Folytatjuk „öt legjobb film” sorozatunkat – ezúttal a finn elnökség apropóján válogattunk ki pár emlékezetes mozit, amelyek segítenek jobban megismerni az ország filmművészetét vagy magukat a finneket. Szubjektív listánk következik, vitassátok, egészítsétek ki kedvenceitekkel!

A finn mozi

Aki Kaurismäki neve szinte mindenkinek ismerősen hangzik, aki picit is nyitottabb a mainstreamen kívüli filmekre, de a finn filmművészet korántsem egyenlő a híres rendező (vagy Mikával kiegészülve rendező testvérpár) munkásságával. Bár Finnország a maga 5,4 millió lakosával viszonylag szűk piac a filmgyártóknak, ugyanakkor a filmipar egy ideje hagyományosan erős otthon: a franciák után a finn a második olyan nemzet, ahol a moziba járók kb. harmada hazai filmre ül be a moziba. Emellett számos alkotás – a dokumentumfilmektől a fikciókig – hatalmas sikereket ért el az utóbbi évtizedekben a határokon kívül is.

Jöjjön tehát a személyes vélemények és a témában íródott hasonló válogatások alapján összeállított listánk, időrendben.

Edvin Laine: Az ismeretlen katona (Tuntematon sotilas, 1955)

Elsőként egy igazi klasszikus: a II. világháború alatti finn-szovjet háborúban játszódó drámában a finn katonák szemszögéből követhetjük végig a hadszíntéri eseményeket. Ez a „folytatólagos háború” jelentősen formálta Finnország történelmét és nemzeti identitását. Az ismeretlen katona a legismertebb és legsikeresebb finn film, a film alapjául szolgáló könyv (szerzője: Väinö Linna) pedig a hazafiasságról és a háború borzalmairól szóló igazi nagy hazai klasszikus. (A könyv jelentősége egyébként közel felmérhetetlen: kötelező olvasmány, a szövegből szállóigék épültek a finn nyelvbe, a filmfeldolgozások vetítésekor pedig az egész lakosság a tévé előtt ül.) A filmet minden évben levetítik a függetlenség napján, mára három különböző verzió is készült belőle – egy harminc évvel az eredeti után (Rauni Mollberg, 1985), egy pedig a finn függetlenség centenáriumára készült 2017-ben, Aki Louhimies rendezésében.

Aki Kaurismäki: A múlt nélküli ember (Mies vailla menneisyyttä, 2002)

Másodikként is egy igazi klasszikus: lehetetlen a finn filmekről Kaurismäki említése nélkül beszélni. Neve fogalom Finnországban és azon kívül is: országában jelzőként, kaurismäkis lehet akár egy amerikai indie film vagy egy helsinki étterem is. A rendezőnek különös képessége van arra, hogy meglepő dolgokkal megnevettesse nézőit, ugyanakkor mély empátiával ábrázolja az elnyomottakat. Kaurismäki Finnországa olyan sajátos világ, amelyet nem könnyű időben behatárolni. „A filmek egyedi stíluseleme a lakonikus standard nyelvi párbeszédek használata. A stilizált világ és a minimalista párbeszédek kapcsolatából meglepő komikum születik.” A múlt nélküli ember című filmje 2002-ben óriási nemzetközi siker volt, megkapta Cannes-ban az ökumenikus zsűri díját, és máig ez az egyetlen Oscar-díjra jelölt finn film.

Egy férfi érkezik vidékről a fővárosba, ahol az első éjszaka úgy összeverik, hogy elveszíti emlékezetét. Az Üdvhadsereg veszi gondjaiba, lakást, munkát, ruhát szerez neki. Hamarosan félénk szerelmi viszonyba bonyolódik az egyik ápolónővel – így kezdődik az „epikus dráma”.

Klaus Härö: Az anyukám (Äideistä parhain, 2005)

Ismét egy háborús film, de itt inkább a személyes érzelmekkel a központban. A II. világháború alatt közel hetvenezer finn gyereket menekítettek át a semleges Svédországba és helyeztek el nevelőszülőknél. A film ezt a helyzetet mutatja be a kilencéves kisfiú, Eero szemszögéből, illetve azt, milyen kapcsolatot épít ki svéd nevelőanyjával. A nevelőanya – akinek egyetlen lánya nemrégiben fúlt vízbe – visszafogottan viselkedik a fiúval, aki szintén nem könnyen barátkozik meg új helyzetével. Erre rakódnak rá még a nyelvi nehézségek is. A film két időszálon mutatja be a fiú történetét: a világháború melletti másik idősíkban hatvan évvel a kiköltözés után látjuk a nevelőanyát és fiát. „Szívhez szóló film családról, szeretetről.”

Jalmari Helander: Rare exports (2010)

És most valami teljesen más, kicsit behatárolhatatlan, de nagyon finn: egy kis bizarr borzongás – a Rare exports a Télapó-mítosz különleges(en sötét) feldolgozása. Horrorba hajló komédia a nagyszakállúról, aki a film szerint is azt figyeli, melyik gyerek jó, és melyik rossz, de ő a rosszakkal meglehetősen kegyetlenül bánik. A helyiek ezért inkább likvidálták – mint a filmből kiderül, nem véglegesen. A furcsa, nem igazán gyerekeknek való filmet a rengeteg akció, a fagyos, sötét lappföldi táj és a számítógépes trükkök látványvilága teszi igazán feledhetetlenné. A film alapjául a rendező Jalmari Helander saját ötletén alapuló kisfilmje szolgált.

 
Joonas Berghäll, Mika Hotakainen: Férfiak a szaunában (Miesten vuoro, 2010)

Semmi sem lehet finnebb, mint a szauna, és talán semmivel nem lehet jobban megismerni a finneket, mint ha együtt szaunázunk velük – vagy nézünk erről egy filmet. Erre ad lehetőséget ez a dokumentumfilm, amely szerte Finnországban elkíséri a helyieket kedvenc időtöltésükre. A férfiak a gőzben persze megbeszélik, mi foglalkoztatja őket. Hallhatunk univerzális igazságokat szerelemről, megbánásról, a fészek kiürüléséről, hatalmas barátságokról, miközben mi nézők egy picit közelebb kerülünk a finnek meztelen igazságához.

Öt hely persze nagyon kevés, de most ezek a filmek kerültek válogatásunkba. Ti mivel egészítenétek még ki a listát?

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon!