A napokban hivatalosan is elindult a fejlesztés európai évének magyarországi programsorozata. A tematikus év legfontosabb célja, hogy az emberek számára láthatóbbá váljon a nemzetközi fejlesztési együttműködés, ezáltal is erősítve a szolidaritást, a globális felelősségvállalást – ezt hirdetik majd az évad nagykövetei is: Al Ghaoui Hesna riporter, Sena Dagadu énekesnő és Härtlein Károly, a Budapesti Műszaki Egyetem Kísérleti Fizika Tanszékének tanára.

A világszintű összefogásnak köszönhetően számos területen jelentősen javult a leginkább rászorulók helyzete, sok 15 éve kitűzött cél teljesült a millenniumi célkitűzésekből, amelyekből oroszlánrészt vállalt a világ legnagyobb segélyezője, az EU. A sok eredmény ellenére rengeteg még a tennivaló, ezeket foglaltuk össze az alábbi infografikán.

Az alábbi infografikával üdvözöljük az Európai Unió Tanácsának soros elnökét – ismerjétek meg Lettországot! :-)

A lett elnökségről szóló korábbi posztunkat itt olvashatjátok.

Csak kétféle ember létezik a világon: kutyások és macskások. Ez sokaknál nem döntés kérdése, sokkal inkább hitvallás vagy valami eleve elrendelt dolog – a kutyás nem érti, mit eszik a hízelkedő-doromboló, álságos és lusta szőrmókon a gazdája, míg a másik oldalnak a lihegős, mindenhol jelölős-szaladgálós, rossz szagú és nagyétkű lény tartása érthetetlen. E szembenállás valószínűleg kibékíthetetlen, átjárás nem nagyon létezik. (A felcsattanó döntésképtelenek hadáról most az egyszerűség kedvéért nem veszünk tudomást – a lelkük mélyén ők is tudják, hogy igazából csak az egyik csoporthoz tartoznak. ;-) )

Úgy éreztük, egy ilyen jelentős kérdést nem hagyhatunk feldolgozatlanul: utánanéztünk tehát, az EU országaiban melyik ország inkább kutyás, melyik inkább macskás.

Az infografikához a FEDIAF (Európai Állateledel Ipari Szövetség) legfrissebb éves összefoglalóját vettük alapul. A térképen az adott országban többségben élő háziállatként tartott kedvencek száma volt a meghatározó - Magyarországon például a legutóbbi felmérés szerint összesen 2,25 millió macska és 2,1 millió kutya élt az állatbarát háztartásokban.

Vasárnap este 11 órakor az utolsó szavazókörben is lezárták az urnákat, az elmúlt napokban pedig összegezték valamennyi tagállamban a voksokat, amelyekből lassan kirajzolódni látszik az Európai Parlament új összetétele. Valamennyit még változhatnak az eredmények a hétvégéig, és az egyes frakciók létszáma is módosulhat még, attól függően, hogy az új képviselők közül esetleg ki ül más politikai csoportba, mint amire számítani lehetett. Ami már biztos, hogy idén az EP-választások történetében először – még ha csekély mértékben is, de – az előző választáshoz képest nőtt a részvételi arány. Az új ötéves ciklusban valószínűleg ismét a konzervatív Néppártnak lesz a legnagyobb frakciója az EP-ben.

Az alábbi infografikán láthatjátok, hogy az egyes tagállamok mely politikai csoportba delegálják a legtöbb képviselőt. A térképen az egyes országokat annak az európai pártnak a színére színeztük, amely a legtöbb szavazatot kapta az adott országban, az országokon azt is megtalálhatjátok, hogy mely európai politikai csoportba hány főt delegál majd az adott ország. (A kép kattintásra megnő.)


 

És hogy mi jön most? A végleges eredményekre valószínűleg a hét végéig várni kell, míg valamennyi országban összeszámlálják a külföldről érkezett szavazatokat is, és a jogorvoslati határidők lejárnak. Ennek értelmében a jelenlegi eredmények még nem hivatalosak. A mostani választás volt az első, amelyben az európai politikai pártok konkrét jelölteket neveztek meg az Európai Bizottság elnöki posztjára. Az elnökök értekezlete bejelentette, hogy első körben a Néppárt által jelölt luxemburgi Jean-Claude Juncker tesz kísérletet a szükséges politikai támogatás megszerzésére.

Az elnök személyét hivatalosan az uniós állam- és kormányfők testülete, az Európai Tanács jelöli. Ők május 27-én este, Brüsszelben egy informális találkozón vitatták meg a kérdést, amely nem olyan tiszta sor, mint gondolhatnánk: mivel egyedül semelyik nagy párt nem tudja szállítani a megválasztáshoz szükséges többséget, kompromisszumra lesz szükség. Így az is lehet, hogy a két legerősebb párt jelöltje kiesik, és egy harmadik lesz a befutó – hamarosan kiderül.  Az EP a tervek szerint a július 14–17-i plenáris ülésen szavazhat a jelöltről.

A most következő egyeztetések során kiderül az is, pontosan hány frakció alakul az EP-ben, illetve a korábban párt nélküliek és az újonnan bekerülő, még pártnélküli képviselők hol foglalnak majd helyet. Ezt követően megindul az egyeztetés az egyes politikai csoportok és munkacsoportok vezető pozícióiról. Az új Parlament első ülésére július 1-jén kerül sor, amikor a képviselők megválasztják az EP elnökét és alelnökeit. Az eljárásról további információ az EP infografikáján olvasható.

Beletelt egy kis időbe, de végül sikerült összeszámolnunk, hány különböző rendezvény futott le nálunk tavaly – a végső számokat látva mi is meglepődtünk… :-) Büszkék vagyunk rá, hogy már harmadik éve ennyien érdeklődtök programjaink iránt, és ilyen sokan vesztek részt különböző európai témákhoz kapcsolódó rendezvényeinken. Legyen szó vitaestjeinkről, a Lumière filmklubról, a kulturális barangolásra csábító Egy csésze Európa sorozatunkról vagy koncertjeinkről, idén is változatlan lelkesedéssel készülünk, hogy a megszokott magas színvonalú programokat ajánljuk nektek. Mindjárt januárban egy csokor görög programmal várunk benneteket az aktuális elnökséghez kapcsolódóan – a harmadik születésnapi bulinkat 24-én a Mydrosszal ne hagyjátok ki!

Esti programjaink mellett – amelyek természetesen továbbra is ingyenesen látogathatók – forduljatok bátran tanácsadó szolgálatunkhoz, ha kérdésetek lenne az EU-val kapcsolatban. Januárra még várjuk középiskolás csoportok jelentkezését rendhagyó EU-tanóráinkra, amelyekre itt tudtok regisztrálni. Emellett ne feledjétek, hatalmas EU-s szakkönyvtárral rendelkezünk, amelynek több ezer kötetét az Európa Pont nyitvatartási idejében helyben olvashattok, és természetesen kávézónk is szeretettel vár…

Tartsatok velünk 2014-ben is! :-)

(Az infografika nagy méretben ide kattintva nézhető meg.)

Elgondolkodtatok már azon, melyek a legtipikusabb családnevek az egyes európai országokban? Mi igen. Lássuk, mire jutottunk.

Magyarországon a „Nagy” családnév már régóta őrzi vezető helyét (a Kovácsok, Tóthok, Szabók és Horváthok előtt). A magyar top 5 jól mutatja az európai szinten is megfigyelhető trendeket: a foglalkozásokhoz, a származáshoz (hely vagy népcsoport) vagy a valamilyen egyszerű jelzőhöz (nagy/új) kapcsolódó vezetéknevek szinte mindenhol az élbolyban végeztek.

A skandináv –senek és –sonok (Jensen, Hensen, Johansson) a tradicionális északi névadást tükrözik – Izlandon nincs is klasszikus családnév, mert a gyermekek mindig szüleik nevéből képzik vezetéknevüket. A Zorrón felnőve a spanyol Garcíán sem ütközünk meg annyira. Olaszország vörös e tekintetben: a „Rossi” (hasonlóan a második helyezett „Russo”-hoz) vörös hajút jelent. Érdekes még, hogy a görög Papadopulosz és a román második helyezett Popescu jelentése: a „pap fia” (az első pedig Popa=pap). Ez ugyan magyarul kicsit furcsán hangzik, de románul és görögül már kevésbé; az ortodox egyházak előírásai szerint ugyanis nem kizárt (felszentelés előtt) a papok házassága, sem gyermekvállalása.

Ha új szláv ismerősünknek nem tudjuk a vezetéknevét, a „Novák”-kal lehet a legnagyobb esélyünk a helyes tippre: ez a név ugyanis – háromféle változatban – Lengyelországban, Csehországban és Szlovéniában is a leggyakoribbnak számít. A Horváth is két országban végzett első helyen: nem meglepetésre Horvátországban („Horvat” helyesírással) és északi szomszédunknál, Szlovákiában is, de itt, ami már érdekesebb, magyar helyesírással (Horváth, illetve a hölgyek esetében Horváthová).

Hagyunk azért nektek is megfejteni valót – csemegézzetek! :-)
(A képre kattintva nagyobb méretben is megnézhetitek a térképet.)

Update: Köszönjük az észrevételeiteket, azok alapján frissítettük / frissítjük a térképet.


(Forrás: Wikipedia)