Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen – uniós szinten és a tagállamokban

E havi fókusztémánk az európai szegénység és kirekesztettség, az ehhez kapcsolódó veszélyek, célkitűzések és eredmények. A szegénység és az elszegényedés az Európai Unió országaiban is súlyos probléma.

2008-ban az EU országaiban összesen több mint 80 millió ember élt a szegénységi küszöb alatt, amely nagyjából megegyezik a legnépesebb tagállam, Németország teljes lakosságával. Ebből a 80 millióból 20 millió gyermek, és a szegények több mint fele nő. A gazdasági válsággal a helyzet tovább romlott, és az utóbbi években 7 millióval nőtt az elszegényedés határára sodródottak aránya – nem csoda, hogy az EU hosszú távú stratégiai terveiben, az új költségvetésben és szinte minden szakpolitikai célkitűzésében kiemelt helyen kezeli e kérdéskört.

Ezért lett a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a tíz évre előretekintő Európa 2020 stratégia egyik fő célja, amelynek konkrét, megfogalmazott célkitűzése, hogy 2020-ig az EU-n belül 20 millió ember kiemelkedjen a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből. Ez nagyon fontos lépés volt az uniós tagállamok számára, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy a tagállamok ilyen jelentőségű és pontosan meghatározott lépésre szánják magukat. A tagországok azt is konkrétan meghatározták, hogy az egyes államoknak milyen mértékben kell hozzájárulniuk ehhez a 20 millióhoz – Magyarország például azt vállalta, hogy tíz év alatt mintegy félmillióval csökkenti a szegénységben élők számát.

Az Unióban a szegénység és a társadalmi kirekesztés legfőbb oka a munkanélküliség – a munkanélküliek elszegényedésének kockázata több mint ötször magasabb a munkahellyel rendelkezőkénél. A szegénységnek ugyanakkor számos dimenziója van, köztük a méltó emberi élethez szükséges jövedelem hiánya, az elégtelen hozzáférés az alapvető szolgáltatásokhoz – például az egészségügyi szolgáltatásokhoz, lakhatáshoz és oktatáshoz –, a kirekesztettség a munkaerőpiacról és a rossz minőségű munkahelyek. E problémák megoldásához olyan megközelítésre van szükség, amely valamennyi szakpolitikai területre kiterjed, megkövetelve azt, hogy a szakpolitikák kidolgozásakor a szegénység elleni küzdelmet integrálják a fő szempontok közé.

Az EU a szegénység elleni küzdelem legfontosabb tényezőiként a gazdasági növekedés helyreállítását, valamint több és jobb munkahely biztosítását határozta meg. Ehhez kapcsolódóan létrehozta a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platformot, amely uniós szinten koordinálja, összehangolja és mederben tartja a szakterülethez kapcsolódó tagállami cselekvéseket és uniós szintű döntéseket. A probléma kezelésében és az együttműködésben valamennyi érintett szereplő részt kell vegyen: a tagállamok, az Európai Unió intézményei, a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, valamint a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és maguk a szegénységben élők is. Mivel a szegénység kezelése, az ehhez kapcsolódó szociálpolitikai intézkedések alapvetően tagállami hatáskörbe tartoznak, az EU nem is léphet túl ezen a koordináló szerepen. Ugyanakkor intézkedéseivel biztosíthatja, hogy a tagállamok hosszú távú gazdasági tervei összhangban legyenek a kiemelt célokkal – a tagállamoknak nemzeti reformprogramjuk keretében évente jelentést kell tenniük az erre vonatkozó átfogó stratégiáikról. Emellett az EU közvetlenül az uniós források felhasználhatóságánál (jellemzően az Európai Szociális Alap – ESZA – forrásainál) elvárja és ellenőrzi, hogy ezek a célkitűzések kiemelten megjelenjenek. Évente mintegy ötmillió munkanélküli és közel egymillió, a legkritikusabb helyzetben lévő társadalmi csoportokban élő ember részesül az ESZA-ból nyújtott közvetlen támogatásban, amely a legfontosabb európai pénzügyi eszköz a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás ösztönzésében.

Ha az EU nem tartja megfelelőnek a tagállamok aktivitását ezen a téren, akkor javaslatokat fogalmaz meg a nemzeti politikákkal kapcsolatban. Emellett a szegénység elleni európai platform keretében elért haladást egy évente megrendezett uniós szintű konferencián is felméri, ahol a tagállamok megismerhetik egymás jó gyakorlatait és megoszthatják egymással tapasztalataikat.

Húszmillió embert kiemelni a szegénységből nagyon komoly feladat, és a magára még mindig várató gazdasági fellendülés sem enyhített a társadalom peremére szorult rétegek helyzetén. A tagállamok legutóbbi beszámolói alapján sok országban tapasztalható haladás, de több országban a 2010-es állapotokhoz képest tovább romlott a helyzet. Néhány akció példaértékű lehet több tagállam számára is – ezekből a Bizottság összeállított egy kiadványt, és az éves találkozók valamennyi dokumentuma is elérhető a konferenciák honlapján.

Akit részletesebben érdekel a téma, szeretettel várjuk februári rendezvényeinken – február 13-án a hajléktalanság és szegénység összefüggéseiről és a lehetséges kiutakról beszélgetünk vendégeinkkel, 25-én filmklubunkhoz kapcsolódó beszélgetésünkön pedig elsősorban a veszélyeztetett helyzetbe került gyerekekről, és az ő segítésükről lesz szó.

Emellett az alábbi információs anyagokat ajánljuk még figyelmetekbe:

• Összefoglaló a tagállamok szegénységi indikátorairól
• Eredménytábla a platformhoz kapcsolódó, végrehajtott intézkedésekről
• Eredménytábla a platformhoz kapcsolódó, folyamatban lévő intézkedésekről
• A 2013. évi konferencia honlapja
• A 2012. évi konferencia honlapja
• A 2011. évi konferencia honlapja
• Kapcsolódó kiadványok

Képek forrásai: Európai Bizottság, Európai Parlament / ©BELGA/MAXPPP/Marlene Awaad