ideológiája uralta Európa történetét, és a XX. század egyértelműen a szélsőségek és a nacionalizmus történeteként értelmezhető. Szerinte a nemzeti sovinizmus, a nemzeti alapú ellenségeskedés bevált receptként minden konfliktusban előbb-utóbb előkerül. Az ideológia népszerűsége szerinte a nacionalizmus egyszerűségében keresendő: a nemzeti ideológia nem az ember eszére hat bonyolult érvekkel, hanem a szívére, azon keresztül mozgósít. Szerinte ebben a helyzetben a legjobb megoldás az EU lehet, amely ugyan közel sem tökéletes, de tökéletlen működésénél szerinte csak egy dolog lenne rosszabb: ha nem létezne egyáltalán. Szerinte az EU jelenti azt az esélyt, hogy az egyébként sok ügy miatt egymásnak feszülő nemzetek mégiscsak tudnak egymás mellett, békésen együtt élni.

Decemberben több szuper koncerttel és izgalmas beszélgetéssel várunk benneteket. Vendégünk lesz az Irie Maffiából Sena a W.H. formációval egy különleges, Shakespeare-t megidéző koncerttel és Ferenczi György és a Rackajam is eljön hozzánk. Az On the Spot stábja Iránba, a tavalyi Szaharov-díjas filmrendező hazájába kalauzol majd minket, lesz szó az iráni divatról is, a hónap közepén pedig képzeletben Svédországba utazhattok velünk. Beszélgetéseink és programjaink fókuszába az EU alapértékei – az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – kerülnek, de a migráció kérdéseiről és a téli ünnepekről is szó lesz nálunk.

A hónap elején, december 2-án mutatkozik be Irán nálunk – ebben az On the Spot dokusorozat alkotói, Cseke Eszter és S. Takács András lesznek segítségünkre. Az est első részében megnézhetitek Iránban készített filmjüket, amelyben többek között Dzsafar Panahi filmrendezővel is készítettek interjút, aki házi őrizetben kénytelen élni otthonában, de sorra készíti filmjeit a mai Iránról – gyakran a gyerekek, a szegények és a nők nehéz helyzetét helyezve középpontba. Panahi volt tavaly az egyike azoknak, akinek az Európai Parlament az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért járó Szaharov-díját ítélte. A filmrendező nevét a kortárs nemzetközi filmművészet követői jól ismerhetik; az iráni társadalmat bemutató több filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Panahit 2010 márciusában tartóztatták le, és „rendszerellenes tevékenység” vádjával hat év fogságra és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték. Egyik legutolsó, „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét, amelyben ő maga szerepel, egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra.

A hét második felében, december 5-én, a polgárok európai évének záróeseményén kiállítással, beszélgetéssel és versekkel járjuk körül az uniós polgárságot és az ehhez kapcsolódó jogok témakörét. Az estet a magyar, szlovák, cseh és lengyel kulturális intézetek, valamint lengyel és magyar plakátművészettel foglalkozó szervezetek közös kiállításának megnyitójával kezdjük. A plakátok alkotói fiatalok, akik pályamunkáikkal izgalmas képi válaszokat adtak az európai identitás, az Európában élők közös identitása és különbségeik kérdéseire. Ezután európaiságról és az európai jogokról beszélgetünk Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetőjével, Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárával, Kárász Róbert, televíziós újságíróval, valamint Vérten Dániellel, aki „Cycle me Home” c. filmjével elnyerte az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díját. Az est zárásaként Ferenczi György és a Rackajam lép az Európa Pont színpadára. A magyar népzenében, világzenében és bluesban, valamint ezek fúziójában is otthonosan mozgó együttes több magyar költő versét is repertoárján tartja. A világ egyik legjobb szájharmonikásaként kitüntetett Ferenczi György több mint 270 lemezen működött már közre, és a herfli mellett a hegedűnek és a gitárnak is virtuóz mestere. Az élmény garantált – csak férjetek majd be! :-)

Zenei és irodalmi szempontból szintén nagyon izgalmas programot tudunk nektek ajánlani december 10-re, az emberi jogok világnapjára is. Ekkor Sena és a Shakespeare műveket feldolgozó W. H.-produkció lép fel nálunk. Még a formáció fellépése előtt a világnaphoz kapcsolódóan a bevándorlók jogaival, a toleranciával, az antirasszizmussal és a migránsok magyarországi helyzetével foglalkozunk. Ebben pedig a Kitekintő Magyarországon élő migránsokkal készített rövid, „Bevándorlók közöttünk” címmel elkészített portréfilmjei lesznek segítségünkre, amelyekről a vetítés után a készítőkkel beszélgetünk. Az esten megnézhetitek Arghavan Shekari több éve él Magyarországon élő iráni divattervező legújabb kollekcióját, valamint elleshetitek a sütés nélkül készülő vietnámi nyáritekercs fortélyait is. Ezt követően lépnek majd Senáék a színpadra – Sena édasanyja magyar, apja ghánai, ebből a sokszínűségből ad nekünk is ízelítőt különleges előadásában, amely szimbóluma a bevándorlók és a nyugati kultúra egymásra hatásának.

A hónap utolsó programján, az Egy csésze Európa estéjén képzeletben Svédországba utazhatunk, ahhoz kapcsolódóan, hogy jövőre a svéd Umeå lesz Európa egyik kulturális fővárosa. A városban 39 ezer egyetemista él, igazi multikulturális hely, állítólag közel száz nemzetiség lakja. Vendégeikkel többek között arról is beszélünk, hogy miért fontos a fenti északon a metál és a jazz, hány órára süt ki a nap télen, és milyen programokkal várja az érdeklődőket Európa Kulturális Fővárosa jövőre. Természetesen szó lesz a svéd karácsonyi szokásokról, és az ottani különleges Luca-napi (december 13.) hagyományokról is. Mindehhez egy csésze tea vagy kávé mellé svéd finomságokat kóstolunk. Az est háziasszonya Szederkényi Olga, újságíró, a részvételhez előzetes regisztráció szükséges: euinfo@eu.hu.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk benneteket!



Képek forrása: Sena FB oldala, a Rackajam FB oldala

Az irodalmi Nobel-díjas írók közel háromnegyede Európából származik – találunk köztük francia (14), spanyol (5), svéd (6), ír (4), lengyel (4), görög, osztrák, finn, belga, portugál és magyar írót is. Európa irodalmi öröksége végtelenül gazdag és sokszínű, ez vitathatatlan – de mit tudunk a kortárs európai alkotókról? A többség valószínűleg nem túl sokat, bár izgalmas és értékes írások születnek folyamatosan Európa minden szegletében. Az EU irodalmi díjával ezekre a tehetséges, többnyire pályakezdő írókra akarja felhívni a figyelmet.

Mivel az EU kiemelt céljának tekinti kulturális sokszínűségének megőrzését, számos eszközzel igyekszik biztosítani, hogy az EU minél több lakosa számára ismertek legyenek a fontos európai alkotások – legyen szó kulturális örökségről, építészetről, könnyűzenéről vagy irodalomról. Ehhez kapcsolódóan az Európai Unió több területen ad elismerése jeléül díjakat. Ezek közül a feltörekvő könnyűzenei produkciókat díjazó European Border Breakers Awardsról, a kulturális örökségvédelemhez kapcsolódó Europa Nostra díjról és a kortárs építészet Mies van der Rohe díjáról már írtunk itt, a  blogunkon. Ezúttal az EU irodalmi elismerését mutatjuk be.

A díj alapvető célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a kortárs európai irodalom változatos értékeire, és széles körben népszerűsítse a kiemelkedő nemzeti tehetségek írásait. Az elismerést 2009 óta adják át minden évben a programban részt vevő (jelenleg 37) ország tizenkét feltörekvő alkotójának. Csakúgy, mint Európa kulturális fővárosánál, előre meghatározott a sorrend, hogy mely országok egy-egy alkotója részesül egy adott évben díjban. Azt, hogy ezen országokból ki kapja az elismerést, nemzeti (Magyarországról például a József Attila kör, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, a Szépírók Társasága és a Magyar Írószövetség képviselői) és nemzetközi zsűri (Európai Könyvkereskedők Szövetsége, az Európai Írók Tanácsa és az Európai Könyvkiadók Szövetsége) döntése alapján dől el. A díjra olyan viszonylag pályakezdő alkotókat jelölhetnek a nemzeti zsűrik, akik két, három, vagy négy megjelent regénnyel rendelkeznek, amelyeket a díj odaítélése előtti öt évben jelentettek meg.

A díj az új tehetségek számára az 5000 eurós jutalom mellett nem csekély elismerést is jelent, emellett szerepelhetnek rangos könyvvásárokon. Az EU támogatásának köszönhetően a díjazott alkotások legtöbbjét számos európai nyelvre lefordították már, 2009-től máig közel 150 ehhez kapcsolódó fordítás született.

Magyarországról mindezidáig két fiatal író vehette át a díjat. 2009-ben Szécsi Noémi kapta az elismerést, Kommunista Monte Cristo című regényéért, amely egy henteslegény szemszögéből mutatta be Magyarország történelmét 1919 és 1956 között. Tavaly pedig Horváth Viktor szerepelt a kitüntetettek között, akinek Török tükör című történelmi regénye kalandos időutazás a 16. századi Magyarországra.

Az idei tizenkét díjazott mű és alkotó listáját szeptember végén, a göteborgi könyvvásáron ismertették. A díjazottak között több írás foglalkozik a délszláv háború traumájának feldolgozásával, szerepel köztük „regénybe öntött road movie”, egy sziámi ikerpár különválásának története, vagy az Európát átszelő autóút eseményei. Van emellett lélektani kérdéseket boncolgató regény, például egy kamasz boldogságkereséséről; vagy az idő, emlékezet és a szerelem kérdéskörét feldolgozó írás. 

Az idei díjazottak írásai közül viszonylag kevés érhető el magyar nyelven (ahol találtunk ilyet, ott jelezzük), reméljük ez (a díj hatására is) hamarosan változik, és magyarra lefordított írásaikon keresztül is az ígéretes írók közül mielőbb minél többel megismerkedhetünk.

Íme tehát az idei díjazottak listája (az alkotókról és díjnyertes alkotásaikról hosszabban is olvashattok magyarul a Bizottság sajtóközleményében, valamint angolul az irodalmi díj hivatalos honlapján):

• Isabelle Wéry (BE) „Marilyn Désossée” című művéért, mely regény formájába öntött road movie;
• Faruk Šehić (BiH) „Knjiga o Uni” (Könyv az Unáról) című regényéért, melynek középpontjában a háborús traumák feldolgozása áll (Šehić egy korábbi írása a Literán magyarul olvasható);
• Emilios Solomou (CY) „Hμερολóγιο μιας απιστίας” (A hűtlenség naplója) című regényéért, mely az idő, a rombolás, az emlékezet és a szerelem témájával foglalkozik;
• Kristian Bang Foss (DK) „Døden kører audi” (A halál Audival jár) című alkotásáért, melynek lapjain egy Európát átszelő autóút eseményei elevenednek meg;
• Meelis Friedenthal (EE) „Mesilased” (A méhek) című munkájáért, egy Hollandiából Észtországba utazó diák kalandjairól;
• Katri Lipson (FI) „Jäätelökauppias” (A fagyiárus) című játékos és bájos történetért, mely javarészt a negyvenes-ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódik;
• Lidija Dimkovska (FYROM) „Резервен Живот” (Tartalék élet) című művéért, melyben azt mutatja be, hogyan küzd egy sziámi ikerpár azért, hogy mindketten külön életet élhessenek;
• Marica Bodrožić (DE) „Kirschholz und alte Gefühle” (A cseresznyefa asztal) című alkotásáért, mely az idő és az emlékezés témáját járja körül;
• Tullio Forgiarini (LU) „Amok – Eng Lëtzebuerger Liebeschronik” (Ámok – Egy luxemburgi love story) című regényével, mely azt írja le, hogyan keres egy kamasz szeretetet, boldogságot és helyet a mai társadalomban;
• Ioana Pârvulescu (RO) „Viaţa începe vineri” című művéért, mely különleges és bájos utazásra hív a régmúlt időkbe;
• Gabriela Babnik (SI) „Sušna doba” (Száraz évszak) című regényéért, mely egy szokatlan szerelmi történetről szól (Babnik egy korábbi írása az elektronikus könyvtárban elérhető);
• Cristian Crusat (ES) „Breve teoría del viaje y el desierto” (Az utazás és a sivatag rövid elmélete) című könyve mel az emberi létezésről szóló elbeszéléseket tartalmaz.

A kulturális és kreatív ágazatokra általában amolyan puha területként tekintünk, amelynek gazdasági hatásai szinte elhanyagolhatók, megtérülésüknél jóval fontosabbnak gondoljuk jóléti vagy társadalmi hatásukat. Ebben természetesen van némi igazság. Egy jó film, színházi előadás vagy könyv sosem lesz olyan közvetlen hatással egy ország, vagy akár az unió gazdasági teljesítményére, mint más, „keményebb” területek – mondjuk az autóipar, a kereskedelem vagy a szolgáltatóipar termékei –, de a kreatív szektor hatása jóval nagyobb, mint elsőre gondolnánk. Ez a szektor ugyanis számtalan más területtel összefügg, és emellett ez adja az EU összesített GDP-jének 4,5%-át, munkaerejének 3,8%-át – azaz ma kb. 8,5 millió embert foglalkoztat az Unió országaiban. Ezt a komoly gazdasági potenciált érdemes megfelelően kihasználni. Többek között ez a felismerés vezette a Bizottságot, amikor az EU kulturális területeit támogató új keretprogramra tett javaslatot.

A mostani hétéves költségvetés lezárultával búcsúzunk sok már ismert programtól – persze azok tovább élnek, de mindenképpen valamennyit változnak. Egy-egy költségvetési periódus végén, az uniós keretprogramok felülvizsgálata után igyekeznek a programok legújabb generációját minél inkább a kor aktuális kihívásaihoz igazítani, az esetleges korábbi hiányosságokat pedig orvosolni. (Ilyen beazonosított kihívások voltak az új program megalkotásánál az EU töredezett belső kulturális piaca, a globalizáció és a digitális átállás okozta új típusú jelenségek kezelése, vagy a magánberuházások hiánya és a forrásokhoz való hozzáférés nehézségei.) A kulturális területeket támogató programokat, a Kultúra 2007-13, a Media és Media Mundus programokat a jelenlegi tervek szerint 2014-től egy integrált program, a Kreatív Európa program váltja majd fel. Az új program az uniós döntéshozó szándéka szerint egyszerűsített hozzáféréssel, nagyobb forrásból támogatja majd az európai kultúrát, a kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzését, valamint az Európa 2020 stratégiával összhangban a munkahelyteremtést és a fenntartható fejlődést.

Ami marad az új programban: jelentős támogatás – elismerve a kultúra és a kreatív ágazatok gazdaságban betöltött fontos szerepét, a korábbi összkerethez képest 35%-kal nagyobb összegből (1,8 milliárd euróból) gazdálkodik majd a program. Az új program több mint 900 millió eurót szán a (jelenlegi MEDIA programhoz tartozó) filmművészet és audiovizuális ágazat támogatására. A kultúrára csaknem 500 millió euró jut, a fennmaradó rész ágazatok közötti területeket támogatja. Megmarad az audiovizuális (Media és Media Mundus), valamint a kulturális ág és az ehhez kapcsolódó források.

Ami újdonság: az integrált, közös keret – mivel az audiovizuális és a kulturális szektor nagyon hasonló kihívásokkal küzd, egységesítik ezek keretrendszerét. Egységesedik a hozzáférés is: a kulturális területen működő szakemberek ezután egyablakos rendszer keretében kaphatnak majd információt  valamennyi kulturális és kreatív ágazat számára elérhető forrásról.

Amiben több: egy új, pénzügyi garanciaeszköz – a Kreatív Európa keretprogram nemcsak pályázható forrásokkal segíti a kulturális és kreatív területen működő cégeket, de azok banki hitelekhez való hozzáférését is elősegíti. Mivel a kreatív területeken alkotók többsége kisvállalkozás, sokszor nem rendelkeznek egy kulturális projekt kivitelezéséhez szükséges forrással. Banki forráshoz sem egyszerű jutniuk, mert a kulturális és kreatív kkv-k pénzügyi szolgáltatások iránti kereslete gyakran nem elég jelentős ahhoz, hogy azt a bankok kereskedelmileg vonzónak találják – az új program megkönnyíti a kulturális kkv-k számára a banki kölcsönhöz való hozzájutást.

Az új keretprogram végleges változatáról még jelenleg is egyeztetnek az uniós intézmények, de a program alapvonásai valószínűleg nem változnak. A Bizottság ambiciózus célkitűzései szerint az új keretprogram 2020-ig többek között több mint ezer európai film terjesztését támogatja majd, legalább 2500 európai mozi számára nyújt támogatást, hogy az általuk vetített filmek legalább fele európai legyen, emellett több mint 5000 könyv és más irodalmi mű fordításához járul hozzá, és közel 300 000 művész és kulturális szakember külföldi érvényesülését segítheti. Legyen így!

A Nemzetközi Könyvfesztivál idén jubilál: idén már húszadszorra kerül megrendezésre Budapesten. Ez az esemény az évek alatt a régió egyik legkiemelkedőbb szakmai fóruma és közönségtalálkozójává nőtte ki magát: a jó irodalom ünnepévé. A Könyvfesztivált immár hagyományosan mindig április 23 körüli időszakra időzítik. Ez a nap a a könyv és a szerzői jog világnapja, ami egybeesik Shakespeare és Cervantes halálának évfordulójával is. Idén április 18. és 21. között alakul át a Millenáris a könyv fővárosává, ahol a közel 400 magyar vagy határon túli alkotó mellett 25 ország közel száz neves írójával találkozhatnak az érdeklődők, többek között dedikálások, író-olvasó találkozók, felolvasások, irodalmi estek, kerekasztal-beszélgetések vagy koncertek keretében. A fesztivál pár napja alatt 350 kulturális program és közel 60 ezer kiállított kötet, közöttük több száz új magyar könyv közül válogathatnak az érdeklődők.

A hihetetlenül hosszúra nyúló tél után már mindannyian ki vagyunk éhezve a tavaszra. Lehet, hogy jó volt március végén újra szánkózni kicsit, hóembert vagy hónyulat építeni, de a legtöbben már nagyon várjuk, hogy a természet újraéledjen téli álmából és végre élvezhessük a tavaszi napsütést. A zöldellésbe mi is beszállunk: áprilisban a Föld napjához kapcsolódóan a Zöld Európa témakörét járjuk körül több programunkkal. Az EU egyik nagyon fontos célja a klímaváltozás elleni küzdelem, melynek egyik fontos eleme a károsanyag-kibocsátás radikális csökkentése. Ehhez  elengedhetetlen az energiahatékonyság növelése, vagyis a rendelkezésre álló energiaforrások jobb kihasználása, valamint új, alternatív energiaforrások munkába állítása. Ilyeneket mutatunk be több programunkban, illetve azt is, hogy mi vár Európára és a világra, ha nem változtatunk a jelenlegi hozzáállásunkon.

Az első tavaszi hónap másik fontos témáját az irodalom szolgáltatja – április második felében kerül sor ugyanis a jubileumi, XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, amelyhez kapcsolódóan mi is vendégül látjuk a magyar és európai irodalom számos kiemelkedő alkotóját.

A hónap első programján, április 11-én arra kaphattok választ, hogy mi történik akkor, amikor elfogy az áram, és nem működnek a mindennapi életünkben alapvető eszközök. Az egyik lehetséges választ az Óbudai Egyetem hallgatói adják, akik pneumobiljaikkal érkeznek hozzánk. A pneumobil olyan, általában kisméretű jármű, amely üzemanyagként gyakorlatilag csak sűrített levegőt használ. A hallgatók által épített különleges autókat nálunk a helyszínen ki is próbálhatjátok.  A bemutató után Rakonczay Gábor kenus érkezik hozzánk,  aki elsőként szelte át kenuval az Atlanti-óceánt. Gábornak a csaknem kéthónapos út alatt volt alkalma megtapasztalnia, milyen az infrastruktúra nélküli környezet, hogyan küzdheti le egyedül, a rendelkezésére álló kevés eszköz segítségével az óceán kiszámíthatatlan természetét. Többek között erről is mesél majd nekünk 11-i programunk második felében, 19 órától.

A Föld napjára (április 22.) egy különleges előadással készülünk, amelyben a Független Színház Peer Gynt ösztöndíjasai egy performance-előadás keretében különböző, Európában élő emberek monológjait hallhatjuk a Millenáris füvén (rossz idő esetén az Európa Pontban). Az általuk felvetett környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági problémákra saját válaszainkat csak mi magunk adhatjuk meg – történeteiket figyelve könnyen észrevehetjük a biker-smoker, a stewardess, a plázaanyu, az atombarát, a munkanélküli munkás, a lomizó, a vályogvető és a művész-tréner szempontjait, örömeit, vágyait, és könnyen lehet, hogy magunkra ismerünk bennük.

A fenntartható fejlődés lesz Lumière filmklubunk témája is, ahol a „Földünk, a műanyag bolygó” című dokumentumfilmet vetítjük, amely az életünk minden területén (egyre inkább) jelen lévő műanyagokról mesél nekünk, és fest nem túl biztató képet. A dokumentumfilm készítője Werner Boote, akinek a nagyapja az egyik legnagyobb műanyagkonszern igazgatója volt. Boote az ő történetéből kiindulva járt utána a műanyag különböző ismert és kevésbé ismert hatásainak. A vetítés után Simon Gergellyel, a Greenpeace szakértőjével beszélgetünk.

Programjaink másik fele a művészetekhez és az irodalomhoz kapcsolódik – április 18. és 21. között ismét a Millenáris ad helyet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak, amelyhez kapcsolódva idén is megszervezzük az immár hagyományos Európai Írótalálkozót az Európa Pontban. Április 19-én a Könyvfesztiválra érkező prominens európai írók, valamint magyar kortársaik részvételével több izgalmas panelbeszélgetés keretében beszélgetünk majd a Civilek Európájáról – az Írótalálkozó meghívottjainak listáját, illetve a végleges, pontos programot hamarosan ismertetjük az esemény Facebook oldalán. A Könyvfesztivál díszvendége Olaszország lesz, ami a mi programunkban is kiemelt szerepet kap.

Nemcsak az Írótalálkozón, de a 18-i Egy csésze Európa programunkon is Itália felé vesszük az irányt, mégpedig az izgalmas Toszkánába, azon belül is Firenzébe, a „reneszánsz bölcsőjeként” emlegetett városba utazunk. Nádasdy Ádám költővel, nyelvészprofesszorral arról beszélgetünk majd, hogy Dante tényleg a női olvasók miatt írta-e latin helyett olaszul, sőt toszkán nyelvjárásban az Isteni Színjátékot. Szó lesz a másik híres firenzeiről, a 700 éve született Boccaccióról is, Verdiről sem feledkezünk meg, aki mindenképpen meg szerette volna hódítani Firenzét, a mecénások és mentorok fellegvárát. Egy olasz esten kikerülhetetlen a pizza és az olasz kávé – mi sem mulasztunk e téren. (A programra előzetesen az euinfo@eu.hu címen keresztül várjuk a regisztrációkat.)

A hónapot a jazz világnapjához kapcsolódóan a fiatal jazz-zenészek magyarországi helyzetéről szóló beszélgetéssel és meglepetéskoncerttel zárjuk. A rendezvénysorozat Herbie Hancock világhírű zongorista, az UNESCO jószolgálati nagykövete kezdeményezésére jött létre – tavaly ez alkalomból Oláh Kálmán adott nálunk emlékezetes koncertet. Idén is a jazz élvonalából várunk egy elismert előadóművészt – és a gitárját.

Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A tavalyi, nagy sikerű kezdeményezés után idén is vendégül látjuk a kortárs európai irodalom krémjét Budapesten egy éjszaka erejéig, a Margó Irodalmi Fesztivál részeként idén is belekóstolhattok a legnépszerűbb európai alkotók műveibe.

Az Európai Irodalom Éjszakája (http://europaiirodalomejszakaja.blog.hu) ezúttal június 9-én, szombaton vár benneteket Budapest 18 különleges helyszínén, ahol 18 ország 18 kiváló írójának műveivel ismerkedhettek meg a TÁP Színház színészeinek tolmácsolásában. A kiválasztott helyszínek mind valamilyen módon kötődnek a felolvasásra kerülő műhöz. Erre az éjszakára színházzá válik több, a műfajtól talán távolabb eső hely is Budapest belvárosában: például a Múzeum Antikvárium, Gerber Pál festőművész műterme, az Erzsébet téri játszótér, a Retrock secondhand divatüzlet, a Blue River Pub Állóhajó, a Fruccola vagy az Ybl Palota is.

A program este hétkor kezdődik. Egyetlen éjszakába nem férhet bele 18 író műve, ezért érdemes előre megtervezni a túrát: a félóránként ismétlődő előadások és a közeli helyszínek lehetővé teszik, hogy jó pár szerző művével megismerkedhessetek. A válogatáshoz adunk itt egy kis segítséget az esthez kapcsolódó blog írásai alapján – vigyázat, hosszú lesz! :-)

A művek és helyszínek: 

1. Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra (Szlovákia)

Petra Nagyová-Džerengová Pozsony alpolgármestere, egyben a „női irodalom” talán legnépszerűbb képviselője Szlovákiában. Regényeiben a család, a párkapcsolatok, a szerelem, a gyerekvállalás kérdéskörét dolgozza fel, gyakran tabutémákat is feszegetve, és ezzel különös feszültséget adva romantikus történeteinek. Az írónő szerelemből, a párja kedvéért tanult meg magyarul, férje, Nagy József az előző szlovák kormány környezetvédelmi minisztere volt, jelenleg parlamenti képviselő.

Regénye egy fiatal anya történetét beszéli el, aki férje és egyben volt főiskolai tanára kínzásai között éli mindennapjait. A regény a női kiszolgáltatottságról mesél, miközben lerántja a leplet egy tiszteletben álló ember két arcáról.

Helyszín: ELTE BTK, kari tanácsterem, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4. A épület 

2. Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs (Magyarország)

Kőrösi Zoltán nemrégiben megjelent kötetében - amelynek alcíme „Történetek a titkos Magyar focikönyvből” – 42 novella rajzol ívet a pályák világától az életutat megjelenítő két félidőig. Ezek a futballélmények korántsem csak a fociról szólnak, hanem arról az országról, amit Magyarországnak nevezünk.

Helyszín: ELTE BTK Campus, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4., Gólyavár mögötti tér

3. Niccolo Ammaniti: Én és te (Olaszország)

Niccolo Ammaniti műveivel megnyerte magának mind az olasz, mind a külföldi olvasókat, műveit 44 országban fordították le, összesen négy film készült regényeiből. Az Én és te című regény egy Rómában élő zárkózott tinédzserről, Lorenzo Cuniról szól. Lorenzo élénk fantáziájú és rendkívül fogékony, nem szeret társaságban lenni, gyakran kerüli az embereket. Határtalan képzelőereje segítségével elmeséli édesanyjának napjait, melyeket – a valóságtól teljesen eltérően – lelkesítőnek és mulatságosnak fest le.

A Strega-díjas író könyvét Olaszországban eddig már több mint félmillióan olvasták. Bernardo Bertolucci hosszú évek után éppen az Én és te megfilmesítésével tért most vissza a rendezéshez.

Helyszín: Budapesti Olasz Kultúrintézet, 1088 Budapest, Bródy Sándor utca 8.

4. Ian McEwan: Szombat (Egyesült Királyság) 

A számos irodalmi díjjal kitüntetett Ian McEwan Szombat című könyve Henry Perowne idegsebész egy napját beszéli el. A már önmagában is eseménydús szombati nap – 2003. február 15-én milliók tüntettek Londonban az iraki háború ellen – egy tizenkilencedik századi nagyregény komplexitásával tágul ki, enged bepillantást a főhős múltjába és a jelenébe.

Helyszín: Brody House, 1088 Budapest, Bródy Sándor u. 10.  

5. Urs Widmer: A kék szifon (Svájc)  

Urs Widmer a kortárs svájci széppróza élvonalába tartozik. Az esten A kék szifon című regényéből, a svájci irodalom egyik legjelentősebb alkotásából hallható felolvasás. A könyv egy különös álommal kezdődik a kéken csillámló szódásüvegről, amelyet hősünk gyerekkorából, a szülői házból ismer. Másnap, ahogy leszáll a vonatról, ötven évet repül vissza az időben, hogy felnőttként élje át saját gyerekkora világát. Felnőtteknek szóló mese, sziporkázó, álomszerű, mitikus történet, játék az idővel, amely mögött fölsejlik a komor kérdés: van-e értelme eljátszani bármiféle időutazás gondolatával, ha egyik háborúból a másik háborúba csöppenünk?

Helyszín: Múzeum Antikvárium, 1053 Budapest, Múzeum körút 35. 

6. Mehis Heinsaar: Jó napot! (Észtország) 

Mehis Heinsaar 1997-ben versekkel debütált. Négy évre rá megjelent két novelláskötete egyből az észt irodalom zenitjére röpítette – azóta is tartósan ott tanyázik. Hazánkban mégis méltatlanul kevesen ismerik, egyetlen magyarul megjelent kötete (Pár úr krónikái, 2004) nemigen hozzáférhető. Ezen kíván változtatni az Észt Intézet, amikor az idei Európai Irodalmak Éjszakáján őt állítja reflektorfénybe, és a Pluralicával közösen Heinsaar-miniantológiát jelentet meg, amelyet az észt helyszín látogatói ajándékba kapnak. A TÁP Színház színészei Jó napot! című novellájából olvasnak fel az esten.

Helyszín: Csendes Társ, 1053 Budapest, Magyar utca 18. 

7. Rui Cardoso Martins: És ha nagyon meg szeretnék halni (Portugália)

Rui Cardoso Martins az egyik legtekintélyesebb portugál napilap, a Público alapítói közé tartozik, riporterként többek között a szarajevói ostromról és mostari háborús eseményekről tudósított. Az És ha nagyon meg szeretnék halni első regénye, amelyet számos nyelvre lefordították, magyarul 2010-ben jelent meg.

A regény megtörtént eseten alapul. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy miféle hely lehet az olyan, ahol még a sírásó is öngyilkos lesz. Az ifjú elbeszélő szörnyű titkot hordoz magával az afrikai portugál gyarmati háborúkból egy kézigránát formájában, amely a legvéresebb mészárlásoknak volt tanúja. A fiú egy eldugott vidéken él Portugáliában, de az internet segítségével most el tud jutni bárhova. Bensőséges, erőszakos és elég mulatságos utazásra indul, hogy megfejtse Európa egyik legnagyobb rejtélyét, a meglepően magas öngyilkossági rátát Alentejo-ban, Dél-Portugália legnagyobb régiójában.

Helyszín: Ybl Palota, 1053 Budapest, Károlyi Mihály utca 12.

8. Andrei Makine: Az ismeretlen (Franciaország) 

A Szibériában született Andreï Makine 1987 óta él Franciaországban és franciául írja műveit. 1995-ben A francia hagyaték című, negyedik regényével elsöprő sikert aratott, több mint húsz nyelvre fordították le, majd a Goncourt-díjat is megkapta.

Az ismeretlen című regény párhuzamos történetei rendkívüli művészi finomsággal mutatják be az orosz származású, Párizsban élő kortárs író alkotói válságát, és az „ismeretlen” öregember életét, aki végigküzdötte a második világháborút.

Helyszín: Március 15. tér, 1052 Budapest, templom előtti forgószékek

9. Toine Heijmans: A tengeren (Hollandia) 

Toine Heijmans (1969) a De Volkskrant újságírója. Op Zee (A tengeren) című első regénye hamar a kritikusok és könyvkereskedők kedvence lett.

Palaszürke, felhős ég, egy bizonytalan kimenetelű hajóút izgalmai, gyermekük elvesztésétől rettegő szülők – ezek a letehetetlen könyv alkotóelemei. Főhőse Donald, a középkorú férfi, akinek az élete zsákutcába kerül. Három hónapos vitorlásútra megy az Atlanti-óceánon és az Északi-tengeren, abban a reményben, hogy visszatérve jobb férj lesz Hagar mellett.

Helyszín: Blue River Pub állóhajó, 1056 Budapest, Petőfi tér 8. kikötő 

10. Daniel Glattauer: A hetedik hullám (Ausztria) 

Daniel Glattauer a Die Presse, majd 1989 óta a Der Standard osztrák napilap munkatársa, évek óta regényeket is ír. Közülük a nyolcadik, a 2006-ban megjelent Gyógyír északi szélre az utóbbi évek egyik legnagyobb osztrák és német könyvsikere.

A hetedik hullám című regénye főhősei, Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, s levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek…

Helyszín: Marriott Hotel, 1052 Budapest, Apáczai Csere János utca 4., terasz

11. Gabriela Adameşteanu: Az elveszett délelőtt (Románia)  

Gabriela Adameşteanu újságíró, szerkesztő. Az elveszett délelőtt, A hétköznapok egyenlő hossza és A találkozás című köteteit több nyelvre lefordították és számtalan díjjal jutalmazták.

A regény cselekménye két idősíkon, a Ceauşescu-éra sivár jelenében és a (némelyeknek) megfényesedő múltban játszódik. Főhőse egy öregasszony, aki miközben átutazik Bukaresten egykori gazdáihoz sovány kegydíjáért, visszatekint hányatott életére. Az ő szemszögéből bomlik ki a többi szereplő, élők és holtak észjárása. Majd egy évszázadnyi román történelem elevenedik meg egyszerre alul- és felülnézetből, pőre tényeivel és kényes dilemmáival: emberi viszonyok és indulatok árnyalt, groteszk és szívszorító rajza.

Helyszín: Fruccola, 1052 Budapest, Kristóf tér 3.

12. Jenny Erpenbeck: Otthon (Németország)

Jenny Erpenbeck író és színházi rendező, több német és osztrák színház és opera munkatársa. Írói pályafutása a kilencvenes években indult, először színpadi művekkel.

Otthon című regényében tizenkét élettörténet fonódik egymásba: megannyi otthonkeresés a huszadik század viharaiban. A tóparti házban egymást váltó lakók, egy család különböző generációinak tagjai megélik a Weimari Köztársaságot, a Harmadik Birodalmat, a háborút, a keletnémet szocializmust és felbomlását, s az újraegyesítés utáni zavaros éveket. Az öt generáción átívelő családtörténet alig kétszáz oldalon bomlik ki, az idő feltorlódik e csendes tóparton, s múlását szinte csak a váltakozó nyelvi síkok érzékeltetik.

Helyszín: Gerber Pál műterme, 1052 Budapest, Deák Ferenc utca 23., IV. emelet
(Előzetes bejelentkezés szükséges: info@budapest.goethe.org, Találkozó: 19.00, 19.40 és 20.30 órakor a kapuban.)

13. Elina Hirvonen: Legtávolabb a haláltól (Finnország) 

Elina Hirvonen író, szerkesztő és dokumentumfilmes Legtávolabb a haláltól (Avain 2010) című második regényét 2010-ben Kalevi Jäntti irodalmi díjjal jutalmazták, és fordítási jogát hat országba adták el. A regény szereplői mind arra keresik a választ, hogy mi az, ami legtávolabb áll a haláltól. A párhuzamos idősíkok és történetek egyikében egy kamaszéveit Afrikában töltő férfi visszatér gyermekkora színhelyére, hogy a régi helyen újrakezdje életét. Egy tehetséges fekete lány kemény munkával ki tud ugyan szakadni a nyomorúságból, de az igazságtalanság ellen hiába küzd. Lenyűgözően szép gyermekkori barátnője már egészen fiatalon a prostitúció poklának legsötétebb bugyraiba kerül, ahonnan nincs visszatérés. Véglényként tengődő utcagyerekek, nyomorgó falusiak, vaktában lövöldöző fegyveresek és korrupt hajdan volt gyarmatosítók között próbálják megtalálni a szeretetet és a jóságot – másokban, ha már a világban lehetetlen. Az elesettek iránti részvét, a tehetetlenség fájdalma és az egyéni felelősségvállaláson alapuló személyes hit teszik megindító, humanista könyvvé Hirvonen regényét.

Helyszín: Erzsébet téri játszótér, 1051 Budapest

14. Trisse Gejl: Pátriárka (Dánia)  

Trisse Gejl regényíró, folyóirat-szerkesztő, íróként az igazi áttörést ötödik, Pátriárka (Patriarken, 2006) című regénye hozta számára, melyet több irodalmi díjra is jelöltek. Azóta két újabb regénye jelent meg. 2003-ban drámaíróként is debütált.

A Pátriárka főhőse egy apa, aki hozzászokott, hogy az övé az első és az utolsó szó. Nem rejti véka alá időnként szélsőségesen konzervatív véleményét sem. Különös hévvel kel a hagyományos dán értékek védelmére, s dühödt, ironikus kirohanásaival nem kíméli a Dániában élő bevándorlókat. Lánya felveszi vele a harcot, mert nem akarja belátni, hogy álláspontjaik mennyire közel vannak egymáshoz.

Helyszín: Hybridart Design Shop & Café, 1051 Budapest, Erzsébet tér 13. 

15. Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok (Norvégia)

Erlend Loe, Norvégia legnépszerűbb kortárs írója, számos nemzetközi díjjal jutalmazott szerző. Vegyesbolti csendes napok című regénye főhőse egy norvég drámaíró, Telemann, aki feleségével és három gyermekével egy bajor kisvárosban tölti a nyarat. Miközben igyekszik meggyőzni nemcsak feleségét, de saját magát is, hogy egy színdarabon dolgozik, mely „maga az ősenergia, az életet is veszélybe sodró elemi erő”, valójában a dús idomokkal megáldott sztárséfről, Nigelláról ábrándozik. Loe regénye szinte maga is dráma: hétköznapiságukban groteszk párbeszédtöredékek sorozata, melyek rendkívül pontosan és éleslátóan mutatják meg egy céltalanul sodródó, a széthullás határán egyensúlyozó házasság történetét.

Helyszín: Design Terminál, 1051 Budapest, Erzsébet tér 13. 

16. Andrzej Stasiuk: Taksim (Lengyelország) 

Andrzej Stasiuk könyveiért számos irodalmi díjat, rangos szakmai elismerést kapott Lengyelországban és világszerte. Műveit szinte minden európai nyelvre, valamint koreaira is lefordították.

A Taksim hősei bár öregszenek, de nem adják fel. Menekülve, hajszolva országokat szelnek át, miközben embereket csempésznek, vagy maga a megtestesült ördög által elragadott nőik megmentésére sietnek. Mindeközben pedig csak beszélnek, végeláthatatlanul ontva rettenetes, szomorú és vicces történeteiket. Vajon megmenekülnek?

Helyszín: Retrock, 1061 Budapest, Anker köz 2-4.   

17. Jáchym Topol: Az ördög műhelye (Csehország) 

Jáchym Topol cseh költő, próza- és dalszövegíró, a nyolcvanas években több cseh underground zenekar tagja, az évekig szamizdatban megjelenő Revolver Revue című irodalmi folyóirat egyik alapítója. Napjaink egyik világviszonylatban is legismertebb cseh szerzője, prózai munkáit több nyelvre lefordították.

„Kelet-Európa olyan téma, amelytől minduntalan próbálok menekülni, de mindig utolér“ – mondja a szerző Az ördög műhelye című könyvével kapcsolatban. A történet két helyszínen, a csehországi Terezínben és a Minszkhez közeli Hatinyban, a nácik vezette népirtás egykori emlékhelyein játszódik − jelezve, hogy minden szörnyűségnél lehet még szörnyűbb. A holokauszt és a háborús terror túlélő áldozatai, illetve azok leszármazottai mindennel és mindenkivel szembeszállva próbálják létrehozni az emberiség elleni bűntettek múzeumát. Az Ördög műhelye azonban az emberben lakozó gonosz termékévé válik. A névtelen együgyű és pszichopata főhős, svéd barátnőjével együtt az őrült projekt akaratlan kiszolgálójává válik.

Helyszín: OSA Archívum, 1051 Budapest, Arany János utca 32.  

18. Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota; Ernesto Sabato: Az alagút (Spanyolország) 

Egy arequipai perui, akinek a sors kiemelkedő szerepet szánt a kortárs spanyol irodalom homlokzatán: Mario Vargas Llosa, aki 1994-ben a Cervantes-Díjat, 2010-ben pedig az irodalmi Nobel-díjat nyerte el. A Zöld Palota két, egymástól nagyon messzire eső helyszínen játszódik, a perui tengerpart mellett, a sivatagos Piurában, valamint Santa María de Nievában, egy Amazónia szívében rejtőző vallásos misszióban. A történet szimbóluma Don Anselmo, az idegen mitikus bordélyháza, amelyet Piura külterületén emelt.

Helyszín: Thália Cafe, 1064 Budapest, Hajós u. 9.   

Ernesto Sabato Az alagút című könyvében a mesélő egy szerelemről és halálról szóló történetet mond el, mely a modern ember magányát láttatja. Ebből a hihetetlenül izgalmas bűnügyi regényből az őrület sem hiányzik, és végigkövethetjük a főszereplő, Juan Pablo Castel erőfeszítéseit, amelyekkel az okokat akarja megérteni, hogy miért kellett megölnie María Iribarnét, a nőt, akit szeretett, és aki egyetlen mentsvárát jelentette.

Helyszín: Budapesti Cervantes Intézet, 1064 Budapest, Vörösmarty utca 32.

Az Európai Irodalmi Fesztivált az EUNIC (Európai Kulturális Intézetek Hálózata), az Európa Pont és 18 európai kulturális intézet közösen szervezi, a részvétel valamennyi programon ingyenes!

Ryszard Kapuściński vitathatatlanul a XX. század egyik legkiemelkedőbb riportere. Tudósításai és könyvei világszerte népszerűek, írásait számos nyelvre lefordították, egy szakmai pályázaton, 1999-ben az „évszázad újságírójának” választották. Kapuściński rangos lengyel folyóiratok és a lengyel hírügynökség riportereként a fél világot beutazta, és beszámolt a fejlődő világ felszabadító mozgalmairól: 27 forradalom szemtanúja volt, sokszor forgott életveszélyben, négyszer akarták agyonlőni, 12 háborús fronton fordult meg Fekete-Afrikától Dél-Amerikáig. Könyvei – mint például a Hailé Szelasszié etióp császár birodalmának végnapjait megidéző Császár (1978) vagy a Reza Pahlavi elűzéséről és az ajatollahok forradalmáról tudósító A sahinsah (1982) – Magyarországon is bestsellernek számítottak a nyolcvanas évek elején. Nem is csoda, hiszen Kapuściński írásaiban olyan helyekre kalauzolta el olvasóit, ahova az előző rendszerben maximum képzeletben juthattak el. Egyesek szerint, ha nem hal meg 2007-ben, előbb-utóbb megkapta volna az irodalmi Nobel-díjat is, ami kevés nem szépirodalmi alkotóról mondható el. Méltatói szerint ő az, aki „irodalmi szintre emelte a riport műfaját” – ez a mondat jól jellemzi írói stílusát, sikerének okát, ugyanakkor összefoglalja azt a szakmai vitát is, amely nemrégiben írói munkássága kapcsán kirobbant. E vitát Artur Domosławski lengyel újságíró, Kapuściński tanítványa és barátja indította, aki nemrégiben életrajzi könyvet jelentetett meg mesteréről.

Domosławski  e könyvét (Háborúk és forradalmak költője) három évnyi kutatómunkára alapozva készítette: mindent elolvasott és alaposan kielemzett mesterétől, felkereste írásainak korábbi helyszíneit, közel száz interjút készített az életrajz minél pontosabb kimunkálásához. Munkájában a riporter családja mindvégig segítette, azonban a mű elkészülte után özvegye mégis jogi úton próbálta ellehetetleníteni a megjelentetését (sikertelenül). Ennek legfőbb oka, hogy Domosławski terjedelmes könyvében a riporter-legenda portréját új színekkel árnyalta: könyvében leplezetlenül beszél házasságtöréséről, a lányával kialakított feszült viszonyról, valamint Kapuściński titkosszolgálati múltjáról. Mégis nem ezek azok a részletek, amelyek a munkásságáról kialakult vitát kirobbantották, hanem az, hogy Domosławski könyvében azt is leírta, hogy a mester sok bizonyított esetben kiszínezte a történteket. Azaz bár jelen volt a helyszínen, egyes sztorikat mégis maga talált ki, beszámolóit nem tényszerűen, a valósághoz hűen írta meg, hanem maga kiegészítette színesebb epizódokkal, ahogy Domosławski fogalmaz, írásaiban „sokszor elragadta az irodalmi hév”. Domosławski továbbra is csodálatos és kiemelkedően értékes műveknek tartja Kapuściński írásait, ugyanakkor azt állítja, hogy írásaiban elmosódik a határ a tényszerű riport és a fikció, azaz újságírás és szépirodalom között.

Számít ez valamit olyan nagyszerű írásoknál, mint a Császár, a Futballháború vagy az Ében? – tették fel a kérdést sokan, a válasz pedig megosztotta a szakmát. Egyesek szerint teljesen lényegtelen, hogy szépirodalom vagy tényirodalom címkével látjuk el Kapuściński írásait, könyvei a XX. század történetének olyan kiemelkedő lenyomatai, ami miatt mindenképpen a legnagyobbak között van a helye. Mások szerint  riporterként nem tehette volna meg azt, amit megtett: újságíróként tartozik annyival olvasóinak, hogy egyértelműsíti, írása valós történetet rögzít vagy fikció – egy riporter nem teheti meg, hogy saját ízlése vagy mondanivalója szerint számol be tényekről.

Többek között erről a vitáról is szó lesz következő rendezvényünkön, május 22-én, amikor az életrajzíró Artur Domosławski lesz vendégünk. Domosławski könyve az általa generált szakmai vitán túl igazán érdekes olvasmány is, élvezetes „történelemkönyv és szakmai tanulmány egy portré ürügyén”, amely megjelenésekor egyetlen nap alatt elfogyott Lengyelországban – ajánljuk mindenkinek, aki szerette Kapuściński írásait, vagy aki szereti a történelmi témájú írásokat – legyen az fikció vagy riport.