Az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme az EU egyik alapvető értéke, amelynek érvényesülését számos eszközzel védi és támogatja. Ehhez kapcsolódóan az Európai Parlament minden évben kitüntet az emberi jogok védelméért küzdő egy-egy aktivistát, elismerve ezzel erőfeszítéseiket és támogatva ügyüket. Az 1988-ban alapított díjat az elmúlt években olyan személyiségek és szervezetek kapták, mint Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, a Riporterek határok nélkül, a 2014-ben Nobel-békedíjjal is kitüntetett pakisztáni lány, Malala Juszufzaj, vagy az idei két Nobel-békedíjas: Denis Mukwege kongói orvos és Nádia Murád, a fegyveres konfliktusokat kísérő szexuális erőszak elleni fellépésükért.
Az Európa Pont Szaharov estjén a megszokott rendezvényeinktől eltérően minden egy kicsit más volt – és nemcsak a kivételes biztonsági átvilágítás miatt. Egy fiatal lány olyan borzalmakról beszélt, amelyeket elképzelni is nehéz, hallgatni is fáj – és ezek a borzalmak személyesen vele történtek meg. A közönség néma csöndben hallgatta, ahogy az Iszlám Állam (vagyis a Daesh) kegyetlenségeiről, családja és saját tragédiájáról beszélt. Az Európai Parlament emberi jogi díjával, a Szaharov-díjjal kitüntetett Lámia Adzsi Bassár volt a vendégünk, akivel Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének képviseletvezető-helyettese beszélgetett.
Az emberi jogok védelme az EU egyik alapvető értéke, ennek érvényesülését a közösség számos eszközzel támogatja. Az Európai Parlament 1988 óta jutalmazza a szabadságjogok védelmezőit a Szaharov-díjjal. A díjjal azoknak a kivételes személyiségeknek vagy csoportoknak a tevékenységét ismerik el, akik az intolerancia, a fanatizmus és elnyomás ellen harcolnak. A díj egyben felhívja a figyelmet a díjazottak ügyére és az emberi jogok megsértésére világszerte.
Az idei díjazottak: a Nemzetgyűlés és a Foro Penal Venezolano (venezuelai büntetőfórum) névsorában szereplő valamennyi politikai bebörtönzött
Az Európai Parlament döntése alapján 2017-ben a díjat a venezuelai demokratikus ellenzék és az ottani politikai foglyok kapják. Venezuelát az elmúlt években politikai válság uralja. A hatalmon lévő párt folyamatosan korlátozza a jogállamiságot és alkotmányosságot. A helyi Legfelsőbb Bíróság 2017 tavaszán alkotmányellenesnek nyilvánította a demokratikusan megválasztott, ellenzéki többségű nemzetgyűlés által elfogadott valamennyi jogszabályt, a jogalkotási jogkört pedig átruházta magára. Ezzel súlyosan megsértette a hatalmi ágak szétválasztásának elvét.
A venezuelai biztonsági erők többször is brutális erőszakot alkalmaztak békés tüntetőkkel, köztük kongresszusi képviselőkkel szemben. Az ellenzéki tüntetéseken több mint húszan életüket vesztették, nagyon sokan megsérültek, valamint számos személyt, ellenzéki vezetőt – köztük Leopoldo López ellenzéki vezetőt; Antonio Ledezmát, Alfredo Ramost (Iribarren) és Daniel Ceballost (San Cristobal), Caracas korábbi polgármestereit; Yon Goicoechea, Lorent Saleh, Alfredo Ramos és Andrea González ellenzéki politikusokat önkényesen letartóztattak. A politikai foglyok között spanyol állampolgárok is vannak. Az Európai Parlament és a Foro Penal Venezolano információi alapján 2017 eleje óta több mint 130 ellenzékit gyilkoltak meg, és több mint 600 személyt börtönöztek be önkényesen Venezuelában.
A Foro Penal Venezolano vezető emberi jogi szervezet Venezuelában, amely ingyenes jogsegélyt nyújt azoknak a rászorulóknak, akiket feltételezhetően önkényesen letartóztatnak, megkínoznak, vagy akikkel szemben a tiltakozó megmozdulások során ok nélkül erőszakot alkalmaznak.
A díj odaítélése
A jelöltekre az Európai Parlament egy nagyobb csoportja tehet javaslatot, amelyek közül az emberi jogokhoz kapcsolódó tevékenységű szakbizottságok választják ki a három döntőst. Végül az Elnökök értekezlete dönti el, hogy kinek ítéli oda az 50 000 eurós díjazással is járó elismerést. Korábbi infografikánk a díjazottakról nagy méretben itt tekinthető meg.
Az elismerést a két díjazottnak az EP december 13-i, strasbourgi ülésén adják át. További információ a díjról és a díjazottakról az Európai Parlament oldalán olvasható.
Andrej Dmitrijevics Szaharov
Érdekes, hogy díjat arról a Szaharovról nevezték el, akinek nevéhez a hidrogénbomba, az emberiség egyik legpusztítóbb fegyverének feltalálása is kapcsolódik. Érthetőbb a névválasztás azonban, ha tudjuk, hogy ugyanez a Szaharov volt az, aki már a hatvanas évektől kezdődően szót emelt az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmében, az akkori Szovjetunióban. Szaharov végzetes találmánya mellett az oroszok emlékezetében az egyik első ellenzéki személyiségként, polgárjogi aktivistaként él, aki már a szovjet időkben is kiállt az egyetemes értékek mellett, és a rezsim egyik legbátrabb bírálója lett. Szaharov megalkuvást nem ismerő életútja vitathatatlanul a változások élesztője volt a Szovjetunióban – többek között ezen erőfeszítéseiért ítélték neki 1975-ben a Nobel-békedíjat. A döntőbizottság szavaival élve „az emberiség lelkiismeretének szóvivője volt”, és sem a súlyos fenyegetések, sem a száműzetés nem tudta megtörni ellenállását.
-----
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!
Az emberi jogok biztosítása és védelme az Európai Unió egyik alapvető értéke, ennek érvényesülését az EU számos eszközzel támogatja. Az Európai Parlament minden évben kitüntet egy-egy olyan aktivistát – személyt, vagy szervezetet –, aki az emberi jogok védelméért küzd, elismerve ezzel erőfeszítéseit és támogatva ügyét. Az 1988-ban alapított díjat az elmúlt években olyan személyiségek és szervezetek kapták, mint Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár; a Szaharov-díj után a Nobel-békedíjjal is kitüntetett pakisztáni lány, Malala Juszufzaj; Denis Mukwege kongói orvos; vagy tavaly a bebörtönzött szaúdi blogger, Raíf Badavi. A díj elsősorban a véleménynyilvánítás szabadságát, a kisebbségek jogainak védelmét, a nemzetközi jog tiszteletben tartását, a demokrácia elmélyítését és a jogállamiság megvalósítását jutalmazza.
Érdekes, hogy díjat arról a Szaharovról nevezték el, akinek a nevéhez a hidrogénbomba feltalálása is kapcsolódik. Érthetőbb a névválasztás, ha tudjuk, hogy Szaharov kutatói munkája mellett már a hatvanas évektől kezdődően szót emelt az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmében, az akkori Szovjetunióban. Szaharov nem pusztán a hazájában másként gondolkodók szabadon bocsátásáért küzdött, hanem a rezsim egyik legbátrabb bírálója lett. Szaharov az oroszok emlékezetében az egyik első ellenzéki személyiségként, polgárjogi aktivistaként is él, aki már a szovjet időkben is kiállt az egyetemes értékek és emberi jogok védelme mellett. Többek között ezen erőfeszítéseiért ítélték neki 1975-ben a Nobel-békedíjat.
Az idei díjazottak: az IS rabszolgáiból nemzetközi jogi aktivisták
Az elismerést idén két iraki aktivista kapja, Nádia Murád Beszi Taha és Lámia Adzsi Bassár. Ők az Iszlám Állam (IS) szexuális rabszolgatartásának túlélői, akik az IS nemierőszak-hadjáratát elszenvedő nők, valamint az Irakban élő jezidita vallási közösség szószólóivá váltak. Személyes történetük rávilágít arra, hogy milyen modernkori rabszolgaságot működtet az IS és milyen elképesztően embertelen és könyörtelen viszonyok közt kénytelenek élni az IS megszállása alatti területeken a helyi lakosok. Adzsi Bassár és Murád szülőfaluját még 2014 augusztusában támadta meg az IS, ahol minden férfit és idősebb nőt lemészároltak, a fiatalabb nőket pedig elhurcolták, majd szexrabszolgaként használták és adták-vették őket.
Murádnak 2014 novemberében sikerült egy észak-iraki menekülttáborba szöknie, ahonnan később Németországba került. 2015 decemberében Murád saját tapasztalatairól szóló, nagy hatású beszédet mondott az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt, a szervezet embercsempészettel foglalkozó ülésén. Idén szeptemberben az UNODC (Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala) emberkereskedelem túlélőinek méltóságáért tevékenykedő első jószolgálati nagykövetévé választották. Murád nemzetközi támogató kezdeményezésekben vesz részt annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az emberkereskedelem áldozatainak szenvedéseire, a TIME magazin 2016 egyik legbefolyásosabb emberének választotta. (A képen Ban Ki Mun ENSZ főtitkárral.)
Adzsi Bassár több alkalommal kísérelt meg szökést, mielőtt áprilisban családja segítségével – akik helyi csempészeket béreltek fel – végül sikerült elmenekülnie. Menekülése során egy akna megölte két ismerősét, őt magát pedig megsebesítette, és majdnem megvakította. Szerencsére sikerült elmenekülnie, és végül orvosi kezelésre Németországba került, ahol újra találkozhatott túlélő testvéreivel. Felépülése óta Adzsi Bassár a jezidita közösség nehéz sorsával kapcsolatos figyelemfelhívással foglalkozik, és tovább segíti az IS rabszolgáivá és támadásai áldozataivá vált nőket és gyermekeket.
Az elismerést a két díjazottnak az EP december 13-i, strasbourgi ülésén adják át. További információ a díjról és a díjazottakról az Európai Parlament oldalán olvasható.
A jelöltekre az Európai Parlament egy nagyobb csoportja tehet javaslatot, amelyek közül az emberi jogokhoz kapcsolódó tevékenységű szakbizottságok választják ki a három döntőst. Végül az Elnökök értekezlete dönti el, hogy kinek ítéli oda az 50 000 eurós díjazással is járó elismerés. Korábbi infografikánk a díjazottakról nagy méretben itt tekinthető meg.
A képek forrása az Európai Parlament honlapja, a borítóképet Ali Farzat, korábbi Szaharov-díjas író, grafikus készítette.
Látáskárosultak, akik sokszor több száz kilométert gyalogolnak azért, hogy szemorvoshoz jussanak; és egy elhivatott magyar orvos, aki a kongói dzsungel közepén felállított műtőjében adja vissza a látását rengeteg helyinek: ők a főszereplői aktuális, Cataracta című kiállításunknak. Legutóbbi rendezvényünkön a képek főszereplője, dr. Hardi Richárd, és a képek készítője, a Hardi doktort közel két hónapon keresztül kísérő sajtófotós, Hajdú D. András volt vendégünk. Ezen az estünkön a fotóssal és a sokak által „korunk Albert Schweitzerének” tartott szemorvossal McMenemy Márk beszélgetett tapasztalataikról és élményeikről, valamint a nemzetközi és uniós fejlesztés kérdéseiről.
A Szaharov-díjat és a Lux-filmdíjat bemutató novemberi programjainkban az emberségesség kerül előtérbe, de szó lesz a hónapban a fiatalok képzési és érvényesülési lehetőségeiről is. Egy csésze kávéra – legalábbis gondolatban – pedig ezúttal a spanyolországi baszk városba, San Sebastiánba ugrunk be.
November 3-án nyit Cataracta című kiállításunk, amelyet 18-ig nézhettek meg nálunk. A különleges kiállítás képei dr. Hardi Richárd szemész kongói munkájáról és az általa meggyógyított fiatalokról, idősekről mesélnek. A szerzetes-doktor Richárd testvér huszonkét éve gyógyítja a térségre különösképpen jellemző szürkehályogot Afrika szívében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ezt gyakran az ország egy-egy eldugott szegletében felállított ideiglenes műtőjében teszi, ahova esetenként több száz kilométerről gyalog érkeznek a legelesettebb betegek, akiknek szinte ez az egyetlen esélyük, hogy életüket ne vakon kelljen leélniük.
Hardi doktor, csakúgy, mint a Szaharov-díj 2014-es kitüntetettje, Dennis Mukwege az afrikai Kongói Demokratikus Köztársaságban gyógyítja a betegeket. A Szaharov-díj kapcsán a megnyitó napján, 3-án 19 órától vele beszélgetünk majd a nemzetközi fejlesztés kérdéseiről, az Európai Unió által az afrikai országoknak nyújtott humanitárius segítségről, személyes tapasztalatairól. A beszélgetésen vendégünk lesz a kiállítás képeinek készítője, a számos díjjal elismert fotóriporter, Hajdú D. András is.
A hónap második programján, 10-én a fiatalok munka- és karrierlehetőségeiről lesz szó. Miközben Európában soha nem látott mértékű szakemberhiány van, a fiatalok munkanélkülisége rendkívüli méreteket ölt az EU számos országában. E kettős probléma megoldásait keressük a felsőoktatást és a nagyvállalatokat képviselő vendégeinkkel, akikkel a megfelelő szakemberképzésről, nemzetközi lehetőségekről és jó példákról beszélgetünk. Az estet a „négytagú férfizenét” játszó Csaknekedkislány tánczenekar koncertje zárja. A srácok „budapesti klubokban érlelt lendületes tánczenéjét” többek között a ’60-as évek európai beatzenéje és a ’80-as évek hazai undergroundja ihlette – a fiúk erre az estére is hatalmas bulit ígérnek.
Ahogy közeleg az Európai Parlament rangos filmdíja, a Lux-díj eredményhirdetése (november 23.), mi is készülünk az eseményre: Lumière filmklubunk e havi alkalmával, 18-án egy tavalyi Lux-döntőst, a Mennyit ér egy ember? című francia filmet vetítjük. A film egy 51 éves, másfél éve munkanélküli férfi személyes sorsán keresztül mesél komoly morális dilemmákról; érdekközpontúságról, elvekről, és arról, hogyan maradhat valaki emberséges egy embertelen világban. A film főszereplője, Vincent Lindon alakításáért a legjobb főszereplőnek járó díjat kapta a Cannes-i és az Európai Filmakadémia zsűrijétől is. A vetítésen vendégünk lesz Bognár Péter, a Lux-díj döntőbizottságának magyar tagja, akivel Gyárfás Dorka beszélget.
Egy csésze Európa sorozatunk aktuális estjén Spanyolországba, illetve az idei egyik kulturális fővárosba, a baszk San Sebastiánba (Donostia) invitálja az érdeklődőket az esemény háziasszonya, Szederkényi Olga. Az est során elhangzik 27 ok, amiért érdemes a várost felkeresni – de természetesen szó lesz a spanyol és baszk gasztronómiáról (finom kóstoló falatokkal) és a mai modern Spanyolországról is. A rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött, jelentkezni november 15-tól lehetséges az egycseszeeuropa@gmail.com címre küldött e-maillel.
Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk benneteket!
Az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme az Európai Unió egyik alapvető értéke, amelynek érvényesülését az EU számos eszközzel védi és támogatja. Ehhez kapcsolódóan az Európai Parlament minden évben kitüntet egy-egy olyan aktivistát – személyt, vagy szervezetet –, aki az emberi jogok védelméért küzd, elismerve ezzel erőfeszítéseit és támogatva ügyét. Az 1988-ban alapított díjat az elmúlt években olyan személyiségek és szervezetek kapták, mint Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, a Riporterek határok nélkül, vagy az azóta a Nobel-békedíjjal is kitüntetett pakisztáni lány, Malala Juszufzaj.
Az Európai Parlament mindig is fontosnak tartotta az emberi jogok védelmét és 1988 óta jutalmazza a Szaharov-díjjal a szabadságjogok védelmezőit. A díjjal azokat a kivételes személyiségeket vagy csoportokat tüntetik ki, akik az intolerancia, a fanatizmus és elnyomás ellen harcolnak, egyben felhívja a figyelmet a díjazottak ügyére és a különböző, világszerte jellemző emberi jogi visszásságokra.
Érdekes, hogy díjat arról a Szaharovról nevezték el, akinek nevéhez a hidrogénbomba, az emberiség egyik legpusztítóbb fegyverének feltalálása is kapcsolódik. Érthetőbb a névválasztás azonban, ha tudjuk, hogy ugyanez a Szaharov volt az, aki már a hatvanas évektől kezdődően szót emelt az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmében, az akkori Szovjetunióban. Szaharov végzetes találmánya mellett az oroszok emlékezetében az egyik első ellenzéki személyiségként, polgárjogi aktivistaként él, aki már a szovjet időkben is kiállít az egyetemes értékek mellett. Szaharov megalkuvást nem ismerő életútja vitathatatlanul a változások élesztője volt a Szovjetunióban – többek között ezen erőfeszítéseiért ítélték neki 1975-ben a Nobel-békedíjat, a döntőbizottság szavaival elve „az emberiség lelkiismeretének szóvivője volt”. Sem a súlyos fenyegetések, sem a száműzetés nem tudta megtörni ellenállasát.
A díjat idén adták át 26. alkalommal, a korábbi kitüntetettek sorában találunk filmrendezőt, ügyvédet, orvost, gyereküket kereső édesanyákat, politikusokat, aktivistákat; és olyan neveket, mint a volt dél-afrikai elnök, Nelson Mandela, Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, a Riporterek határok nélkül, vagy az arab tavasz aktivistái. A díj megalapítása óta többször is előfordult, hogy a kitüntetettek nem tudták személyesen átvenni azt, mert országuk hatóságai megtiltották nekik. Néhányan közülük – például a kubai Guillermo Fariñas és a szintén kubai Asszonyok Fehérben nevű szervezet tagjai – évekkel később mégis átvehették a díjat. A díj eddigi története során 37 személyt vagy szervezetet tüntettek ki 29 országból: hatot Ázsiából, ötöt a közel-keleti és észak-afrikai régióból (MENA), ötöt Kelet-Európából, ötöt Afrikából, négyet Dél-Amerikából, hármat a Balkán-régióból, három díjat pedig nyugat-Európai ország vagy nemzetközi szervezet kapott.
Idén a Parlament a kongói Denis Mukwegét tüntette ki, a lázadók által elkövetett nemi erőszak áldozatává vált több ezer nő és lány testi és lelki rehabilitálása érdekében végzett munkájának elismeréseként. Mukwege fáradhatatlanul küzd a nők jogaiért és a kongói természeti erőforrások megszerzéséért folyó harcok megszüntetéséért. Ő maga is áldozattá vált 2012-ben, amikor fegyveresek elfoglalták az otthonát, és lányait fegyverrel fenyegették, családjával ekkor Európába szökött. 2013-ban tért vissza a Kongói Demokratikus Köztársaságba, amikor egy napi egy dollárnál is kevesebből élő nők csoportja összeállt, hogy megvegye számára a hazaútra szóló jegyet. Jelenleg a Panzi kórházban él, amelyet ő is vezet.
A díjra az Európai Parlament egy nagyobb csoportja tehet javaslatot, amelyek közül az emberi jogokhoz kapcsolódó tevékenységű szakbizottságok választják ki a három döntőst. A díjazottról végül az Elnökök értekezlete dönt, az 50 000 eurós díjazással is járó elismerést az EP novemberi, strasbourgi ülésén adják át.
Szaharov-díjhoz kapcsolódó programunkon, 12-én a 2013-as kitüntetett, Malala életrajzi könyvének társszerzőjével, Christina Lambbal beszélgetünk, regisztráció az eseményre: szaharov@prime-time.hu.
További információ a díjról és a díjazottakról: