A közösségi kertekhez – amelyet egy korábbi programunkon már bemutattunk – hasonló urbánus jelenség napjainkban a közösségi terek létrejötte: ezek olyan befogadó, közösségi munkára és együttműködésre épülő kulturális találkozóhelyek, amelyek a modern városi élet különböző szükségleteit igyekeznek kielégíteni valamilyen alulról jövő kezdeményezés keretében. Vannak művészek számára alkotói közösségi terek, kiállítóterek, képző-, táncművészeti vagy akár újmédiás alkotásokat és programokat befogadó és létrehozó helyek, amelyek egyben természetesen találkozó- és szórakozóhelyként is működnek. Ami közös bennük, az a civil kezdeményezés és a közös munka.

Ahogy európai nagyvárosokban, úgy szerte az országban találkozhatunk hasonló kezdeményezéssel. Ilyen a már évek óta működő Sirály (amelyet lassan talán érdemes lenne átnevezni Főnixre), amely rövid idő alatt irodalmi találkozókkal és színházi előadásokkal a pesti Király utca egyik izgalmas és forgalmas találkozóhelyévé vált. Rokona a pécsi Király utca egyik foghíjtelkén 2010-ben létrejött Varázskert, vagy ugyanitt Pécsett a Labor kísérleti kultúrtér. A budapesti szcéna egyik legújabb ilyen helye a MÜSZI (Művészeti Szint), amely a Corvin Áruház harmadik emeletén jelenleg is formálódik. A kortárs művészetet több (előadói és alkotói) szinten megjelenítő kulturális és civil találkozóhely végleges kialakításán jelenleg is lelkes önkéntesek dolgoznak.

Az alulról jövő kezdeményezések az ilyen közösségi helyek mellett a hivatalos kulturális intézmények ajtaján is kopogtatnak – számos civil projekt keres (és talál) helyet magának ilyen keretek között is.

Hogyan és hol találnak befogadóra a független projektek? Mennyiben van szüksége egy városnak ilyen közösségi terekre, kinek és mire jók ezek? Milyen példaértékű nemzetközi előképei vannak ezeknek a helyeknek? Milyen forrásokból gazdálkodnak? A néha a legalitás és – a nyugati foglaltházak mintájára – az illegalitás határán működő terek hogyan tudják megoldani hosszú távú fennmaradásukat? Mennyire lehet központi a „részvételiség” a hagyományos kulturális terekben?

Ilyen kérdésekre keressük a választ meghívott előadóinkkal most csütörtökön az Európa Pontban a közösségi tereket bemutató rendezvényünkön. A beszélgetésen részt vesz Bársony Júlia (MÜSZI), Szuhay Márton (Kulturális Labor Szociális Szövetkezet), Schönberger Ádám (Sirály), Hartmann Zoltán (PeCsa Music Hall) és Rózsa Zoltán (Zsolnay Kulturális Negyed) – gyertek el, izgalmas beszélgetés lesz! :-)

Fotók: Sirály (Budapest), Varázskert (Pécs)

Májusi programunkban az európai identitás, és a nyári szezon közeledtéhez kapcsolódva az európai fogyasztóvédelmi jogok kerülnek előtérbe.

Az Európa-nap alkalmából rendezett családi fesztivál (május 5.) utáni hétre több izgalmas programot is kínálunk: 8-án, kedden az Alpbach Magyarország Egyesület által  szervezett konferencia az európai és magyar ifjúság kihívásait és lehetőségeit vizsgálja meg neves szakemberek segítségével – a témát az idei alpbachi nyári egyetem szolgáltatja. A rendezvényen előadást tart Erhard Busek, az Európai Alpbach Fórum volt elnöke, egykori osztrák alkancellár; Martonyi János külügyminiszter, Paczolay Péter alkotmánybírósági elnök, Balázs Péter volt külügyminiszter valamint Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója. Az előadásokat beszélgetés követi, ahol bárki felteheti kérdéseit, illetve elmondhatja véleményét a témával kapcsolatban.

Az alulról szerveződő kezdeményezések jó példái azok a kulturális alkotó- és szórakoztatóközpontok, közösségi terek, amelyek a közösségi szellemet, hatékony együttműködést, aktivizmust helyezik a középpontba, és amelyből egyre több nyílik Budapesten is. Erről a pozitív tendenciáról, a „részvételi” kulturális központokról, illetve a(z ön)fenntarthatóságról, társadalmi felelősségvállalásról, nemzetközi együttműködésekről beszélgetünk meghívott vendégeinkkel, a Sirály, a Labor, a nemrégiben a Corvin áruházban létrejött MÜSZI és a PeCsa Music Hall képviselőivel május 10-én, csütörtökön.

Az európai, illetve a nemzeti identitás mibenlétéről illetve kapcsolatáról áprilisban, az európai irodalmi találkozón is szót ejtettek vendégeink, a téma két májusi programunkban is középpontba kerül. Ehhez kapcsolódik e havi filmklubunk is május 11-én, amelyben Pigniczky Réka dokumentumfilmjét, az Inkubátort vetítjük. A film keretét az István, a király rockopera szolgáltatja: ezt adták elő egy cserkésztáborban az 56-os magyar szülők már Amerikában született gyermekei a nyolcvanas évek elején, illetve 25 évvel később, a film jelenében. Ezen fiatalok történetét meséli el a film, hogy hogyan nőttek fel egy másik, nyugati társadalomban emigráns szülők gyermekeiként, miként fogalmazódott meg bennük a kettős identitás, valamint hogy lehet-e valakinek egyszerre „két hazája”. A filmvetítést beszélgetés követi a film rendezőjével, aki maga is az Egyesült Államokban nőtt fel. Szintén az identitás témaköréről beszélgetünk az Európa Szalon aktuális vendégével május 22-én, Artur Domoslawskival is, aki nemrégiben jelentette meg könyvét mesteréről és barátjáról, Ryszard Kapuscińskiról, az öt éve elhunyt, Lengyelországban és világszerte ismert tudósítóról, „a háborúk és forradalmak költőjéről”. Kapusciński az egész világot beutazta, és „szépirodalmi szintre emelte a riport műfaját”. Artur Domoslawski három évig dolgozott Kapuściński életrajzán, amelyben a tudósító családja végig támogatta – később azonban a mester lejáratására hivatkozva özvegye perelni akarta. A kész mű ismeretében az eredeti kiadó is elállt a támogatástól, ami végül egy másik kiadó gondozásában jelent meg. Az életrajz hatalmas sikert aratott Lengyelországban és külföldön is. Ryszard Kapuściński nagy visszhangot kiváltó életrajzának szerzőjével az európai identitásról Magyari Péter újságíró beszélget.

Májusi utolsó programunk, 24-én már a nyári szezonra készít fel: jó, ha tudunk róla, milyen jogaink vannak az EU-ban történő utazásaink során, mit kell tenni és mi jár ha például törlik repülőjáratunkat, ha elvész utazásunk során a poggyászunk, vagy ha az utazásszervező cég nem azt nyújtotta, mint ígért. Lesz még szó a megbízhatónak minősített naptejekről, az üdülőingatlanok időben megosztott használati jogáról (timeshare), külföldi vásárlásokról – a kérdésekre a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az Európai Fogyasztói Központ segítségével keressünk válaszokat. Az estet a Dumaszínház humoristája, Dombóvári István fogyasztóvédelmi stand-up showja zárja. Érdemes velünk készülni a nyaralásra! :-)

Az Európa-napot május 9-én ünneplik Unió-szerte, mert 1950-ben Robert Schuman, akkori francia külügyminiszter ezen a napon javasolta, hogy hozzanak létre egy nemzetek feletti együttműködést az életszínvonal emelése és a béke biztosítása érdekében. Ennek állít emléket ez a nap, de emellett május 9. (ami idén a legtöbb városban a hétvége miatt május 5-re „esik”) egyet jelent a hasznos és szórakoztató európai programokkal is – ilyenkor számos színes program várja az EU-ra, valamint az európai kultúra kíváncsi érdeklődőket országszerte.

Ahogy korábbi, a programot is ismertető bejegyzésünkben írtuk, az EU legnépszerűbb ifjúságot célzó mobilitási programja, az Erasmus idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ez alatt a 25 év alatt – uniós tagságunk előtt, és azóta – több mint harmincezer magyar fiatal élt már a lehetőséggel, és töltött el egy-két szemesztert felsőoktatási hallgatóként egy másik tagország főiskoláján vagy egyetemén.

Áprilisi programunk témái – a fenntartható fejlődés és az irodalom – két e havi eseményhez kapcsolódnak: az április 22-ei Föld napjához, illetve a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválhoz (április 19-20., Millenáris).
 

Április 20-án, egy egész napos rendezvény keretében a Könyvfesztiválhoz kapcsolódva ismét az európai irodalom kiemelkedő alkotóit látjuk vendégül az Európa Pontban. Az idei Európai Írótalálkozó témája a Befogadó Európa, amely az EU2020 stratégia egyik alappillére. A témát négy szempontból, négy panelben járjuk körül meghívott vendégeinkkel – eljön hozzánk többek között a Könyvfesztivál díszvendége, Claudio Magris Olaszországból, Jostein Gaarder Norvégiából, de itt lesz magyar részről Konrád György is – a részletes program és a résztvevő írók listája az esemény Facebook oldalán részletesen tanulmányozható.

Szintén az európai írótalálkozó keretében jön el hozzánk Janne Teller dán írónő is. Idén – a dán elnökséghez kapcsolódva – Dánia és az észak-európai kulturális régió kerül a könyvfesztivál középpontjába. Teller Semmi című könyve igen érdekes karriert futott be: megjelenésekor nagy vihart kavart, a könyvet sokan veszélyesnek tartották, be is tiltották, de mára az irodalomoktatás része lett a dán iskolákban, több nyelvre lefordították, jelenleg a legnépszerűbb ifjúsági regény az Amazonon. Az írónővel Karafiáth Orsolya beszélget a Könyvfesztivál Díszvendég standjánál.
 

Április 25-i irodalmi estünk vendége a különleges, játékos stílusban, sziporkázó rímekkel, formai újításokkal és történetekkel szórakoztató író és költő, Varró Dániel lesz, aki tizenéves kora óta ír, illetve ültet át irodalmi műveket magyar nyelvre. Sokan a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényéről ismerhetik, de számos ismert színdarab újramagyarításával is hírnevet szerzett, legutóbb pedig „sms-enciklopédiában” (Szívdesszert) mondta el, hogy „kit, miért és mennyire”.  Ezen a napon egy másik fiatal magyar író műveiből is szemezgetünk: Lackfi János verseit Heidl György zenésítette meg, amelyeket egy „füstös-merengős, keserű-ironikus, jazzes” koncerten Lovasi András és a Véletlen nevű szupergroup ad elő 8 órától.
 

A zene játssza a főszerepet nálunk április 25-én is, a Nemzetközi Jazz Napon, amely napot tavaly jelölte ki az UNESCO, hogy felhívja a figyelmet a jazz alkotó, béketeremtő és együttműködést elősegítő szerepére. Az est folyamán meghívott előadóink egy kerekasztal-beszélgetés keretében beszélgetnek a zene szerepéről a nemzetek közötti párbeszéd erősítésében – az est végén Oláh Kálmán ezt „zongorával mondja el”.
 

Másik fókusztémánk, a fenntartható fejlődés. E havi filmklubunkban, 23-án a magyarországi mozipremier hetében – a Föld napjához kapcsolódva – a Severn, gyermekeink hangja című francia dokumentumfilmet vetítjük. A film Severn Cullis-Suzuki történetét meséli el, aki 1992-ben, tizenkét évesen kiállt az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciájának résztvevői elé, és felszólította őket, hogy gondoljanak az elkövetkező generációkra, és cselekedjenek annak érdekében, hogy leszármazottaiknak is legyen jövőjük.
 

A zöld gondolatok kerülnek előtérbe április 24-i programunkon is, amikor a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) szervezésében az élhető és fenntartható városi környezetről hallhattok előadásokat. Szó lesz számos fenntartható példáról, a biodinamikus gazdálkodásról, vagy a mostanában egyre népszerűbb városi, közösségi kertészkedésről, amelynek például a Millenáris park is helyet biztosít. Vendégünk lesz Gönczi Péter is, akit a Debrecenben megvalósított passzív üvegházas – aquapóniás – rendszeréről ismerhettek: hátsókertjében önfenntartó ökoszisztémát hozott létre, ahol egy önmagát hűtő-fűtő házban a pisztráng trágyázza a zöldségeket és fűszereket, a növények pedig tisztítják a halak vizét – az est során az ő előadását is meghallgathatjátok.
 

Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

…legalábbis ha azt nézzük, átlagosan hány napot kell ledolgozniuk ahhoz, hogy ugyanazt a fizetést vigyék haza. Bár a megkülönböztetés tilalma az EU egyik alapelve, mégis jelentős különbség van abban, hogy életük során a férfiak és nők mennyi fizetésre számíthatnak munkájukért. Az ebben mutatkozó különbség a bérszakadék, amely a legfrissebben publikált uniós felmérés alapján még mindig 16,4% a nők és a férfiak átlagos bére között. Az Európa Pont nőnapi beszélgetése ezt a jelenséget járja körül – nézzük meg közelebbről, mit is jelent ez!

Ez a szám országonként változik, Magyarországon az átlagnál egy kicsit nagyobb a különbség (17,6%), de közel sem olyan nagy, mint mondjuk Észtországban (27,6%), Csehországban, vagy épp Ausztriában (25,5%). A legkisebb különbség a nemek javadalmazásában a legfrissebb adatok alapján Lengyelországban (1,9%) Szlovéniában (4,4%) és Olaszországban (5,5%) volt kimutatható.

A jelenség háttere

Miből adódik ez a különbség? Ennek egy része közvetlen diszkrimináció következménye, amikor a nő ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kap, mint a férfi. Bár ezt uniós és nemzeti szabályok is tiltják, a gyakorlatban azonban mégis találkozhatunk még ilyennel. Eltérés adódik abból is, hogy a nők általában felülreprezentáltak olyan alulértékelt területeken, amelyeken átlagosan alacsonyabb az átlagfizetés – többségében nők dolgoznak az egészségügyben, a közigazgatásban vagy pedagógusként. A hagyományoknak és a sztereotípiáknak is nagy szerepe van abban, hogy bizonyos – egyébként magasra értékelt és jól bérezett szektorokban – kevesebb nő dolgozik (például tudományos és műszaki munkakörökben). Annak ellenére van ez így, hogy a nőknek gyakran magasabb a végzettségük vagy szakképesítésük, mint a férfiaknak, 2010-ben az EU-ban az egyetemi hallgatók majdnem 60%-a volt nő. A nők emellett kevésbé vannak jelen vezető pozíciókban – a vállalatvezetők 32%-a, a mérnökök és tudósok mindössze 29%-a nő, az „üvegplafon” sok esetben tartja vissza a nőket attól, hogy szakmájukban egy bizonyos szintnél feljebb jussanak. Mindezekhez hozzáadódik még a nők családban betöltött szerepe, amely szintén összeütközésbe kerül sok esetben a karrierrel – a családi és gyermekgondozási feladatok zöme még mindig a nőkre hárul, a nők gyakrabban szakítják meg karrierjüket vagy dolgoznak rövidebb munkaidőben, hogy ellássák a családi feladatokat.

Miért érdemes küzdeni a nemek közötti fizetésbeli egyenlőségért?

A bérszakadék a legtöbb nőt végigkíséri karrierje és nyugdíjas évei során is: a kevesebb fizetéshez általában alacsonyabb nyugdíj is társul, így a nőket jobban veszélyezteti az időskori elszegényedés. Erkölcsi érvek mellett gazdaságiak is alátámasztják, hogy a férfiak és a nők ugyanolyan bért kapjanak ugyanazért a munkáért: a nemek közötti egyenlőség a minőségi munkahelyek és a magasan motivált munkaerő elérésének kulcsa. A minőségi munka­helyek erősítik a pozitív munkahelyi légkört, ahol minden dolgozó megbecsülésnek örvend az általa elvégzett munkáért. A munkaadók nyernek azzal, ha hatékonyabban hasznosítják a nők készségeit és tehet­ségét például képességeik elismerésével, a munkahely és a család közötti egyensúly megteremtését segítő irányelvekkel, továbbá képzési és karrierépítési lehetőségekkel. Azok a vállalatok, amelyek egyenlőségi terveket és stratégiákat hoznak létre, a férfiak és a nők számára egyaránt a legjobb munkahelyeket teremtik meg. A munkájuk megbecsülését érző alkalmazottak nagyobb magabiztosságra tesznek szert, ami hatékonyságuk mellett innovációs készségüket is erősíti. A pozitív munkahelyi légkör vonzza az ügyfeleket, fokozza a teljesítményt és szárnyakat adhat a versenyképesség­nek.

Ha érdekel a női esélyegyelőség kérdése, gyere el hozzánk ma este – nőnaphoz kapcsolódó programunkon Keveházi Katalin, a Jól-Lét Alapítvány vezetője, Somogyi Mária író, valamint Wéber Andrea, az Egyenlő Bánásmód Hatóság kutatási koordinátora beszélget a témáról. Az este folytatásában Takáts Eszter akusztikus koncertjét hallgathatjátok meg. Az eseményről további információ Facebook oldalunkon olvasható.

A témát folytatjuk, írásunk második részében a bérszakadék elleni küzdelemről, az EU és a tagállamok ezzel kapcsolatos tevékenységéről és a jó példákról olvashattok.

További információ a bérszakadékról:

• Információs honlap
• Tájékoztató brosúra magyar nyelven
• Hivatalos uniós dokumentumok gyűjteménye

Márciusban két jeles nemzetközi ünnepnap szolgáltatott témát programjainkhoz: március 8-án világszerte a nőket ünnepeljük, 21-én pedig a faji megkülönböztetés elleni küzdelemről emlékezünk meg. Ennek megfelelően márciusban a „jogok Európája”, ezen belül is a női esélyegyenlőség és az antirasszista törekvések kerülnek fókuszba az Európa Pontban.

A nemzetközi nőnap alkalmából egy beszélgetéssel és egy koncerttel várjuk az érdeklődőket: 8-án, csütörtökön elsőként a férfiak és nők fizetésénél tapasztalható bérszakadékról lesz szó. Meghívott előadóinkkal (Keveházi Katalin, a Jól-Lét Alapítvány vezetője, Somogyi Mária író, valamint Wéber Andrea az Egyenlő Bánásmód Hatóság kutatási koordinátor) arról beszélgetünk, hogy mennyiben érvényesül jelenleg Európában és Magyarországon az „egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelve. A beszélgetés után Takáts Eszter és zenekara lesz a vendégünk, akik akusztikus felállással érkeznek az Európa Pontba.

A női egyenjogúság kérdéskörénél minduntalan felvetődő dilemma, az anyaság és karrier összeegyeztethetősége. Március 22-én Péterfy Bori, a sikeres énekeső és a Nemzeti Színház művésze jön el hozzánk, aki első gyermeke, Doma születése után a közeljövőben tér vissza az életét eddig meghatározó színpadokra. Az est során többek között anyaságáról és jövőbeli terveiről faggatjuk.

Az aktuális kiállításunk is a női vonalat erősíti: főszereplője Karen Blixen dán bárónő, a huszadik századi dán irodalom nagy alakja, aki életének jelentős részét Afrikában élte le, és ennek hatására lett belőle igazi író. Blixen élete az önéletrajzi regényéből készített, számos díjjal kitűntetett Távol Afrikától című filmből lehet ismerős a magyar közönségnek. Blixennek íróként és asszonyként is egyaránt része volt sikerben és kudarcban – az életét bemutató kiállítást a Dán Kulturális Intézet jóvoltából március 27-től látogatható az Európa Pontban.

Filmklubunk Jasmila Žbaniæ bosnyák rendező Úton (Na putu) című 2010-es filmjét mutatja be. Luna és Amar boldogan élő fiatal pár, akiknek kapcsolatát váratlan akadályok nehezítik. Amikor Amar egy fundamentalista közösség hatása alá kerül, Lunának szembe kell néznie azzal, hogy a szerelem talán nem elég ahhoz, hogy összetartsa őket. A filmet 2010-ben a Berlinale versenyprogramjában mutatták be, rendezőjének korábbi filmje, a Szerelmem Szarajevó 2006-ban ugyanitt a Berlinale fődíját nyerte. A március 9-i vetítés után vendégünk Pilcsik Tünde, a Regina Alapítvány elnöke.

Március 21-ét 1966-ban jelölte ki az ENSZ, hogy emléket állítson egy 1960-as dél-afrikai, vérfürdőbe torkollott apartheid-ellenes demonstráció 69 áldozatának. Ettől kezdve ezen a napon ünnepeljük az antirasszizmus világnapját. A világnap alkalmából 21-én, szerdán 6 órától előre felkészített csapatok vitáznak erről a tételmondatról: „az ember alapvetően önző lény”. A vitában bemutatjuk a magyar történelem több kiemelkedő, a jogvédelem és az emberi jogok érvényesítése terén maradandó nyomot hagyott személy (pl. Raoul Wallenberg, Sztehlo Gábor) életművének részleteit, dilemmáikat, sorsukat. A vita után a győri Romano Trajo lép fel nálunk. A roma, magyar és német muzsikusokból álló zenekar autentikus lovári és beás cigány népzenét játszik hagyományos roma hangszereken, mint az akusztikus gitár, kanna, kanál – ezeket egészíti ki az ének és a szájbőgő, nagybőgő, mandolin és darbuka. Az est végén a Dresch Quartet ad koncertet – a névadó Dresch Mihály a magyar jazz egyik legsokoldalúbb szaxofonosa, aki a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki.

A hónap elején még egy különleges vendégünk lesz: 7-én, az Európa Szalon e havi rendezvényén a világhírű fiatal cseh közgazdász, Tomáš Sedláček tart előadást nálunk a jelenlegi válság okairól és bestseller könyve alapján „a jó és a rossz közgazdaságtanról”. Ezt követően egy beszélgetés keretében bizonyítja, hogy miért sorolja őt a Yale Economic Review az „öt legnagyobb közgazdász elme” közé. Sedláček jelenleg a Cseh Kereskedelmi Bank (CSOB) fő stratégiai tanácsadója, számos egyetemen tart előadásokat, korábban Václav Havel köztársasági elnök valamint a cseh pénzügyminiszter tanácsadójaként is dolgozott.

A hónap végén (30-án) folytatódik a bevándorlók helyzetével foglalkozó Media4us program, amelynek célja, hogy a nagyközönség számára láthatóbbá tegye a bevándorlókat és beilleszkedési erőfeszítéseiket. A mostani angol nyelvű műhelyfoglalkozás a hazánkban élő bevándorlók médiában történő megjelenítéséről szól, amelyre elsősorban olyan újságírói tapasztalattal rendelkező fiatalokat várunk, akik részt vennének az itt élő külföldiek életét bemutató weboldal írásában, vagy szerkesztésében.

Márciustól folytatódik a Budapesti Gazdasági Főiskola és az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének közös előadássorozata, az Európa Akadémia – ebben a félévben a migráció témáját járjuk körül. További információ az előadások időpontjáról és témájáról a www.euakademia.info oldalon található.

Az Európa Pont minden márciusi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Minden generációnak megvan a maga sajátossága, jellemző problémái. Tari Annamária klinikai szakpszichológus, ismert pszichoterapeuta több könyvet is írt már korunk generációiról, a korcsoportok közötti párbeszéd fontosságáról. Az aktív idősödés és a generációk közötti szolidaritás évéhez kapcsolódóan kérdeztük Tari Annamáriát ezekről a generációs különbségekről, aki február 16-án az Európa Pontban is vendégünk lesz.

X, Y, Z – a szociálpszichológiában különböző generációk jelölésére szolgálnak. Az 1965 és 1979 közöttiek az X, a 1980-1995-ösök az Y, az 1996 után születettek pedig már a Z generáció tagjai. Az ezek előtti  a hajdani „nagygeneráció”, a második világháború utáni baby boom idején, 1946 és 1964 között születettek, akik mostanában érik el a nyugdíjkorhatárt, a náluk is idősebbek pedig a „veterán” vagy „építő” generáció tagjai.

Az egymást követő generációk közötti kapcsolat sosem volt konfliktusmentes, a felnőtt generációk mindig találtak valamilyen kivetnivalót az ifjabb nemzedék viselkedésében – mennyiben más mégis korunk X, Y és Z generációinak viszonya, mi jellemzi korunk generációs konfliktusait?

A generációk kapcsolatában az Információs Kor beköszöntével jelenik meg a fordított szocializáció (amelyben az internetes és mobilkommunikációs tudást a fiatalabbak birtokolják inkább és ők adják át az idősebbeknek), ami átrendezi a korábbi hagyományos tekintély – tisztelet – bizalom fogalmának megszokott tartalmát. Többek között ez az oka annak, hogy nagyon kell figyelnünk a korosztályok kapcsolatának alakulására. A mai szülők (X) nemzedéke még egy más korban szocializálódott, nekik elég sok fejtörést okoz, hogyan viszonyuljanak kisebb-nagyobb gyermekeik megváltozott szemléletéhez. Jó lenne, ha továbbra is érvényes segítséget tudnának adni, ehhez viszont ismerniük kell ezt a mai világot, ami sok szempontból keményebb, mint valaha.

A jelenkori társadalomban nagyon fontos szerepet játszik a virtuális élet, az internet, a közösségi oldalak, a blogok, az interneten keresztül folytatódó kommunikáció. Mennyiben formálja ez a különböző korúak viszonyát – összehoz, vagy épp mélyíti a generációk közötti szakadékot?

Az Információs Kor a maga törvényszerűségei mentén halad előre, és a technológiai fejlődés több ponton írja át például a korábban megszokott társas viselkedés szabályait, a kommunikációs jellemzőket, a személyiség intimitáshatárait, az exhibíció (énbemutatás), oversharing (megosztás) egyre erősödő tendenciája is sok mindenbe beleszól. A ma már ismerősen csengő „digitális bennszülött és bevándorló” fogalmak is jelzik, hogy az internethasználat mértéke szerint kezdik a kutatók értelmezni a különböző korosztályok magatartását. De én azt remélem, hogy a „szakadék” kezelésére még mindig jó eszköz az offline kommunikáció, a jó érzelmi kapcsolat, a megtartó családi közösség és barátságok.

Az idősödéstől ma mindenki fél, ilyen-olyan eszközökkel igyekszik elkerülni ennek nyomait. A társadalom idős tagjai manapság sokszor inkább koloncként, mint példaképként és az értékek, a tudás és bölcsesség megjelenítőjeként tűnnek fel. Mikor és miért változott így meg az idősek megítélése?

Ezzel kapcsolatban hadd idézzek Tom Wolfe Amerikai kapcsolat című könyvéből: „A tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején az idősek Amerikában azért imádkoztak, hogy »Uram, ne nézzek ki szegénynek«. Kétezerben ez így hangzott: »Uram, ne nézzek ki öregnek«. A nemi vágyat a fiatalsággal azonosították, és a fiatalok uralkodtak. Az öregséggel leggyakrabban fellépő betegség nem a szenilitás, hanem a fiatalkodás volt. A társadalmi ideál azt követelte, hogy az ember úgy nézzen ki, mint egy huszonhárom és úgy öltözzön, mint egy tizenhárom éves. Az egész országban idős férfiak és nők minden alkalomra lezseren öltözködtek: farmernadrágokba, feltűnő színekkel csíkozott edzőcipőkbe, sortokba, atlétatrikókba, zakókba és pulóverekbe bújtak, függetlenül attól, hogy mindez hogyan mutatott elöregedett testük lehangoló vonalain, púpjain és a visszeres lábakon” – írta könyvében, amelyben egy amerikai szemével írta le, hogy milyen volt az élet a második évezred fordulóján. Ez hasonlóképpen jelentkezett Európában is – az idősek megbecsülését kikezdte a fogyasztói társadalom a maga médiaüzeneteivel, a látszólagos egészségnevelési kommunikációval, melynek alapvetően az a célja, hogy minél erőteljesebben növekedjen a szépségipar.

Európa folyamatosan öregszik, és az idősek Európában – köszönhetően az orvostudomány fejlődésének és a javuló életkörülményeknek – egyre hosszabb kort élnek meg, miközben úgy tűnik, egy idő utána mintha nem lenne szükség rájuk. Az aktív élettől visszavonuló idősek (az egészségügyi és a szociális rendszer egyre nagyobb igénybevételével) fokozódó terhet rónak az országok költségvetésére, de a jelenség nyilvánvalóan feszültséghez vezet az idős emberek személyes életében is. A probléma megoldásának kulcsa az „aktív időskor” lehet, de ennek megvalósítása nem tűnik olyan egyszerű feladatnak. Hogyan lehet ezeket a feszültségeket kezelni, mit tehetnek az idősek, hogy egy bizonyos kor felett is aktív, tevékeny és boldog tagjai maradhassanak a társadalomnak?

Az Információs Korban már nehezebb közös nyelvet találni az idősebb korosztállyal a fiataloknak, olyannyira más világban élnek. Egy nagyi azonban még ma is hiteles személy lehet, ha bölcsességét szeretettel adja át, és nem indulat feszül a generációs konfliktusok miatt. A nehézség, azt hiszem, pont abban áll, hogy a technológiai fejlődés ellenére azért az életünk még offline körülmények között zajlik, és ebben az idősebbek tapasztalata nagyon sokat segíthetne, de a fiatal korosztály néha valóban azt érzi: felmenőinek nincs pontos fogalma a mai élet kihívásairól, a szinte állandó szorongásokról, a folyamatos megfelelésről, és olyan jövőképről, amiben a bizonytalanság az egyik biztos jellemző. Egy idősebb ember azért ma még sokszor azt gondolja, a fiatal azért is veszíti el az állását, mert „nem volt elég jó”. Miközben a helyzet az, hogy ennek a tényezőnek sok esetben nincs köze a munkaerőpiaci mozgásokhoz.

Milyen módszerek, eszközök segíthetnek áthidalni ezeket a meglévő kommunikációs szakadékokat?

Remélem, nem hangzik sziruposan, de a hitelesség és a megtartó érzelmek (szeretet, tisztelet, figyelmesség) azok a tényezők, amik a legfontosabbak még ma is. Az idősebbeknek meg kell érteniük, hogy a fiatalabbak már egy gyors sebességű világban pörögnek, a fiataloknak meg azt, hogy ettől még vannak olyan dolgok, amiket érdemes meghallgatni...

Tari Annamária személyesen is vendégünk lesz most csütörtökön, február 16-án az Európa Pontban, ahol további gyakorlati tanácsokat ad a generációk közötti feszültségek kezeléséhez. Az esemény részleteiről Facebook oldalunkon tájékozódhattok, szeretettel várunk a beszélgetésen, bármelyik generációhoz is tartozol!