Mi jut eszetekbe először Plzeňről vagy Csehországról? Mondjuk a jó (pilseni) sör, a jó kocsmák, a knédli, Smetana zenéje, a Skoda, a fanyar és önironikus humor? Mindezekből egy adagot, de még ennél is sokkal többet kaphattok, ha ellátogattok a nyugat-csehországi Plzeňbe, amely idén a belga Mons-nal közösen viseli a kulturális fővárosi címet. A város ehhez méltóan izgalmas, a tradicionális helyi érdekességeken messze túlmutató, közel 600 programot magába foglaló eseménysorozattal készül. Plzeň mindössze másfél órányi útra fekszik Prágától, így Budapestről is könnyen megközelíthető autópályán kocsival (6 óra alatt) vagy akár vonattal – a város nagyszerű célpont lehet idén egy rövidebb európai kiruccanáshoz.

Egy csésze Európa sorozatunkban legutóbb Finnországgal foglalkoztunk: négy vendégünktől sokat megtudtunk az országról és lakóiról, a finnekről és a kialakult sztereotípiák igazságáról és egyéb érdekességekről, miközben a finn finomságok kerültek a tányérunkra.

Míg Európa nagy részében vízkereszttel (január 6.) lezáródott a karácsonyi időszak, addig a görögkeleti országokban az ünnep épp akkor kezdődött – mostanra azonban minden EU-s országban véget ért a karácsonyi időszak – bárki is hozta a karácsonyi ajándékokat.

Európa hagyományainak gazdagsága az ilyen ünnepek alkalmával látszik talán a legjobban. Rengeteg hasonló szokással találkozhatunk Európa nagy részén – a karácsonyfa-állítás, az ajándékozás vagy épp a kántálás / regölés mind itthon is jellemző –, ugyanakkor még ennél is több érdekes, helyi, nemzeti szokás kíséri az ünnepeket. Ilyen például az ostya kitüntetett szerepe a lengyeleknél vagy szlovákoknál; a jászol szerénységét idéző hagyományos vacsora a fölre terítve a bolgároknál; a nissék (a Télapó kis manó segítői) csínytevései Dániában; vagy épp a svéd értelemben vett karácsonyi „donaldkacsázás”.

Nem lehet elég korán kezdeni az utazások szervezését, főleg, ha nagyobb kiruccanást tervezünk egy európai országba. Nem mindegy ugyanis, hogyan tudunk gazdálkodni szabadnapjainkkal, érdemes figyelembe venni, melyik országban mikor vannak hosszabb-rövidebb szünetek, munkaszüneti napok, amikor például az üzletek és hivatalok is zárva tartanak.

A szünnapok száma országonként változó

A szünnapok száma sokszor függ az adott ország vallási, történelmi és kulturális gyökereitől. Európa legtöbb országában tartják a kereszténységhez kötődő ünnepnapokat, de ezek nem feltétlenül munkaszüneti napok. Magyarországon például december 24. alapvetően nem szünnap (idén az lesz a munkanapok átszervezésének köszönhetően), a pünkösd és mindenszentek napja viszont munkaszünet. Nincs azonban munkaszünet vízkeresztkor, nagypénteken, de a katolikus ünnepek közül Jézus mennybemenetelének (május 29.), Mária szeplőtelen fogantatásának (december 8.) vagy Mária mennybevételének napján (augusztus 15.) sem, holott ezek az ünnepnapok sok európai országban szünnapnak számítanak.

Hosszú hétvégék Magyarországon 2015-ben

Ha a munkaszüneti nap közel van a hétvégéhez, akkor gyakran örülhetünk hosszabb, három- vagy (munkanapok átszervezésével) négynapos hétvégének. Idén is lesz jó pár ilyen, ezekkel mindenképpen érdemes kalkulálni külföldi útjainknál:

- Január 1-4. (csütörtök – vasárnap)

- Április 4-6. (húsvét, szombat – hétfő)

- Május 1-3. (péntek – vasárnap)

- Május 23-25. (pünkösd, szombat – hétfő)

- Augusztus 20-23. (csütörtök – vasárnap)

- 0któber 23-25. (péntek – vasárnap)

- December 24-27. (karácsony, csütörtök – vasárnap)

Az idei vakációk tervezéséhez nyújtunk most tehát egy kis segítséget: az alábbi grafikánkon áttekinthető formában láthatjátok az uniós országok szabadnapjait a 2015-ös évben – európai kiruccanásokhoz kötelező! :-)

(Kattintásra nagyobb méretben is megtekinthető, a grafika a tagállamok által szolgáltatott, EUR-Lexben megjelent adatokon alapul.)

A karácsony és az advent időszaka minden EU-s országban a legnagyobb ünnepek közé tartozik, a legtöbb helyen az ünnepi szokásokban vallásos és pogány hagyományok keverednek. A családok közös ünneplése és az ajándékozás szinte minden országban jellemző, de ezeken túlmenően is találunk egymástól nagyon távoli országokban is hasonló vonásokat, ugyanakkor hihetetlenül változatosak az ilyenkor jellemző tradíciók. Van olyan ország, ahol a karácsonyi várakozás egyik legfontosabb része egy Donald kacsás rajzfilm családi megnézése. Van, ahol szenteste a fiatalok házról házra járnak és énekükkel kívánnak barátaiknak boldog ünnepet; és van olyan ország, ahol a hagyományos lottóhúzás a karácsonyi ünnep egyik legfontosabb része. Európa sokszínű hagyománya megfigyelhető már a karácsony elnevezéseiben is, és abban is,  hogy a hagyomány szerint az adott országban ki és mikor hozza az ajándékokat.

Te mennyire ismered a különböző, európai karácsonyi hagyományokat? Tudásodat most tesztelheted karácsonyi és újévi kvízünkben (a játékért kattintsatok a lenti képre) – ezzel kívánunk nektek jó készülődést és szép ünnepet!

Csak kétféle ember létezik a világon: kutyások és macskások. Ez sokaknál nem döntés kérdése, sokkal inkább hitvallás vagy valami eleve elrendelt dolog – a kutyás nem érti, mit eszik a hízelkedő-doromboló, álságos és lusta szőrmókon a gazdája, míg a másik oldalnak a lihegős, mindenhol jelölős-szaladgálós, rossz szagú és nagyétkű lény tartása érthetetlen. E szembenállás valószínűleg kibékíthetetlen, átjárás nem nagyon létezik. (A felcsattanó döntésképtelenek hadáról most az egyszerűség kedvéért nem veszünk tudomást – a lelkük mélyén ők is tudják, hogy igazából csak az egyik csoporthoz tartoznak. ;-) )

Úgy éreztük, egy ilyen jelentős kérdést nem hagyhatunk feldolgozatlanul: utánanéztünk tehát, az EU országaiban melyik ország inkább kutyás, melyik inkább macskás.

Az infografikához a FEDIAF (Európai Állateledel Ipari Szövetség) legfrissebb éves összefoglalóját vettük alapul. A térképen az adott országban többségben élő háziállatként tartott kedvencek száma volt a meghatározó - Magyarországon például a legutóbbi felmérés szerint összesen 2,25 millió macska és 2,1 millió kutya élt az állatbarát háztartásokban.

A világirodalom egyik legjobban feldolgozott szerzője, számos világsikerű mozi ihletője, William Shakespeare idén pont 450 éve született. Ehhez kapcsolódóan Réz András filmesztétával beszélgettünk az angol bárd műveinek időtállóságáról, írásainak erejéről és arról a számtalan világhírű filmről, amelyekről talán kevesen tudják, hogy shakespeare-i gondolatokat dolgoznak fel.
 

Shakespeare máig a filmesek egyik legjelentősebb ihletforrása – közel 450 egész estés film alapul írásain, és már három évvel a mozi feltalálása (1895, Lumière-testvérek) után filmvászonra kerültek hősei. Egy-egy híres művének feldolgozása kapcsán mindig felmerül a kérdés: mennyire jó a születő mű, mely adaptáció méltó a nagy mesterhez, amely hűen mutatja be az eredeti műveket? Lehet ez a Sir Laurence Olivier-féle feldolgozás? Vagy a kissé időtlenségbe helyezett, Kenneth Branagh-féle újragondolások a kilencvenes évekből? Vagy a BBC által (és egyébként sokak számára „igazi”, etalonnak tartott) feldolgozások? Ez a kérdés hamis Réz András szerint. Ha azt tekintenénk értékesnek, amely „hűen tükrözi” Shakespeare világát, akkor a drámák és a tragédiák minden egyes szerepét férfiak játszanák, olyan színházban adnák elő, amelyben a nézők állnak, hangosan bekiabálnak, esznek, alkalomadtán megdobálják a színészeket – mindeközben kutyák és gyerekek kóricálnának a lábak alatt; hiszen a legtöbb drámája a Globe színházban kelt életre. Nem mellesleg a mai angol fül szinte egy szót sem értene a korabeli nyelvezetből – az „eredeti” Shakespeare-hez butaság mérni a feldolgozásokat. Éppen ezért a Shakespeare-szövegeket folyamatosan gondozzák, egy-egy adaptációhoz gondosan újraértelmezik, és újra is írják, hogy érthetővé váljanak a XVII. századi mondatok a XXI. században is – és ez szerinte egyáltalán nem baj.
 

Réz András szerint Franco Zeffirelli volt az egyik első, aki igazán új színt tudott vinni a Shakespeare-feldolgozások sorába. Rómeót és Júliát az ő verziójában például nagyon fiatal (amúgy a dráma eredetijének nagyjából megfelelő korú) színészek játszották, megtörve azt a trendet, hogy a karaktereket tapasztalt (idős) színészek formálják meg. Az ő filmjében emellett a szereplők hús-vér emberekké váltak, Zeffirelli nem félt megmutatni filmjében az emberi test szépségét – amely szintén merőben új és merész elgondolás volt. A Baz Luhrmann-féle, Leonardo DiCaprio főszereplésével forgatott Rómeó és Júlia szintén újat mutatott: „korhű”, kosztümös változat helyett a történet átkerült a jelenkorba. A mű mégis kerek maradt, mélysége, mondanivalója pedig e teljesen más korban is nagyot szólt.

Shakespeare a világ minden táján megihlette a művészeket. A dán királyfi tragédiáját elmesélő Hamlet új életre kelt például a szovjet rendező, Grigori Kozintsev jóvoltából. Feldolgozták bollywoodi rendezők, például Kasmírba helyezve a cselekvés színhelyét, Kuroszava is újragondolta (A gonosz jól alszik), és talán nem sokan tudják, hogy a Disney Oroszlánkirálya is Hamlet-adaptáció. Réz szerint azért lehetnek ilyen népszerűek Shakespeare művei, mert történetei egyáltalán nem szimplák; egy-egy egyszerűnek tűnő sztoriba brutálisan sok mindent sűrített a mester, és ezek a sztorik nagyon sokat mondanak el az emberi viszonyokról.
 

Réz András szerint egyáltalán nem kell „védelmezni” Shakespeare-t, nem baj, ha egy alkotó újragondolja az eredeti drámákat. Mert nem a Globe-ban előadott mű az „igazi”, hanem maga az írás, amelyet mindenki úgy értelmez, ahogy szeretne. Ettől válik az írott szöveg élővé, amelynek nem szabad korlátozni a felhasználását, mert azáltal épp megöljük a művet. Ugyanígy nem jó, ha korlátozzuk olyan nagy, magyar művek újragondolását, mint a legnagyobb magyar drámának tartott Bánk bán Katonától, vagy Az ember tragédiája.
 

A több száz évvel ezelőtt megírt szövegek – csakúgy, mint Shakespeare-nél – sokszor gondozásra szorulnak, hogy a mai színházlátogatók számára is befogadhatók legyenek. Egyáltalán nem szentségtörés vagy bűn – aminek sokan titulálták –, ha valaki olyan bátran és újítva nyúl ezekhez a művekhez, mint ahogy Alföldi Róbert tette a Bánk bán junior című előadásban. Ebben az öt felvonást kettővé vonta össze a rendező, jelentősen meghúzták és átírták a szövegkönyvet is, amelyet junior (zömében 30 év alatti) fiatal színészekkel vitt színre, a cselekmények középpontjába egy medencét helyezve. Hasonlóképpen kiverte a biztosítékot annak idején Jeles András Az ember tragédiája- verziója, az Angyali üdvözlet; ebben 9-10 éves gyerekek játsszák el a legfontosabb szerepeket. Különleges és monumentális feldolgozást készített 23 év alatt Jankovics Marcell is Madách fő művéhez, de Jankovics már a hetvenes években döngette a tabukat, mikor a János vitéz feldolgozásában a magyar népi jelkép- és motívumrendszert teljesen új, modern szerepben alkalmazta, amely nagy felhördülést váltott ki annak idején. Réz szerint ez nagyszerű kezdeményezés volt részéről, mert többek között az ilyen újításoknak is köszönhető, hogy a magyar népzene „kiszabadult a Váci utcai folklorshopokból”, a múzeumi merevségéből, és – ötvözve akár jazz-zel, poppal vagy rockkal – ma már a fiatalokhoz is eljut, és „a magyar fül újra hallja”, azt a kincset, amely sokáig úgy tűnt, nem is érdekel senkit.

Illusztrációk: Réz András hivatalos Facebook oldala

Mi, európaiak méltán lehetünk büszkék kreativitásunkra. Találmányaink évszázadok óta meghatározzák mindennapjainkat Európán belül és azon kívül is. A mai, multipoláris gazdasági rendszerben az innovációban élen járó amerikai és távol-keleti országok mellett továbbra is számos újító ötlet jön Európából. Az európai géniusz ma is aktív, ezt ünnepeltük nemrégiben mi is, a Kutatók éjszakáján; de ezt mutatja például az is, hogy a nemrégiben kiosztott természettudományos Nobel-díjasok között idén is több európai kutatót ismertek el. Többek között az aradi születésű román-német Stefan W. Hellt a mikroszkópiát forradalmasító felfedezéséért, vagy a norvég May-Britt Mosert és Edvard I. Mosert, akik az „agy GPS-ének” vizsgálatáért kapták az elismerést.

Ehhez kapcsolódóan megpróbáltuk összegyűjteni az uniós országok egy-egy jelentős (talán legjelentősebbnek tekintett, leginkább közismert) felfedezését vagy találmányát. Mint kiderült, ezzel elég nagy fába vágtuk a fejszénket – nem volt egyszerű dolgunk például azért, mert természetesen egy 400 ezer főt számláló ország nem termelhet ki annyi innovációt, mint mondjuk egy 80 milliós.

Abból a szempontból sem volt egyszerű dolgunk sok esetben, hogy megállapítsuk, pontosan melyik országhoz (illetve melyik ország állampolgárához) köthető egy-egy találmány. Ez nehezíti Európa multikulturális jellege (sokszor valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozó alkotó találmányáról beszélünk), illetve Európa változó határai is. Emellett számos olyan esettel találkoztunk, amelyben egy-egy találmányt magáénak vall több ország. Például a számítógépet tekinthetjük az angol Charles Babbage, a bolgár John Vincent Atanasoff találmányának, de abból a szempontból, hogy működési alapjait Neumann János alapozta meg, sokan magyarként is gondolnak rá. Ugyanígy a légzsákot, a tengeralattjárót, a fénymásolót is magának vallja több nemzet szülöttje, de a magyar érdekeltséggel rendelkező helikopternél is nehéz igazságot tenni (van rá francia, dán, és magyar – Asbóth Oszkár – jelentkező is.) Mi abból indultunk ki, hogy mely ország vallja magáénak egy-egy alkotó találmányát, amely minimálisan azt jelenti, hogy a találmány ma ismert formájának kialakulásában jelentős szerepe volt valamelyik európai nemzet fiának. A találmányok effajta „nemzeti kisajátítása” persze vitatható sok esetben, de sajnos nincs olyan egyértelmű rendszer, amely eldöntené a találmányok „nemzeti hovatartozását”. (Adódna persze a szabadalmi levédettség kérdése – de az ókori görögök, vagy Leonardo a rengeteg találmányával még nem igazán járult efféle hatóságokhoz).

Ennyi felvezetés után itt tehát a mi listánk, reméljük, sok érdekességet találtok rajta! A lista egyes elemei persze a fent ismertetett okok miatt vitathatók vagy kiegészíthetők: örömmel fogadjuk javaslataitokat esetleg más, jelentősebb találmányokra országonként. (Néhány innovációhoz kisebb magyarázatot is fűztünk, további információt az egyes találmányokról a táblázatban szerepeltetett hivatkozásokra kattintva olvashattok.)

A kép kattintásra megnő!