„Amitől jó lenne életet tanulnunk” – egy csésze spanyol irodalom

Mindenkinek van egy kedvenc spanyol szerzője, amíg rá nem jön, hogy az valójában dél-amerikai – tartja az ironikus mondás. Egy csésze Európa estünkön a spanyol kultúrát követve Latin-Amerika felé kalandozva ezúttal mi is átléptük Európa határait. Nagyhatású alkotókról hallhattunk érdekes történeteket az óceán mindkét oldaláról: a nyugati irodalmi kánon egyik meghatározó szereplőjétől, Cervantestől a „mágikus realizmus” legkiemelkedőbb klasszikus és kortárs dél-amerikai szerzőiig. Megtudtuk azt is, hogy valójában szó sincs mágikus realizmusról, sokkal inkább a „csodás való” teszi olyan különlegessé a dél-amerikai szerzők írásait.

Nehéz visszaadni azt a rengeteg különleges történetet, kapcsolódást a spanyol nyelvű irodalomhoz és könyvajánlást, amely elhangzott az esten. Egy biztos, a beszélgetés résztvevői igazán sokszínű és izgalmas kedvcsinálót kaphattak a leghozzáértőbbektől: Javier Valdivielso Odriozolától, a spanyol nyelvű irodalom helyi nagykövetétől, a budapesti Cervantes Intézet igazgatójától, Kutasy Mercédesz műfordítótól és Sárközy Bence könyvkiadótól, akiknek mind sok spanyol alkotás magyar nyelvű megjelenését köszönhetjük.



A spanyol könyv mindenhol kelendő

Javier Valdivielso Odriozola lassan 22 éve dolgozik hazájától távoli országokban a spanyol nyelvű irodalom megismertetésén. New Yorktól Szófiáig, Rómától Rabatig szolgált már a legkülönbözőbb helyszíneken – most épp Budapesten – az 1991-ben alapított Cervantes Intézet kötelékében. Úgy találja, hogy minden országban van egy szűkebb réteg, amely nyitott és érdeklődő a spanyol irodalom iránt. Természetesen ennek mindenhol teljesen más az oka és volumene – ez mást jelent mondjuk egy nagyszámú spanyolajkú polgárral rendelkező ország egyik kulturális fővárosában, New Yorkban, vagy egy jóval kisebb lakosságú és szerényebb könyvkiadási kapacitású Szófiában.

Spanyol hangok az irodalmi kánonban

A spanyol irodalom hatása és ismertsége sokat változott az évszázadok során. A spanyol arany században (a XVI-XVII. században) Európa egyik meghatározó központjának számított Spanyolország irodalomban is, olyan, a világirodalomra is egyértelmű hatással bíró alkotókkal, mint az Intézet névadója, Miguel de Cervantes. Rá a modern regény teremtőatyjaként is tekintenek, aki ugyanakkor ma is friss szerző, a nyugati irodalmi kánon egyik meghatározó szereplője. A spanyol irodalom jelentősége ezt követően visszaesett, a felvilágosodás nagyhatású szerzői – például Voltaire vagy Rousseau – inkább egzotikus, fura, különc országként tekintettek szomszédjukra és kultúrájukra. Majd a romantika ismét felkarolta a spanyol irodalmat – Byron például lenyűgözőnek tartotta. A polgárháború sajnos az irodalomra is erőteljesen rányomta bélyegét, de a XX. század második felében – spanyolországi kiadók segítségével – a „mágikus realizmus” latin-amerikai alkotói Gabriel García Márqueztől Julio Cortázarig valósággal berobbantak a nemzetközi irodalmi életbe.

Javier kedvenc idézetét Cervantes klasszikusából, a Don Quijotéből választotta: “A szabadság, Sancho, egyike a legdrágább adományoknak, a mit az egek az embereknek ajándékoztak (…)”



Repülőgépszerelő helyett műfordító

Kutasy Mercédesz nem teljesen erre a pályára, eredetileg repülőgépszerelőnek, vagy legalábbis művészettörténésznek készült, de az egyetemen végleg elvarázsolta a spanyol nyelv, és a fordítás izgalma – vagy még inkább Scholz László műfordító profizmusa. Több klasszikus után, már feketeövesként ma olyan műveket fordít, amelyekhez kell egy kis lököttség, vagy „amit senki más nem mer bevállalni”.

Nem mindennapi kihívások

Ő jegyzi például a 15 éve, megjelenésekor világszerte hatalmas sikert arató, ám rendkívül nehezen olvasható, a chilei Roberto Bolaño ötkötetesnek készült, 2666 című „regénymonstrumának” magyarra ültetését is. Gyanítja, azért kapta a feladatot, mert más nem vállalta – a komplex sztori egy Nobel-esélyes német író felkutatásáról szól, országokon és az egyik kötetben legalább száz női hullán, és a magyar változatban 826 oldalon keresztül.

Egyik legutóbbi munkája, a Trükkös Tigristrió pedig más miatt jelentett nagy kihívást: Cabrera Infante ötven évvel ezelőtt megjelent regénye nem is spanyolul, hanem kubaiul íródott, ráadásul fonetikusan leírt utcai szlengben, amelyet eleve sem egyszerű visszafejteni, fél évszázad távlatából visszaadni pedig még nagyobb feladat. Végül azt gondolta, hogy jobb, ha ő rontja el az egyik kedvenc könyve fordítását, mint valaki más, így fél év gyötrelem után végül megszületett a magyar változat.

Mágikus realizmus helyett csodás való

A latin-amerikai irodalomra előszeretettel használt „mágikus realizmus” kifejezést Mercédesz nem szereti, és Jorge Luis Borgesszel egyetértve nem is tartja találónak, pláne olyan széles körre, ahogy ezt alkalmazzák. Inkább Alejo Carpentier kubai szerzővel ért egyet, aki a latin-amerikai spanyol irodalmat inkább „csodás valóként” (lo real maravilloso) írta le. Az ő megfogalmazásában míg Európában az írók a szürrealizmus korában épp a tudatalattijukkal kínlódnak és abból merítve alkotnak, addig a latin-amerikai alkotóknak elég megcsodálni otthonukban a flórát és faunát, és leírniuk, amit látnak. A műveikben olvasható delírium az ő hétköznapi valóságuk. Nincs semmilyen mágikus benne, egyszerűen ennyire másmilyenek.

Szubjektív útmutató délre

Mercédesz nemrégiben írt egy latin-amerikai bédekkert is, Párduc márványlapon címmel. Ez teljesen szubjektív útmutató a latin-amerikai irodalomhoz, számos magyar és nemzetközi művészettörténeti vonatkozással. Ösztöndíjasként készített írását szándékosan olyanra írta és szerkesztette, hogy „ne csak az a három mamut olvassa, aki mindent”, hanem mindenkinek legyen lehetősége, hogy picit jobban megértse és közelebb kerüljön a dél-amerikai irodalomhoz és művészethez.

Kedvenc idézeteként az argentin Borges gondolatát osztotta meg, amely szerinte jól szemlélteti, hogyan keletkezik a latin-amerikai irodalom: „Fárasztó és sorvasztó eszetlenség terjedelmes könyveket írni; az, ha valaki ötszáz oldalon fejt ki egy gondolatot, amely szóban tökéletesen elmondható néhány perc alatt. Szerencsésebb, ha színleli, hogy már léteznek azok a könyvek, és ő csak összefoglalja, kommentálja őket. Mivel én józanabb, ügyetlenebb és lustább vagyok, inkább képzeletbeli könyvekhez írtam jegyzeteket.”



Márquez az állócsillag

Az online bejelentkező Sárközy Bence a Jelenkor Kiadó igazgatójaként rengeteg spanyol nyelvű szépirodalmi alkotás magyarországi megjelentetésén dolgozott. Elsőként szülei könyvespolcáról a Folyó harmadik partja című novellaválogatáson keresztül találkozott a latin-amerikai irodalommal, ami egyből elvarázsolta, bár akkor még a kontextus teljes ismerete nélkül. Az egyetem alatt nagy kedvence volt Julio Cortázar, élete első könyvszerkesztése pedig Pedro Juan Gutiérrez Piszkos havannai trilógia című könyve volt.

Úgy látja, hogy Márquezen kívül nincsenek olyan spanyol nyelvű életművek, amelyekbe igazán „beleszeretnének” a magyarok, inkább egyes könyveket keresnek, még a népszerű könyvek szerzőinek egyéb művei sem futnak olyan jól. Volt persze a stabilan keresett Márquez mellett jó pár kiugró siker az elmúlt években, mint például a spanyol Javier Marías két könyve, a Beleszerelmesedések és a Szívem fehér, vagy a már említett, Mercédesz által fordított 2666 Bolañotól, de ezek nem foghatók Márquez népszerűségéhez.

Jó lenne életet tanulnunk a latin-amerikai szerzőktől

Bence sem szereti a mágikus realizmus kifejezését, szerinte a latin-amerikai szerzők közös jellemzője sokkal inkább az, hogy a hétköznapi tapasztalatokat nagyon sajátosan, szívközeli módon tudják ábrázolni. Kedvenc idézetet nem tudott választani, helyette inkább mi idézünk tőle, mert nagyon kompakt módon megfogalmazta, szerinte miben áll a latin-amerikai spanyol irodalom nagysága.

Szerinte a latin-amerikai irodalomban „optimális módon van jelen a boldogság, a politikum, az emberi kaland iránti fogékonyság és ugyanakkor a nyelv iránti alázat, amely mindezt becsomagolja valami olyan történetbe, amelyben szinte költészeti mélységet kapnak az egyes mondatok.” A képeik annyira élénkek, mintha az ember végig sétálna Mexikóvárosban, a Coyoacánban negyedben. „A latin-amerikai irodalom nagyon él, olyasmi, amitől jó lenne életet tanulnunk: lüktet, pulzál, vitatkozik, szeretkezik, buja, és az egésznek van egy olyan hangulata, ami – az egzotikuma miatt is – nagyon kívánatos egy szürke budapesti estéből.”

-----
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!