Európában szerencsére mindenki azt gondol, amit akar, és ennek – amíg másokat nem sért vele – hangot is adhat. A vélemény, még ha sokféle is, nagyon fontos minden döntéshozó számára, mert ettől függ, hogy politikája sikeres-e, hogy az emberek elégedettek-e a dolgok alakulásával. A vezetőknek szükségük van egy biztos mérőre, amely megmutatja, mi foglalkoztatja közvéleményt – akármiről. Európában erre szolgál az Eurobarometer (EB), az EU egyik legrégebben használt, standardizált, összeurópai közvélemény-kutatása. 1973 óta készítenek ilyen felméréseket, amelyek időről-időre felmérik a tagállamok lakosságának véleményét, elképzeléseit az EU-val mint közösséggel, valamint különböző jelenségekkel kapcsolatban. Ezek az átfogó felmérések nagyon jó képet adnak arról, hogy hol tart ma Európa, mi aggasztja és mi teszi boldoggá lakosait.
Az EB egyik nagy csoportját a Speciális Eurobarometerek alkotják, melyek egy-egy témát, szakpolitikai területet járnak körül, legyen az a dohányzás, az aktív idősödés, vagy felmérés az európaiak nyelveiről és nyelvtudásáról. A teljes felmérések általában angolul érhetők el (esetleg még franciául vagy németül), de a legtöbb esetben készítnek minden hivatalos nyelven, így magyarul is rövid összefoglalót az európai és a nemzeti eredményekről. Akit érdekel valamilyen mostanában felkapott témakör, és kíváncsi, hogy miről hogyan vélekednek Európa országaiban, esetleg valamilyen tanulmányhoz háttéranyagra van szüksége, annak mindenképpen érdemes itt szétnéznie.
A másik nagy csoport a Standard Eurobarometer, amely az EU lakosainak véleményét méri az EU legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban fel félévi rendszerességgel, előre kidolgozott módszertan alapján, gyakorlatilag ugyanolyan kérdésekkel harminc éve. Ezekből a jelentésekből kiderül, hogy mit gondolnak az egyes országokban az EU aktuális helyzetéről, mit várnak az uniós intézményektől, mennyire bíznak bennük, milyen vívmányokkal vagy nehézségekkel azonosítják az EU-t.
A legutolsó ilyen Standard Eurobarometer eredményeit épp az elmúlt hetekben ismertették Európa-szerte (a magyar eredményeket egy szakértői beszélgetés keretében épp nálunk). A legutolsó kutatásból – főleg a korábbi Standard Eurobarometerekkel összehasonlítva – sok érdekes dolog kiderül. A magyar lakosság általában elégedett az EU-val, de úgy érzi, hogy nem tud eleget róla. Érdekes emellett az is, hogy csupán 11 százaléka szeretne többet tudni erről, ami a fele az európai átlagnak. Az EU vívmányai közül hazánkból a legtöbben a kézzel fogható dolgokat emelték ki, mint az utazás, a négy szabadság érvényesülése az EU-ban vagy az Erasmus csereprogram. Akit részletesebben érdekel a legutolsó felmérés, a teljes jelentést itt találja (angolul), a magyar nyelvű összefoglaló itt olvasható, a jelentést pedig többek között itt, itt vagy itt, elemezték hozzáértők.
Illusztráció: Halter András
Egy elnökségi logó megtervezése, illetve a végleges logó kiválasztása komoly feladatot jelent valamennyi EU-s elnökséget betöltő országnak, hiszen nem mindegy, hogy milyen jelképpel azonosítják Európa-szerte az adott országot. A legtöbb tagállamban ezért hosszas folyamat során választják ki a nyertes logót, legtöbbször profi grafikusok vagy művészeti szakokon tanuló hallgatók számára kiírt verseny keretében.
Magyarország és a vele együtt elnökségi triót adó másik két tagállam, Belgium és Spanyolország a trió szoros együttműködését a logó azonosságában is ki akarta fejezni. Ezért a három ország közös pályázat keretében választotta ki a belga Antoine Durieux tervezte logót, amelyet kisebb változtatásokkal – a nemzeti színek variációival – másfél éven keresztül használtak a Tanács elnökségének jelképeként.
Ezt az egy esetet leszámítva, azonban a logók egy-egy országot képviselnek, Az alkotók a logót általában arra is felhasználják, hogy valamilyen nemzeti jellegzetességet, az ország számára fontos értéket is bemutassanak, persze a nemzeti lobogó színei mellett. Szlovéniánál például nemzeti jelképük, a Triglav hármas hegycsúcsa, Svédországnál pedig a környezettudatosság és az ország északi mivolta jelent meg – ezek az utalások hol egyértelműek, hol utalásszerűek. Az ír elnökségi logók elkészítésénél is törekedtek e nemzeti szimbolikára az alkotók. Az ország jelenleg hetedszerre vezeti az EU Tanácsát, és korábban már három másik logót is használt elnökségi féléve során. (Elnökségi logókat a kilencvenes évek második felétől kezdtek el használni a tagországok.)
Ha a nemzeti jelképekből indulunk ki, a címerben is szereplő kelta bárdok hárfája az ország egyik legfontosabb szimbóluma. Ezt használja az ír elnök, az ír kormány, számos nemzeti intézmény, és ezzel találkozunk az ír euróérmék hátoldalán is. Nem meglepő, hogy ezt a jelképet a korábbi, 1990-es és 2004-es elnökségi logókban is felhasználták.
Szintén fontos nemzeti jelkép a lóhere. A legenda szerint ezt Szent Patrik, Írország védőszentje használta a szentháromság metaforájaként. Ezt a vizuális elemet azonban az eddigi logók megalkotása során kihagyták a grafikusok (nem úgy például a nemzeti turisztikai hivatal), helyette inkább a tradicionális kelta spirális motívumokat helyezték előtérbe 1996-ban, és most, 2013-ban is. A mostani logó négy egymásba kapcsolódó „e” betűt formáz, amely utal az EU-ban szorosan együttműködő tagállamokra, a logó négy egysége pedig jelképezi azt a négy évtizedet, amelyet Írország az EU-ban eltöltött (az ország idén ünnepli csatlakozásának negyvenedik évfordulóját). A mostani logót négy, profi grafikus csapat által elkészített terv közül online szavazáson választották ki az írek.
Elnökségi logót választani egyáltalán nem egyszerű feladat – az alkotó mindig szeretne valami országra jellemzőt készíteni, amely különleges, ugyanakkor elkerüli a kliséket. Ha anno az alkotóknak csak magyar jelképekben kellett volna gondolkodniuk, akkor sem lettek volna könnyű helyzetben, bár Magyarország esetében a hagyományos nemzeti szimbólumok mellett lehet számolni a jelképes, ún. landmark épületekkel, amelyek Írország esetében talán kevésbé közismertek.
Nektek van kedvencetek a korábbi évekből?
Mikor kiderült, hogy az Európai Unió kapja idén a Nobel-békedíjat, a közösség vezetői számára egyértelmű volt, hogy az ezzel járó pénzösszeggel a háború első számú áldozatait kell segítenie: a gyerekeket, akiket megfosztottak annak lehetőségétől, hogy békében nőjenek fel. Európában, az európai integrációnak köszönhetően ma már szinte elképzelhetetlen a háború, de ez sajnos nincs így a világ minden szegletében. Manapság a világban zajló konfliktusok áldozatainak 90 százaléka civil, az áldozatok fele pedig gyerek, a konfliktusok miatt hétmillió gyerek él menekültként, 12,4 millió pedig a saját hazájában belső menekültként.
Az EU ezért saját forrásokból megduplázta az összeget, és konfliktuszónákban – a szíriai és a kolumbiai határon, Pakisztánban, Etiópiában és Kongóban – élő gyerekek életminőségének, biztonságának javítására fordítja. A támogatásból az EU csaknem 23 ezer konfliktus sújtotta gyereket támogat az egész világon; a konfliktusterületeken dolgozó partnerei segítségével gyerekbarát létesítményeket hoz létre és hozzáférést biztosít számukra az alapfokú oktatáshoz. „Az oktatás előmozdításával egyben a békének is esélyt adunk arra, hogy tartóssá váljék. Azt akarjuk, hogy »a háború gyerekei« »a béke gyerekeivé« váljanak” – mondta José Manuel Barroso.
Elismerés egy béketeremtő kezdeményezésnek: Nobel-békedíjas az Európai Unió
Bárhonnan nézzük, az Európai Unió – ahogy azt alapítói megálmodták – „békeprojekt”, amely a korábban a háborúk során egymásnak feszülő és egymás vérét ontó európai nemzetek megbékélésére, az európai háború örök ellehetetlenítésére épült.
A fiatalok vágyai, álmai és félelmei generációnként változnak – mást kíván magának egy mai tinédzser, mint amiről akár szülei, akár nagyszülei álmodtak ifjúkorukban. A mai fiatalok – ha anyagi akadálya nincsen – választhatnak, hogy hova (melyik európai országba) utaznak a nyári szünidőben, modern technikai eszközök százai közül válogathatnak, és ha épp akarják, akár más országok iskoláiban tanulhatnak. Szüleiknek ez a széles választási lehetőség még nem volt adott – az ország zártsága nem tette lehetővé a külföldi kiruccanásokat, sem hosszabb, sem rövidebb távon, erről legfeljebb álmodozhattak negyven évvel ezelőtt. Az előző rendszerben a rendelkezésre álló anyagi javak sem mutattak olyan változatosságot, mint ma.
A mostani nagyszülők, dédszülők generációja azonban még ennél is többet nélkülözött: ők még emlékezhetnek a háború borzalmaira, személyesen élhették meg milyen az, amikor az ember alapvető szükségleteiben korlátozott – a háború időszakában fő motivációik a túlélés, a biztos menedék vagy az élelemhez jutás voltak.
Mára ez elképzelhetetlen a fejlett Európában – és bár hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, ebben elvitathatatlan érdeme van az Európai Uniónak. A megbékélés a motorja annak a közösségnek, amelyben – az alapító atyák terve szerint – a korábbi halálos ellenségek működnek együtt, és ellenségeskedésüket a gazdasági egymásrautaltság váltja fel. Ezen alapul az először gazdasági, mára sokkal szélesebb körre kiterjedő együttműködés, amely hozzájárult az európai országok újjáépítéséhez, gazdaságuk felemelkedéséhez.
Ezt a mára talán kissé elfeledett motívumot jutalmazta a Nobel-bizottság a Nobel-békedíjjal. A díj emlékeztet minket arra, hogy az európai béke és a békében együttműködő európai országokra épülő Európai Unió, amelyet ma természetesnek gondolunk, hosszas munka eredménye. Ezt az értéket pedig fel kell ismernünk, és meg kell becsülnünk, hogy az európai béke a következő generációk számára is természetes lehessen. Ahogy Martin Schulz fogalmazott, az elismerés mindannyiunké; kezdve az európai egységeszme képviselőitől – akik közel hatvan éve megálmodták ezt az együttműködést – egészen a tagországok valamennyi polgáráig.
Ugyanakkor ez az elismerés kötelezettséggel is jár: nem dőlhetünk hátra, hiszen sajnos van még a világban tennivaló annak érdekében is, hogy ez a béke ne csak a fejlett Európa kiváltsága legyen – ezt szimbolizálja a „béke gyermekei” projekt is. Bízunk benne, hogy az új kezdeményezés hatása érzékelhető lesz sok ezer fiatal számára, és hosszú távon valóban a világ legrászorultabb emberei iránti európai uniós elkötelezettség jelképévé válhat majd, ahogy az uniós vezetők szeretnék.
Kép forrása: © European Union
Az EU tanácsadással segíti azokat, akik külföldön keresnek munkát. Mai posztunk bemutatja, hogy az EURES-hálózat segítségével hogyan találhattok állást – az Európai Unió mellett akár Izlandon, Liechtensteinben, Norvégiában vagy Svájcban.
Számtalan lehetősége van azoknak, akik ki szeretnék használni, hogy Magyarország és a többi 26 ország közötti határok megszűntek, és fokozatosan eltűnik minden adminisztratív és jogi akadály is. A szabályozásokban tapasztalható különbségek vagy nyelvi nehézségek miatt ugyanakkor továbbra sincs egyszerű dolga annak, aki egy másik uniós tagállamban szeretne tanulni, dolgozni vagy vállalkozni. E nehézségek áthidalását az EU tanácsadó hálózatok létrehozásával segíti, amelyek közül a külföldi gyakorlatszerzés, a belső piaci vitarendezés és a kutatói ösztöndíjak terén tevékenykedő szervezeteket már korábban bemutattuk, ma a munkavállalást segítő EURES kerül sorra.
Az EU egyik legnagyobb vívmánya, hogy mára szabadon vállalhatunk munkát bármely tagállamban. A legfrissebb adatok szerint ugyanakkor csak kevesen élnek ezzel a lehetőséggel: mindössze 3 százalék a más tagállamban élő uniós polgárok aránya. Európában ma 25 millióan keresnek állást, akik jelentősen javíthatnának elhelyezkedési esélyeiken, ha más tagállamokban is készek lennének munkát vállalni, hiszen Európában folyamatosan emelkedik a betöltetlen álláshelyek száma.
A meghirdetett állások felkutatásától az adott országban való letelepedésig
Miben tud nektek segíteni az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES)? Az EURES működteti az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálját, amelynek naprakész adatbázisában huszonhét EU-tagország, valamint Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc aktuális állásajánlatai között lehet böngészni, foglalkoztatási ágazatokra lebontva. A honlapon részletes információ olvasatható a fenti országok élet- és munkakörülményeiről. Megtudhatjuk, milyen munkaszerződésekkel találkozhatunk Ausztriában, de segítséget adnak a németországi lakáskereséshez is.
A honlap mellett az álláskeresőket speciális képzésben részesített EURES-tanácsadók segítik, akik gyakorlati tanácsokkal tudnak szolgálni az álláskereséssel és a külföldön való letelepedéssel kapcsolatban. Magyarországon szinte mindegyik megyei munkaügyi központban, illetve a Nemzeti Munkaügyi Hivatal fővárosi kirendeltségén dolgozik EURES-tanácsadó.
Az EURES-t létrehozó Európai Bizottság egyébként éppen a napokban döntött a portál további fejlesztéséről. A jövőben a honlap nagyobb hangsúlyt fektetne a fiatalokra, és ennek részeként például gyakornoki lehetőségekkel is kibővítenék az adatbázist. További változás, hogy a jövőben több magán-munkaerőközvetítő céggel alakítanak ki együttműködést, amellyel az adatbázisban elérhető állásajánlatok száma akár meg is kétszereződhet.
Jó böngészést! :-)
Nem egyszerű szakma a tolmácsoké és fordítóké – de aki e kettő közül választ magának hivatást, annak a sok munka mellett számtalan élményben lehet része – ahogy azt egy korábbi beszélgetésünkben is hallhattuk a szakma legnagyobbjaitól. Aki erre a pályára lép, annak az Európai Unió kitűnő terepet biztosít. Az EU ugyanis a maga jelenleg 27 tagállamával, 23 hivatalos nyelvével nagy hangsúlyt fektet működésének átláthatóságra, nyilvánosságára, az uniós dokumentumok hozzáférhetőségére , valamint a tagállamok kultúrájának, nemzeti karakterének, nyelvi sokszínűségének védelmére. Az EU biztosítja, hogy valamennyi uniós polgárnak joga van saját nyelvén kommunikálni az EU intézményeivel – így érthető, hogy jó fordítókra és tolmácsokra mindig szükség lesz az EU-nál.
Az EU-ban jelenleg 506 (23x22) lehetséges nyelvi kombináció létezik – a Bizottság fordítást koordináló főigazgatóságán jelenleg közel 2500 teljes állású fordító dolgozik (nem számítva a szerződéses, külsős munkatársakat), akik 2010-ben összesen közel 1,9 millió oldal szöveget fordítottak le valamelyik uniós nyelvről egy másikra. A világon a legtöbb tolmácsot és fordítót pedig – személyzetének kb. egyharmadát – az Európai Parlament foglalkoztatja. A parlamenti dokumentumok kivétel nélkül megjelennek ugyanis az EU minden hivatalos nyelvén, továbbá valamennyi képviselőnek jogában áll, hogy az általa választott hivatalos nyelven szólaljon fel. (Ez természetesen költségekkel is jár: az uniós intézmények évente összesen mintegy 1 milliárd eurót költenek fordításra és tolmácsolásra, amely az uniós költségvetés kevesebb mint 1%-át jelenti; vagyis egy lakosra vetítve kicsit több mint 2 eurót.)
Egy jó tolmácsnak vagy fordítónak nemcsak naprakész, magabiztos nyelvtudásra és jó kommunikációs készségre van szüksége, de számos egyéb készségre is. A fordítónak nagyon jól kell tudnia fogalmazni, emellett alaposnak és pontosnak is kell lennie, hogy hű maradhasson az eredeti szöveghez. Továbbá rendszeresen el kell mélyednie egy-egy szakterületen,hiszen a fordítás során ismernie kell a szakkifejezéseket, pontosan értenie a szakszöveget. Egy jó tolmácsnak hatásos előadónak is kell lennie, nem árt, ha járatos a számítástechnikában, a keresőprogramok és eszközök használatában, emellett kitűnő intuitív és diplomácia képességgel is kell rendelkeznie. Az uniós intézményekben dolgozó fordítók felsőfokú végzettséggel – és nem feltétlenül fordítói vagy tolmácsi képesítéssel – rendelkeznek, és több uniós nyelvet beszélnek nagyon magas szinten. Európában ugyanakkor természetesen több helyen oktatnak mester szinten fordítókat és tolmácsokat. A nyelvekkel foglalkozó munkatársakat az uniós intézményekben számos eszköz segíti, például az Euramis nevű fordításai memóriatár, vagy az uniós szakszavakat minden hivatalos nyelven tartalmazó IATE. A Bizottság már 1976 óta használ gépi fordítást is, amely a Google fordítójához hasonló módon azonnali nyersfordítást képes generálni.
Az uniós fordítókat – mint minden más bizottsági alkalmazottat – nyílt versenyvizsga útján toborozzák, amelyet egy-egy adott nyelv esetén szerveznek meg, kb. háromévente (érdemes követni az aktuális kiírásokat az EPSO oldalán). A versenyvizsga nagyjából 5-9 hónapot vesz igénybe, és tartalmaz egy számítógépes előválogató tesztet, fordítási feladatokat az első nyelvre, illetve utolsó körben egy több részből álló tesztet az értékelő központban (assessment center). Emellett az uniós intézmények – mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament – szakmai gyakorlatokat is kínál fiatal fordítók és tolmácsok számára.
Az uniós intézmények többnyelvűségével, fordítási és tolmácsolási tevékenységével kapcsolatban további információ a poszt hiperlinkeire kattintva olvasható. (Illusztráció: Európai Parlament)
Korábban már írtunk az uniós jogokról, amelyekkel Magyarország EU-hoz történő csatlakozása óta uniós polgárként minden magyar állampolgár rendelkezik. Ezek olyan többletjogok, amelyek biztosítják, hogy az EU-n belül egyebek mellett szabadon utazhatunk, munkát vállalhatunk, tanulhatunk; szabadon vehetünk termékeket megfelelő garanciális feltételekkel; részt vehetünk a helyi választásokon, stb. Ezek a jogok alapvető fontosságúak, de sajnos a gyakorlatban nem minden esetben érvényesíthetők zökkenőmentesen, ezért az Európai Bizottság nagyszabású konzultációt indított, hogy feltárja és orvosolja a még esetlegesen létező hiányosságokat.
Itt az idő tehát, hogy elmondjátok véleményeteket az uniós jogok működéséről – bármi olyan élményt, tapasztalatot érdemes megosztani, amely arra mutat rá, hogy a gyakorlatban valamiért nem tudtatok megfelelően élni uniós jogaitokkal. Ha esetleg egy másik uniós országba utazva akadályokba ütköztetek, vagy valamilyen gyakorlati problémával szembesültetek egy másik tagállamban folytatott tanulás vagy munkavállalás esetén, érdemes ezt jelezni e konzultáció keretében. A Bizottság mindent megtesz annak érdekében, hogy mielőbb felszámolja a még létező akadályokat, amelyek az uniós polgárok életét esetlegesen nehezítik, ehhez viszont első körben arra van szüksége, értesüljön minden ilyen hiányosságról – ehhez kelletek ti.
És hogy ez nem csupán „pusztába kiáltott szó”, bizonyítja, hogy korábbi észrevételek és visszajelzések alapján a Bizottság számos lépést tett az elmúlt években, hogy az uniós polgárok zavartalanul élvezhessék adott jogaikat az EU-n belül. Az elmúlt évek ilyen lépéseit foglalja össze ez az eredménytábla, amelyből megtudhatjátok, hogyan erősítette az EU az uniós jogok gyakorlati érvényesítését. Csak néhány példa: az utazás területén a légi és vasúti utasok jogai után az EU lépéseket tett annak biztosítására is, hogy a vízi vagy buszos utazás során is biztosak lehessünk benne, hogy utasjogainkat azonosan értelmezik és védik valamennyi tagállamban (az ezeket előíró uniós jogszabályok 2012 végén és 2013 tavaszán lépnek életbe). Mindezek mellett új kezdeményezések indultak a mozgásukban korlátozott személyek kényelmesebb utazása érdekében is, a nemzetközi online kereskedelem biztonsága, vagy a házastársak jogi helyzetének egyértelműsítésének érdekében, vagy épp a tagállami társadalombiztosítási rendszerek közötti kommunikáció meggyorsítása céljából. Számos lépést tett tehát már eddig is az EU azért, hogy minél jobban ki tudjuk használni az unió adta előnyöket – ehhez viszont elengedhetetlen, hogy értesüljön a fennálló nehézségekről.
A konzultáció még szeptember 9-ig folytatódik – mondjátok el véleményeteket!
A konzultáció honlapja:
http://ec.europa.eu/justice/opinion/your-rights-your-future/index_hu.htm
A mínusz-napokkal már vasárnap elkezdődött az idén Európa legjobb fesztiváljának választott Sziget (ma tartunk a -1. napnál), amely húszadszorra várja a bulizni vágyókat a Hajógyári-szigeten. Ahogy minden évben, úgy idén is rengeteg európai vendég és előadó látogat el a Szigetre. A YourOpen nemzetközi tehetségkutató mini-fesztivál keretében mindjárt a bevezető napokon (aug. 6-7.) Európa ifjú tehetségeivel, 14 ország feltörekvő zenekarával ismerkedhettek meg. A mínusz-napok után hivatalosan szerdán (aug. 8.) induló fesztivál is bővelkedik európai előadókban: a pop-rock nagyszínpadon itt lesz például számos más brit együttes mellett – nem, nem a Prodigy – a The XX, a Placebo, a The Stone Roses, a talán itthon kicsit kevéssé ismert, de nagyon jó zenét játszó Noah and the Whale; de fellép a svéd Mando Diao is. Németországból mások mellett a vicces nevű Sportfreunde Stiller és a Beatsteaks jön, és német színekben lép fel a világzenei színpadon egyik nagy kedvencünk, az igazán multikulti, berlini székhelyű Rotfront együttes Gryllus Dorkával – behatárolhatatlan stílusban, de hihetetlen energiával és hangulattal. Itt lesz még a nagy nevek közül a franciáktól Sergent Garcia, az Orchestre national de Barbès, a spanyoloktól Che Sudaka vagy a Muchachito Bombo Infierno… A sort még nagyon hosszan lehetne folytatni, még számos európai – olasz, holland, görög, román, dán vagy belga – együttest láthattok a fesztiválon. Jó fesztiválos rutinnal érdemes jó előre felkészülni a programokra, a hivatalos oldalon megtaláljátok valamennyi előadó nevét és fellépésének idejét. A programok böngészése mellett idén szánjatok több időt a térkép tanulmányozására is, mert idén jócskán átrendezték a szervezők a terepet – például a magyar zenei nagyszínpadot idén a világzenei helyén, a világzeneit pedig a színházi helyszín környékén találjátok…
Elsősorban természetesen a koncertek, bulik vonzzák a látogatókat a fesztiválra, ugyanakkor a Sziget nyilvánvalóan jóval több ennél, ahol nemcsak az esti programok, de a délutáni előadások / beszélgetések vagy akár szórakoztató információszerzés miatt is érdemes kilátogatni minél előbb a nap folyamán. A civil sziget mára fogalom lett, ahol megannyi civil szervezet munkájával ismerkedhettek meg, emellett jó pár éve külön európai uniós szekció is vár titeket.
Az európai találkozóhelyen, a European Meeting Pointban sokszínű programokkal várunk benneteket, ahol nem csak az EU-val, uniós lehetőségekkel kapcsolatban tájékozódhattok, de tesztelhetitek is tudásotokat kisebb-nagyobb nyereményekért. Az Európai Bizottság idei sztárvendége a Szigeten a Közös Agrárpolitika (KAP) lesz, az EU egyik legrégebbi és legjelentősebb szakpolitikája, amelyet részletesen megismerhettek a helyszínen egy hatalmas, interaktív kiállítás segítségével. A KAP már 50 éve szolgálja az uniós polgárok érdekeit – és jó minőségű élelmiszereket, közel 14 millió gazdálkodó – köztük sok fiatal – támogatását, a vidéki közösségek és térségek megőrzését, valamint a környezet védelmét. Az EU-s helyszín programjából idén sem marad el a Csobbanj Európával! sátor, lesznek ügyességi játékok, EU-kvíz, nyeremények, beszélgetések az EU aktualitásairól, külföldi munkavállalásról, tanulásról, valamint azt is szóba hozzuk, hogy mi lenne, ha nem lenne Európai Unió.
A bulik előtt feltétlenül nézzetek be hozzánk – a piros szektor szélén, 17-es számmal keressétek a European Meeting Pointot, a fesztiválon szerdától minden nap 12 és 20 óra között várunk benneteket!
Fotók: sziget.hu, eu.trio.tree
Kerek évfordulót ünnepel az EU: idén lesz ötvenéves a közös agrárpolitika (KAP), az európai integráció egyik sarokköve. A KAP nagy utat tett meg ez alatt az idő alatt: bár a közösen kialakított és formált klasszikus közösségi politika alapvető céljai változatlanok, az erre épülő szabály- és intézményrendszer, illetve a prioritások folyamatosan az aktuális szükségletekhez és kihívásokhoz igazodva formálódtak.
A KAP története tehát a folyamatos változás és reformok története is: alapításakor, 1962-ben – amikor a világháború emléke még élénken élt az alapító atyák és akkori vezető politikusok fejében – a legfontosabb prioritás az élelmezésbiztonság, a termelékenység fokozása volt: az, hogy a mezőgazdasági termelők megfelelő árakon megfelelő mennyiségű élelmiszert állítsanak elő. Ez a cél viszonylag hamar teljesült is, sőt, a hetvenes és nyolcvanas évekre a KAP saját sikerének áldozatává vált, amikor a mezőgazdasági üzemek olyan termelékenyek voltak, hogy a szükséges élelmiszermennyiségnél többet állítottak elő. Ez a túltermelést eredményező rendszer egyértelműen reformra szorult, amelyre megoldást az jelentett, hogy a KAP-on belül működő támogatásokat fokozatosan függetlenítették a termeléstől, a hangsúly áthelyeződött a termelők támogatására (a termelőknek közvetlenül nyújtott közvetlen kifizetésekre). Ezzel párhuzamosan, a kilencvenes évek elején fokozatosan előtérbe került egyfajta globális szemlélet, az, hogy a mezőgazdasági termelésnél is mind fokozottabban vegyék figyelembe a fenntarthatóság elvét. (Ebben nagy szerepet játszott a húsz évvel ezelőtti riói Föld-csúcs is.) Az európai mezőgazdaságban azóta egyértelmű a korábbi mennyiségi megközelítés helyett alkalmazott minőségi megközelítés alkalmazása: az egyre jobb minőségű áruk, a regionális élelmiszerek védelme és az ökológiai termelés kiemelkedő szerepet játszik a közös agrárpolitika alakításában. A mezőgazdasági politikán belül a kétezres évektől vált hangsúlyosabbá a vidékfejlesztés, a vidéki térségek gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztése, a vidék és a természeti erőforrásaink épségének megőrzése, valamint a szigorú környezetvédelmi és állatjóléti szabályok betartatása.
Mindezek az alapelvek játsszák a legfontosabb szerepet a KAP aktuális (át)alakításában is – a jelenlegi támogatási csomag ugyanis 2013-ban lejár. Az újabb reformnál mindezek mellett figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelés legfontosabb aktuális is és jövőbeli kihívásait is: 2050-re a világ élelmiszer-termelését meg kell kétszerezni, mivel a Föld lakossága folyamatosan nő, a jólét növekedésével pedig megugrik a húsfogyasztás. Emellett a politika megújításánál az éghajlatváltozás hatásaira (csökkenő biodiverzitás, talaj- és vízminőség romlása) is tekintettel kell lenni. Ezeket mind figyelembe veszi az EU 2010 során ismertetett reformjavaslat-csomagja, amelyben a fenntartható gazdálkodási módszerek, az innováció, a kutatás és az ismeretterjesztés kiemelt helyet kapott. Az ehhez kapcsolódó nyitott uniós konzultáció után, tavaly októberben ismertetett konkrét jogszabályokat tartalmazó javaslatcsomag már a konzultáció során felmerült szempontokat is figyelembe veszi.
A közös agrárpolitika tehát folyamatosan megújul, ahogy a külső körülmények és igények is folyamatosan változnak – a KAP fennállásának 50. évfordulója kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a vidék főbb szereplői és az európai polgárok egy közös projekt keretében gondolkodjanak és vitatkozzanak a mezőgazdaság életünkben betöltött szerepéről, valamint a KAP működéséről. Erre teremt lehetőséget „a KAP 50 éve" kampány, amelynek keretében szerte Európában számos fórumot szerveznek a mezőgazdasági politikában érdekelt szereplők bevonásával az uniós és nemzeti intézmények – ezekről részletesebb információ található a kampány hivatalos honlapján. A honlap részletesen bemutatja a közös mezőgazdasági politika történetét, fejlődését és eredményeit, valamint a jövő kihívásait, az ehhez kapcsolódó helyi szintű rendezvényeket, valamint gyakori kérdéseket a KAP-pal kapcsolatban – érdemes tanulmányozni. A KAP emellett a Sziget immár szokásos EU-pontján (European Meeting Point) is főszerepet kap majd, ahol a hasznos információk, játékok és nyeremények mellett idén interaktív formában az EU egyik legrégebbi és legfontosabb szakpolitikájával is megismerkedhettek.