Az orosz-ukrán háború reflektorfénybe helyezte Európa energiafüggőségét, és új lendületet adott az orosz nyersanyagoktól való függőség mielőbbi felszámolásának. Miközben Oroszország több uniós ország felé beszüntette a földgázszállítást, a Bizottság hatodik szankcióscsomagjában az orosz olaj kivezetését javasolja. Az EU eltökélt: bár jelenleg Oroszország számít az EU legjelentősebb forrásának, 2030-ra a közösség teljesen le akar válni az orosz energiaforrásokról. De mégis hogyan?
A válasz: REPowerEU
A kérdésre a választ nemrégiben ismertette az Európai Bizottság „REPowerEU” elnevezésű tervében. A részletek még kidolgozásra várnak, de az irányvonalakat már egyértelműen felvázolja a tervezet, amelynek optimista becslése alapján már akár ez év vége előtt kétharmaddal (!) csökkenthető az orosz gáz iránti uniós kereslet.
A REPowerEU egyrészt az utóbbi időben tapasztalt energiaár-emelkedést és a túlzottan egyoldalú függést is orvosolni kívánja, méghozzá több, részben már korábban ismertetett, részben új eszközzel. Kulcsfontosságú része, hogy az EU kitart fenntarthatósági tervei mellett, amelyeket többek között az európai zöld megállapodásban, valamint az „Irány az 55%!” tervben foglaltak össze. A fosszilisok felhasználásának visszafogása és a mielőbbi átállás a megújuló/tiszta energiaforrásokra, az energiahatékonyság fokozása tehát a terv egyik fontos eleme. Másik fontos pillére a gázellátás diverzifikálása, amely első sorban a nem orosz szállítóktól származó cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalát és a csővezetékes behozatalt, valamint a biometán- és a hidrogéntermelés és -import növelését célozza.
A Bizottság számításai szerint a REPowerEU intézkedéseivel legalább 155 milliárd m3 fosszilisgáz-felhasználást szüntethet meg fokozatosan a közösség, ami megegyezik az Oroszországból 2021-ben behozott mennyiséggel. Számítások szerint e csökkentés nagyobb része akár egy éven belül elérhető, véget vetve az EU egyetlen beszállítótól való túlzott függőségének.
A REPowerEU tervezetének részletei a Bizottság ezen (magyar nyelven is elérhető) közleményében olvashatók.
Mennyire függ az EU az orosz nyersanyagoktól?
A fosszilis tüzelőanyagokat (olajat, gázt és szenet) belső ellátottság hiányában továbbra is importálja az EU, jelenleg a bruttó energiafogyasztás 57–60%-át fedezi az EU ilyen tüzelőanyagokból. Bár a megújuló energiaforrások belföldi termelése az elmúlt években jelentősen nőtt, de az EU továbbra is függ a gáz (a fogyasztás 90%-a), az olaj (97%) és a legjobb minőségű kőszén, az antracit (70%) importjától.
Az EU tehát fogyasztásának 90%-át importálja a gázágazatban, Oroszország pedig az import mintegy 45%-át adja, tagállamonként eltérő mértékben. Az EU további fő gázellátói Norvégia (24%), Algéria (13%), az Egyesült Államok (7%) és Katar (5%).
A nyersolaj esetében szintén Oroszország volt az uniós import legnagyobb ellátója (27%), utána Norvégia (8%), Kazahsztán (8%) és az USA (8%) következik. Antracitból – bár az importmennyiség az elmúlt években csökkent – továbbra is Oroszország a vezető ellátó (46%), utána az USA (15%) és Ausztrália (13%) következik.
További kapcsolódó anyagok:
- A terv bejelentéséről szóló sajtóközlemény
- Kérdések-válaszok a REpowerEU-ról
- Rövid, képes összefoglaló
---
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon, Instagramon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és nézd meg programjainkat online!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.