Célegyenesben a Duna-stratégia

A Duna, mint folyó, közlekedési útvonal, ivóvízbázis kiemelt szerepet kap és kapott a magyar EU elnökség alatt. A Duna azonban sokkal több, mint földrajzi fogalom: kultúrákat összekötő kapocs. És most ne a megszemélyesített Duna terebélyességéről szóló népdalokra gondoljunk.



A Duna integrációs szerepének fontossága sokadszor kerül elő Magyarország és Európa történelmében. Íme néhány kiragadott momentum, ami azt bizonyítja, hogy – József Attilával szólva – a Duna „múlt, jelen és jövendő”.

Dunai Szövetség (1850)

Kossuth Lajos már 1850-ben felismerte, hogy a Duna mellett élő nemzeteknek közös a sorsa. A dolog szépséghibája, hogy a közös sors Kossuthnál főleg közös ellenséget jelentett: a Dunai Szövetség Magyarország (Erdéllyel), Horvátország, Szerbia és a román fejedelemségek összefogása lett volna a Habsburgok ellen. A terv az 1848-49-es szabadságharc bukásával természetesen érvényét vesztette, de maga a gondolat tovább élt, és számos eszmei utódot inspirált.



Dunai Egyesült Államok (1912)

Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere, Magyarország területi integritásának megőrzését látta a „Dunai Egyesült Államok” létrejöttében. A modern, polgári gondolkodású politikus a nemzetek és az azon belül élő nemzetiségek együttélésének megoldását várta a föderációtól, amely öt ország szövetségeként jött volna létre: Ausztria, Magyarország, Csehország, Lengyelország és a jugoszláv népek (Illíria) összefonódásával. Jászi jól érzékelte a Monarchia belső problémáit, és előre látta a helyzet tarthatatlanságát, ám tervét a nagypolitika soha nem vette igazán komolyan.



Tardieu-terv (1932)

A világgazdasági válság közepette is születtek ötletek Közép-Kelet Európa összekapcsolására, ráadásul nem is a régióból. Tardieu, a francia miniszterelnök terve szerint a Duna vízgyűjtő területein élő nemzetek, köztük Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia és Bulgária vámuniót hoztak volna létre. Mivel azonban Ausztriának derogált volna „az öt koldus ország” szövetsége, az olasz és a német érdekekkel pedig ellentétes volt a terv, a Duna menti országok ismét nem közösködtek egymással.



Duna-stratégia (2011)

Bár maga a terv megelőzi a magyar elnökséget, a Duna-stratégia a legfontosabb elnökségi prioritások egyike. 2011 lévén a terv már nem az ellenség kitúrását, nem a nemzetiségek kérdésének megoldását és nem is a rég megoldott vámok ügyét szolgálja, hanem a manapság sokkal aktuálisabb, környezetvédelmi, közlekedési, infrastruktúra-fejlesztési, és kulturális projekteket öleli fel. Ez az első terv a témában, mely hivatalos elfogadást nyert: az Európai Parlament 549 igen szavazattal áldását adta rá, és már „csak” a megvalósításra vár. Jelenleg is külön munkacsoport dolgozik a tervezet gyakorlatba ültetésén. Ha a stratégia sikeresnek bizonyul, akkor az egész Unió számára modellé válhat, és az európai belső piacot újabb, szorosabb integrációk erősíthetik. A régióból Ausztria, Bulgária, Csehország, Németország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, valamint a közeli vagy távoli jövőben a csatlakozásban reménykedő Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova és Ukrajna lesznek a társaink a nagy terv véghezvitelében.

161 év után így valósulhat meg a nagy terv: ha a Dunai Szövetség nem is jöhetett létre (itt van helyette a sokkal nagyobb Európai Unió), mégis minden eddiginél szorosabbá válik a Duna-menti népek összefogása. Kevesen gondolnak bele, de a Duna a világ egyik „legnemzetközibb” folyója. 10 országon halad át, vízgyűjtő területe pedig 7 további országot érint. Eltérő nyelvű, kultúrájú, vallású népcsoportokat kovácsol össze gazdasági régiók, kulturális kölcsönhatások mentén. Ha lehet, akkor az első folyónak járó Nobel-békedíjat neki adjuk ☺.