Az uniós ügyek szempontjából a mostani meglehetősen mozgalmas időszak Lettország számára: tavaly 18. tagállamként bevezették az eurót, Riga pedig épphogy lezárta az európai kulturális főváros évadát, januártól már át is vette az olaszoktól a stafétát, és mostantól fél éven át irányítja elnökként a Tanács munkáját.

Egy csésze Európa sorozatunk legutóbbi estje az aktuális elnökséghez kapcsolódva Görögországról  szólt. Az ország 1981-es csatlakozása óta most ötödszörre vezeti az Európai Unió Tanácsát – és kétségkívül ez lesz egyik legnehezebb elnökségi féléve. Athén az utóbbi hat évet recesszióban töltötte, az EU-t is érintő nemzetközi gazdasági válság talán semelyik másik tagállamot nem érintette olyan erősen, mint az EU és az IMF pénzügyi segítségét is igénybe vevő Görögországot. A GDP soha nem látott mértékben, 25 százalékkal esett vissza az utóbbi években, míg a munkanélküliség a teljes lakosság körében 27, míg a fiatalok körében 60 százalékra (!) szökött fel.  Ám Görögország problémái egyben az EU problémái is, így az elnök különösen érdekelt a problémák hathatós, uniós szintű megoldásában.

Az elnökség programjáról Dimitrisz Jannakakisz, Görögország nagykövete beszélt. Mint elmondta: az utóbbi években nagyon sokat romlott az EU megítélése a tagállamokban; a költségvetési megszorítások komoly szociális feszültségekkel jártak, aminek következtében az uniós polgárok az EU-ra már nem feltétlenül a növekedés és stabilitás zálogaként tekintenek. Éppen ezért Európa vezetőinek, így az elnökségnek is komoly feladata és felelőssége, hogy ezen a képen változtasson, és hathatós lépéseket tegyen a gazdasági fellendülés irányába. Ehhez kapcsolódóan az elnökség célkitűzéseit ismertetve elsőként a tartós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtését emelte ki, amely az elnökségi programban szorosan összefonódik a munkahelyteremtéssel és a társadalmi kohézió erősítésével. A görög program másik fontos célja a gazdasági és monetáris unió további elmélyítése, az eurozóna stabilitásának erősítése és a bankunió kiépítése. A nagykövet szerint itt még nagyon sok a teendő, különös tekintettel az eurót még nem használó tagállamok részvételi feltételeinek pontos szabályozására. A harmadik prioritás a migráció és az uniós határőrizet kérdéseivel függ össze. Az illegális bevándorlás kérdése mindenképpen uniós szintű probléma, amely számos tagállamra aránytalanul nagy terhet ró, és uniós szintű megoldást kíván; a legális migráció útjába ugyanakkor nem gördíthet akadályokat.

E három fő irány mellett a negyedik egyértelműen a leggörögösebb: a tengerpolitika, amely szorosan összefügg a turizmus, a tengeri közlekedés, a halászat, vagy a mélytengeri gázkitermelés kérdésével, valamint a kék növekedés koncepciójával. Ezeken a „kék” területeken a görög elnökség – szorosan együttműködve természetes szövetségesével, és az elnökségi trió következő tagjával, a szintén hatalmas tengerparttal rendelkező Olaszországgal – mindenképpen konkrét eredményeket szeretne felmutatni.

A beszélgetésen felmerült a kérdés: mit gondol arról, hogy egyes éles hangú kritikák szerint hiba engedni, hogy egy csőd szélén álló ország irányítsa az EU egyik legfontosabb döntéshozó szervét. A nagykövet ezzel kapcsolatban kifejtette: igaz, hogy a válság nagyon komoly következményekkel járt, de a hatalmas strukturális átalakítások és fiskális megszorítások következtében már láthatóak a növekedés jelei. A költségvetési deficit tavaly 13 százalékkal csökkent, hasonlóan kisebb lett a külkereskedelmi deficit. Az ország versenyképességének romlása 2002 óta először kedvező irányt vett, és a görög gazdaság már valószínűleg idén növekedésbe fordul. Jannakakisz hangsúlyozta: nem szabad elfelejteni, hogy a pozitív változásokat a görögök hatalmas áldozatai tették lehetővé; ugyanakkor az is látszik, hogy képesek hatásosan menedzselni a legnehezebb kérdéseket, és az elnökséggel sem lesz ez másként. Nem elhanyagolható az a rutin, amellyel az ötödik elnökségét lebonyolító Görögország rendelkezik, emellett a görögök az uniós intézmények és tagállamok bizalmát is élvezik. Ugyanakkor szerinte már a felvetés is abszolút káros, hogy csak azért, mert egy tagállam válságban van, kizárják egy uniós pozícióból – ennek semmiféle jogalapja nincsen. Ez a rendszer működésének nagyon fontos alapját kérdőjelezné meg és komoly veszélyt jelentene valamennyi tagállam számára.

Görögország mindezzel összhangban egyébként nagyon költséghatékony elnökségre készül, amelynek levezénylésre szánt keret szokatlanul alacsony, kb. 50 millió euró. Mint Jannakakisz elmondta: a számtalan megszorítás után nem lett volna bölcs és célszerű látványos és reprezentatív elnökséget hirdetni. Athén elnökségi félévében az ország „sokkal inkább a tettekre, mintsem a különféle elnökségi események megszervezésére koncentrál majd”.

A görög elnökség részletes munkaterve itt olvasható angol nyelven, emellett további információ és elemzés olvasható róla többek között a Tanács, a Bruxinfo, a Kitekintő és az EuroNews oldalán.

A rutinos Írország után július elsejétől ismét egy 2004 után csatlakozott, viszonylag új tagállam veszi át az EU Tanácsának vezetését: Dublint Vilnius, a litván főváros váltja.

De mit tudunk erről a kis északi országról egyáltalán? Litvánia Lettországgal (amellyel hajlamosak összekeverni az emberek) és Észtországgal egyike a balti államoknak, amelyek Magyarországgal egy időben csatlakoztak az EU-hoz. Balti nyelvet beszélnek, amely nem szláv, de a magyarral sem rokon (nem úgy, mint az észt). Talán emlékszünk történelmi tanulmányainkból arra, hogy a lengyelekkel hosszú időn át éltek államszövetségben, később pedig a többi balti állammal együtt a Szovjetunió egyik tagköztársasága volt Litvánia. Aztán az „éneklő forradalomra”, amely a nyolcvanas évek végén elhozta a függetlenséget a balti államok számára, vagy a balti láncra, amelyben 1989-ben a három balti állam lakosságának nagy része egyetlen, 600 km hosszú óriási emberláncba sorakozva tüntetett békésen a szovjet elnyomás ellen.

Ez persze nagyon kivonatos tudás egy ország történetéről vagy kultúrájáról, úgyhogy utánanéztünk még egy-két érdekességnek. Fogadjátok szeretettel litván villámkurzusunkat:

Vilniustól 26 kilométerre, Bernotaiban található Európa középpontja – legalábbis a Francia Földrajzi Intézet számításai szerint, amelyet a Guinness Rekordok Könyve is számon tart.

Litvánia hivatalos nyelve a litván, amelyet a külföldön lakókkal együtt közel négymillióan beszélnek. A litván az egyik legrégebbi és legkonzervatívabbnak tartott indoeurópai nyelv, távoli rokona  a történelmi indo-árja nyelvnek, a hindu liturgia első számú nyelvének. Nem könnyű megtanulni sok nyelvtani esetével és sok ritka karakterével (ą, ę, į, ų, ė, č, š, ž, ū). Cserébe viszont a magyarhoz hasonlóan „őszinte nyelv”: az egyes betűk kiejtése szinte minden esetben azonos.

Litvániában másképp írják vezetéknevüket a férfiak, a lányok és a férjezett asszonyok. Például a Rutkauskas férfinév, amely lányok esetében Rutkauskaitė, asszonyoknál pedig Rutkauskienė.

Vilnius történelmi belvárosa 1994 óta az UNESCO világörökség része. Ez Észak- és Közép-Európa legnagyobb fennmaradt, főként barokk jegyeket viselő belvárosa, amely 3,6 millió négyzetméterével több mint 670 focipálya területét fedi le.

Litvánia nemzeti sportja, „második vallása” a kosárlabda. Bármilyen kicsi is az ország, Litvánia kosárlabdacsapata többszörös Európa-bajnok, és a világbajnokságokon is rendre előkelő helyen végeznek.

Európában sehol máshol nem gyorsabb az internet a feltöltés átlagos sebességét tekintve, mint Litvániában. Világviszonylatban az ország Hong Kong után a második leggyorsabb internettel rendelkezik.

És végül néhány híres litván származású ismert ember: Anthony Kiedis, a Red Hot Chili Peppers frontembere – bár ő maga már az Egyesült Államokban született, de apai nagyapja Litvániából emigrált oda. Hasonlóan litván gyökerei vannak a Killers frontemberének, Brandon Flowersnek, akinek a nagymamája volt litván.

További érdekességeket találtok az ország kultúrájáról, történelméről, a litván elnökség hivatalos oldalán, vagy Litvánia központi információs oldalán.

Képek forrása: Borítókép: Flickr / Bernt Rostad ; Bernotai: Wikipedia / Wojsyl

Egy elnökségi logó megtervezése, illetve a végleges logó kiválasztása komoly feladatot jelent valamennyi EU-s elnökséget betöltő országnak, hiszen nem mindegy, hogy milyen jelképpel azonosítják Európa-szerte az adott országot. A legtöbb tagállamban ezért hosszas folyamat során választják ki a nyertes logót, legtöbbször profi grafikusok vagy művészeti szakokon tanuló hallgatók számára kiírt verseny keretében.

Magyarország és a vele együtt elnökségi triót adó másik két tagállam, Belgium és Spanyolország a trió szoros együttműködését a logó azonosságában is ki akarta fejezni. Ezért a három ország közös pályázat keretében választotta ki a belga Antoine Durieux tervezte logót, amelyet kisebb változtatásokkal – a nemzeti színek variációival – másfél éven keresztül használtak a Tanács elnökségének jelképeként.

Ezt az egy esetet leszámítva, azonban a logók egy-egy országot képviselnek, Az alkotók a logót általában arra is felhasználják, hogy valamilyen nemzeti jellegzetességet, az ország számára fontos értéket is bemutassanak, persze a nemzeti lobogó színei mellett. Szlovéniánál például nemzeti jelképük, a Triglav hármas hegycsúcsa, Svédországnál pedig a környezettudatosság és az ország északi mivolta jelent meg – ezek az utalások hol egyértelműek, hol utalásszerűek. Az ír elnökségi logók elkészítésénél is törekedtek e nemzeti szimbolikára az alkotók. Az ország jelenleg hetedszerre vezeti az EU Tanácsát, és korábban már három másik logót is használt elnökségi féléve során. (Elnökségi logókat a kilencvenes évek második felétől kezdtek el használni a tagországok.)

Ha a nemzeti jelképekből indulunk ki, a címerben is szereplő kelta bárdok hárfája az ország egyik legfontosabb szimbóluma. Ezt használja az ír elnök, az ír kormány, számos nemzeti intézmény, és ezzel találkozunk az ír euróérmék hátoldalán is. Nem meglepő, hogy ezt a jelképet a korábbi, 1990-es és 2004-es elnökségi logókban is felhasználták.

Szintén fontos nemzeti jelkép a lóhere. A legenda szerint ezt Szent Patrik, Írország védőszentje használta a szentháromság metaforájaként. Ezt a vizuális elemet azonban az eddigi logók megalkotása során kihagyták a grafikusok (nem úgy például a nemzeti turisztikai hivatal), helyette inkább a tradicionális kelta spirális motívumokat helyezték előtérbe 1996-ban, és most, 2013-ban is. A mostani logó négy egymásba kapcsolódó „e” betűt formáz, amely utal az EU-ban szorosan együttműködő tagállamokra, a logó négy egysége pedig jelképezi azt a négy évtizedet, amelyet Írország az EU-ban eltöltött (az ország idén ünnepli csatlakozásának negyvenedik évfordulóját). A mostani logót négy, profi grafikus csapat által elkészített terv közül online szavazáson választották ki az írek.

Elnökségi logót választani egyáltalán nem egyszerű feladat – az alkotó mindig szeretne valami országra jellemzőt készíteni, amely különleges, ugyanakkor elkerüli a kliséket. Ha anno az alkotóknak csak magyar jelképekben kellett volna gondolkodniuk, akkor sem lettek volna könnyű helyzetben, bár Magyarország esetében a hagyományos nemzeti szimbólumok mellett lehet számolni a jelképes, ún. landmark épületekkel, amelyek Írország esetében talán kevésbé közismertek.

Nektek van kedvencetek a korábbi évekből?

Írország 2013-ban ünnepli uniós csatlakozásának negyvenedik évfordulóját, és idén január és június között már hetedszerre vezetheti elnökként az EU legfontosabb döntéshozó szervét, a Tanácsot. Az ország legutoljára 2004-ben irányíthatta a testület munkáját – igaz, akkor merőben más körülmények között. Akkor az ír elnökség egyik legfontosabb feladata a tíz újonnan belépő ország – köztük Magyarország – csatlakozásának végső előkészítése és lebonyolítása volt.

A mostani elnökség alatt jóval kisebb szerepet játszik a bővítés kérdése vagy a külpolitika – az EU ugyanis továbbra sem jutott még túl a válságon, ezért komoly erőfeszítésre van még szükség a belső stabilitás megerősítéséhez, amely hozzájárulhat a növekedés beindításához és a munkahelyteremtéshez. E három prioritás – a stabilitás, növekedés és a munkahelyteremtés – került az ír elnökségi program fókuszába is.

Ahogyan azt korábban is írtuk, az EU-s elnökség levezénylésében jóval kisebb szabad tere van egy tagállamnak, mint elsőre gondolnánk. A Tanács, ahogy az EU napirendje is ugyanis nagyrészt előre meghatározott, amelyhez az adott elnöknek mindenképpen igazodnia és alkalmazkodnia kell. (Örökölt) feladatból pedig lesz elég: mivel novemberben nem sikerült megegyezniük az EU vezetőinek a 2014–2020-as időszakra szóló uniós költségvetésről, az ír elnökségre vár a feladat, hogy a megállapodást mielőbb tető alá hozza. Mivel az EU integrált piacán szorosan összefonódott gazdaságok csak együttműködve tudnak megoldást találni, a közös gazdasági kormányzás, az európai szemeszter szintén kiemelt figyelmet kap az ír elnökség alatt, a pénzügyi szektor iránti bizalom visszaállítása érdekében pedig Dublin mindent megtesz a bankunió mielőbbi létrehozásáért.

Dublin fel kívánja venni a harcot a fiatalkori munkanélküliséggel is, amely több tagállamban aggasztó méreteket ölt. Emellett az egységes piac további erősítése, a fennálló akadályok mihamarabbi felszámolása és az európai gazdaság gerincét adó kis- és középvállalkozások támogatása, valamint a digitális gazdaság fejlesztése is prioritás lesz. Az ír programban a „kék növekedés” is hangsúlyt kap, amely Európa potenciális tengeri természetes erőforrásainak  jobb felhasználását célozza. Természetesen a kék mellett ugyanolyan fontos a zöld is – a tavalyi dán elnökséghez hasonlóan Írországban is hagyományosan fontos szerepet játszik a „zöld növekedés” koncepciója, amely az elnökség levezénylésében is megjelenik. Ahogy Koppenhága, úgy Dublin is mindent megtesz annak érdekében, hogy az elnökség a lehető legkisebb környezeti terheléssel járjon. A szelektív szemétgyűjtés és a lehetséges maximális újrahasznosítás mellett az elnökség alatt Írországba érkező delegációkat környezetbarát hotelekben szállásolják el, a tárgyalásokon most is csapvizet szolgálnak fel, és vendégeiket ahol csak lehet, buszokkal szállítják egyik helyről a másikra – emellett sétálásra, sőt, még a helyi közbringa használatára is ösztönzik őket. (Korábbi írásunk az európai közbringa-hálózatokról).

Ilyen zöld előkészületek mellett nem meglepő, hogy Dublin már az elnökség megkezdése előtt két rangos nemzetközi fenntarthatósági elismerésben részesült (amelyet idén nyáron a londoni olimpia is kiérdemelt) – ezt még egyik korábbi elnökség sem mondhatja el magáról.

Bízunk benne, hogy Írország hasonlóan jól teljesíti majd további elnökségi célkitűzéseit.

Az ír elnökség részletes munkaterve itt olvasható angol nyelven, emellett további információ és elemzés olvasható róla többek között az elnökség, a Tanács, a Bizottság, a Bruxinfo, a Kitekintő és az EUobserver honlapján.

Január elsején Írország vette át a stafétát Ciprustól, a következő félévben ez az ország vezeti soros elnökként az Európai Unió Tanácsát – januárban az Európa Pont programjai is ehhez kapcsolódnak.

Írország nem először irányítja az EU egyik legfontosabb döntéshozó szervét – ahogy azt az előző elnök Ciprus tette, vagy az íreket követő litvánok tehetik majd. Az ország hetedszerre lesz ebben a pozícióban, és negyvenéves uniós rutinjával vághat neki az előtt tornyosuló feladatoknak. Dublinnak nem lesz egyszerű dolga, számos komoly feladat levezénylése vár rá a következő hétéves költségvetési keret elfogadásától az eurózóna egyben tartásáig. Az elnökségi célok között első helyen szerepel az Unió és az eurózóna stabilitása, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés. Többek között ezen célokról, az EU jelenlegi helyzetéről és az ír elnökségi félév kihívásairól beszélgetünk majd vendégeinkkel – Győri Enikővel, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárával, aki a magyar elnökség levezénylésében játszott kulcsszerepet, H.E. Kevin Dowlinggal, Írország budapesti nagykövetével és Szűcs Tamással, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetőjével. A beszélgetést követően Győri Enikő mutatja be Ezt főztük (ki) Európának című kötetét. A számtalan fotóval és ételrecepttel illusztrált kiadvány nem kevés humorral meséli el a magyar elnökség kulisszatitkait.

Az ír programhoz kapcsolódik egy másik beszélgetés is „Magyarok Írországban, írek Magyarországon” címmel Írország népszerűségéről a magyar egyetemisták és munkavállalók körében. Az esten az ír elnökség köszöntése mellett mást is ünneplünk: januárban lettünk ugyanis kétévesek! :-) Ehhez egyrészt az „őrült ír zenét” játszó Firkin zenekar és egy kis Guinness sörkóstoló biztosítja a jó hangulatot.

Filmklubunk e havi filmje is Írországba vezet minket: ezúttal John Michael McDonagh A guardista című krimikomédiáját vetítjük: az első pillantásra kőbunkónak tűnő vidéki rendőr (Brendan Gleeson) találja magát szemben a drogmaffiával és egy profi amerikai kollégával (Don Cheadle), hogy aztán kiderüljön, mégsem olyan egyszerű a képlet, mint hittük. A filmet (a forgatókönyvét, és a színészi játékot) a függetlenfilmes Sundance díjára, a „brit Oscar” BAFTA-díjra és Golden Globe-ra is jelölték. A vetítés után Gyenge Zsolt filmkritikussal beszélgetünk az ír moziról, benne többek között John Michael McDonagh (és például az Erőszakikat is jegyző testvére, Martin McDonagh) alkotásairól.

A hónapban folytatódik az Egy csésze Európa sorozatunk is, amelyben ezúttal Brüsszel felé vesszük az irányt. A téma Európa, a belga forró csoki és a háromnyelvű, szürrealista Belgium lesz – ezt ígéri a sorozat háziasszonya, Szederkényi Olga. Az esten való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött (euinfo@eu.hu).

Mindezek mellett januárban is folytatódik sikeres EU-tanóra sorozatunk, ahova továbbra is várjuk az iskolák jelentkezését. Az Európa Pont tájékoztató Szolgálat munkatársai pedig továbbra is várják az EU-val kapcsolatos kérdéseiteket, személyesen hétköznap 10.00 és 18.00 óra között, vagy a az euinfo@eu.hu email címen. Az Európa Pont valamennyi programja ingyenes, a januári programok részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Szeretettel várunk minden érdeklődőt! :-)

Hollywooddal nehéz felvenni a versenyt, kevés országban készülnek olyan filmek, amelyek jelentős érdeklődést keltenek nemzetközi szinten. Dánia nagy múltra visszatekintő filmes hagyománnyal rendelkezik, amelyre folyamatosan odafigyelnek, filmes kultúrájukra méltán büszkék. A kilencvenes években kialakult stílus, a leginkább Lars von Trier nevével fémjelzett dogmafilmek vitathatatlanul jelentős hatással voltak a filmtörténetre, hatásuk ma is érződik.

Manapság sokan a dán film „új aranykoráról” beszélnek, amelyet számtalan nemzetközi elismerés is jelez, a tavalyi év ilyen szempontból pedig kiemelkedő volt. 2011-ben arattak a dán filmek a nemzetközi filmfesztiválokon: többek között a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat és az Arany Glóbuszt is dán film kapta (Susanne Bier: Egy jobb világ című alkotása), ugyanezért a filmért az Európai Filmakadémia a legjobb rendezőnek járó díjat is Biernek ítélte, itt a legjobb filmnek a szintén dán Lars von Trier Melankóliáját választották. Cannes-ban sem maradt elismerés nélkül a dán mozi: 2011 egyik legnagyobb sikerfilmjét, a bizarr hangulatú amerikai Drive-ot is dán rendező jegyzi (Nicolas Winding Refn), aki itt a legjobb rendezésért vihetett haza díjat.

Mindezek fényében nem volt nehéz összeállítani e havi filmklubunk programját, amelyen a dán elnökséghez kapcsolódóan ezen ország filmjei játsszák a főszerepet: a dán film fenegyerekétől, Lars Von Triertől láthattok egy filmet, és levetítjük a tavalyi Oscar-díjas alkotást is. Ehhez kapcsolódóan Gyenge Zsolt filmkritikussal beszélgettünk, aki Gyárfás Dorkával közösen a dán filmest házigazdája.

A dán filmekről sokaknak a különleges technikával rögzített, végtelen snittekből álló, „kamerarángatós”, alacsony költségvetésű, realista dogmafilmek jutnak eszébe, amelyek általában komoly társadalmi kérdéseket boncolgatnak. A dán rendezők közül valószínűleg a stílus megteremtője, Lars von Trier ugorhat be elsőre. Aki csak a dogmát ismeri, mennyire ismeri a dán mozit? Mi jellemzi a mai dán filmeket?

A dogma-mozgalom jelentős szerepet játszott a dán mozi újjáélesztésében, hiszen olyan szigorú esztétikai elvárásokat fogalmazott meg, amelyek szinte kényszerítették a filmeseket az olcsó filmkészítésre. Ez pedig – Lars von Trier céljainak megfelelően – pénzügyi kötöttségektől való függetlenséget, művészi szabadságot biztosított számukra. A dogma-mozgalmat egyébként valóban Lars von Trier hirdette meg (vagyis az ő már létező nemzetközi hírneve tette ismertté), de ő maga csupán egyetlen igazi dogmafilmet rendezett, az Idiótákat. A legjobb és a szabályokat leginkább tiszteletben tartó dogmafilm véleményem szerint Thomas Vinterberg Születésnapja, ebben ugyanis tökéletes az összhang a szabályok által kikényszerített filmnyelv és az ábrázolt történet, érzelmek között. Manapság azonban maguk a dán filmesek is szeretik minél inkább elhatárolni magukat a dogmától. Kijelenthetjük, hogy a kortárs dán mozi – bár ismertsége a dogmán alapul, és még mindig sok részletében hordozza annak szellemiségét – ma már nem csupán a dogma folytatása, hanem sokszínű, gazdag, változatos és egészséges filmművészet.

Mi a dán mozi sikerének titka? Az erős filmes hagyományok, a jó képzési lehetőségek és az ahhoz kapcsolódó intézményrendszer, a szektornak járó  jelentős támogatás? Esetleg a dán néplélek?

A dán filmet szerintem érdemes ehhez kicsit tágabb kontextusban értelmezni. A skandináv film szinte már a kezdetektől elsősorban a nagyon személyes emberi történetekkel foglalkozott – gondoljunk csak Dreyer Jeanne d'Arc némafilmjére, amelyben szinte csak arcokat mutató közelik vannak. Őt a francia mártír történetében nem a történelmi vonatkozások érdekelték, hanem a szereplők személyes érzelmei, ahogyan megküzdenek a világi és emberfeletti hatalom kérdéseivel. A skandináv filmesek – talán pont azért, mert a világ egyik leggazdagabb, legkiegyensúlyozottabb országaiban élnek – a társadalmi konfliktusok, szociális problémák helyett inkább az emberi lélek apró rezdüléseivel, a nyugati jómódban élő egyén individuális problémáival foglalkoztak – elég ehhez csak Bergman nevét megemlíteni. Mivel ezek a témák általános érvényűek, a nyugati civilizáció minden országában átérezhetőek és átélhetőek, nem állnak kulturális akadályok a befogadás előtt. Az intézményi okokra áttérve: nem hiszem, hogy a dánoknak a bőkezű állami támogatás segített volna. Inkább arról volt szó, hogy – amint korábban említettem – munkamódszerük miatt nem is volt nagy pénzekre szükségük elképzeléseik megvalósításához. Persze azért nem szabad elfelejteni a többek közt Lars von Trier által is alapított Zentropa cégen keresztül folytatott nagyvonalú produceri tevékenységet.

A mozikban, ajánlókban gyakran olvashatunk olyat, hogy „skandináv film” – mennyire beszélhetünk skandináv filmről? Mi az, ami közös az északi országok filmművészetében?

A skandináv filmművészetre is az imént említett mindennapi emberek hétköznapi történeteinek feldolgozása jellemző. Ami az ő megközelítésüket a legtöbb esetben különlegessé teszi, az abban a kedves megértésben nyilvánul meg, amellyel az emberek hibáihoz közelítenek. Esendő hőseiket finom, gyakran abszurdba hajló humorral ábrázolják. Ugyanakkor rendkívül fontos náluk a kegyetlenül őszinte önmarcangolás, a belső problémák, kételyek szakadatlan kutatása.

Lars von Trier vitathatatlanul a legismertebb dán rendező, aki a nyolcvanas évek végétől folyamatosan jelen van a filmes világ fősodrában. Mennyiben különleges a filmesten vetített filmje, az Öt akadály?

Lars von Trier rendkívül különc figura, aki amellett, hogy ellentmondásos, de mindenképpen a nemzetközi filmes világban számon tartott filmeket készít, akcióival és nyilatkozataival a filmeken kívül is provokál. Legutóbbi cannes-i „nácizós” mondataira mindannyian emlékszünk, de ugyanilyen provokatív, teátrális gesztussal – és remek marketingérzékkel – hirdette meg annak idején a dogma mozgalmat is. Az Öt akadály azért különleges, mert teljesen kirí filmes kísérletei közül: ezúttal nem maga készít filmet, hanem a dán mozi egyik nagy öregjének egy régi alkotását forgattatja le újra. Vagyis valójában nem (csak) filmrendezői, hanem katalizátori szerepben tetszeleg: azt teszi a vásznon, amit évek óta a dogmán és a Zentropán keresztül művel. Fanyar humora, szédült ötletei és iróniája igazi csemegévé teszik ezt a „film a filmről” mozit.

Susanne Bier rendező 2007-es, első Oscar-jelölése után második jelölését tavaly díjra is váltotta. A bosszú és megbocsátás kérdését feszegető Egy jobb világ kapta a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscart, amit szintén megnézhetnek az érdeklődők a filmesten. A filmet a szakma Oscarral és Arany Glóbusszal is kitüntette – mi emelte ki a filmet a mezőnyből?

Susanne Bier új filmje illeszkedik a dán filmek abba a négy-öt éve jelentkező vonulatába, amely – bár még mindig a szereplők belső életével foglalkozik – egyre hangsúlyosabban vesz tudomást társadalmi vonatkozásokról, és különösen a világ kevésbé szerencsés vidékeiről. Bier egyik előző filmje részben Indiában, a másik Afganisztánban játszódott, de ebbe a sorba illeszkedik Christoffer Boe Minden rendben lesz című alkotása is. Az Egy jobb világban a rendező valójában a nyugati civilizáció konfliktuskezelő képességét, tolerancián alapuló társadalomszervezését teszi próbára. A békés attitűd, a problémák tárgyalásos rendezése, a kompromisszumos, mindenkit kielégítő megoldások keresése alapvető értékek ugyan, de vajon – teszi fel a kérdést Susanne Bier – szélsőséges helyzetekben is képesek vagyunk tartani magunkat elveinkhez? És ha képesek is vagyunk, vajon érdemes-e? Széteső családok, frusztrált gyerekek, problémáikat kezelni képtelen felnőttek körében, Dániában és Afrikában zajlik ez a több síkon játszódó, magával ragadó drámai történet, ahol nézőként különböző álláspontokra helyezkedhetünk – de egy biztos, passzívak nem maradhatunk.

Kis dán Oscar-történelem

Mindezidáig összesen 22 jelölésből 6 dán film nyert Oscar-díjat. Nagyfilmek közül legelőször 1957-ben kapott jelölést dán film, Erik Balling Megtört a jég című filmje, az első díjat azonban csak 1988-ban vihette haza dán rendező: Gabriel Axel Babette lakomája című filmjét díjazta ekkor a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában az Amerikai Filmakadémia. Ezt gyors duplázás követte: a következő évben szintén dán film kapta az elismerést, ekkor Bille August rendező Hódító Pelle című filmjéért vihette haza az arany szobrot, őket követte Susanne Bier tavaly az Egy jobb világ című filmmel.

A dán rövidfilmeket szintén háromszor díjazta eddig az Akadémia: 1999-ben A választás napja (Anders Thomas Jensen filmje), 2003-ban az Egy kedves ember (Martin Strange-Hansen), míg 2010-ben a The New Tenants (Joachim Bach) kapott Oscart ebben a kategóriában.

Dánia idén Ole Christian Madsen SuperClásico című vígjátékát jelölte a legjobb játékfilm kategóriában.
 

A dán filmestre 2012. január 20-án kerül sor az Európa Pontban. A vetítés 19 órától kezdődik, az Öt akadály című film után Gyenge Zsolt filmkritikussal Gyárfás Dorka beszélget. Ezt követően 21 órától láthatjátok az Egy jobb világ című filmet.

A filmklub ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! További részleteket az esemény Facebook oldalán találhattok. Gyertek!

Január elsején Dánia átvette az Európai Unió Tanácsának vezetését Lengyelországtól. Koppenhága soros elnökként jelentős rutinnal rendelkezik, idén hetedszerre vezeti a tagállamokat képviselő uniós intézményt. Ugyanakkor legutoljára csaknem tíz éve, 2002 második felében elnökölt – meglehetősen más körülmények között. Az egyik legfontosabb napirendi pont ekkor a bővítés kérdése volt, amelyről hosszas tárgyalások folytak már a dán elnökség alatt, 2004 májusában többek között ezen tárgyalások eredményeképpen csatlakozott az Unióhoz végül tíz ország, köztük Magyarország. Az azóta eltelt közel tíz év alatt jelentősen átformálódott az EU: a tárgyalóasztaloknál 15 helyett 27 tagállam ül, amelyeket Dániának az uniós integráció egyik legkeményebb időszakában kell kompromisszumra vezetnie, egy olyan időszakban, amikor példátlanul szoros együttműködésre van szüksége a közösségnek – koránt sincs tehát egyszerű dolguk.

A soros elnökségi programok döntő részét mindig az EU aktuális napirendje határozza meg, amelynek egy része előre tudható az uniós menetrend (például az aktuális költségvetési periódus, intézményi reformok, bővítési napirend) alapján. Ugyanakkor mindig felkerülnek a napirendre olyan témák is, amelyeket az elnökség elején még nem lehet előre látni, de az adott elnökségnek elnöki periódusa során foglalkoznia kell (ilyen lehet egy válság, természeti katasztrófa, vagy épp nemzetközi politikai változások). Amennyire lehet, természetesen minden tagállam igyekszik valamilyen nemzeti színt is belevinni az elnökségi félévbe. Próbálnak fókuszba helyezni olyan témákat, illetve lendületet adni olyan szakpolitikáknak, amelyek fontosak az adott elnökséget adó ország számára. Ilyen volt Franciaország esetében a Mediterrán Unió gondolata, Magyarország esetében a Duna- vagy a romastratégia, és ilyen a hagyományosan környezettudatos Dánia esetében a „zöld növekedés” koncepciója, amely a mostani elnökség négy vezérgondolata (felelősség, dinamizmus, biztonság, környezettudatosság) közül egyértelműen a „legdánabb”. (Ha részletesebben érdekel a dán program, az itt elolvashatod, illetve ajánljuk figyelmetekbe az ehhez készített profi kisfilmet, amelyen Helle Thorning-Schmidt miniszterelnök asszony ismerteti legfontosabb prioritásokat.)

Dánia élen jár a fenntartható fejlődésben, amit jól illusztrál az alábbi pár adat is: az elmúlt három évtizedben a dán gazdaság közel 78 százalékkal nőtt, miközben energiafogyasztása közel azonos szinten maradt, szén-dioxid kibocsátása pedig csökkent. Mindezt többek között jelentős energiahatékonysággal, optimalizált megoldásokkal és zöld technológiába történő befektetés révén érte el. A felhasznált energiaforrások közül pedig egyre nagyobb részt, 2010-ben közel 17 százalékot tesznek ki a megújulók (biomassza, szélenergia és biogáz). Koppenhága „zöld növekedés” programjában célul tűzte ki, hogy 2050-ig teljes mértékben független legyen a fosszilis energiahordozóktól (széntől, földgáztól és kőolajtól).

Ezt a szemléletet követi Dánia az EU klímapolitkájának alakítása során is, elnökségi prioritásainak ismertetésekor a dán miniszterelnök asszony elmondta: az ország az energiahatékonyság (2020-ig elérendő) 20 százalékos növelését előirányozó uniós célkitűzésre fog összpontosítani, és szeretné előbbre vinni az energiahatékonyságra vonatkozó irányelvvel kapcsolatos tárgyalásokat is. „Egyértelmű jelzést küldünk az európai piacoknak arról, hogy van kereslet az új, innovatív megoldások iránt. Építünk a karbonszegény gazdaságról, illetve az energetikai ütemtervről szóló bizottsági közleményekre is, hogy a megfelelő hosszú távú stratégiát adjuk az Európai Unió kezébe az energiaügy és az éghajlatváltozás területén. Tudjuk, hogy mit kívánunk megvalósítani 2050-ig, de ahhoz, hogy azt el is érjük, világos stratégiára van szükségünk. Ha most kijelöljük a helyes utat azzal, hogy életképes ösztönzőket kínálunk és megteremtjük a virágzó európai zöld gazdaság alapjait, akkor azzal a ma és a holnap polgárai számára is biztosítjuk a növekedés, a foglalkoztatás és az egészséges környezet feltételeit” – mondta a miniszterelnök.

A fenntartható szemléletet nem csak hirdetik a dánok, de következetesen képviselik is az élet minden területén, és ebben az elnökség sem kivétel: az elnökség lebonyolításában résztvevő cégek kiválasztásában nagyon fontos szerepet játszott a fenntarthatóság kritériuma. A kibocsátott CO2-ért kompenzációt fizetnek a szervezők, a szakembereket környezetbarát hotelekben szállásolják el, és a találkozókon is igyekeznek környezetbarát ökotermékeket használni. Az elnökséghez szükséges energiát zöld forrásokból fedezik, a konferenciatermeket energiahatékony technológiával működtetik, a szállítmányozást CO2-semleges szolgáltatókkal oldják meg. A dán elnökség hivatalos honlapja szintén „CO2-neutrális” - a honlap előállításához kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást a működtető új megújuló energiaforrások létrehozásával, különböző CO2-csökkentő projektekkel semlegesíti.

A tagállami szakemberek számára van néhány, talán szokatlan „fenntartható” eleme is az elnökségnek: a tárgyalásokon például palackozott ásványvíz helyett csapvíz oltja majd a delegációk képviselőinek szomját, a konferenciákra, tárgyalásokra pedig amikor csak lehet, tömegközlekedéssel, illetve külön buszjáratokkal szállítják a résztvevőket. 

A dán külügyminisztérium részt vesz a Dán Fenntartható Rendezvények Kezdeményezésben, amelynek célja, hogy Dánia megőrizze és tovább növelje „zöld városként” (green destination) szerzett hírnevét. A dán külügyminisztérium célja, hogy bebizonyítsa: olyan nagy volumenű események is megvalósíthatók környezetvédelmi szempontból fenntartható módon, mint egy EU-elnökség – Koppenhága bízik benne, hogy ennek a jó példának a dán elnökség hat hónapján túlmutató hatása is lesz.

Ehhez csak drukkolni tudunk: hajrá Dánia!