cover_1.jpgHogyan demokratizálják az oktatást a digitális eszközök, és milyen hatással vannak a mentális egészségünkre? Hogy áll ebben Magyarország, és mit tanulhatunk Európában és az egész világon élenjáró finn oktatási rendszertől? Erről szerveztünk beszélgetést Jocó bácsival, a leghíresebb történelemtanárral, Dr. Vladár Zsuzsa egyetemi tanszékvezetővel, Halácsy Péterrel, a Budapest School és a a Prezi társalapítójával, emellett jó néhány finn és magyar digitális oktatási eszközt is megismerhettük. A teljes beszélgetés a posztban visszanézhető, illetve podcastunkon is meghallgatható.

joco.jpg

A neurobiológiai kutatások szerint a gyerekek agya megváltozott, követve a technológiai fejlődést. Az oktatás fő problémája viszont az, hogy 19. századi módszerekkel tanítanak 20.századi emberek 21. századi gyerekeket – mondta Jocó bácsi, azaz Balatoni József történelemtanár, blogger, író. Az már általános és középiskolában sem működik, hogy a tanár csak kiáll és beszél: a kamaszkor kezdetéig az eddigieknél sokkal interaktívabbnak kell lenniük, és ki kell mozdítani a tétlenségből a passzivitásba süppedő tiniket. Ha partnerként tekint az ember rájuk, és őszintén fordul feléjük, akkor meg lehet fogni a figyelmüket.

Jocó bácsi elmondta: nagyon durván felgyorsult minden, már a nyolcadikosok sem értik, miről és hogyan beszélgetnek az ötödikesek, a középiskolások pedig nem értik az általános iskolásokat. Szerinte az az ijesztő, hogy a felnőtt digitális bevándorlóknak kellene megtanítani a gyerekeket, akik már beleszülettek a digitális korba. Ezek a felnőttek viszont kevésbé értenek hozzá: a gyerek sokkal gyorsabban le tudja zárni a telefonját, mint hogy az anyjának esélye lenne bármiféle módon korlátozni a használatát.

vladar.jpg

Dr. Vladár Zsuzsa, az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékének vezetője egyetemi tapasztalatairól beszélt. A diákoknak rövidebb a figyelmük, sokkal jobban igénylik az akciót, a mozgalmasságot és jobban is kezelik a technikát. Átalakult az, honnan szerzik meg a tudást, és ez átalakította a tanárok szerepét is a felsőoktatásban. Le kell tenni azokat az alapokat, amelyekre az után építeni tudnak. Az információk egy része viszont óhatatlanul el fog avulni, ezért azoknak a készségeknek a kialakítására van szükség, amelyekkel a megszerzett információt majd használják és az adott tudományterület problémáit meg tudják oldani.

A diákok digitális bennszülöttekként készségszinten kezelik a digitális eszközöket. Vladár Zsuzsa ezért jó lehetőségnek tartja beépítését az oktatásba: a közös kutatásokon megosztott Google-dokumentumokban dolgoznak együtt a diákok, okostelefonon keresztül szerveznek órát.

Dr. Vladár Zsuzsa a fiával közösen írt tanulmányt arról, hogy az online oktatás mennyire gátolja a hatékonyságot és a kommunikációt. Ha szakadozik a hang, nem lehet látni a testtartást, a térkezelést vagy a gesztusokat teljes egészében, az rettenetesen rombolja a hatékonyságot. Ha nincs kamera, nem lehet tudni, mikor akarja a másik fél átvenni a szót, nem tudjuk, ő hol tart a megértésben. A személyes jelenlét nem pótolható: az ELTE-n az online oktatás alatt a tanárszakos hallgatók 30 százalékát elvesztették – nem iratkoztak be a következő félévre.

halacsy.jpg

Ehhez kapcsolódva Halácsy Péter, a Budapest School magániskola-hálózat alapítója és vezérigazgatója, a Prezi társalapítója elmondta: a diákokat nem érdekli az, ami minket érdekelt – hiába tesszük ezt kötelezővé. Le lehet kötni őket, csak nem ezzel. A logisztikában elterjedt a just in time (éppen időben) elv, amikor a raktározást kiiktatva a nyersanyagok, alkatrészek szállítását összehangoljuk a gyártással – mindig az és ott van, amire akkor szükség van. A just in time tanulás is ezen az alapelven működik: nem adunk át 12 éven át olyan alaptudást, amire ugyanolyan szükség lesz alkalmazott nyelvészként és marketingasszisztensként is. Azt a képességet adjuk meg a diáknak, hogy ha valamilyen tudás megszerzésére szükség van, akkor azt meg tudja tanulni.

Azért olyan ma az oktatás, mert amikor kialakult a mai rendszer, nem voltak digitális eszközök: bejött harminc gyerek, és ugyanazt kellett tanulniuk. Ma már viszont nem osztálynaplóra lenne szükség, hanem „gyereknaplóra”, személyes haladási naplóra, amely egyénileg tartalmazza, ki hol tart. A digitalizáció ebben is segít: a gyerekeket „elengedhetjük” egymástól.

Halácsy elmondta: a technológia igenis addiktív, és erről beszélni kell. Internetes vállalkozóként személyes példát hozott: úgy fejlesztették a terméket, hogy a felhasználók újra és újra visszatérjenek hozzá. Van még egy ilyen szakma: a drogkészítés. Ha ez a generáció túlél, sokkal önkorlátozóbb lesz, mint „szüleink alkoholista generációja”.

fenyvesi.jpg

Dr. Fenyvesi Kristóf, a Finn Oktatáskutató Intézet munkatársa a finn oktatásról, annak alapelveiről beszélt. A rendszer alapvető célja nem az információk sulykolása, hanem hogy több szempontból, a tanár számára is élvezetes módon vizsgálják meg a világ jelenségeit. Alkalmazható tudás átadása a cél. Ahogy fogalmazott: nem mini Einsteineket és üzletembereket szeretnénk látni az iskolában, hanem olyanokat, akik megtanulnak tanulni. Ebben a folyamatban van szerepük a tantárgyaknak, de ezeket érdemes összekapcsolni és a tantárgyi kereteken innovatív módon túllépni. Nem az a fontos, mit használnak, hanem az, hogyan aktivizálható vele kutatás alapon a tanulás folyamata. A minőségi oktatás Magyarországon is elérhető, de keveseknek. A finn oktatás viszont attól különleges, hogy ezt a színvonalat tudja minden egyes diáknak nyújtani a tanyavilágtól a kis falvakon keresztül a nagyvárosig.

Fenyvesi Kristóf mindezt rengeteg úgynevezett „alkalmazott játék” bemutatásával illusztrálta – a kiterjesztett valóságtól a big datán keresztül a 3D nyomtatásig –, ezeket érdemes inkább videón (körülbelül a 41. perctől) végigkövetni.

 

Ezt követően (körülbelül a közvetítés első órája után) Fenyvesi Kristóf is csatlakozott a kerekasztalhoz. A rendezvény második részében a digitális oktatás területének néhány magyar fejlesztését mutatták be: körülbelül 1 óra 20 percnél megismerhető a digitális oktatásért indított akció, a Digitális Batman, a tankönyvfüggetlen digitális taneszköz, az Okos Doboz, és a gyerekeknek szóló kreatív tananyagokat tartalmazó Maker’s Red Box.

A teljes beszélgetés végighallgatható az Európa Pont podcastján és az ismert podcast-felületeken.

 

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként
tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi
bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!di

2 Vissza

A bejegyzés trackback címe:

https://europapont.blog.hu/api/trackback/id/tr7318083192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.03.29. 17:20:30

[Finnországban] "nem mini Einsteineket és üzletembereket szeretnénk látni az iskolában, hanem olyanokat, akik megtanulnak tanulni."

Aha. De végül mégiscsak tanulniuk kell, igaz? Azért kell megtanítani őket tanulni, hogy aztán tanuljanak. De miért felnőttként tanuljanak meg mindent, ha egyszer a gyerek agya fürgébb, az idejét pedig nem foglalja le az ön- és családfenntartás? A menő vetérkoncepció manapság az, hogy nem "száraz ismereteket" kell tanítani, hanem kompetenciát. Aminek a végén ott áll egy fiatal felnőtt, aki tanulatlan, viszont "kompetens", azaz vannak képességei és van valamilyen irányultsága, viszont hiányzik a "száraz" általános műveltsége – amit egyébként csodálni szokás – és hiányzik az általános rálátása a tudományok alapjaira. Majd ezek után el kell döntenie, hogy mivel akar foglalkozni (az iskolában boldogan és roppant kiegyensúlyozottan tanult hímezni, kreatív teszteket megoldani és léggömböt festeni, de írni már csak kevésbé, gyorsan és tömeges mennyiségben unalmas szövegeket olvasni pedig egyáltalán nem), persze azt nem tudja, hogy mit kell ezekhez majd tudnia is, végül a lutriszerű választás után felnőttfejjel elkezdheti megtanulni azt, ami a foglalkozásához kell. Zseniális, mondhatom.

Emberek, értsétek már meg, lehet, hogy a finn gyerekek jól érzik magukat, de az elődeink tudását megszerezni fáradságos és kevéssé mulatságos, hosszú tevékenység, amit mielőbb érdemes megkezdeni. Minden ember legyen kompetens, hogy aztán újra felfedezze a tüzet? Vagy van épeszű ember, aki tényleg azt hiszi, hogy az internetes keresők pótolhatják a tudást? És majd ezek az emberek fogják az internetes tudást gyarapítani is? Vagy most befejeződik a tudás építése, és innentől mindenki csak guglizik? Ijesztően naiv elképzelések ezek. Nem a személyes boldogság a legfontosabb. Ha az lenne, az őseink nézelődéssel és kreatív zabhegyezéssel töltötték volna a napjaikat fárasztó munka helyett, felneveltek volna esetleg egy gyereket, hiszen több gyerekkel a gond is több, majd az egész emberiség szépen csendesen eltűnik.

2024 2023.03.29. 17:38:23

Figyelés nélkül tanulni nem lehet. A mai kor gyereke, aki 10 másodperces social media videókon nő fel- figyelemhiányban szenved.
süti beállítások módosítása