Hiányt pótlunk: hasznos nyelvi összefoglalóink között eddig méltatlanul elhanyagoltuk az egyik leghasznosabb, külföldi ismerkedések – erasmusos bulik, nyaralás, vagy szilveszter – alkalmával szinte nélkülözhetetlen, rendkívül fontos kifejezést: azt, hogy mit mondanak az európaiak koccintáskor.

Christkindltram (D), Adventbim (A), božični tramvaj (HR), vánoční tramvaj (CZ), vianocna elektricka (SK) fényvillamos vagy karácsonyi villamos – sok neve van, de az élmény hasonló: Európa sok nagyvárosában utazhatunk ebben az időszakban ünnepi díszbe öltöztetett villamosokkal.

December elsején hivatalba lépett az Ursula von der Leyen vezette, új Európai Bizottság. Sok szempontból egyedülálló ez a mostani Bizottság, amely igazán ambiciózus célokat tűzött ki maga és Európa elé a következő öt évre. De melyek ezek?

Franciaországban és francia nyelvterületen az ünnepek időszakában biztosan találkozunk a fatörzsre emlékeztető süteménnyel. Több száz éve készítik hasonló recept alapján a fatörzs tortát, amely egy régi, téli napfordulóhoz és karácsonyi készülődéshez kapcsolódó, Európa számos országában ismert hagyományhoz kötődik.

A karácsonyi tuskóégetés hagyománya

Bár a sütemény ma a franciáknál a legnépszerűbb, a hagyomány, amelynek emléket állít, Európa sok országában ismert. Az eredetileg pogány eredetű szokás központi eleme az, hogy karácsony vigíliáján, vagy a téli napforduló környékén meggyújtottak egy hatalmas tuskót, amely sokáig – akár napokig – adott meleget. Egyes források szerint a keltáktól eredeztethető szokás, akik a fatörzs jelképes elégetésével a sötétség időszakának igyekeztek véget vetni, így áldoztak a Napnak, hogy visszatérjen a Földre, illetve ezzel váltak meg azévi bűneiktől. Máshol a közös égetés és melegedés jelentőségét hangsúlyozzák, amely a családi összetartozást erősítette, illetve a maradványoknak mágikus erőt tulajdonítottak, amely utána egész évben segítette a családot. Elsősorban gyarapodást elősegítő hatást vártak a hamvaktól, amely az emberek és az állatok egészségét is óvta. Megint más források szerint a rönkégetéssel a családok azt ünnepelték, hogy ismét hosszabbodnak a nappalok.

Nem csoda, hogy ennyiféle értelmezés tartozik a szokáshoz, mert szinte Európa minden szegletében találkozhatunk e hagyomány emlékeivel. A különböző területeken különböző hiedelmek-szokások társultak a szokáshoz. Bizonyos kutatások szerint a hagyomány elterjedése nagyjából egybeesik a Római Birodalom legnagyobb kiterjedésének határaival. Európában a karácsonyi tuskóégetés legkeletibb előfordulási helye a Kaukázus, illetve a Fekete-tenger keleti partvidéke, míg a legészakibb Skandinávia.

A karácsonyi tuskó elnevezése számos nyelvben ma is megtalálható, ezek a yule log (angol), het kersblok (holland), la bûche (francia), der Weihnachtsklotz (német), il  ceppo (olasz),  badnjak,  panj (szerb  és  horvát), čok, božič (szlovén), Christoxylo (görög), gräupacken (svéd).

Valódi tuskóból fasüti

A tuskóégetés végül nagy valószínűséggel a 17. századra – ahogy a közös nagy családi tűzhelyek szerepét átvették a kisebb kályhák – tuskósütéssé, azaz süteménykészítéssé alakult. Legalábbis a sütemény első írásos említése a meglehetősen korai, 1615-ös kiadású The English Huswife című angol szakácskönyvben található. A sütemény népszerűsítésében és elterjesztésében végül a 19. századi párizsi és lyoni pékek és cukrászok segítettek. A piskótatekercs alapú vajas-kakaós töltelékű sütemény azóta a francia és a belga ünnep elmaradhatatlan része, de különféle díszítéssel és ízvariációval számos más ország ünnepi asztalán is megjelenik.

Hozzávalók:

• 10 dkg liszt
• 25 dkg porcukor
• 1 vaníliás cukor
• 1 kávéskanál citromlé
• 5 tojás és 2 tojássárgája
• 40 g étkezési keményítő
• 30 dkg étcsokoládé
• 20 dkg vaj
• 1 narancs leve és reszelt héja
• 5 dkg mazsola
• 5 dkg durvára vágott, pirított dió
• 3 evőkanál rum
• narancsdarabok a díszítéshez
  
  

Elkészítés:

A piskótalaphoz összekeverjük a lisztet és a keményítőt. Az 5 tojás fehérjét a citrom levével és a 7-8 deka porcukorral kemény habbá verjük, a sárgáját pedig a vízzel és a 7-8 deka porcukorral kikeverjük, majd felváltva hozzáadjuk a tojásfehérje- és a lisztkeveréket. A masszát tepsibe tesszük, és forró tűzön mintegy 10 perc alatt készre sütjük.

A krémhez a csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, belekeverünk 10 deka porcukrot és 2 tojássárgáját, majd állandó keverés mellett besűrítjük. Közben a vajat kikeverjük a narancslével és -héjjal, a rumaromával, a vaníliás cukorral, és a csokoládés krémhez adjuk. A krém kétharmadát a piskótára kenjük, megszórjuk a dióval és a mazsolával, majd feltekerjük úgy, hogy a széle alulra kerüljön. Tálcára tesszük, és a maradék krémmel bekenjük, majd az aszalt naranccsal vagy egyéb gyümölccsel díszítjük.

A recept leírásához a Francia Francia Turizmusfejlesztési Iroda leírását használtuk.

Borítókép forrása: Flickr / Caitlin Childs (CC BY-SA 2.0)

Tele van életerővel, tettvággyal, ötletekkel és elvarázsol mindenkit egy perc alatt – Palya Bea volt a vendégünk, akitől megtudtuk, hogy néha érdemes venni egy(-két) nagy levegőt, vagy akár hemperegni meztelenül a hóban. Az énekes-dalszerző egy ideje tanítja is azt, amiben ő nagyon jó: hogyan lesz egy jó ötletből valóság, hogyan építhetjük fel személyes márkánkat – ehhez is jó tippeket kaptunk tőle az est folyamán.

Idei utolsó Egy csésze Európa estünkön gondolatban Bulgáriába, és azon belül Plovdivba, Európa egyik kulturális fővárosába utaztunk. Megtudtuk, hogy sietnünk kell, ha még a turistaáradat előtt szeretnénk megismerni a várost, amely komoly fordulópont előtt áll. Szó esett még a különleges bolgár ünnepi szokásokról, és a helyi karácsonyi vacsoráról is, amely – nem trendiségből, hanem hagyományból – teljesen vegán.

Egy csipet Weimar, leheletnyi Budapest, egy kis Eindhoven és jó nagy adag Párizs – az ideális európai kulturális és kreatív város receptje valahogy így néz ki. Legalábbis az Európai Bizottság nemrégiben ismertetett jelentése alapján, amely az európai városokat kulturális és kreatív teljesítményük és vonzerejük alapján vizsgálta, immár másodszor. Ez alapján Budapest a kreatív ágazatokban létrejövő új munkahelyek tekintetében a legerősebb jelenleg a kontinensen. Súlycsoportjában, az egymillió főnél nagyobb nagyvárosokban pedig összesítve a hetedik legjobban teljesítő város.

Ha fenntartható életmódra, szelektív szemétgyűjtésre vagy újrahasznosításra gondolunk, akkor a példaértékű országok között valószínűleg az elsők között ugrik be Svédország, ahol a hulladék szelektálása – körülbelül tizenkétfelé – már a nyolcvanas évek óta népszokás. A „lomizást” is világszínvonalúra fejlesztették: ők alkották meg elsőként a világon a fenntartható vásárlást népszerűsítő újrahasznosító plázát („återbruksgalleria”).