2015. december 12. a nemzetközi és hazai sajtó visszhangja alapján az éghajlatváltozás elleni összefogás sikernapjaként könyvelhető el. A felfokozott hangulatban várt párizsi COP21 klímakonferencia – amelynek előzményeit és várható eredményeire vonatkozó latolgatásunkat itt írtuk meg – zárása után a sajtó nem fukarkodott a szélsőséges kijelentésekkel: „Tapsvihar a klímacsúcson”, „Megmenekül a Föld”, „December 12. történelmi jelentőségű nap”, „A fosszilis energiahordozóknak befellegzett” – néhány cím a megállapodásról beszámoló cikkekből.

Pár nap múlva, november 30-án kezdődik Párizsban a COP21 klímakonferencia, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye feleinek találkozója. A találkozó sorsfordító lehet a bolygó jövője szempontjából: a Rióban, 1992-ben elindult nemzetközi klímavédelmi együttműködés 2020 utáni időszakra vonatkozó megújítása a cél, minden országra kötelező vállalásokkal. Számos kutatás és tanulmány igazolja, hogy az éghajlatváltozást elsősorban az emberi tevékenység okozza, kiemelten az üvegházhatású gázok (ÜHG) túlzott légkörbe engedése. Új megállapodás híján Földünk beláthatatlan károkat szenved – kiszámíthatatlan időjárással, olvadó jégtakaróval, általános tengervízszint-emelkedéssel, éhínséggel kell szembenéznünk, milliók kényszerülhetnek lakóhelyük elhagyására. Előzetes számítások alapján mindez csak úgy előzhető meg, ha az évszázad végégig az átlaghőmérséklet 2°C alatti mértékben emelkedik csak, ehhez viszont valamennyi – fejlett és fejlődő – országnak nagyon komolyan vissza kell fognia károsanyag-kibocsátását.

A mostani találkozót rengeteg tárgyalás előzte meg, nemcsak az együttműködés részes feleinek (COP) találkozói (amelyből ez a 21. lesz), de számos formális és informális egyeztetés is, amelyek a világ országainak eltérő álláspontját és elkötelezettségét igyekeztek közös útra terelni. A tagállamok nem bízzák a véletlenre az egyezmény létrejöttét: az elfogadandó kötelező erejű egyezményt a megelőző tanácskozások alatt már megszövegezték, és a végső tárgyalások eredményeképp szinte csak a megfelelő részeket kell majd aláhúzni / kitörölni a szövegéből. (Ez a draft szöveg itt olvasható.)

Ugyanígy nem bízták a véletlenre az egyes országok vállalásait sem – előzetesen egyeztetve felkérték a tagállamokat, hogy idén október elejéig hozzák nyilvánosságra, milyen vállalással érkeznek majd a decemberi csúcsra. Ezt a globális kibocsátások 93 százalékáért felelős 164 ország időre megtette, köztük az Európai Unió is, amely példaként elöl járva már tavaly ősszel ismertette az uniós tagállamok számára kötelezően teljesítendő közös vállalását, miszerint az EU a 2030-ig legalább 40%-kal csökkenti az ÜHG-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az EU abból a szempontból is élen jár, hogy korábbi ambiciózus célkitűzéseinek valóra váltásával is nagyon jó úton halad: a legfrissebb kimutatások alapján 1990 és 2014 között már 23%-kal csökkentette ÜHG-kibocsátását, az eddig mért legalacsonyabb szintre redukálva azt.

Az unió bejelentésének hatására a világ két másik legnagyobb kibocsátója, az USA és Kína is viszonylag korán ismertette vállalásait – e három térség a világ összes ÜHG-kibocsátásának közel feléért felel. (Jelenleg az EU a globális kibocsátás 9%-áért, Kína a 25%-áért, az USA a 11%-áért felelős.) Az USA azt vállalja, hogy kibocsátását 26-27%-kal csökkenti a 2005-ös referenciaévhez viszonyítva, Kína pedig azt, hogy az egységnyi GDP-re jutó CO2-emisszióját 60-65 százalékkal csökkenti 2030-ig, szintén 2005-höz viszonyítva. Számos elemzés látott már napvilágot az eddig ismertetett vállalásokon alapulva. Egy független klímavédelmi kutatóközpont, a Climate Action Tracker a megismert kibocsátás-csökkentési célértékek alapján például úgy látja, hogy nagyon messzemenő eredményeket hozhatnak a vállalások, de még ennyivel nem biztosított a 2°C-os célkitűzés teljesítése. Mindezek mellett is vannak még törésvonalak a részes államok között – például a fejlődő országok erőfeszítéseinek támogatása, vagy a folyamatos és kötelező érvényű felülvizsgálatok kapcsán – de sokan derűlátóak a tárgyalások kapcsán, Párizsban meg kell születnie a megállapodásnak. Ahogy az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun fogalmazott: „Nincs B-terv, mert nincs B bolygó”.

Mi drukkolunk.


További információ a klímacsúcsról, az EU álláspontjáról és előzetes kutatásokról:

• A klímacsúcs hivatalos oldala (FR / EN)
• A vállalásokat vizsgáló Climate Action Tracker oldala (EN)
• A Bizottság klímaváltozással foglalkozó tematikus oldala (HU / EN)
• A tárgyalások előtt az Európai Parlament álláspontja (HU)
• A Tanács végső következtetései és álláspontja a tárgyalások előtt (EN)
• Kérdések és válaszok az uniós álláspont kapcsán (HU)
• Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése: „Tendenciák és előrejelzések Európában, 2015” (EN)
• Rövid összefoglaló az ENSZ klímacsúcsokról a Magyar Országgyűlés oldalán (HU)
  
  

Az illusztációként használt kép készítője Banksy.

Képzelj el egy világot, amelyben Magyarország annyira környezettudatos és fejlett, hogy hulladékának 99%-át újrahasznosítja. A hulladékkezelés, és kiemelten a hulladékégetés olyan magas színvonalú és gazdaságos, hogy a szomszéd országoknak olcsóbb fizetni azért, hogy Magyarország vegye át és égesse el a náluk keletkezett lakossági hulladékot. A gondosan szortírozott szemét elégetéséből Magyarország pedig olyan jelentős energiát nyer, amivel az ország lakosságának 20%-ának fűtését és az energiaszükségletének közel 10%-át kielégíti, tehát a szomszédos országok tulajdonképpen azért fizetnek, hogy a magyar lakásokban legyen elektromos áram és fűtés. Elég utópisztikusnak hangzik, nem? Nos, ez így működik már a valóságban is – azzal a különbséggel, hogy a leírás Svédországra igaz.

Kihívója akadt a TGV-nek: nemrégiben üzembe állították Európa leggyorsabbnak mondott szupervonatát, a Frecciarossa 1000-et Olaszországban, amely 400 km/óra sebességgel képes haladni. Az utasoknak azonban egyelőre be kell érnie óránként mindössze 300-350 km megtételével, mivel az olasz vasútvonalak még nem teszik lehetővé ezt a száguldást. A franciák egyelőre vitatják, hogy az új gyorsasági kihívó leszorította volna az élről a francia szupervonatot. A jelenlegi sebesség-világrekordot ugyanis a TGV tartja 574,8 km/óra sebességével, de a trónkövetelő olaszok szerint ez nem számít, mert ezt egy koncepcióvonat érte el mindössze egy pillanatig, míg a Frecciarossa – amint az olasz vasutak beérik fejlettségben az új szupervonatot – tartósan képes 400-zal közlekedni.

Bár az idő elég változékony mostanában, nyakunkon a nyár, és közeleg a nyári szünet! Még mielőtt Magyarország és Európa legszebb vidékei felé vennénk az irányt, tartalmas és bulis programmal zárjuk az évadot. Ebben az évben is közel ötven eseményen láttunk vendégül benneteket. Filmklubjainkon, kiállításainkon, koncertjeinken és egyéb „vendégekkel beszélgetős” programjaink szinte mindegyikén teltháznak örülhettünk; nincs olyan uniós ország, amelynek legalább egy képviselője ne jelent volna meg előadóként valamelyik programunkon.

Friss, naprakész, szellemes, láthatóan boldog és a szó igazi értelmében vett úriember, akitől fiatalok és idősek is rengeteget tanulhatnak. Ilyen volt legutóbbi vendégünk, akitől nemcsak kertészkedésről, de általános életszemléletről és fenntartható gondolkodásról is rengeteget lehet tanulni. Szinte hihetetlen, de idén már 96 év tapasztalatát tudhatja magáénak – van tehát miből merítenie. Bálint Gyuri bácsival, azaz Bálint gazdával McMenemy Márk beszélgetett a Föld napján.

Évi 481 kg: ennyi szemetet termel egy átlagos európai egy évben. Ha megnézzük a magyar számokat, a helyzet egy picit jobb – mi csak évi 378 kg szemetet gyártunk –, de ez is jóval több a szükségesnél. Miből jön össze ez a rengeteg hulladék? Ez a mennyiség csak a kommunális / települési szemetet jelöli, benne van például a mindennapokban kidobott csomagolóanyag, élelmiszer, a kerti hulladék és a települési közintézmények szemete is – de az ipari és mezőgazdasági hulladékot például nem tartalmazza.

Ha április, akkor környezetvédelem és irodalom: ebben a hónapban már hagyományosan a zöld témákat járjuk körül a Föld napjához kapcsolódóan, és ilyenkor látjuk vendégül a Nemzetközi Könyvhét keretében a kortárs európai irodalom nagyjait is. Az EU egyik kiemelt célja a klímaváltozás elleni küzdelem. Számos ambiciózus célkitűzéssel rendelkezik ezen a területen. – Mi is bemutatunk jó pár előremutató, környezetbarát ötletet, és azt is, mi vár Európára és a világra, ha nem változtatunk a gondolkodásunkon.