2017 első félévében Málta az Európa Unió Tanácsának soros elnöke. Újoncként nincsen egyszerű helyzetben, mert az EU óriási kihívások előtt áll. Az EU-n belül zajló folyamatok – amelyeket pl. a Brexit jelez –, a migrációs válság és a terrorfenyegetettség is hatásos válaszokat kíván az EU-tól. Ahogyan azt Donald Tusk megjegyezte az elnökség ünnepélyes nyitóünnepségén: a kihívások kezelésénél előnyt jelenthet, hogy éppen a kis szigetország van az EU kormányrúdjánál. A máltaiaknál kevesen ismerik jobban a briteket – akik épp megkezdik az EU-ból való kiválást – és a Földközi-tengeri migrációs helyzetet.

„Nem könnyű helyzetben veszi át az EU Tanácsának vezetését az aktuális elnökség” – az utóbbi pár évben sajnos szinte bármelyik elnökség terveit bemutató írásunkat kezdhettük hasonló felütéssel. A külső és belső krízisek nem kímélték az elmúlt években az EU-t. Globális pénzügyi válság, ukrán válság, görög krízis, terroristamerényletek Európa szívében, menekültválság: számos olyan körülmény befolyásolta az utóbbi idők uniós elnökségeit – és az egész unió működését – amelyekkel nem lehetett előre tervezni.

Január elsején Hollandia vette át az EU egyik legfontosabb döntéshozó szerve, a Tanács irányítását. Alapító tagállamként Hollandia már elég rutinos az elnökségi feladatok ellátásában, ez idei már tizenkettedik elnöksége – igaz, legutóbb épp 12 éve, 2004-ben volt hasonló pozícióban. Azóta sok minden meg is változott a feladatköröket tekintve, hiszen a Lisszaboni Szerződés óta az EU-nak van állandó közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője, és a tagállamok uniós csúcsszervének, az Európai Tanácsnak is lett egy állandó elnöke. Ugyanakkor a feladat most is hasonló: elnökként a hollandoknak az unió napirendjén lévő legfontosabb kérdésekben kell segíteni a közös álláspont megtalálását.

2015 júliusától az uniós egyik legrégebbi és legkisebb, egyben legrutinosabb tagállama vette át a Tanács elnökségét Lettországtól. 1960 óta ez a 12. alkalom, hogy Luxemburg vezeti a tagállamok egyik legfontosabb döntéshozó szervét, legutóbb 2005 első felében elnökölt az ország. Luxemburg a nyári szünettel valamelyest megrövidített „rövid” félévben elnököl, feladatból és kihívásból azonban hosszú a sor. A továbbra is rengeteg kérdést felvető Grexit, illetve a görög válság még mindig sok munkát ad a tagállamoknak és így Luxemburgnak is, de a menekültügy, az év végi két nemzetközi klímacsúcs és a britek lehetséges kilépése (Brexit) az EU-ból mind olyan téma, amelyek sikeres rendezése, az ezzel kapcsolatos viták jó mederbe terelése egyenként is hatalmas feladatot jelentene bármelyik tagállamnak.

Az alábbi infografikával üdvözöljük az Európai Unió Tanácsának soros elnökét – ismerjétek meg Lettországot! :-)

A lett elnökségről szóló korábbi posztunkat itt olvashatjátok.

Az uniós ügyek szempontjából a mostani meglehetősen mozgalmas időszak Lettország számára: tavaly 18. tagállamként bevezették az eurót, Riga pedig épphogy lezárta az európai kulturális főváros évadát, januártól már át is vette az olaszoktól a stafétát, és mostantól fél éven át irányítja elnökként a Tanács munkáját.

Július elsején Olaszország átvette az Európai Unió Tanácsának vezetését Görögországtól. Róma soros elnökként jelentős rutinnal rendelkezik, idén tizenkettedik alkalommal vezetia tagállamokat képviselő uniós intézményt. Legutoljára több mint tíz éve, 2003 második felében, még Silvio Berlusconi vezetésével elnökölt – akkor is Görögországot követve a sorban –, bár meglehetősen más körülmények között. Az egyik legfontosabb napirendi pont akkor a mai Lisszaboni Szerződés alapjait jelentő Alkotmányszerződéssel kapcsolatos tárgyalások, valamint a bővítés kérdése volt – 2004 májusában tíz új tagállammal bővülhetett az unió. Az azóta eltelt több mint tíz év alatt jelentősen átformálódott az EU: a tárgyalóasztaloknál 15 helyett 28 tagállam ül, és a 2008-ban kirobbant világgazdasági válság után még mindig sok a teendő annak érdekében, hogy az európai országok ismét a tartós növekedés útjára lépjenek.

A soros elnökségi program és feladatok döntő részét mindig az EU aktuális témái határozzák meg, amelyek egy része előre tudható az „uniós menetrend” alapján. Ugyanakkor mindig felkerülnek a napirendre olyan témák is, amelyeket az elnökség elején még nem lehet előre látni, de az adott elnökségnek elnöki periódusa során foglalkoznia kell (reagálva például az aktuális nemzetközi politikai változásokra). Amennyire lehet, minden tagállam igyekszik valamilyen nemzeti színt is belevinni az elnökségi félévbe, lendületet adva olyan szakpolitikáknak, amelyek fontosak az adott elnökséget adó ország számára. Ilyen volt például Magyarország esetében a Duna- vagy a Romastratégia, a hagyományosan környezettudatos Dánia „zöld növekedés” koncepciója vagy az előző elnök Görögország esetében a „kék növekedés”, azaz a tengerpolitika kérdésének fókuszba állítása – szoros összefüggésben a turizmussal, a tengeri közlekedéssel és halászattal. Ezek a prioritások Olaszország programjában is kiemelt helyen szerepelnek.

Az olasz elnökségi program három fókuszpontja a növekedés, a polgárok és a külpolitika. Matteo Renzi miniszterelnök megfogalmazása szerint itt az ideje, hogy revitalizáljuk az EU-t. Sokat idézett hasonlata: ha ma Európa szelfit készítene magáról, megfáradt tekintetet láthatnánk – szerinte az európai vezetőknek meggyőződéssel és határozottan kell cselekedniük, hogy a közösség valóban vezető szerepet játszhasson a nemzetközi porondon.

A növekedés beindításának alapfeltétele a munkahelyteremtés, amely megfelelő eredmények esetén kellő alapot teremthet a belső, tagországokon belül szükséges strukturális reformok beindításához. Olaszország egyfajta „ipari reneszánszban” gondolkodik, amely a feldolgozóipar és a szolgáltatási szektor fellendítését szorgalmazza, különös hangsúlyt helyezve a kis- és középvállalkozásokra és az energia- és klímapolitikára, amely olasz elképzelések szerint a növekedés motorja lehet a jövőben.

Fontos célként határozták meg emellett az EU és az uniós polgárok közötti távolság csökkentését, amelyhez kapcsolódóan számos intézkedéssel az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot, a digitális hozzáférés fokozását, valamint a bürokrácia visszaszorítását igyekszik majd elősegíteni Róma. Programja alapján az elnökség aktívabb szerepet szán az EU-nak olyan területeken, ahol az uniós együttműködés egyértelműen értéket teremt, ideértve az alapjogok védelmét vagy a migrációs és menedékjogi kérdéseket, ahol az uniónak szolidárisabb politikára lenne szüksége az elnökség szerint.  

Harmadik területként Olaszország aktívabb külpolitikát szorgalmaz. Róma szerint nem hagyható hatásos, következetes és hiteles válasz nélkül az a sok rendkívüli fejlemény, amely a közösség határain a közelmúltban történt (mint például az arab tavasz vagy az ukrán-orosz konfliktus), amely egyértelműen komoly hatással van az Európai Unió országaira is. Róma szerint az uniónak meg kell találnia a megfelelő eszközöket, hogy a hasonló globális és regionális kihívásokat megfelelően tudja kezelni – elnökségével ezt is igyekszik elősegíteni. Az olasz tervek között ezekkel összefüggésben szintén kiemelt helyen szerepel a nyugat balkáni csatlakozási folyamat előbbre vitele vagy az EU szomszédságpolitikájának megerősítése.

Az olasz elnökség részletes munkaterve itt olvasható angol nyelven, emellett további információ és elemzés található róla többek között a Bruxinfo, az Európai Parlamentés a EuroNews oldalán.

Eredményes félévet kívánunk az olaszoknak – gyönyörű olasz tájakat bemutató vintage plakátgalériánkkal köszöntjük az új félévet!

Illusztrációk: az olasz elnökség logója (forrás: italia2014.eu/en/) és Matteo Renzi (forrás: Európai Parlament honlapja)

Egy csésze Európa sorozatunk legutóbbi estje az aktuális elnökséghez kapcsolódva Görögországról  szólt. Az ország 1981-es csatlakozása óta most ötödszörre vezeti az Európai Unió Tanácsát – és kétségkívül ez lesz egyik legnehezebb elnökségi féléve. Athén az utóbbi hat évet recesszióban töltötte, az EU-t is érintő nemzetközi gazdasági válság talán semelyik másik tagállamot nem érintette olyan erősen, mint az EU és az IMF pénzügyi segítségét is igénybe vevő Görögországot. A GDP soha nem látott mértékben, 25 százalékkal esett vissza az utóbbi években, míg a munkanélküliség a teljes lakosság körében 27, míg a fiatalok körében 60 százalékra (!) szökött fel.  Ám Görögország problémái egyben az EU problémái is, így az elnök különösen érdekelt a problémák hathatós, uniós szintű megoldásában.

Az elnökség programjáról Dimitrisz Jannakakisz, Görögország nagykövete beszélt. Mint elmondta: az utóbbi években nagyon sokat romlott az EU megítélése a tagállamokban; a költségvetési megszorítások komoly szociális feszültségekkel jártak, aminek következtében az uniós polgárok az EU-ra már nem feltétlenül a növekedés és stabilitás zálogaként tekintenek. Éppen ezért Európa vezetőinek, így az elnökségnek is komoly feladata és felelőssége, hogy ezen a képen változtasson, és hathatós lépéseket tegyen a gazdasági fellendülés irányába. Ehhez kapcsolódóan az elnökség célkitűzéseit ismertetve elsőként a tartós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtését emelte ki, amely az elnökségi programban szorosan összefonódik a munkahelyteremtéssel és a társadalmi kohézió erősítésével. A görög program másik fontos célja a gazdasági és monetáris unió további elmélyítése, az eurozóna stabilitásának erősítése és a bankunió kiépítése. A nagykövet szerint itt még nagyon sok a teendő, különös tekintettel az eurót még nem használó tagállamok részvételi feltételeinek pontos szabályozására. A harmadik prioritás a migráció és az uniós határőrizet kérdéseivel függ össze. Az illegális bevándorlás kérdése mindenképpen uniós szintű probléma, amely számos tagállamra aránytalanul nagy terhet ró, és uniós szintű megoldást kíván; a legális migráció útjába ugyanakkor nem gördíthet akadályokat.

E három fő irány mellett a negyedik egyértelműen a leggörögösebb: a tengerpolitika, amely szorosan összefügg a turizmus, a tengeri közlekedés, a halászat, vagy a mélytengeri gázkitermelés kérdésével, valamint a kék növekedés koncepciójával. Ezeken a „kék” területeken a görög elnökség – szorosan együttműködve természetes szövetségesével, és az elnökségi trió következő tagjával, a szintén hatalmas tengerparttal rendelkező Olaszországgal – mindenképpen konkrét eredményeket szeretne felmutatni.

A beszélgetésen felmerült a kérdés: mit gondol arról, hogy egyes éles hangú kritikák szerint hiba engedni, hogy egy csőd szélén álló ország irányítsa az EU egyik legfontosabb döntéshozó szervét. A nagykövet ezzel kapcsolatban kifejtette: igaz, hogy a válság nagyon komoly következményekkel járt, de a hatalmas strukturális átalakítások és fiskális megszorítások következtében már láthatóak a növekedés jelei. A költségvetési deficit tavaly 13 százalékkal csökkent, hasonlóan kisebb lett a külkereskedelmi deficit. Az ország versenyképességének romlása 2002 óta először kedvező irányt vett, és a görög gazdaság már valószínűleg idén növekedésbe fordul. Jannakakisz hangsúlyozta: nem szabad elfelejteni, hogy a pozitív változásokat a görögök hatalmas áldozatai tették lehetővé; ugyanakkor az is látszik, hogy képesek hatásosan menedzselni a legnehezebb kérdéseket, és az elnökséggel sem lesz ez másként. Nem elhanyagolható az a rutin, amellyel az ötödik elnökségét lebonyolító Görögország rendelkezik, emellett a görögök az uniós intézmények és tagállamok bizalmát is élvezik. Ugyanakkor szerinte már a felvetés is abszolút káros, hogy csak azért, mert egy tagállam válságban van, kizárják egy uniós pozícióból – ennek semmiféle jogalapja nincsen. Ez a rendszer működésének nagyon fontos alapját kérdőjelezné meg és komoly veszélyt jelentene valamennyi tagállam számára.

Görögország mindezzel összhangban egyébként nagyon költséghatékony elnökségre készül, amelynek levezénylésre szánt keret szokatlanul alacsony, kb. 50 millió euró. Mint Jannakakisz elmondta: a számtalan megszorítás után nem lett volna bölcs és célszerű látványos és reprezentatív elnökséget hirdetni. Athén elnökségi félévében az ország „sokkal inkább a tettekre, mintsem a különféle elnökségi események megszervezésére koncentrál majd”.

A görög elnökség részletes munkaterve itt olvasható angol nyelven, emellett további információ és elemzés olvasható róla többek között a Tanács, a Bruxinfo, a Kitekintő és az EuroNews oldalán.