Hollywooddal nehéz felvenni a versenyt, kevés országban készülnek olyan filmek, amelyek jelentős érdeklődést keltenek nemzetközi szinten. Dánia nagy múltra visszatekintő filmes hagyománnyal rendelkezik, amelyre folyamatosan odafigyelnek, filmes kultúrájukra méltán büszkék. A kilencvenes években kialakult stílus, a leginkább Lars von Trier nevével fémjelzett dogmafilmek vitathatatlanul jelentős hatással voltak a filmtörténetre, hatásuk ma is érződik.

Manapság sokan a dán film „új aranykoráról” beszélnek, amelyet számtalan nemzetközi elismerés is jelez, a tavalyi év ilyen szempontból pedig kiemelkedő volt. 2011-ben arattak a dán filmek a nemzetközi filmfesztiválokon: többek között a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat és az Arany Glóbuszt is dán film kapta (Susanne Bier: Egy jobb világ című alkotása), ugyanezért a filmért az Európai Filmakadémia a legjobb rendezőnek járó díjat is Biernek ítélte, itt a legjobb filmnek a szintén dán Lars von Trier Melankóliáját választották. Cannes-ban sem maradt elismerés nélkül a dán mozi: 2011 egyik legnagyobb sikerfilmjét, a bizarr hangulatú amerikai Drive-ot is dán rendező jegyzi (Nicolas Winding Refn), aki itt a legjobb rendezésért vihetett haza díjat.

Mindezek fényében nem volt nehéz összeállítani e havi filmklubunk programját, amelyen a dán elnökséghez kapcsolódóan ezen ország filmjei játsszák a főszerepet: a dán film fenegyerekétől, Lars Von Triertől láthattok egy filmet, és levetítjük a tavalyi Oscar-díjas alkotást is. Ehhez kapcsolódóan Gyenge Zsolt filmkritikussal beszélgettünk, aki Gyárfás Dorkával közösen a dán filmest házigazdája.

A dán filmekről sokaknak a különleges technikával rögzített, végtelen snittekből álló, „kamerarángatós”, alacsony költségvetésű, realista dogmafilmek jutnak eszébe, amelyek általában komoly társadalmi kérdéseket boncolgatnak. A dán rendezők közül valószínűleg a stílus megteremtője, Lars von Trier ugorhat be elsőre. Aki csak a dogmát ismeri, mennyire ismeri a dán mozit? Mi jellemzi a mai dán filmeket?

A dogma-mozgalom jelentős szerepet játszott a dán mozi újjáélesztésében, hiszen olyan szigorú esztétikai elvárásokat fogalmazott meg, amelyek szinte kényszerítették a filmeseket az olcsó filmkészítésre. Ez pedig – Lars von Trier céljainak megfelelően – pénzügyi kötöttségektől való függetlenséget, művészi szabadságot biztosított számukra. A dogma-mozgalmat egyébként valóban Lars von Trier hirdette meg (vagyis az ő már létező nemzetközi hírneve tette ismertté), de ő maga csupán egyetlen igazi dogmafilmet rendezett, az Idiótákat. A legjobb és a szabályokat leginkább tiszteletben tartó dogmafilm véleményem szerint Thomas Vinterberg Születésnapja, ebben ugyanis tökéletes az összhang a szabályok által kikényszerített filmnyelv és az ábrázolt történet, érzelmek között. Manapság azonban maguk a dán filmesek is szeretik minél inkább elhatárolni magukat a dogmától. Kijelenthetjük, hogy a kortárs dán mozi – bár ismertsége a dogmán alapul, és még mindig sok részletében hordozza annak szellemiségét – ma már nem csupán a dogma folytatása, hanem sokszínű, gazdag, változatos és egészséges filmművészet.

Mi a dán mozi sikerének titka? Az erős filmes hagyományok, a jó képzési lehetőségek és az ahhoz kapcsolódó intézményrendszer, a szektornak járó  jelentős támogatás? Esetleg a dán néplélek?

A dán filmet szerintem érdemes ehhez kicsit tágabb kontextusban értelmezni. A skandináv film szinte már a kezdetektől elsősorban a nagyon személyes emberi történetekkel foglalkozott – gondoljunk csak Dreyer Jeanne d'Arc némafilmjére, amelyben szinte csak arcokat mutató közelik vannak. Őt a francia mártír történetében nem a történelmi vonatkozások érdekelték, hanem a szereplők személyes érzelmei, ahogyan megküzdenek a világi és emberfeletti hatalom kérdéseivel. A skandináv filmesek – talán pont azért, mert a világ egyik leggazdagabb, legkiegyensúlyozottabb országaiban élnek – a társadalmi konfliktusok, szociális problémák helyett inkább az emberi lélek apró rezdüléseivel, a nyugati jómódban élő egyén individuális problémáival foglalkoztak – elég ehhez csak Bergman nevét megemlíteni. Mivel ezek a témák általános érvényűek, a nyugati civilizáció minden országában átérezhetőek és átélhetőek, nem állnak kulturális akadályok a befogadás előtt. Az intézményi okokra áttérve: nem hiszem, hogy a dánoknak a bőkezű állami támogatás segített volna. Inkább arról volt szó, hogy – amint korábban említettem – munkamódszerük miatt nem is volt nagy pénzekre szükségük elképzeléseik megvalósításához. Persze azért nem szabad elfelejteni a többek közt Lars von Trier által is alapított Zentropa cégen keresztül folytatott nagyvonalú produceri tevékenységet.

A mozikban, ajánlókban gyakran olvashatunk olyat, hogy „skandináv film” – mennyire beszélhetünk skandináv filmről? Mi az, ami közös az északi országok filmművészetében?

A skandináv filmművészetre is az imént említett mindennapi emberek hétköznapi történeteinek feldolgozása jellemző. Ami az ő megközelítésüket a legtöbb esetben különlegessé teszi, az abban a kedves megértésben nyilvánul meg, amellyel az emberek hibáihoz közelítenek. Esendő hőseiket finom, gyakran abszurdba hajló humorral ábrázolják. Ugyanakkor rendkívül fontos náluk a kegyetlenül őszinte önmarcangolás, a belső problémák, kételyek szakadatlan kutatása.

Lars von Trier vitathatatlanul a legismertebb dán rendező, aki a nyolcvanas évek végétől folyamatosan jelen van a filmes világ fősodrában. Mennyiben különleges a filmesten vetített filmje, az Öt akadály?

Lars von Trier rendkívül különc figura, aki amellett, hogy ellentmondásos, de mindenképpen a nemzetközi filmes világban számon tartott filmeket készít, akcióival és nyilatkozataival a filmeken kívül is provokál. Legutóbbi cannes-i „nácizós” mondataira mindannyian emlékszünk, de ugyanilyen provokatív, teátrális gesztussal – és remek marketingérzékkel – hirdette meg annak idején a dogma mozgalmat is. Az Öt akadály azért különleges, mert teljesen kirí filmes kísérletei közül: ezúttal nem maga készít filmet, hanem a dán mozi egyik nagy öregjének egy régi alkotását forgattatja le újra. Vagyis valójában nem (csak) filmrendezői, hanem katalizátori szerepben tetszeleg: azt teszi a vásznon, amit évek óta a dogmán és a Zentropán keresztül művel. Fanyar humora, szédült ötletei és iróniája igazi csemegévé teszik ezt a „film a filmről” mozit.

Susanne Bier rendező 2007-es, első Oscar-jelölése után második jelölését tavaly díjra is váltotta. A bosszú és megbocsátás kérdését feszegető Egy jobb világ kapta a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscart, amit szintén megnézhetnek az érdeklődők a filmesten. A filmet a szakma Oscarral és Arany Glóbusszal is kitüntette – mi emelte ki a filmet a mezőnyből?

Susanne Bier új filmje illeszkedik a dán filmek abba a négy-öt éve jelentkező vonulatába, amely – bár még mindig a szereplők belső életével foglalkozik – egyre hangsúlyosabban vesz tudomást társadalmi vonatkozásokról, és különösen a világ kevésbé szerencsés vidékeiről. Bier egyik előző filmje részben Indiában, a másik Afganisztánban játszódott, de ebbe a sorba illeszkedik Christoffer Boe Minden rendben lesz című alkotása is. Az Egy jobb világban a rendező valójában a nyugati civilizáció konfliktuskezelő képességét, tolerancián alapuló társadalomszervezését teszi próbára. A békés attitűd, a problémák tárgyalásos rendezése, a kompromisszumos, mindenkit kielégítő megoldások keresése alapvető értékek ugyan, de vajon – teszi fel a kérdést Susanne Bier – szélsőséges helyzetekben is képesek vagyunk tartani magunkat elveinkhez? És ha képesek is vagyunk, vajon érdemes-e? Széteső családok, frusztrált gyerekek, problémáikat kezelni képtelen felnőttek körében, Dániában és Afrikában zajlik ez a több síkon játszódó, magával ragadó drámai történet, ahol nézőként különböző álláspontokra helyezkedhetünk – de egy biztos, passzívak nem maradhatunk.

Kis dán Oscar-történelem

Mindezidáig összesen 22 jelölésből 6 dán film nyert Oscar-díjat. Nagyfilmek közül legelőször 1957-ben kapott jelölést dán film, Erik Balling Megtört a jég című filmje, az első díjat azonban csak 1988-ban vihette haza dán rendező: Gabriel Axel Babette lakomája című filmjét díjazta ekkor a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában az Amerikai Filmakadémia. Ezt gyors duplázás követte: a következő évben szintén dán film kapta az elismerést, ekkor Bille August rendező Hódító Pelle című filmjéért vihette haza az arany szobrot, őket követte Susanne Bier tavaly az Egy jobb világ című filmmel.

A dán rövidfilmeket szintén háromszor díjazta eddig az Akadémia: 1999-ben A választás napja (Anders Thomas Jensen filmje), 2003-ban az Egy kedves ember (Martin Strange-Hansen), míg 2010-ben a The New Tenants (Joachim Bach) kapott Oscart ebben a kategóriában.

Dánia idén Ole Christian Madsen SuperClásico című vígjátékát jelölte a legjobb játékfilm kategóriában.
 

A dán filmestre 2012. január 20-án kerül sor az Európa Pontban. A vetítés 19 órától kezdődik, az Öt akadály című film után Gyenge Zsolt filmkritikussal Gyárfás Dorka beszélget. Ezt követően 21 órától láthatjátok az Egy jobb világ című filmet.

A filmklub ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! További részleteket az esemény Facebook oldalán találhattok. Gyertek!

Január elsején Dánia átvette az Európai Unió Tanácsának vezetését Lengyelországtól. Koppenhága soros elnökként jelentős rutinnal rendelkezik, idén hetedszerre vezeti a tagállamokat képviselő uniós intézményt. Ugyanakkor legutoljára csaknem tíz éve, 2002 második felében elnökölt – meglehetősen más körülmények között. Az egyik legfontosabb napirendi pont ekkor a bővítés kérdése volt, amelyről hosszas tárgyalások folytak már a dán elnökség alatt, 2004 májusában többek között ezen tárgyalások eredményeképpen csatlakozott az Unióhoz végül tíz ország, köztük Magyarország. Az azóta eltelt közel tíz év alatt jelentősen átformálódott az EU: a tárgyalóasztaloknál 15 helyett 27 tagállam ül, amelyeket Dániának az uniós integráció egyik legkeményebb időszakában kell kompromisszumra vezetnie, egy olyan időszakban, amikor példátlanul szoros együttműködésre van szüksége a közösségnek – koránt sincs tehát egyszerű dolguk.

A soros elnökségi programok döntő részét mindig az EU aktuális napirendje határozza meg, amelynek egy része előre tudható az uniós menetrend (például az aktuális költségvetési periódus, intézményi reformok, bővítési napirend) alapján. Ugyanakkor mindig felkerülnek a napirendre olyan témák is, amelyeket az elnökség elején még nem lehet előre látni, de az adott elnökségnek elnöki periódusa során foglalkoznia kell (ilyen lehet egy válság, természeti katasztrófa, vagy épp nemzetközi politikai változások). Amennyire lehet, természetesen minden tagállam igyekszik valamilyen nemzeti színt is belevinni az elnökségi félévbe. Próbálnak fókuszba helyezni olyan témákat, illetve lendületet adni olyan szakpolitikáknak, amelyek fontosak az adott elnökséget adó ország számára. Ilyen volt Franciaország esetében a Mediterrán Unió gondolata, Magyarország esetében a Duna- vagy a romastratégia, és ilyen a hagyományosan környezettudatos Dánia esetében a „zöld növekedés” koncepciója, amely a mostani elnökség négy vezérgondolata (felelősség, dinamizmus, biztonság, környezettudatosság) közül egyértelműen a „legdánabb”. (Ha részletesebben érdekel a dán program, az itt elolvashatod, illetve ajánljuk figyelmetekbe az ehhez készített profi kisfilmet, amelyen Helle Thorning-Schmidt miniszterelnök asszony ismerteti legfontosabb prioritásokat.)

Dánia élen jár a fenntartható fejlődésben, amit jól illusztrál az alábbi pár adat is: az elmúlt három évtizedben a dán gazdaság közel 78 százalékkal nőtt, miközben energiafogyasztása közel azonos szinten maradt, szén-dioxid kibocsátása pedig csökkent. Mindezt többek között jelentős energiahatékonysággal, optimalizált megoldásokkal és zöld technológiába történő befektetés révén érte el. A felhasznált energiaforrások közül pedig egyre nagyobb részt, 2010-ben közel 17 százalékot tesznek ki a megújulók (biomassza, szélenergia és biogáz). Koppenhága „zöld növekedés” programjában célul tűzte ki, hogy 2050-ig teljes mértékben független legyen a fosszilis energiahordozóktól (széntől, földgáztól és kőolajtól).

Ezt a szemléletet követi Dánia az EU klímapolitkájának alakítása során is, elnökségi prioritásainak ismertetésekor a dán miniszterelnök asszony elmondta: az ország az energiahatékonyság (2020-ig elérendő) 20 százalékos növelését előirányozó uniós célkitűzésre fog összpontosítani, és szeretné előbbre vinni az energiahatékonyságra vonatkozó irányelvvel kapcsolatos tárgyalásokat is. „Egyértelmű jelzést küldünk az európai piacoknak arról, hogy van kereslet az új, innovatív megoldások iránt. Építünk a karbonszegény gazdaságról, illetve az energetikai ütemtervről szóló bizottsági közleményekre is, hogy a megfelelő hosszú távú stratégiát adjuk az Európai Unió kezébe az energiaügy és az éghajlatváltozás területén. Tudjuk, hogy mit kívánunk megvalósítani 2050-ig, de ahhoz, hogy azt el is érjük, világos stratégiára van szükségünk. Ha most kijelöljük a helyes utat azzal, hogy életképes ösztönzőket kínálunk és megteremtjük a virágzó európai zöld gazdaság alapjait, akkor azzal a ma és a holnap polgárai számára is biztosítjuk a növekedés, a foglalkoztatás és az egészséges környezet feltételeit” – mondta a miniszterelnök.

A fenntartható szemléletet nem csak hirdetik a dánok, de következetesen képviselik is az élet minden területén, és ebben az elnökség sem kivétel: az elnökség lebonyolításában résztvevő cégek kiválasztásában nagyon fontos szerepet játszott a fenntarthatóság kritériuma. A kibocsátott CO2-ért kompenzációt fizetnek a szervezők, a szakembereket környezetbarát hotelekben szállásolják el, és a találkozókon is igyekeznek környezetbarát ökotermékeket használni. Az elnökséghez szükséges energiát zöld forrásokból fedezik, a konferenciatermeket energiahatékony technológiával működtetik, a szállítmányozást CO2-semleges szolgáltatókkal oldják meg. A dán elnökség hivatalos honlapja szintén „CO2-neutrális” - a honlap előállításához kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást a működtető új megújuló energiaforrások létrehozásával, különböző CO2-csökkentő projektekkel semlegesíti.

A tagállami szakemberek számára van néhány, talán szokatlan „fenntartható” eleme is az elnökségnek: a tárgyalásokon például palackozott ásványvíz helyett csapvíz oltja majd a delegációk képviselőinek szomját, a konferenciákra, tárgyalásokra pedig amikor csak lehet, tömegközlekedéssel, illetve külön buszjáratokkal szállítják a résztvevőket. 

A dán külügyminisztérium részt vesz a Dán Fenntartható Rendezvények Kezdeményezésben, amelynek célja, hogy Dánia megőrizze és tovább növelje „zöld városként” (green destination) szerzett hírnevét. A dán külügyminisztérium célja, hogy bebizonyítsa: olyan nagy volumenű események is megvalósíthatók környezetvédelmi szempontból fenntartható módon, mint egy EU-elnökség – Koppenhága bízik benne, hogy ennek a jó példának a dán elnökség hat hónapján túlmutató hatása is lesz.

Ehhez csak drukkolni tudunk: hajrá Dánia!

A biciklis tömegközlekedés, illetve a „közbringa-hálózatok” egyre népszerűbbek világszerte a nagyvárosokban – a közbringa, mint ahogy maga a biciklis közlekedés teljesen környezetbarát, mivel nem bocsát ki szén-dioxidot; ugyanakkor rengeteg időt is lehet spórolni a forgalmas városok autós dugóinak elkerülésével; emellett kíméli a pénztárcánkat is, a bringázással töltött testmozgás pedig egészséges. Az ingyenesen, vagy használatarányosan némi díjért, letétért és regisztrációért általában a városok belsőbb kerületeiben fellelhető közbringák használata messze az egyik legolcsóbb és legpraktikusabb módja annak, hogy például turistaként bejárjunk egy európai nagyvárost. A közbringa a turisták mellett a helyi lakosok számára is kínál előnyöket a saját bicikli tekerésével szemben: a köztárolók miatt parkolni is mindig tudunk vele, illetve nem kell félnünk, hogy ellopják, vagy megrongálják járművünket – jelenleg világszerte közel 200 városban, az európai fővárosok zömében működik hasonló rendszer, amely hamarosan Budapesten is elérhetővé válik.

Az első közbringa-hálózatot még a hatvanas években vezették be Amszterdamban: a városban fehérre mázolt közbiciklik várták kölcsönzőiket, akik mindenféle regisztráció vagy fizetés nélkül, bizalmi alapon használhatták a városban valahol felszedett, azonosító nélküli kerékpárokat, amelyeket később a város egy másik pontján otthagytak. Ez a rendszer azonban sok lopáshoz és rongáláshoz vezetett, így pár hónap után be kellett szüntetni – ezért a közbringa-hálózatok következő generációi már igyekeztek megelőzni ezeket a problémákat.

A második legszabadabb rendszer – amelyet Koppenhágában például ma is használnak – az érmével működő kerékpár: hasonlóképpen a nagy üzletek bevásárlókocsijaihoz, egy pénzérmével tudjuk elhozni a kerékpárt a tárolóból/dokkolóból, majd ha visszavisszük egy másik városi tárolóba, visszakaphatjuk az érménket. A koppenhágai turistáknak nagy könnyebbséget jelent ez a lehetőség: az amúgy is biciklibarát dán fővárost így mindenféle regisztráció vagy letét nélkül bejárhatjuk két keréken. Ez a megoldás tehát maximálisan turistabarát – ugyanakkor mivel a használathoz szükséges érme a bicaj árához képest elenyésző, és a rendszer nem regisztrálja, hogy pontosan ki használja a biciklit, így ez a rendszer sem teljesen biztosított a lopás, illetve rongálás ellen.

Ma a legtöbb városban a közbringa használatát valamilyen regisztrációhoz, tagdíjhoz, illetve valamilyen beazonosítható tagsági kártyához, mobiltelefonszámhoz, bankkártyához, vagy nagyobb összegű letéthez kapcsolják. Így, ha bármi baja történne a bicajnak, pontosan be tudja azonosítani az üzemeltető, hogy ki használta azt az adott időpontban. Ilyen rendszerekben általában a használattal arányosan kell fizetni a bicikli használatáért, amelyet a városban elhelyezett számos dokkolóból vihetünk el (és persze egy ilyenhez kell vinni használat után). A kerékpárt általában meghatározott ideig (például 2-3 óráig, ebből bizonyos ideig ingyenesen) lehet csak egyhuzamban használni egy meghatározott területen belül a városban. A hasonló elven működő hálózatokat jellemzően városi önkormányzatok / közlekedési vállalatok és magáncégek közösen üzemeltetik. Ilyen rendszer működik a legtöbb közbringa-hálózatot fenntartó városban: ezzel találkozhatunk például Bécsben, Brüsszelben, Berlinben, Stockholmban vagy épp Párizsban – itt működik a legnagyobb európai közbringa-hálózat több mint 20 000 kerékpárral. (A lista korántsem teljes, cikkünk végén található egy linkgyűjtemény az egyes városokban működő közbringa-hálókhoz, illetve ha ilyen nem működik, akkor a fővárosi biciklis közlekedéshez.)

A rendszer ugyanakkor évről évre fejlődik. A közelmúltban megjelent egy ugyanezen az elven alapuló, de még inkább környezetbarát negyedik generáció, amelyben az állomások napelemmel üzemelnek, így nem igényelnek közmű kapcsolatot, és moduláris rendszerűek, azaz könnyen áthelyezhetők, átalakíthatók. Ilyen működik például Montrealban.

Hamarosan Budapesten is megjelennek az első közbringák – a közönségszavazás által „BuBi”-ra (Budapest Bicikli) keresztelt hálózat várhatóan 2013 elején indul, a hálózatban Budapest belső kilenc kerületében, 74 gyűjtőállomásról több mint 1000 kerékpár lesz elérhető. Az előkészületek jelenleg is zajlanak, a tervek szerint a regisztrált és alkalmi BuBi használók a nap 24 órájában, a hét minden napján, egész évben igénybe vehetik majd a bringákat. Igyekeznek rövid utazásra motiválni a kerékpárosokat: a rövid út olcsó vagy akár ingyenes lesz, a hosszabb drágább, a kerékpár pedig letehető az egymástól körülbelül 200 méteres távolságra elhelyezett állomások bármelyikén. A biciklik használatáért az első 30 percben nem kell majd fizetni.

A közbringák használatában, valamint a biciklis életforma népszerűsítésében és támogatásában vitathatatlanul élen jár a dán főváros. Koppenhága az a város, ahol a bicikliút-hálózat közel 400 kilométeres hosszúságú, ahol több mint 15 éve működik közbringa-hálózat, ahol a lakosok több mint harmada kerékpárral jár dolgozni, suliba, illetve egyéb dolgára, letekerve ezzel összesen napi 1,3 millió (!) kilométert, amellyel számítások szerint évi 90 000 tonna CO2-kibocsátást spórolnak meg a fővárosnak. A város ugyanakkor nem elégszik meg ennyivel: jelenleg is zajlik a közbringa-hálózat megújítása, amelynek befejezését 2013-ra tervezik, a koppenhágai vezetés pedig mindent megtesz azért, hogy a biciklizők arányát 2015-ig a jelenlegi 35%-ról 50%-ra emelje, illetve hogy a várost 2025-ig klíma-semlegessé tegye.

Biciklis kultúrában van tehát mit tanulnunk Koppenhágától. Ha felkeltette az érdeklődésedet Koppenhága, a biciklis főváros, szeretettel várunk csütörtökön (január 12.) az Európa Pontba, ahol dr. Szűcs Tamás képviseletvezető elindítja a „dán zöld hónapot”, majd Hanne Tornøe, a Dán Kulturális Intézet igazgatója megnyitja a Monumental Motion című fotókiállítást, amely a koppenhágai biciklizést mutatja be (ezt a hónap végéig lehet megtekinteni). Ezután László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, majd Dalos Péter, a COWI Magyarország Tanácsadó és Tervező Kft. Munkatársa ad elő a téli kerékpározásról, ezt követően a Cycle Chic Budapest téli biciklis divatbemutatója következik – bringásoknak kötelező! :-)

Az EU fővárosainak biciklis közlekedéséről, illetve a működő közbringa hálózatokról az alábbi linkekre (a biciklik nevére) kattintva tájékozódhattok:

Ha részletesebben érdekel a téma, akkor az alábbi, forrásként is felhasznált oldalakat ajánljuk figyelmedbe a témával kapcsolatban:

http://kerekparosklub.hu/kozbringa
http://www.bkk.hu (BuBi)
http://bike-sharing.blogspot.com

Illusztrációk forrása: ANP, Bike Share Philadelphia

Január elsején Dánia vette át a képzeletbeli stafétát Lengyelországtól, a következő hat hónapban e skandináv ország vezeti soros elnökként az Európai Unió Tanácsát, ennek apropóján januárban az Európa Pont programjának fókuszába is Dánia, illetve a dánok számára különösen fontos szerepet játszó fenntartható életmód kerül.

Lego, letisztult, dizájnos bútorok, menő sörök – talán ezek a leggyakoribb asszociációk Dániával kapcsolatban, amelyek mind találóan jellemzik, hogy milyen értékek igazán fontosak a dánok számára. A Lego jól jelképezi a dán kreativitást, az egész életen át kitartó dizájnbútorok a dánok fenntartható életmódra való törekvését jeleníti meg – a minőségi dán sörök meg persze nem csak a dánoknál képviselnek különös értéket. Ennél azonban sokkal többet is érdemes megismerni az országból, a dán kultúrából és a dán mindennapokból – ehavi programjainkkal szeretnénk bepillantást nyújtani a dán hétköznapokba, megmutatni hogyan gondolkodnak a dánok, miért olyan fontos számukra környezetük óvása, és mit tesznek ezért.

Ha érdekel a legutóbbi legjobb külföldi alkotásért járó Oscar-díjat bezsebelő film (igen, dán!), vagy kedveled Lars von Trier munkásságát; ha úgy gondolod, hogy a városban biciklizni nemcsak praktikus, de sikkes is, esetleg meghallgatnál egy koncertet, amelyet kerékpáralkatrészekre komponáltak; vagy szívesen tanulnál ösztöndíjjal fél évet Dániában – akkor neked is van programunk januárra.

Dániában és Koppenhágában a bicikli az egyik legnépszerűbb közlekedési eszköz, a bringázásnak nemcsak kiterjedt úthálózata, de nagy hagyománya, és saját kultúrája van az országban. Ahogy Magyarországon is egyre inkább jelent a két kerék alternatívát a néggyel szemben, úgy érdekes tapasztalatokkal szolgálhat számunkra Dánia, a hagyományosan biciklis nemzet példája. Január 12-én nyílik ehhez kapcsolódóan a „Monumental Motion” című kiállítás az Európa Pontban, amely Koppenhágát, a kerékpárosok városát mutatja be. A kiállítás-megnyitó után előbb László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, majd Dalos Péter, a COWI Magyarország Tanácsadó és Tervező Kft. munktársa tart prezentációt a téli kerékpározásról. Ezt követően a Cyclechic.hu budapesti bringáséletmód-blog készítői által szervezett téli kerékpáros és divatbemutatót tekinthetik meg az érdeklődők.

Dániával kapcsolatban kihagyhatatlan a dán film bemutatása, amely különlegesen sikeres évet zárt 2011-ben: nemcsak a legjobb idegennyelvű filmért járó Oscart kapta dán film, de Cannes-ban is díjaztak két dán rendezőt, és sok elismerést kaptak a dán filmek az Európai Filmakadémia díjkiosztóján és a Sundance Fesztiválon is. A Lumière filmklub ezúttal tehát dán sikerfilmek közül válogat: a január 20-i filmesten megtekinthető a dán mozi botrányhőse, Lars Von Trier egyik korábbi, nagy sikerű „Öt akadály” című dokumentumfilmje, valamint a legutóbbi Oscar-díjas dán film, Susanne Bier rendezőtől az, „Egy jobb világ”.

A biciklis közlekedés mellett más kontextusban is lesz szó a fenntartható életmódról, fejlődésről, illetve arról, hogy ennek elősegítése milyen szerepet játszik Dániában, például a kulturális intézetek életében. A január 24-i „CultureFuture” konferencia célja, hogy a kulturális intézetek minél több új ökoszociális gyakorlattal ismerkedjenek meg és ezt a szemléletet továbbadják működésük során.

A folyamatos képzésnek, az élethosszig tartó tanulásnak nagy hagyománya van Dániában (a felnőttek képzését támogató uniós programot Grudtvig dán gondolkodóról nevezték el), ezt támogatja többek között a nagysikerű dán népfőiskolai rendszer is, amely kiváló alternatívát jelent a dán (és nem dán) fiataloknak, fiatal felnőtteknek továbbtanulásra felsőoktatás előtt, után, vagy helyett. Egy dán népfőiskolán a tanulás kicsit hasonlít egy erasmusos félévhez, de itt a fiatalok egy jóval kötetlenebb rendszerben tehetnek szert új tudásra, az iskolákban nem kapnak osztályzatot vagy bizonyítványt. Ugyanakkor választott területükön számos hasznos tudással gazdagodhatnak, miközben más országokból származó fiatalokkal ismerkedhetnek meg, és külföldiként bepillantást nyerhetnek a dán kultúrába, a dánok mindennapjaiba. A dán népfőiskolákban számos magyar fiatal is megfordult már ösztöndíjjal, akik mind életre szóló élményekkel gazdagodtak. A népfőiskolák működésével és a részvétel lehetőségeivel is megismerkedhetnek, akik eljönnek a január 27-i beszélgetésre és filmvetítésre. A beszélgetést követően a silkeborgi Népfőiskola tanáraiból álló Tales of Joy and Woe dán zenekar ad koncertet.

A dán hónap a legkisebbeknek is tartogat érdekességeket: január 28-án délelőtt dán gyereknapra invitáljuk a kicsiket és szüleiket, ahol nemcsak Legóval és Kompan játékokkal, de mindenféle környezetbarát játékkal megismerkedhetnek, és egy újrahasznosított hangszereken felcsendülő koncertet is meghallgathatnak – külön kerékpáralkatrészekre és lefolyócsövekre írt szólamokkal.

A hónapban sor kerül még a nemzetközi együttműködésben megvalósuló Media4us2 konferenciára, amelynek célja, hogy a nagyközönség számára láthatóbbá tegye a bevándorlókat és beilleszkedési erőfeszítéseiket, miközben arra bátorítja a bevándorlókat, hogy vegyenek részt a demokratikus folyamatokban. A magyarországi projektindító konferencián Magyarországon élő kulturális csoportok képviselői beszélgetnek a kérdésről.

Mindezek mellett januárban is folytatódik az EU-tanóra sorozat, ahova továbbra is várjuk az iskolák jelentkezését, a British Council által szervezett Meet & Speak társalgási klub pedig januárban 4-én, 11-én és 18-án tart találkozót az Európa Pontban, ide szeretettel várjuk az angol nyelv és kultúra iránt érdeklődő 14-18 éveseket – a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Az Európa Pont valamennyi januári programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható, valamennyi program ingyenes.
 

Van egy hely Európában, ahol szikrázóan kék az ég, tiszta a levegő, hírből sem ismerik a forgalmi dugót és minden férfi tud pelenkázni.

Akinek eltöltött már hosszabb-rövidebb Európa legészakibb országaiban, jól tudja, hogy a délebbről jövő ember nem elsősorban a hideg időre vagy az elképesztően rövid téli nappalokra csodálkozik rá. A skandinávok híresek a liberális beállítottságukról is, éppen ezért nem meglepő, hogy elsők között voltak a nemi egyenlőség kiharcolásában.

Norvégiában (mely ugyan nem az unió tagja, de ezer szállal kötődik hozzá) a nők már az 1800-as évektől járhatnak egyetemre, Svédországban pedig 1954 óta létezik az egyenlő jogok miniszterének pozíciója. Az egyenjogúság nem csupán a nők, hanem a férfiak jogairól is szól. Míg a nők eséllyel indulnak az eredetileg férfiak által dominált szakmákban is, a férfiak olyan "nőies" területekre is betették a lábukat, mint az óvodai vagy épp az otthoni gyereknevelés. A skandináv országok egyik legszívmelengetőbb "látványossága" a babakocsit tologató, jól szituált, fiatal apuka. 



Az egyenjogúságra szoktatás már egészen kicsi korban elkezdődik. Az óvodában az óvónénik mellett nagyon gyakori látvány a fiatal óvóbácsi is, aki az udvaron kergetőzik, mászókán mászik és hintáztatja a kicsiket, ha épp arra van szükség. Mindez a családi életben is látványosan mutatkozik meg.

A skandináv országok különleges változtatásokat vezettek be a GYES tekintetében: Svédországban a gyerek megszületésekor a szülők mindegyike jogosult arra, hogy 7 hónapot, a fizetés 75 százalékért, otthon maradjon. Bár a papa gyakran így is a mamának adja a saját idejét, minimum 2 hónapot neki kell kivennie, különben az az idő és pénz elvész. A dán férfiak 2 hét szülési szabadságot „apai jogon” vehetnek ki. Mindez csupán törvényi minimum, egyes munkahelyek, ennél is csábítóbb feltételeket biztosítanak. Norvégiában is hasonlóan kedvező a helyzet. Ott a GYES alatt az „apa kvóta” 6 hét, amit kizárólag a férfi használhat fel. Ezzel próbálják ösztönözni az erősebb nemet is a korai érzelmi kötelékek kiépítésére és megerősítésére. Ezt annyira komolyan veszik, hogy még némelyik miniszter is kiveszi a „papa GYES-t” a hivatali ideje alatt.

Emellett mindhárom országban létezik az önkéntes szülői szabadság, méghozzá nagyon kedvező kondíciókkal. Így az apukák korán megszokják, hogy egy kisbabának nagyobb szüksége van a papa közelségére, mint annak túlórabérére.

A zord északi népek tehát távolról sem olyan hűvösek, mint azt gondolnánk. Épp ellenkezőleg. Sokat tanulhatunk még tőlük emberségről, egyenlő bánásmódról, elfogadásról és felvilágosult világnézetről. Ha pedig az apukáknak járó GYES adta lehetőségeket a lehető legteljesebben ki is használják, akkor elmondhatjuk, hogy a skandináv apukák a leginkább irigylésre méltó férfiak a világon.