Minden országnak megvan az a süteménye, amelyet gyerekkora óta ismer és szeret, a családi recept generációkon keresztül öröklődik, szerte az országban cukrászdákban és boltokban is találkozhatunk vele, elkészítéséről sok ezer különböző recept létezik, de arról rendre heves viták bontakoznak ki. A horvátoknak az egyik ilyen a hatlapos, csokikrémes mađarica, azaz a „magyar lány”, amelyet itthon ugyan nem ismerünk, de magyar származására számos elképzelés létezik.

Házibulik, családi összejövetelek, konferenciák állandó résztvevője, és szinte minden disznóvágáson is találkozhatunk vele: a tepertővel zsírossá és így tartóssá tett pogácsa évszázadok óta nagy kedvenc Magyarországon. Ez volt az első magyar ételkülönlegesség, amelyet az EU felvett hagyományos különleges termékek (HKT) listájára, még 2013-ban. Ez a recept képviseli Magyarországot a tízéves szülinapunkra készített ingyenesen letölthető e-recepteskönyvünkben is.

Tíz éve, 2011 januárjában indult el az Európa Pont, az Európai Unió információs és kulturális központja Budapesten, az Európai Unió Házában. A kerek évfordulóra meglepetéssel, egy ingyenesen letölthető e-könyvvel készültünk a tagországok kedvenc nemzeti – esetenként uniós oltalommal is védett – ételeiből.

Írország legismertebb péksüteménye a szódás kenyér. Nevét az elkészítéséhez szükséges szódabikarbónáról kapta, ami a tészta lazítását szolgálja. Sem kovászt, sem élesztőt nem tesznek bele, így nem kell órákat pihentetni és hosszan dagasztani – sütéssel együtt egy óra alatt megvan. Az íreket eredetileg a kényszerűség vezette a szódakenyér felé, de mára nemzeti büszkeségük része. Mivel könnyű elkészíteni, a pandémia kényszerű karanténideje – és az élesztőínség – alatt világszerte sokmillióan megismerték és megszerették.

Ha bajor ételkülönlegességet kell mondani, valószínűleg a legtöbbeknek beugrik a perec (esetleg a fehérkolbász, az édesmustár vagy a húskenyér), de különleges, 19. század közepéig visszanyúló történetét talán kevesebben ismerik. A történetben a jónevű Anton Nepomuk Pfannenbrenner (tükörfordításban „Serpenyőégető”) mellett fontos szerepet játszanak dél-német kolostorok, imára kulcsolt kezek és egy véletlenségből ételkészítéshez használt lúgos tisztitószer. A hónap receptjeként ezúttal a „süssünk EUR-Lexből” rovatunkban az uniós oltalom alatt álló bajor perecet mutatjuk be, amellyel egyúttal a német soros elnökségtől is búcsúzunk.

Máltán nincsen karácsony Qagħaq tal-għasel nélkül. A fűszeres, édes-illatos krémmel töltött karika elkészítéséhez hagyományosan fekete melaszt használnak, ezt részben vagy akár teljesen az itthon könnyebben elérhető mézzel is helyettesíthetjük. Régebben csak a karácsonyi időszakban volt jellemző, de mára már a máltai mindennapok részévé vált. Szóval van gasztronómia a nyúlon túl is Máltán: mutatjuk, hogy az édesszájúaknak mit nem érdemes kihagyniuk a máltai konyhából karácsonykor – vagy bármikor.

Aki járt már Spanyolországban, biztos találkozott a helyiek jellegzetes, nagy serpenyőben készített, különböző feltéteket tartalmazó, a sáfránytól sárga színű, rizses egytálételével, a paellával. Mi most az egyik legismertebb és legrégebbi verziót, a valenciait mutatjuk be nektek.

A Tanács német elnökségének tiszteletére ezúttal egy német finomságot ajánlunk figyelmetekbe: a Rote Grütze, azaz a piros kása nagyon egyszerűen elkészíthető épp aktuális szezongyümölcsökből. Kísérőjétől függően lehet egészen könnyed desszert vagy laktatóbb, hűsítő édesség – csak pár perc, és kész a bogyós fogás.