Az EU-ban minden euróövezeti tagállam számára biztosított a lehetőség, hogy évente kétszer valamilyen eseményről vagy helyi nevezetességről emlékérmét állítson ki, felhasználva a kéteurós díszített oldalát. Az így készített különleges érmék forgalomba is kerülnek – ezek példányszámuktól függően a gyűjtők nagy kedvencei. A belgák idén egy kétszáz évvel ezelőtti eseménynek szerettek volna emléket állítani, amely egész Európa történetét döntően befolyásolta: a waterlooi ütközetnek, amikor Napóleon végleg elbukott a Wellington brit herceg által vezetett egyesült európai sereg ellenében. Waterloo Belgium területén fekszik, az elesetteknek épített emlékmű pedig fontos turisztikai látványosság – ez is szerepelt volna az érmén.
A franciák persze nem lelkesedtek annyira ezért az ötletért, mondván, hogy az egyébként fontos európai esemény „az európai kollektív emlékezetben különleges helyet foglal el, egyúttal negatív üzenetet hordoz Európa bizonyos része számára, és ez komoly feszültséggel járna, főleg most, mikor veszélyben van Európa egysége”. Az uniós előírások alapján ha egy emlékérme bevezetése ellentmondásos hatást válthat ki valamely tagállamban, akkor megakadályozhatja a kibocsátást – így is történt ebben az esetben. A belgák viszont nem adták fel, és egy másik uniós jogszabály alapján egy másfajta, alapvetően pénzforgalomba nem kerülő, különleges címletű euróérmére mentették át a waterlooi rajzolatot: egy két és fél eurós emlékérmére, amely a csata bicentenáriuma alkalmából már el is készült. A százezer példányban vert érmével nem lehet fizetni, a gyűjtők mintegy 6 euróért szerezhetik meg darabját.
Érdekes ugyanakkor, hogy franciák az idén ötszáz éve lezajlott marignanói csatát örökítették volna meg kéteuróson, amelyben Itália felett arattak győzelmet – ez ellen viszont az olaszok tiltakoztak, így végül ez sem kerülhetett forgalomba.
Ez a kis pikáns affér jól példázza, mennyire nehéz lenne egységes európai történelemkönyvet írni. Vannak persze minden nemzet számára egyértelmű sarokpontok Európa történelmében, de a régmúlt események interpretálása ezerféle lehet. Ami az egyik országnak diadal vagy győzelem, az a másiknak elnyomás és vérengzés, aki az egyik államban nemzeti hős, a másikban terrorista gonosztevő… Minden nemzetpárnak megvan a maga Jellasicsa, Gavrilo Principe, Napóleonja, de szerencsére már vannak civilizált megoldások az ilyen ellentmondások kezelésére – például egy furcsa címletű érme.
Képek forrása sorrendben: Európai Tanács
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.