Az utóbbi évtizedekben az EU-ban rengeteget javult a természetes fürdőhelyek vízminősége, amely mára kimagaslóan jó – de azért érdemes nyaralás előtt tájékozódni, hogy melyik európai strandon mire számíthatunk.

Idén is lesz hagyományos, ingyenes futóverseny Magyarország uniós csatlakozásának évfordulójához kapcsolódóan Budapesten. Már tizennégy év telt el azóta, hogy hazánk az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, ezért idén a teljesítendő táv 14 kilométerre nőtt. Az idei EU-s futás útvonala mentén tizennégy európai uniós forrásból megújult vár és kastély képét helyezzük el, szimbolizálva az EU jelentős szerepét Magyarország kulturális örökségének megőrzésében. Ennek kiemelt aktualitást ad, hogy 2018-at az Európai Unió a kulturális örökség európai évévé nyilvánította.

Álhírek / fake news – nagyjából két éve, az amerikai elnökválasztási kampány alatt került (ismét) fókuszba a fogalom, holott a műfaj a nyomtatott sajtóval egyidős. A szándékos félretájékoztatást szolgáló hamis hírek a villámgyors online kommunikáció és közösségi média korában nagyon gyorsan okozhatnak hatalmas károkat. Rajtunk is múlik, hogy minek dőlünk be, de az EU is igyekszik tisztítani a helyzetet és szabályozni ezt a különösen nehéz területet.

Az Európai Unió hosszú ideje a világ első számú turisztikai célpontja: az elmúlt években évente közel félmilliárd fő érkezett az EU országaiba, ami világszinten a turistaforgalom több mint 40%-át jelentette. Ez a szám legnagyobb részben az „EU-belföldi” turistáknak köszönhető: az utazók jelentős része valamelyik másik uniós országból érkezett. Egyes becslések szerint a turizmus és a kapcsolódó ágazatok az EU teljes GDP-jének tizedét is kiteszik, és több mint 12 millió embernek adnak megélhetést. A 2008-as világválság és az azt követő izlandi vulkánkitörés miatt jelentősen megcsappantak a terület bevételei, mára azonban visszaállt a trend, és a – külső és belső – turisták száma folyamatosan nő az EU tagállamaiban. Az idegenforgalom a kereskedelem / értékesítés és az építőipar után a harmadik legnagyobb társadalmi-gazdasági terület az EU-ban.

Miről mesélnek a vendégéjszakák?

Az eltöltött vendégéjszakák sokat mondanak arról, mennyire népszerű az adott ország a turisták között, ugyanakkor természetesen egy nagyobb ország, hatalmas területtel és lakossággal nyilván több vendéget tud fogadni, mint egy kisebb. Éppen ezért nem az abszolút vendégéjszakák alapján rangsoroltuk az országokat, hanem relatív nagyságukhoz mértük: lakosságarányosan néztük meg, hogy évente hány vendégéjszakát töltenek el turisták egy-egy ország hoteljeiben, vakációs szállásain és kempingjeiben.

Érdekes azt is megnézni, hogy a vendégéjszakák mennyiben származnak belföldi turistáktól. Több kisebb, népszerű turisztikai célpont főleg a külföldi turistákból él, ugyanakkor Olaszországban például a turisták fele országon belülről jött 2017-ben, Franciaországban is közel kétharmadrészt helyi turisták állnak a forgalom mögött, Németországban pedig a turisták 20%-a jött csak külföldről tavaly. Jó böngészést (nagyobb méretben a képre, vagy ide kattintva nézhető a kép)! :-)




Csak a vendégéjszakák számát nézve egyébként sok meglepetés valószínűleg nem ér senkit, ha megnézi, mely európai országok vonzzák a legtöbb turistát: 2017-ben 471 millió vendégéjszakával Spanyolország volt a legnépszerűbb, őket Franciaország követte (431 millió vendégéjszakával), majd Olaszország (425 millió) és Németország (400 millió vendégéjszaka / év).

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

A városok évszázadok óta a fejlődés legfontosabb színterei: a vidéki területeknél fejlettebb infrastruktúrával, kulturális, oktatási, egészségügyi tudományos és gazdasági központokként vonzzák a lakosságot, akik a vidéki életmódot gyakran váltják városira. Jelenleg az európai lakosság közel háromnegyede él városi területeken (nagyvárosokban, városokban vagy külvárosi területeken), míg az 1950-es években még a fele-fele arány volt jellemző. Ez a trend – világszinten is – folyamatosan nő.




Egy városban mindig szélesebb lehetőségek állnak rendelkezésre munkavállalás vagy fogyasztás szempontjából, ugyanakkor ennek az életformának megvan a hátulütője is. A bűnözés, a társadalmi egyenlőtlenségek, a megélhetés és a lakhatás magasabb költségei vagy a környezetszennyezés fokozottabban vannak jelen a városokban, mint a vidéki területeken. A fenntarthatóság kiemelt szempont lett a XX. század városfejlesztéseinél, amit kiemelten támogat az EU is eszközeivel.

Az alábbiakban pillanatképet mutatunk a városi életforma elterjedtségéről az egyes tagállamokban. Érdekes, hogy a két végpontot két kisebb állam jelenti: míg Máltán szinte a teljes lakosság városokban él, addig Luxemburgban igen jellemző a városi élettől távolabbi, vidéki életforma. Jó bogarászást! :-) (A kép kattintásra megnő)




Forrás és további információ a városi életformáról, kapcsolódó felmérésekről és összefüggésekről: Urban Europe

Az EU-s fővárosokról egy nagyon érdekes interaktív összeállítást készített az Eurostat: My capital in a bubble

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Számos tanulmány bizonyítja, hogy a kutatásra és fejlesztésre (K+F), innovációra költött összegek hosszú távon többszörösen megtérülnek, arról nem is beszélve, hogy a gazdasági növekedés egyik legfontosabb motorja lehet az innováció. Emellett a legégetőbb problémák – például a globális felmelegedés, gyógyíthatatlan betegségek, elöregedő társadalmak, nyersanyagszűkösség – megoldásához is kulcsfontosságú az újító ötletek megfelelő támogatása. A kérdést éppen ezért kiemelten kezeli az EU, és célul tűzte ki, hogy Európa lemaradását a K+F területén ledolgozza.

Megszoktuk, hogy használati tárgyainkat – mobileszközeinket, háztartási kisgépeinket, de még ruháinkat is – párévente lecseréljük. A biciklit, laptopot vagy sportfelszerelést sem használjuk átlagosan négy-öt évnél tovább. Mindezzel ugyan mozgásban tartjuk a gazdaságot, de az erőforrásokkal és nyersanyagokkal pazarlóan bánunk, a rengeteg korán eldobott holmi pedig szemétként csak a környezetet terheli. Van kiút: a körkörös gazdaság (circular economy) olcsóbb és fenntarthatóbban viselkedik benne a gyártó és a fogyasztó is. Az EU célja, hogy efelé terelje a jelenlegi túlfogyasztáshoz és túltermeléshez szokott európai gazdaságokat.

Sok anyagból sok szemét

Egy átlagos uniós polgár fogyasztási és vásárlási szokásaihoz jelenleg évente 13 tonna (!) nyersanyag kitermelése és felhasználása szükséges. Mindez csak ahhoz, hogy az általa egy év során használt tárgyakhoz megfelelő mennyiségű anyag álljon elő. A másik oldalon pedig egymaga átlagosan közel 5 tonna hulladék megtermeléséhez járul hozzá. A nyersanyagok végesek, jelenleg is sok anyagból behozatalra szorul Európa, a feleslegesen megtermelt szemét pedig hosszú távon mindenképp a környezetet terheli. Ráadásul sajnos Európa sok országában még mindig legjellemzőbben lerakóba kerül a hulladék (és nem újrafelhasználják vagy legalább elégetik).

A túlfogyasztáshoz sajnos a jelenlegi gyártók is nagymértékben hozzájárulnak: számos műszaki termék életciklusát rövidre tervezik, és az is tipikus, hogy úgy állítják össze, hogy alkatrészeik meghibásodás esetén nehezen legyenek külön-külön cserélhetők. Fogyasztóként pedig persze mi is általában hajlamosak vagyunk a széles kínálatból az olcsóbb terméket választani – ami gyakran jár együtt silányabb minőséggel.

Megosztásra épülő gazdaság, javíthatóság és javítás, hosszú élettartam

A túlfogyasztás ellen ugyanakkor lehet tenni. Az olyan eszközöket, amelyeket mondjuk évente csak párszor veszünk elő (mint a fúró, a fűrész, az elektromos csavarhúzó, a permetezőgép, vagy egyeseknél akár az autó) sokkal gazdaságosabb megosztani másokkal, és közösen használni, vagy akár beruházni rá. A megosztásra épülő gazdaságra (sharing economy) építve egyre több helyen jelennek meg közösségek és weboldalak szerte Európában. A közösségi biciklik (itthon a Bubi) épp ezt a modellt képviselik, de az autókat megosztó carsharing rendszer is működik – és állítólag robbanásszerű fejlődés előtt áll – Magyarországon. Európa számos országában ez tartós és nagyméretű háztartási eszközöknél is hagyományosan jellemző: egy tipikus stockholmi vagy brüsszeli lakásnak általában nem része a mosógép: Észak- és Nyugat-Európában a ruháikat gyakran viszik közösségi mosodákba.

Az elromlott termékeket, ha lehet, érdemes megjavíttatni. Svédországban például az állam adókedvezménnyel ösztönzi a vásárlókat, hogy ha valamijük elromlott, akkor azt inkább javíttassák, ne újat vegyenek helyette. A 2017-ben bevezetett szabályozás alapján a szerelési és javítási szolgáltatások áfáját radikálisan csökkentették, plusz a svédek jövedelemadójukból visszaigényelhetik a javításhoz szükséges munkaerő díjának felét is.

Emellett sok gyártó (jellemzően startup) ráállt, hogy célzottan hosszú életű vagy cserélhető alkatrészekkel / modulokkal elérhető tárgyakat tervezzen és készítsen. Ahogy a cserélhető alkatrészek és a termékek modularitása olcsóvá teszi a javítást és a változtathatóságot, úgy ez egyben egyre nagyobb marketingértékkel is bír. Az is segít, ha elérhetők a hosszú távú kölcsönzést (lízingelést) támogató üzleti modellek. Ha véget ér egy termék életciklusa, még akkor is ott a lehetőség, hogy valami új készüljön belőle: az újrahasznosítható anyagokból – upcyclinggal vagy recyclinggal – még másik hasznos tárgy születhet. Ha pedig ez már végképp nem megy, akkor marad a kuka. Ellentétben a kitermelni-felhasználni-kidobni logikával, a körkörös gazdaságban mindezen megoldásokkal a termékek nem csak egyszeri használatra készülnek.

Változás a fejekben és a szabályozásban

Ahhoz, hogy kilépjünk a túlfogyasztás ördögi köréből, több szinten kell változás. Egyrészt az emberek hozzáállásában, hogy ismerjenek fenntarthatóbb megoldásokat és éljenek velük. De az is kell hozzá, hogy a használati tárgyak változzanak: legyenek tartósabbak, és lehessen tudni róluk, hogy milyen élettartamra tervezték őket.

Mindkét szinten támogatja a változást az EU, a körkörös gazdasághoz kapcsolódó javaslatok már régóta szerepelnek az uniós intézmények napirendjén. A Bizottság 2015-ben elfogadott egy átfogó javaslatcsomagot, amely első sorban az újrahasznosításra koncentrált, számos intézkedés született azóta a témában. Az EP azonban ezeken is túlmenne: számos javaslatot fogalmaztak meg azért, hogy hosszabb élettartamú használati tárgyak kerüljenek a piacra, ezt ösztönözzék a termékek megtervezésénél, a nem eltávolítható részekkel bíró termékek gyártását be is tiltanák. Emellett azt is szeretnék elérni, hogy a fogyasztók tájékozottabbak legyenek a termékek várható életciklusáról.

Jó a környezetnek, jó a gazdaságnak – jó nekünk

Az, hogy a körkörös gazdaság jó a környezetnek, nem kérdés: jelen rendszerben évente másfél bolygónyi erőforrást használunk árutermelésre és a hulladék feldolgozására. De az EU szerint a körkörös gazdaság jó a foglalkoztatás és az iparág szempontjából is, mert a márkák értéke növekszik, ami jó a fogyasztóknak is, mivel szélesebb körű tájékoztatást kapnak, jó a javítóipar számára, amely növekedhet és több munkahelyet teremthet. Számítások szerint a modell akár 3,9%-kal is növelheti az EU GDP-jét azzal, hogy új piacokat és új termékeket hoznak létre, és értéket teremtenek a vállalkozások számára. Egyéni szinten pedig – amellett, hogy jót tesz a lelkiismeretünknek – sokat spórolhatunk, ha a körkörös modell megoldásait választjuk. Oszd meg, javítsd meg, hasznosítsd újra! :-)

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Európa számokban: háztartási hulladék az EU országaiban

Sokkoló, hogy egy átlagos uniós polgár mennyi háztartási szemetet állít elő egymaga évente: jelenleg ez átlagosan 476 kg, azaz napi 1,3 kg! Magyarország szerencsére ezt az átlagot lefelé húzza, naponta „csak” egy kilogramm (évente fejenként 377 kg) szemét megtermeléséért vagyunk felelősek. Ez a mennyiség csak a kommunális szemetet jelöli, benne van például a mindennapokban kidobott csomagolóanyag, élelmiszer, a kerti hulladék és a települési közintézmények szemete is – de az ipari és mezőgazdasági hulladékot például nem tartalmazza.

Csökkenő trend – egyre nagyobb feldolgozás

A magas számok ellenére jó látni, hogy az uniós szinten elállított lakossági hulladék jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben. A 2002-es csúcshoz képest, amikor évente átlagosan még 527 kg szemetet termeltek a mai uniós polgárok, közel 10 százalékkal sikerült visszaszorítani a szemetelést.

Emellett nagyon fontos az is, hogy hogyan végzi ez a sok hulladék: a legkörnyezetkárosítóbb az, ha csak simán hulladéklerakóba kerül. Ennél egy fokkal jobb, ha elégetik, így energiát nyernek belőle (itt fontos az égetésnél keletkező mérgező anyagok megfelelő kezelése), de még jobb a környezetünknek, ha valamilyen formában újrahasznosítjuk vagy komposztáljuk őket. Jó hír, hogy úgy tűnik, egyre kevesebb szemét végzi feldolgozatlanul valamilyen lerakóban: uniós szinten a harmada, Magyarországon kb. a kétharmada. Emellett egyre nő a komposztált és újrahasznosított szemét aránya is. Míg 1995-ben az összes kommunális hulladék 17 százalékát komposztálták vagy hasznosították csak újra az EU-ban, addig ez az arány már majdnem eléri az összes ilyen hulladék felét (46 százalék).

Eltérő jólét és tudatosság

A megtermelt kommunális szemét mennyisége általában a gazdasági fejlettséggel, jóléttel arányosan nő. Az egy főre jutó hulladék nagysága az EU-ban a leggazdagabb országokban a legnagyobb, de ott általában sokkal okosabban is hasznosítják. A szemét mennyisége emellett tudatosságot is tükröz: minél tudatosabban él a helyi lakosság, annál jobban hozzájárul, hogy ez a mennyiség mind kevesebb legyen. (Az Eurostat megjegyzése alapján a különböző értékek a kommunális szemét némileg eltérő értelmezésére is visszavezethetők.) Bár a szemét továbbhasznosítása nagyban függ az aktuális állami politikától, nagyon sokat tehetünk mi, egyes emberek is annak érdekében, hogy ne terheljük napi több mint egy kilogramm szeméttel Földünket.

Vállalj részt a szemét csökkentésében!

Az Európai Hulladékcsökkentési Hét nevű kezdeményezés 2009 óta minden év novemberében (idén 18 és 26. között) buzdítja arra az európai lakosságot, hogy fogják vissza a szeméttermelésüket. Ilyenkor vállalkozó szellemű önkéntesek saját akcióötleteikkel, vállalásaikkal hívják fel a figyelmet a hulladék lehetséges csökkentésére, valamint az újrahasznosítás fontosságára. A kezdeményezés eddigi hét éve alatt több tízezer akciót valósítottak meg szerte Európában, több mint harminc ország közreműködésével. A kezdeményezéshez bárki kapcsolódhat, hisz éppen ez a lényege: ismerjük meg, sajátítsuk el és tegyük mindennapjaink részévé a fenntartható gondolkodást. Az Európai Hulladékcsökkentési Héthez a magyar koordináló szervezet, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatósága (OKTF NHI) remek honlapot készített. Az oldalon számos tippet, példamutató vállalást, jó gyakorlatot ismerhettek meg, a  www.vallalom.eu oldalon pedig saját vállalásotokat is regisztrálhatjátok. Ötleteinket mi is több cikkünkben megosztottuk veletek – ugye beszálltok? :-)