Az Erasmus programmal már korábban többször foglalkoztunk itt a blogon, most ennek egy speciálisabb változatát, a több (nem csak európai) egyetem együttműködésével létrejövő képzéseket kínáló Erasmus Mundus programot ajánljuk figyelmetekbe – mindezt hallgatói szemszögből.
Az Erasmus Mundus program az Európai Bizottság egy olyan kezdeményezése, amelynek célja az európai felsőoktatás színvonalának további emelése, elsősorban kiemelkedő minőségű mester-, vagy doktori képzések kialakításával. A Bizottság olyan programokat támogat, amelyek legalább három felsőoktatási intézmény összefogásából jönnek létre, és új, a korábbiaktól gyökeresen eltérő interdiszciplináris mesterképzéseket vagy doktori programokat kínálnak. A program egyik erőssége az, hogy nagyon sokszínű és változatos képzést tesz lehetővé: az ilyen képzéseket hallgatók több országban tanulhatnak, akár szemeszterenként más-más egyetemen, emellett a programok igen magas színvonalú, elit-képzéseknek számítanak – ez természetesen tükröződik a sokszoros túljelentkezésekben is.
Az Erasmus Mundus keretében a képző intézmények több éven át fogadhatnak diákokat a világ minden tájáról. Hallgatóként az Erasmus Mundus képzésekre az alap- vagy a mesterdiploma megszerzése után lehet jelentkezni, hallgatói jogviszony nem szükséges hozzá. Jelenleg több mint 130 mesterképzés közül lehet válogatni valamennyi tudományág területéről, mindezekről a legfontosabb információk (a képzésben résztvevő egyetemek, azok elérhetőségei, a képzés fő területei, stb.) megtekinthetők az Európai Bizottság ezen oldalán. Az Erasmus Mundus keretein belül doktori képzésből is akad jó pár, ezek frissített listáját itt lehet megtekinteni.
Hallgatóként természetesen egy ilyen képzésnek hatalmas költsége van, ehhez az Európai Bizottság ösztöndíjat biztosít az arra legérdemesebbnek bizonyuló diákoknak – ennek elnyeréséhez a képzést nyújtó egyetemi konzorciumnál kell pályázni. A feltételek képzőintézményeként változnak, ezért érdemes alaposan tanulmányozni a kiválasztott képzés, illetve koordináló intézmény információs oldalait, ahol megtekinthetők a pontos pályázási feltételek, a jelentkezési lapok és a leadási határidők. A pályázat jellemezően önéletrajzból, motivációs levélből, nyelvismeretet igazoló bizonyítványból és oklevelekből áll, ehhez kérhetnek még esszét, kutatási tervet, szakdolgozatot az iskolák. A hallgatók 3 hónaptól 3 éves időtartamra pályázhatnak ösztöndíjra – fontos különbség tehát az Erasmus programhoz képest, hogy itt az elnyert ösztöndíj alapvetően nem részképzésre, hanem a program teljes hosszára szól. A magyar hallgatók évente körülbelül 10-12 ezer euró ösztöndíjat kaphatnak, ebből a tandíj befizetésén felül is nagyjából havi 500 euró maradhat a diákok zsebében, amely bizonyos országokban akár a teljes megélhetést is fedezi.
A programban résztvevő fiatalok mind hatalmas élményként írják le az Erasmus Mundus keretében folytatott tanulmányaikat. Ahogy az Erasmus programnak, úgy ennek is egyértelmű előnye a multikulturális környezet, a sok új ismeretség, a különböző nézőpontok, kulturális hátterek, amelyekkel megismerkedhetnek a program alatt. A program további erősségei ezeken túlmenően a változatos képzési helyszínek, a sok utazás, valamint a több egyetem által kiállított, rendkívül piacképes diploma. A tapasztalatok alapján a képzésben résztvevő hallgatók általában nagyon gyorsan el tudtak helyezkedni valamilyen jól fizető állásban.
Ha érdekel a lehetőség, hogy e program keretében tanulj tovább, érdemes idejében elkezdeni a felkészülést (általában az év utolsó három hónapjában várják a jelentkezéseket az egyetemek), ehhez az alábbi oldalakon megtalálod a legfontosabb információkat:
- A programot Magyarországon koordináló Tempus Közalapítvány oldala
- Programismertető a leendő pályázók és kedvezményezettek tájékoztatására
- Az Európai Bizottság hivatalos Erasmus Mundus oldala (angol nyelven)
- Az Európai Bizottság információs kiadványa a programról (angol nyelven)
- Az EU oktatási ügynökségének információs oldala a programról (angol nyelven)
- Az Erasmus Mundus Alumni oldala sok hasznos információval (angol nyelven)
Gál Kinga uniós csatlakozásunk óta dolgozik az Európai Parlamentben (EP) képviselőként, ahova a Fidesz listájáról jutott be 2004-ben és 2009-ben is. Az Európai Néppárt tagjaként az EP szakbizottságaiban emberi jogi, bel- és igazságügyi kérdésekkel, külügyekkel és nem utolsósorban kisebbségi jogokkal foglalkozik. Munkájában kiemelt helyet foglal el a határon túl élő magyar közösségek jogainak megjelenítése és érvényesítése, két és fél évig volt társelnöke a nemzeti közösségekkel és kisebbségi nyelvekkel foglalkozó EP Kisebbségi Munkacsoportjának. 2008-ban az év EP-képviselőjének is megválasztották – amit viszont talán kevesen tudnak róla: négy fiú édesanyja. Aktuális témánkhoz, a női esélyegyenlőséghez kapcsolódva őt is megkerestük, és megkértük, hogy egy villáminterjú keretében (épp a sűrű plenáris héten csíptük el) mondja el, hogyan látja ő a karrier és család kérdéskörét.
Egy EP-képviselőnek számos szakbizottságban, munkacsoportban, plenáris üléseken és egyéb hivatalos rendezvényeken kell helytállnia, emellett ott van a folyamatos ingázás Strasbourg, Brüsszel és persze Magyarország között – kívülről nézve ez egész embert kívánó feladat, és ugyanezt gondolnánk egy négygyermekes anyukáról is. Hogyan tud egy személyként mindkét szerepben helytállni?
A kezdettől fogva együtt van a család Brüsszelben. Amikor 2004-ben EP-képviselőként ide szólított a munkám, a gyerekek még túl kicsik voltak ahhoz, hogy csak hétvégenként láthassák az édesanyjukat (azóta persze nagyobbak lettek, az ikrek, Áron és Gergő 14, Zsombor 12, Márton most 8 éves). Mindig a család volt a legfontosabb az életemben, minden más csak másodlagos szerep lehet. Ezt nem lehet egyedül csinálni, csak úgy, hogy száz százalékig mellettem áll a férjem. Szerencsém van, mert olyan férj és család vesz körül, akikkel minden feladat megosztható. A gyermekek körüli teendők – életük rendezése, egyszerűen csak a mindennapok levezénylése – pedig kifejezetten segítik a munkámat: a földön tartanak, a mindennapok realitásában, illetve rávezetnek arra, hogyan kell gyorsnak és hatékonynak lenni. Belőlük nyerem az energiámat.
Hogyan telik egy átlagos brüsszeli napja?
A strasbourgi hetek még mindig nagy kihívást jelentenek, de a hétköznapok, a brüsszeli munka során egy normális család életét éljük: reggel fél hét előtt kelek, elkészítem a gyerekeknek a tízórait és a reggelit, a férjem itt is segít. Ezután elengedem a gyerekeket iskolába, majd bemegyek a Parlamentbe, általában fél kilenc és fél öt / öt óra között mindig bent vagyok, néha tovább is. Este igyekszem haza, hogy mire mindenki hazaér az iskolából és különórákról, előkészítsem a meleg vacsorát, és még tölthessünk együtt egy kis időt.
Ebben a hónapban Péterfy Bori is a vendégünk volt az Európa Pontban, aki első gyermeke születése után most tér vissza a munkához – szerinte a gyermekvállalásra nincsen megfelelő idő, ez ha eljön, nem szabad a karrier miatt halogatni, mert csak egy nőnek adatik meg az a csoda, hogy gyermeket hozhat a világra. Ön mit gondol, van a gyermekvállalásra ideális időszak? Mit tanácsolna a karrier és család dilemmájával szembesülő fiatal nőknek?
Én is így gondolom, ha az ideális időszakot várjuk, elrepülhet az élet felettünk úgy, hogy nem is vettük észre, melyik napra is esett az „ideális”… A második kérdésre általános tanácsot nem lehet adni, véleményem szerint minden nő és család helyzete egyéni, és ugyanígy minden dilemma is egyéni. Mégis, amennyiben erre van lehetőség a „család és karrier” megoldásra szavaznék.
Jelenleg az EP-képviselők közel 35 százaléka nő (ugyanez az arány a magyar EP-képviselők között is), Magyarországon ez a nemzeti parlamentünkben az EU egyik legrosszabb rátájával kevesebb mint 8 százalék. Lát-e arra esélyt, hogy ez a közeljövőben megváltozik?
Mentalitásváltozás mellett olyan konkrét – jogszabályi és egyéb ösztönző – lehetőségekre van szükség, amelyek a mindennapokban elérhetővé teszik a család mellett a karrier, és a karrier mellett a család lehetőségét. Erre a társadalomnak is szüksége van, hiszen minden olyan nő, aki mindkét területen helyt szeretne és tudna állni, ezáltal elégedettebb lesz életével. Számukra meg kell erre teremteni a lehetőséget, ösztönözni kell őket. A mentalitásváltásra pedig mind egyéni, mind pedig közösségi/intézményi szinten szükség van.
Jelenleg milyen ügyeken dolgozik az Európai Parlamentben?
A nemzeti kisebbségek érdekeinek képviselete állandó feladat, minden rendelkezésemre álló érdekérvényesítési parlamenti eszközt vagy munkacsoporti lehetőséget kihasználok erre. Minap éppen Szerbiával és ezen belül a vajdasági magyarok helyzetével foglalkoztunk többet. Az állampolgári – egyéni vagy közösségi – ügyeket és emberi jogok általános érvényesítését különböző dossziékban és szakbizottságokban igyekszem képviselni. Hogy konkrét dossziékat is említsek, továbbra is követem a bécsi ügynökséggel kapcsolatos ügyeket, vagy éppen az Európai Unió csatlakozását az Európa Tanács Emberi Jogi Egyezményéhez.
Eddigi élete, pályafutása során mi az, amire legbüszkébb, mi az, amit kiemelne?
A legbüszkébb természetesen a négy fiamra vagyok, hálás vagyok a jó Istennek a családomért. Minden egyéb szakmai siker csak ez után következik.
Köszönjük az interjút, további sok sikert kívánunk – mind anyaként, mind képviselőként!
Március 27-én nyílt legújabb kiállításunk, amely a dán irodalom kiemelkedő alakját, Karen Blixent mutatja be. Az írónő életét a magyar közönség elsősorban az életrajzi írásából született Távol Afrikától című filmből ismerheti, de világszerte népszerű írásai közül is több megjelent magyarul.
Karen Blixen 1885-ben született Koppenhágától északra, Rungstedlund városában, jómódú arisztokrata család gyermekeként. Családja gondosan ügyelt arra, hogy Karen kiemelkedő neveltetésben részesüljön, iskoláit Koppenhágában, a Royal Academy of Arton, valamint Angliában, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban végezte. Felvilágosult, művelt nő volt, akinek nemcsak az íráshoz volt tehetsége, de kiválóan rajzolt és festett is. Első elbeszélései 1907-ben jelentek meg.
Élete – csakúgy, mint írásai – nem nélkülözték a drámai fordulatokat. 1913-ban beleszeretett másodunokatestvérébe, a svéd nemesi családból származó Hans von Blixen-Finecke báróba, de szerelme viszonzatlan maradt, és végül Brorhoz, Hans testvéréhez ment feleségül. Karen és Bror Afrikába (Kenyába) költöztek, ahol egy kávéültetvényt vezettek. Házasságuk korántsem volt sikeres: férje folyamatosan megcsalta, vélhetően ő fertőzte meg szifilisszel is, amelynek következményeitől az írónő egész életén át szenvedett. A szerelem azonban Afrikában ismét rátalált a szintén arisztokrata angol vadász és pilóta, Denys Finch-Hatton személyében – ellentmondásos kapcsolatuk áll a Távol Afrikától című film középpontjában. Miután Denys repülőszerencsétlenségben életét vesztette, és az ültetvényt a gazdasági válság miatt már korábban el kellett adniuk, Karent már semmi nem tartotta Afrikában, és tizenhét Kenyában töltött év után visszatért Dániába. Írói pályája valójában ekkor kezdődött el: a testileg-lelkileg meggyötört írónő nem adta fel, és az írásban talált menedékre. (Afrika hálából ma is őrzi emlékét: egykori kávéfarmja területét Kenyában Karenföldnek nevezték el.)
Első elbeszélésgyűjteménye Hét fantasztikus történet címmel 1934-ben jelent meg Amerikában, amely egy csapásra világszerte ismertté tette. Ezt 1937-ben önéletrajzi regénye, valamint további elbeszélésgyűjteményei követték. Írói nagyságát az is bizonyítja, hogy kétszer volt a Nobel-díj várományosa – 1954-ben Hemingway, 1957-ben Camus kapta meg a díjat. Amikor Hemingway elnyerte az elismerést, azt nyilatkozta, boldogabb lett volna, ha azt Karen Blixennek ítélik.
Blixen különleges világa a filmkészítőket is megihlette: Halhatatlan történet című művét Orson Welles, a Babette lakomáját Gabriel Axel vitte vászonra – ez volt az első dán film, amely megkapta a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat. A Volt egy farmom Afrikában című regényét Sydney Pollack rendezésében, Meryl Streep és Robert Redford főszereplésével ismerhette meg a szélesebb közönség – a filmet hét Oscar-díjjal jutalmazták.
Karen Blixen igazi történetmesélő, ugyanakkor a külvilág szemében erős és öntörvényű asszony volt, aki személyes sérelmeit, fájdalmait a kemény felszín alá rejtette – a konvenciókkal keveset törődött, minduntalan átlépte a viselkedés társadalmi normáit. A Dán Kulturális Intézet támogatásával megvalósuló kiállítás ezt a rendkívüli és izgalmas életutat mutatja be, a kiállítás április 30-ig tekinthető meg az Európa Pontban; a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ideje alatt (április 19-22.) pedig a könyvfesztivál helyszínén.
A kép forrása: Europeana.eu / The Royal Library: The National Library of Denmark and Copenhagen University Library / 92023_Ag_DK_kb.billeder (CC BY-NC-ND)
Péterfy Bori a Nemzeti Színház elismert színésze, a Péterfy Bori & Love Band frontembere, immár nyolc hónapja boldog anyuka is. Tegnap este az Európa Pontban Gyárfás Dorka kérdezgette legújabb szerepéről, az anyaságról, Doma fiáról, jövőbeli terveiről, illetve karrier és anyaság összeegyeztethetőségéről.
Hogyan tervezted korábban a családalapítást? Karriered szempontjából hogy érzed, jókor jött az anyaság?
Nálam ez így alakult. Azt gondolom, hogy a karrier szempontjából jó pillanat erre nincs. Az ember folyamatosan kap felkéréseket, amelyekről csak utólag tudja eldönteni, hogy megérte-e esetleg miatta halogatni az anyaságot. Szerintem ez nem így dől el – nagyon fura lenne, ha az alapján választanánk meg a megfelelő időpontot, hogy az mikor „jó”. Azt gondolom, hogy az anyaság csodálatos dolog, és azért vagyunk nők, hogy anyák lehessünk. Ezt nem lehet kihagyni, bármilyenek is legyenek a körülmények.
A baba születése óta adódott már olyan szakmai lehetőség, amiről le kellett mondanod?
Igen, amióta Doma megszületett, három szerepajánlatot is visszamondtam… De ennek így kellett lennie, nem akarok ezen görcsölni, majd jön másik. Nem hiszem, hogy a gyereknek jót tesz, ha frusztrált anya neveli. Azóta egyébként kaptam új ajánlatot is, amit már elfogadtam – jövőre új szerepet kapok a Nemzetiben.
Milyen anyukának tartod magad? Milyen nevelési elveket követsz?
Szuper anyukának tartom magam! :-) Szülés előtt rengeteg könyvet elolvastam arról, hogyan kell az első időkben nevelni a gyereket, mostanában nagyon divatos ez a „kötődő nevelés”, amikor sosem hagyod sírni a babát, sokáig szoptatod, és állandóan vele vagy. Néha azért ezt kicsit túlzónak tartom – a barátnőim azon is kiakadtak, hogy járókája van Domának –, de alapvetően nagyon sok időt töltünk együtt. Azt gondolom, hogy ez akkora csoda, aminek minden pillanatát végig kell élned. Még ha az anyaság néha iszonyatosan fárasztó, és néha már egymás agyára megyünk is – én még soha nem voltam ennyire boldog. De az is igaz, hogy minden ember és minden helyzet más és más, mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy mi a legjobb.
Hogyan oldod meg azt a sok feladatot, amit egy kisbaba szolgáltat? Hogy fér meg egymás mellett a család és a karrier?
Ahogy minden anyuka… Anyaként és feleségként rengeteg feladat hárul ránk: neveljük a gyereket, összetartjuk a családot, és megpróbáljuk boldoggá tenni azt a férfit, akit szeretünk, emellé jön még minden egyéb, munka, karrier… Ez állandó dilemma, egyszerre százfelé kellene szakadnunk, hogy minden tökéletes legyen. Hogy ezt hogyan lehet jól megoldani, én nem tudom. Én ezt hatalmas görgetendő feladatnak látom, amiben kicsiket lépek csak előre. Biztos receptet erre nem tudok. Azt tudom, hogy bármilyen fáradt vagyok, ha rám néz a gyerek, az olyan energiával tölt el, hogy Hulk leszek tőle… Reggelente meg Sívaként egyik kezemmel készítem a reggelit, a másikkal sminkelek, a harmadikkal pelenkát cserélek, és egy másikkal takarítok… de ez engem iszonyatos örömmel tölt el. Szerintem félelmetes, hogy mire képes az emberi természet, egy gyerek hihetetlen sok energiát ad.
A családod mennyire tud segíteni Domával, kapsz azért néha kimenőt?
Doma imádja a nagymamáit, anyukám és a férjem anyukája is sokat segít, amikor meglátja őket, engem már szinte észre sem vesz. A férjem is nagyon sokat van vele, illetve a babysitterrel is nagyon jól kijön Doma, úgyhogy ilyen szempontból szerencsém van. A segítségem tehát megvan, de inkább nekem rossz, ha nem vagyok vele, mert minden pillanat más és más – én mindet ki akarom élvezni!
És mi lesz a zenekaroddal?
Április közepén lesz az első koncertem a zenekarral a baba születése óta, utána folyamatosan lesznek koncertjeink, de egyelőre nem vállalunk túl sok fellépést. Épp holnap megyek stúdióba felénekelni egy új „slágergyanús” számot, és hamarosan lesz új lemez is. Egyébként a zenekarban a többség már apuka, és korábban volt olyan, hogy letorkoltam őket, hogy elég már sok cuki gyerekvideóból, mikor folyton azokat mutogatták egymásnak… Már várom, hogy mit kapok majd én most! :-)
Aki tegnap nem tudott eljönni a beszélgetésre, az a Nemzeti Színházban, április 18-án a Három Nővér előadásán Irinaként találkozhat legközelebb Borival, vagy április 13-án Szegeden, a JATE-n, a Love Band visszatérő koncertjén – akkor már énekesnőként.
Fotó: Flickr.com / Europa Pont (CC BY 2.0)
Az Európa Bizottság nemrégiben kiterjesztette az Erasmus program tevékenységét, 2008-tól a program nemcsak a felsőoktatásban hallgatók mobilitását támogatja, de a fiatal vállalkozók külföldi tapasztalatszerzését is. Az elv és a program működése is hasonló a már jól ismert Erasmus programhoz, de itt a középpontban nem a formális tanulás, hanem az üzleti életben hasznosítható külföldi gyakorlatszerzés van.
(Ez a poszt a bérszakadék elleni küzdelemről szóló írásunk második része.)
Mit tesz az EU és mit tesznek a tagállamok a bérszakadék felszámolása érdekében?
Az EU egyik alapelve a diszkrimináció tilalma – az EU Működéséről szóló Szerződés 157. cikke fekteti le az egyenlő munkáért vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elvét. Ezen alapul az egyik legfontosabb területhez kapcsolódó jogszabály, az 1975. évi egyenlő díjazásról szóló irányelv, amely tiltja a nemi diszkriminációt a bérezés valamennyi vonatkozására és feltételére tekintettel. Az unió egy másik jogszabályban fektette le a foglalkoztatáshoz, a szakképzéshez és az előléptetéshez való hozzáférést, valamint a munkafeltételeket illetően a férfiakat és a nőket megillető egyenlő bánásmód követelményét. Ez a jogszabály meghatározza a közvetlen és a közvetett diszkrimináció fogalmát, és előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak létre esélyegyenlőségi testületeket a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elősegítésére és támogatására. Mindezek mellett még számos uniós jogszabály, uniós stratégia, cselekvési keretprogram biztosítja a férfiak és nők egyenlő bérezését, és a Bizottság ellenőrzi, hogy az uniós jogszabályokat hogyan ültetik át és hogyan alkalmazzák a tagállamok. Az uniós intézmények emellett valamennyi politikájának és tevékenységének kialakításakor figyelembe veszi a férfiak és nők közötti egyenlőség elvét – ez az ún. „gender mainstreaming”.
A bérszakadék kérdése ugyanakkor számos olyan területet érint, ahol az EU-nak csak koordináló, kiegészítő szerepe van, az ezzel kapcsolatos szakpolitika kialakítása a tagállamokra hárul. Az Európai Bizottság a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és az európai szociális partnerekkel együtt dolgozik a nemek közötti bérszakadék elleni küzdelemben. A Bizottság így mindezek mellett különböző kezdeményezésekkel, tanulmányokkal, felvilágosító kampányokkal hívja fel a figyelmet a jelenségre és ösztönzi például a jó gyakorlatok megosztását.
Nemzeti jó gyakorlatok
A nemzeti kormányok és a szociális partnerek számos intézkedésről állapodtak meg a nők és a férfiak közötti bérszakadék áthidalására. Több tagállamban külön stratégiák (például Ausztriában vagy az Egyesült Királyságban), tanulmányok és bizottságok (Norvégiában és Belgiumban) segítik az egyenlő bérezés megvalósulását. Mindezek mellett a kollektív szerződések jelentik az egyik legfontosabb módot a nők és a férfiak közötti bérszakadék csökkentésére. Finnországban például a kormány Egyenlő Bér programja átfogó jövedelmi megállapodásokat eredményezett, amelyek az egyenlő bérezés megvalósítása érdekében egyenlőségi pótlékokat is tartalmaznak. A legújabb kollektív szerződések 0,2 %-os bérkiegyenlítési pótlékot foglalnak magukban az alacsony bérű, jellemzően női állások javára. Mindemellett nagy szerepe van a megfelelő ellenőrzésnek, számos országban (például Szlovákiában) vezettek be olyan képzéseket, amelyek segítik a munkaügyi felügyelőket a bérezési diszkrimináció feltárásában. Az egyenlő bérezés a vállalatok számára is hasznos lehet, a vállaltok egy része a nemzeti törvényi előírásoknak megfelelve, másik részük önként vezetett be olyan programokat, amelyek ezt segítik. Svédországban például törvény kötelezi a munkaadókat arra, hogy háromévente bérfelmérést végezzenek, hogy kiderítsék, orvosolják és megelőzzék az igazságtalan különbségeket. A vállalatok emellett különböző minősítések, oklevelek, díjak bevezetésével igyekszenek elérni, hogy a nők és a férfiak közötti bérszakadékot okozó tényezőket kizárják. Finnországban például külön díjjal jutalmazzák a nemek közötti egyenlőséget elősegítő legjobb akciótervet, a Cseh Köztársaságban a munka és a családi élet összeegyeztetésével kapcsolatos programokat díjazzák, Szlovéniában és Dániában díjat kaphatnak azok a vállalatok, amelyek nőket léptetnek elő vezetői pozíciókba. Svájcban Egyenlő bérezés emblémát kapnak azok a vállalatok, amelyek igazolják a nők és a férfiak munkáját igazságosan kezelő bérrendszerüket.
Mit tehetünk, ha a munkahelyünkön fennáll a nők és a férfiak közötti bérszakadék?
A nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó országos testületek független szervezetek, amelyek segítséget nyújtanak azoknak, akik diszkriminációt tapasztalnak, emellett figyelik a diszkriminációs problémákat, jelentéseket készítenek róluk, valamint előmozdítják az egyenlőséget. Az országos szervezetek részletes tanácsokkal tudnak szolgálni, és szükség esetén segítséget nyújtanak a jogi kereset előkészítéséhez. Szakszervezethez is fordulhatunk, annak munkatársai is segíteni tudnak és tanácsokkal szolgálnak arra az esetre, ha intézkedés kezdeményezése mellett döntünk. Ezen kívül mások tapasztalatairól is tájékozódhatunk a következő esettanulmányokból; ezek olyan jogi eseteket mutatnak be, amelyeket alkalmazottak kezdeményeztek a férfiak és a nők bére közötti egyenlőtlenség miatt. Az egyenlő bérezéshez kapcsolódó uniós honlapon egy speciális bérkalkulátor segítségével ellenőrizhetjük, hogy mennyire érinti munkahelyünket a bérszakadék problémája. A bérkalkulátor jelzi, hogy fennáll-e a nők és a férfiak közötti bérszakadék.
További információ a bérszakadékról:
…legalábbis ha azt nézzük, átlagosan hány napot kell ledolgozniuk ahhoz, hogy ugyanazt a fizetést vigyék haza. Bár a megkülönböztetés tilalma az EU egyik alapelve, mégis jelentős különbség van abban, hogy életük során a férfiak és nők mennyi fizetésre számíthatnak munkájukért. Az ebben mutatkozó különbség a bérszakadék, amely a legfrissebben publikált uniós felmérés alapján még mindig 16,4% a nők és a férfiak átlagos bére között. Az Európa Pont nőnapi beszélgetése ezt a jelenséget járja körül – nézzük meg közelebbről, mit is jelent ez!
Ez a szám országonként változik, Magyarországon az átlagnál egy kicsit nagyobb a különbség (17,6%), de közel sem olyan nagy, mint mondjuk Észtországban (27,6%), Csehországban, vagy épp Ausztriában (25,5%). A legkisebb különbség a nemek javadalmazásában a legfrissebb adatok alapján Lengyelországban (1,9%) Szlovéniában (4,4%) és Olaszországban (5,5%) volt kimutatható.
A jelenség háttere
Miből adódik ez a különbség? Ennek egy része közvetlen diszkrimináció következménye, amikor a nő ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kap, mint a férfi. Bár ezt uniós és nemzeti szabályok is tiltják, a gyakorlatban azonban mégis találkozhatunk még ilyennel. Eltérés adódik abból is, hogy a nők általában felülreprezentáltak olyan alulértékelt területeken, amelyeken átlagosan alacsonyabb az átlagfizetés – többségében nők dolgoznak az egészségügyben, a közigazgatásban vagy pedagógusként. A hagyományoknak és a sztereotípiáknak is nagy szerepe van abban, hogy bizonyos – egyébként magasra értékelt és jól bérezett szektorokban – kevesebb nő dolgozik (például tudományos és műszaki munkakörökben). Annak ellenére van ez így, hogy a nőknek gyakran magasabb a végzettségük vagy szakképesítésük, mint a férfiaknak, 2010-ben az EU-ban az egyetemi hallgatók majdnem 60%-a volt nő. A nők emellett kevésbé vannak jelen vezető pozíciókban – a vállalatvezetők 32%-a, a mérnökök és tudósok mindössze 29%-a nő, az „üvegplafon” sok esetben tartja vissza a nőket attól, hogy szakmájukban egy bizonyos szintnél feljebb jussanak. Mindezekhez hozzáadódik még a nők családban betöltött szerepe, amely szintén összeütközésbe kerül sok esetben a karrierrel – a családi és gyermekgondozási feladatok zöme még mindig a nőkre hárul, a nők gyakrabban szakítják meg karrierjüket vagy dolgoznak rövidebb munkaidőben, hogy ellássák a családi feladatokat.
Miért érdemes küzdeni a nemek közötti fizetésbeli egyenlőségért?
A bérszakadék a legtöbb nőt végigkíséri karrierje és nyugdíjas évei során is: a kevesebb fizetéshez általában alacsonyabb nyugdíj is társul, így a nőket jobban veszélyezteti az időskori elszegényedés. Erkölcsi érvek mellett gazdaságiak is alátámasztják, hogy a férfiak és a nők ugyanolyan bért kapjanak ugyanazért a munkáért: a nemek közötti egyenlőség a minőségi munkahelyek és a magasan motivált munkaerő elérésének kulcsa. A minőségi munkahelyek erősítik a pozitív munkahelyi légkört, ahol minden dolgozó megbecsülésnek örvend az általa elvégzett munkáért. A munkaadók nyernek azzal, ha hatékonyabban hasznosítják a nők készségeit és tehetségét például képességeik elismerésével, a munkahely és a család közötti egyensúly megteremtését segítő irányelvekkel, továbbá képzési és karrierépítési lehetőségekkel. Azok a vállalatok, amelyek egyenlőségi terveket és stratégiákat hoznak létre, a férfiak és a nők számára egyaránt a legjobb munkahelyeket teremtik meg. A munkájuk megbecsülését érző alkalmazottak nagyobb magabiztosságra tesznek szert, ami hatékonyságuk mellett innovációs készségüket is erősíti. A pozitív munkahelyi légkör vonzza az ügyfeleket, fokozza a teljesítményt és szárnyakat adhat a versenyképességnek.
Ha érdekel a női esélyegyelőség kérdése, gyere el hozzánk ma este – nőnaphoz kapcsolódó programunkon Keveházi Katalin, a Jól-Lét Alapítvány vezetője, Somogyi Mária író, valamint Wéber Andrea, az Egyenlő Bánásmód Hatóság kutatási koordinátora beszélget a témáról. Az este folytatásában Takáts Eszter akusztikus koncertjét hallgathatjátok meg. Az eseményről további információ Facebook oldalunkon olvasható.
A témát folytatjuk, írásunk második részében a bérszakadék elleni küzdelemről, az EU és a tagállamok ezzel kapcsolatos tevékenységéről és a jó példákról olvashattok.
További információ a bérszakadékról:
Márciusban két jeles nemzetközi ünnepnap szolgáltatott témát programjainkhoz: március 8-án világszerte a nőket ünnepeljük, 21-én pedig a faji megkülönböztetés elleni küzdelemről emlékezünk meg. Ennek megfelelően márciusban a „jogok Európája”, ezen belül is a női esélyegyenlőség és az antirasszista törekvések kerülnek fókuszba az Európa Pontban.
A nem
zetközi nőnap alkalmából egy beszélgetéssel és egy koncerttel várjuk az érdeklődőket: 8-án, csütörtökön elsőként a férfiak és nők fizetésénél tapasztalható bérszakadékról lesz szó. Meghívott előadóinkkal (Keveházi Katalin, a Jól-Lét Alapítvány vezetője, Somogyi Mária író, valamint Wéber Andrea az Egyenlő Bánásmód Hatóság kutatási koordinátor) arról beszélgetünk, hogy mennyiben érvényesül jelenleg Európában és Magyarországon az „egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelve. A beszélgetés után Takáts Eszter és zenekara lesz a vendégünk, akik akusztikus felállással érkeznek az Európa Pontba.
A női egyenjogúság kérdéskörénél minduntalan felvetődő dilemma, az anyaság és karrier összeegyeztethetősége. Március 22-én Péterfy Bori, a sikeres énekeső és a Nemzeti Színház művésze jön el hozzánk, aki első gyermeke, Doma születése után a közeljövőben tér vissza az életét eddig meghatározó színpadokra. Az est során többek között anyaságáról és jövőbeli terveiről faggatjuk.
Az aktuális kiállításunk is a női vonalat erősíti: főszereplője Karen Blixen dán bárónő, a huszadik századi dán irodalom nagy alakja, aki életének jelentős részét Afrikában élte le, és ennek hatására lett belőle igazi író. Blixen élete az önéletrajzi regényéből készített, számos díjjal kitűntetett Távol Afrikától című filmből lehet ismerős a magyar közönségnek. Blixennek íróként és asszonyként is egyaránt része volt sikerben és kudarcban – az életét bemutató kiállítást a Dán Kulturális Intézet jóvoltából március 27-től látogatható az Európa Pontban.
Filmklubunk Jasmila Žbaniæ bosnyák rendező Úton (Na putu) című 2010-es filmjét mutatja be. Luna és Amar boldogan élő fiatal pár, akiknek kapcsolatát váratlan akadályok nehezítik. Amikor Amar egy fundamentalista közösség hatása alá kerül, Lunának szembe kell néznie azzal, hogy a szerelem talán nem elég ahhoz, hogy összetartsa őket. A filmet 2010-ben a Berlinale versenyprogramjában mutatták be, rendezőjének korábbi filmje, a Szerelmem Szarajevó 2006-ban ugyanitt a Berlinale fődíját nyerte. A március 9-i vetítés után vendégünk Pilcsik Tünde, a Regina Alapítvány elnöke.
Március 21-ét 1966-ban jelölte ki az ENSZ, hogy emléket állítson egy 1960-as dél-afrikai, vérfürdőbe torkollott apartheid-ellenes demonstráció 69 áldozatának. Ettől kezdve ezen a napon ünnepeljük az antirasszizmus világnapját. A világnap alkalmából 21-én, szerdán 6 órától előre felkészített csapatok vitáznak erről a tételmondatról: „az ember alapvetően önző lény”. A vitában bemutatjuk a magyar történelem több kiemelkedő, a jogvédelem és az emberi jogok érvényesítése terén maradandó nyomot hagyott személy (pl. Raoul Wallenberg, Sztehlo Gábor) életművének részleteit, dilemmáikat, sorsukat. A vita után a győri Romano Trajo lép fel nálunk. A roma, magyar és német muzsikusokból álló zenekar autentikus lovári és beás cigány népzenét játszik hagyományos roma hangszereken, mint az akusztikus gitár, kanna, kanál – ezeket egészíti ki az ének és a szájbőgő, nagybőgő, mandolin és darbuka. Az est végén a Dresch Quartet ad koncertet – a névadó Dresch Mihály a magyar jazz egyik legsokoldalúbb szaxofonosa, aki a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki.
A hónap elején még egy különleges vendégünk lesz: 7-én, az Európa Szalon e havi rendezvényén a világhírű fiatal cseh közgazdász, Tomáš Sedláček tart előadást nálunk a jelenlegi válság okairól és bestseller könyve alapján „a jó és a rossz közgazdaságtanról”. Ezt követően egy beszélgetés keretében bizonyítja, hogy miért sorolja őt a Yale Economic Review az „öt legnagyobb közgazdász elme” közé. Sedláček jelenleg a Cseh Kereskedelmi Bank (CSOB) fő stratégiai tanácsadója, számos egyetemen tart előadásokat, korábban Václav Havel köztársasági elnök valamint a cseh pénzügyminiszter tanácsadójaként is dolgozott.
A hónap végén (30-án) folytatódik a bevándorlók helyzetével foglalkozó Media4us program, amelynek célja, hogy a nagyközönség számára láthatóbbá tegye a bevándorlókat és beilleszkedési erőfeszítéseiket. A mostani angol nyelvű műhelyfoglalkozás a hazánkban élő bevándorlók médiában történő megjelenítéséről szól, amelyre elsősorban olyan újságírói tapasztalattal rendelkező fiatalokat várunk, akik részt vennének az itt élő külföldiek életét bemutató weboldal írásában, vagy szerkesztésében.
Márciustól folytatódik a Budapesti Gazdasági Főiskola és az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének közös előadássorozata, az Európa Akadémia – ebben a félévben a migráció témáját járjuk körül. További információ az előadások időpontjáról és témájáról a www.euakademia.info oldalon található.
Az Európa Pont minden márciusi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!