Belgium nem is létezik – szokták hangoztatni a cinikusabbak. Mindenesetre nehezen érthető, és ahogy az események mutatják nehezen irányítható országról van szó, méghozzá az Európai Unió szívében.

Belgium valóban furcsa ország, és erről semmi nem árulkodik jobban, mint a neve. Az országokat általában az ott élő népek alapján nevezik el: Magyarországon magyarok élnek, Lengyelországban lengyelek, Szlovéniában szlovének. Belgiumban kevés belga él, azonban annál több flamand és vallon. Az ország a régi római Gallia Belgica provinciáról kapta a nevét – nem nemzetállamként alakult tehát 1830-ban, hanem területi alapon.

A konfliktus lényege rém egyszerű: a déli, vallon részeken a nehézipar sokáig virágzott, magával húzva az elmaradott, mezőgazdasági jellegű flamand északot. A technika fejlődésével és az ipar, elsősorban a szénbányászat hanyatlásával azonban fordult a kocka: Flandriában letelepedtek a legmodernebb, high-tech iparágak, Vallónia pedig nem tudott váltani, és folyamatos szerkezeti válsággal küzdő, leszakadó régióvá vált. A flamandok vannak többen, és egyre nehezebben viselik, hogy az általuk befizetett adó egy részét Vallónia támogatására fordítják.

Nem lehetetlen közép-európai párhuzamot vonni. Képzeljük el, hogy a történelmi véletleneknek köszönhetően fennmarad az Oszták-Magyar Monarchia. Két nép (a Monarchia esetében jelentős kisebbségekkel, de azért Belgiumban is találunk ilyeneket), két nyelv, két eltérő kultúra, és egy uralkodói család, mely minden erejével megpróbálja összetartani a két veszekedő országrészt. Valami ilyesmi történik most Belgiumban, ahol flamandok és vallonok jóformán egyetlen dologban, II. Albert király sérthetetlenségében értenek egyet.

A belgákat türelmes, higgadt népként ismerik, de most nekik is elfogyott a türelmük. Háromnegyed éve nincs központi kormány (csak ügyvezető), és az emberek úgy döntöttek, az utcákon követelik a helyzet rendezését. Brüsszelben egyáltalán nem ritkák a tüntetések, sőt. Mezőgazdasági szervezetek, szakszervezetek szinte hetente vonulnak az utcára, hogy nyomást gyakoroljanak az európai intézményekre. Emberemlékezet óta nem volt azonban olyan, hogy harmincezres tömeg belga zászlókat lengetve hömpölyögjön a Rue de la Loi-n.



Belgiumra tehát egyik oldalról van igény, a másik oldal azonban jobban szeretne független Flandriát és Vallóniát látni a térképeken. Ha szakad Belgium, a nagy kérdés természetesen Brüsszel sorsa: egy francia nyelvű város Flandriában, rengeteg külföldivel. Egyikhez területi okok miatt nem csatlakozhat, a másikhoz kulturális okok miatt. A nagyot álmodók azonban előálltak egy megoldással: legyen Brüsszel külön városállam, az Európai Unió fővárosa. Első hallásra szörnyen hangzik, pedig nem ördögtől való: valójában Washington DC is városállam.

Ti mit szólnátok egy "Brüsszel DC"-hez?

Péntek este az egyik legizgalmasabb hazai világzenei együttes, a Karavan Familia ad koncertet az Európa Pontban. Nagy Istvánt, a családi zenekar vezetőjét kérdeztük hagyományról, modernségről és előítéletekről.

A zenétek gerincét a cigány népzene adja, de a legmeglepőbb elemeket lehet felfedezni benne a bluestól a flamencon át akár a swingig. Létezik olyan zenei stílus, amibe passzoltok vagy kilógtok minden skatulyából?

Nehéz, de persze muszáj valahogy definiálni magunkat. Világzenét játszunk, de mi jobban szeretjük cigány világzenének hívni. Az alapja az autentikus cigány folklór, ezt érik mindenféle zenei hatások. Így alakult ki az a stílus, amelyik amellett, hogy a mi ízlésünket tükrözi, képes a régi hagyományokat újraértelmezni egy modern világban.

Honnan táplálkoznak ezek a zenei hatások?

Részben a korábbi munkáinkból, ilyen például a blues vonal. De az egész zenekart – például a fiamon és a lányomon keresztül, akik azért más generációhoz tartoznak – érik olyan mindennapi hatások, melyek megjelennek a zenénkben. Az alapkoncepciónk a cigány zenei értékek megőrzése, de nem ragaszkodunk mindig a hagyományos formákhoz.



A gyermekkori dallamok, emlékek előbb-utóbb elfogynak. Aktívan kutatjátok is a cigány folklórt újabb és újabb autentikus források után kutatva?

A családi hagyomány fontos, de kis része annak, amivel dolgozunk. A zenei koncepciónk alapján nem csak a hazai folklórt szeretnénk megmutatni, hanem a szomszéd országok, sőt egész Európa cigány örökségét. Még mindig csak egy pici szeletét ismeri a külvilág ennek a zenei kultúrának, rengeteg a feltáratlan kincs. A Zenetudományi Intézetben pedig hónapokat lehet eltölteni a népdalgyűjtők anyagait hallgatva, ezeket is sokszor felhasználjuk, feldolgozzuk. Néha az is előfordul, hogy külföldi koncerteken más előadókkal cserélünk dalokat, dallamokat.

A közös zenélés egyébként sem áll tőletek távol, akár olyan, teljesen más műfajt képviselő együttesekkel sem, mint a Heaven Street 7. Melyik ilyen fellépést élveztétek a legjobban? Van "álompartneretek" a színpadon?

Nagyon-nagyon sokféle zenét hallgatunk és szeretünk, az arabtól a balkáni zenéig és a modern flamencoig, így aztán nagyon sok olyan, hozzánk hasonló műfajban mozgó előadó van, akivel szívesen lépnénk fel együtt.

Ennél is nagyobb élmény, amikor keveredik a pop, a rock vagy a jazz a cigányzenével. Ezek az együttesek teljesen máshogy értelmezik a zenét, mint mi, így hihetetlenül izgalmas dolgok sülhetnek ki egy-egy közös akcióból. A HS7 mellett óriási élmény volt együtt dolgozni Harcsa Veronikával, Kowalsky-val vagy Krsával a PASO-ból. Az ő dalaikból olyan feldolgozásokat csináltunk, amikben benne vagyunk mi is, de az eredeti zene is felismerhető maradt. Június 24-én lesz egy közös koncertünk a MÜPÁ-ban, ahol ezeket a dalokat adjuk elő, igazi örömzenélés lesz.



Lassan három év telt el az utolsó albumotok óta. Hogy álltok az új lemezzel?

Ebben a műfajban szerencsére nem kell mindig kényszeresen új és új anyaggal megjelenni, nem tudunk és nem is akarunk popzenei előadókkal versenyezni. Mostanra gyűlt össze annyi dal, hogy érdemes elkezdeni összerakni az új lemezt, amit idén szeretnénk is kihozni.

A zenétekkel, az általatok ápolt kultúrával erőteljesen felvállaljátok a cigány identitást és értékeket. Ma a cigány-magyar együttélés korántsem felhőtlen. A zene gyógyír lehet erre?

Nem szabad túlbecsülni a zene szerepét, de lebecsülni sem. Igaz, hogy a dalok által mélyen megérthetünk egy másik kultúrát, de sokszor az is elég, hogy a koncerteken a nézők egyáltalán hallanak cigány zenét. Sokan nem hogy a cigány kultúrát nem ismerik, de cigány emberrel sem nagyon találkoznak. Ez nagyon nagy probléma. Az elmúlt húsz évben a cigányság szociálisan kiszolgáltatott helyzetbe került, sokan munkanélküliek. Míg korábban szinte mindenkinek volt cigány munkatársa, ismerőse, szomszédja, most sokan kizárólag a sztereotipiák alapján ítélnek.

Részben ezért dolgozunk együtt ilyen sok más stílusban játszó zenekarral, hogy minél szélesebb körhöz juthassunk el, és mutathassunk meg magunkat. Önmagában az is erős üzenet, hogy maga a család, a zenekar is egy cigány-nem cigány vegyesházasság “eredménye”. Mégis együtt állunk ki a színpadra, és együtt képviseljük a cigány kultúrát. Azt szeretnénk, hogy az emberek első kézből ismerjék meg ezeket az értékeket, és ne a média által alkalmazott, sokszor torz szűrőn keresztül.

Mármint az EU lobogójáról van szó, természetesen. Kék alapon tizenkettő sárga ötágú csillag, senkinek nem kell bemutatni. Inkább azt mutatjuk meg, milyen lehetne, vagy lehetett volna.

A holland Design Den Haag Alapítvány idei pályázatán a nevezők új jelképet tervezhettek az Európai Uniónak. A nyerteseket aztán pár hétig zászlórúdra is húzták (mármint a zászlókat), ezeket mindenki megnézheti. Mi inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy az 1400 nevezés között találunk-e még 5-6 érdekeset a nyerteseken kívül.

Európa és Te

Nagyon okos zászló szerintünk. Az E természetesen Európára utal, az U betű pedig nem az Unió, hanem az angol you szó menő rövidítése. Tetszik, mert közel hozza a nézőhöz az európai gondolatot.

Új Európa

A tervező nem akarta kidobni az elhasznált szimbólumok szemétdombjára a mostani zászlót, inkább továbbgondolta. A csillagok nem állnak, hanem haladnak az égen, az integráció eleje már a ködbe vész, és soha nem ér véget. Hogy ez optimista vagy pesszimista gondolat, ennek eldöntését rátok bíznánk.

Fenntartható Európa

A tizenkét csillagból egy lett, és megjelent egy zöld sáv, ami leginkább egy dombos tájra emlékeztet. A tervező pontosan ezt szerette volna: belecsempészni a zászlóba a fenntarthatóság üzenetét. Szerintünk sikerült.

Sarkcsillag

Nem az aprólékos és művészi kidogozottsága miatt választottuk ki ezt a zászlót, még mielőtt megkapnánk, hogy a vizuális kultúránk alulfejlett. Nagyon nehéz olyan létező szimbólumot találni, mellyel minden európai azonosulni tud, itt viszont sikerült: a csillag a Sarkcsillag, ami épp felkel a Föld északi féltekéje felett. A Sarkcsillag egész Európából látható egész évben. Ügyes választás!

A híd

Egy terv, mely el mert szakadni a mostani zászlótól. Itt sem a művészi érték a fontos, hanem a gondolat: az Európai Unió kultúrák közötti híd, a két szalag pedig a tagokat és a jövőben csatlakozó országokat jelképezi. Ugye nem lepődik meg senki, ha elmondjuk, hogy a zászló tervezője török?

Európa mi vagyunk

A végére egy kegyelemdöfés a heraldisztikailag szofisztikált olvasóknak. Igen, mi is rossz ötletnek tartanánk egy ilyen zászlót, de az üzenete nagyon is megfontolandó: a háttér európai állampolgárok arcképeiből áll, mutatva, hogy nem az országok fontosak, hanem az emberek. Szerintünk is.

Csütörtökön délután-este a kisebbségekről, kisebbségpolitikáról beszélgetünk az Európa Pontban. Ennek részeként este 6-tól vetítjük a Nyócker című magyar animációs filmet, mely díjak tucatjait söpörte be szerte a világon. Fél 8-tól az alkotókkal, Novák Erik producerrel és Gauder Áron rendezővel beszélgetünk szegénységről, multikulturalizmusról. Az alábbi interjút, melyben Eriket kérdeztük a filmről, egyszerre szánjuk kedvcsinálónak és vitaindítónak.

Európa Pont: Laktál valaha a VIII. kerületben? Mekkora a történetben a személyes élmények szerepe?

Novák Erik: Budapest elég sok kerületében laktam már, így a nyolcadikban is. Az ottani életérzést jól ismerem, sok barátom is volt ott annak idején. A film egész hangulatában van szerepe a személyes tapasztalatoknak, de nem ezért csináltunk filmet épp a nyolckerről.

Amikor a történetet kitaláltuk, olyan állatorvosi lónak számító környezetet kerestünk, ahol az akkori Magyarország összes problémáját egy helyen ragadhatjuk meg. Igazából nem is volt kérdés, hogy ez csak a nyolcker lehet.

Európa Pont: A Nyócker nem új film, mégis különös aktualitása van. Olyan kérdéseket, problémákat feszeget, amikben az elmúlt 6-7 évben elég sok változás történt. Például az ingatlanberuházásokkal elkezdték lebontani azt a nyolcadik kerületet, amit annyira plasztikusan ábrázoltok a filmben.

Novák Erik: Néha számunkra is meglepő, hogy mennyire aktuális maradt a Nyócker. Olyan társadalmi, szociális és világpolitikai problémákat jelenítettünk meg a filmben, melyekről most is folyamatosan hallunk a híradásokban. Azzal nem dicsekednék, hogy megjósoltuk a jövőt, de az például tény, hogy az iraki háború, ami nagyrészt az olaj miatt tört ki, akkor még sehol sem volt.

A kerület változik, ez biztos. Kétarcú dolog ez: az ott lakók nem biztos, hogy szomorúak emiatt, de kultúrtörténeti szempontból nem kétséges, hogy valami különleges dolgot veszíthetünk el. Attól nem félek, hogy rövid időn belül eltűnik a "nyócker", de az is biztos, hogy a film a régi nyolcadik kerület egyik utolsó hiteles ábrázolása. Nem terveztük, most mégis úgy tűnik, hogy emlékművet állítottunk az eltűnő nyolckernek.

Európa Pont: A film üzente, hogy lehetséges magyar és cigány együttélés, annak idején elég határozott állásfoglalásnak számított.

Novák Erik: Pedig nem akartunk állást foglalni. Egyszerűen a különböző kultúrák együttélése érdekelt bennünket, az ebből fakadó humort akartuk megragadni anélkül, hogy bármelyik csoporttal kapcsolatban ítéletet fogalmaznánk meg. Ez nem csak a cigány-magyar kapcsolatokra vonatkozik, hiszen a filmben vannak arabok és kínaiak is. Erről a multikulturális környezetről szerettünk volna egy humorban feloldott korképet-látleletet megmutatni, és kicsit talán nevettetve gyógyítani az okoskodás helyett.

Ha ma csinálnánk a Nyóckert nehezebb dolgunk lenne, mert ma a helyzet sokkal feszültebb, mint akkor volt. Ötlet szintjén felmerült a folytatás lehetősége, de fogalmunk sincs, hogyan lehetne a mai nyolckert ugyanezzel a humorral ábrázolni.

Európa Pont: A Nyócker külföldi fogadtatását ismerjük, hiszen szinte mindenhol nyertetek vele valamit. Ez azt jelenti, hogy mindenhol meg is értették a filmet?

Novák Erik: Minden fesztiválon igyekeztem nem csak az eredményhirdetésre odaérni, hanem megnézni magát a vetítést is. Kíváncsi voltam, hogyan hat a film a nézőkre. Az volt a meglepő, hogy mindenhol, kivétel nélkül abszolút értették. A világ nagyvárosaiban egyáltalán nem ismeretlen helyzet, hogy egy-egy városrészben többféle etnikum él egymás mellett, és ismerősek az ebből fakadó konfliktusok is. Az amerikai, dán, ukrán vagy koreai közönség ugyanúgy megértette a filmet, bár sokszor más poénokon nevettek és mást kritizáltak. A dánok szerint például a Nyócker egy hímsoviniszta film, ez is egy lehetséges értelmezés, bár természetesen mi erre nem gondoltunk.

Európa Pont: Hogy áll az új filmetek, az Egill?

Novák Erik: Szakmai szempontból jól, de nagyon küzdünk a finanszírozással. A Nyócker az ötlet megszületésétől kezdve másfél év alatt a vásznon volt, az Egill viszont öt éve készül. Nagyon szeretnénk befejezni, még akkor is, ha néha kilátástalannak tűnik a helyzet.

Svájc az Európai Unió tagja? Nem? Nagyon jó. Na és Andorra? És Gibraltár? És Martinique? Na ugye, hogy nem is annyira egyszerű. Ahogy a költő mondja, a macska nem foghat egyszerre kint is, bent is egeret. De igen.

A Francia Tengerentúli Területek becenévre hallgató országcsoportban (Martinique mellett ide tartozik Réunion, Guadelope és Francia-Guyana is) például óriási hír volt, hogy a 2009-es európai parlamenti választásokon a jobboldai UMP nagy csatában legyőzte a Reunioni Kommunista Pártot (2004-ben ez nem sikerült). Ezek a távoli szigetek bizony az unióhoz tartoznak, olyannyira, hogy még képviselőket is küldhetnek az Európai Parlamentbe. A miheztartás végett, az Európai Unió legjobb strandja (a csopaki beach után biztosan):



A Francia Tengerentúli Területek annyira fontos része az Európai Uniónak, hogy még az euró bankjegyen is látható mindegyik apró sziget (azok a pöttynyi kis akármik Marokkótól nyugatra):



De rajta van az euró bankjegyen Gibraltár is (bár nem nagyon különböztethető meg Spanyolországtól), mely szintén része az Uniónak, kivéve néhány viszonylag fontos szakpolitikát, például a vámuniót. Nem csoda, hogy Gibraltár jelenleg főleg turistákból, vitorlázási felszerelések eladásából, majomszafarikból, valamint offshore cégek bejegyzéséből él. Ja, és ha nem mondtuk volna, az egész terület egy darab szikla, egy darab kifutópálya és egy darab strand. A gibraltáriaknak nem véletlenül van egy speciális mosolyuk, melyet kifejezetten a több kilométernyi esőfelhő alatt szorgosan GDP-t termelő britek számára tartanak fent.

Andorra - hogy plasztikusan fejezzük ki magunkat - egy lyuk az Unió közepén. Bár társállamfői az urgelli püspök (aki amúgy Katalóniában lakik) és a mindenkori francia elnök, a büszke andorránok (amennyiben van ilyen szó), nem engedtek az Unió csábításának, sőt, offshore paradicsom sem lett az országukból. Ehhez képest különösen érdekes, hogy andorrai állampolgárságot csak és kizárólag születéssel lehet szerezni. Valamit tudhatnak Andorráról, ami kifelé nem látszik.

A Koncertblog jóvoltából a ma esti koncertek egy részét élőben is élvezhetitek! :)

A Millenáris Fogadóban igazi vásári forgatag alakult ki, csak éppen árusok helyett a különböző európai intézmények és kulturális intézetek standjai körül tolong a jónép. Gyakorlatilag nyílt napot tart a Bizottságtól kezdve a Parlamenten át a fiatalok mobilitását és tanulását segítő különböző programokig számtalan intézmény és alapítvány.

Pályázati lehetőségekről és az egyes szervezetek szerepéről egyaránt információt kaphatnak az érdeklődők - bár elsősorban inkább a szórakoztató programok vonzzák a tömeget. A nyelvi koktélbár nem korlátozódik az EU nemzeteire, a Goethe-Institut, az Institut Français vagy az Osztrák Intézet mellett a Svájc nagykövetsége és az Izraeli Kulturális Intézet is képviselteti magát.