Emlékszel még, mit csináltál az okostelefonos időszak előtt, ha elszomorodtál? A kérdésre nemigen tudott válaszolni az Európa Pont közönsége legutóbbi programunkon, amikor a fiatalkori kiégésről, a digitalizáció és a közösségi média hatásairól beszélgettünk Tari Annamária pszichológussal. Ma ilyenkor legtöbben elővesszük a telefonunkat, nézzük a közösségimédia-felületeinket, ami legtöbbször tovább szomorít. A közösségi média sok előnye mellett számos nagyon komoly problémát is generál – sokaknál az önbecsülés romlásával, ön- és testképzavarral, folyamatos frusztrációval jár, amely negatív hatása alól se a fiatalok, se az online világban aktív idősebbek nem tudják kivonni magukat. De azért van megoldás.

Minden generációnak megvan a maga sajátossága, jellemző problémái. Tari Annamária klinikai szakpszichológus, ismert pszichoterapeuta több könyvet is írt már korunk generációiról, a korcsoportok közötti párbeszéd fontosságáról. Az aktív idősödés és a generációk közötti szolidaritás évéhez kapcsolódóan kérdeztük Tari Annamáriát ezekről a generációs különbségekről, aki február 16-án az Európa Pontban is vendégünk lesz.

X, Y, Z – a szociálpszichológiában különböző generációk jelölésére szolgálnak. Az 1965 és 1979 közöttiek az X, a 1980-1995-ösök az Y, az 1996 után születettek pedig már a Z generáció tagjai. Az ezek előtti  a hajdani „nagygeneráció”, a második világháború utáni baby boom idején, 1946 és 1964 között születettek, akik mostanában érik el a nyugdíjkorhatárt, a náluk is idősebbek pedig a „veterán” vagy „építő” generáció tagjai.

Az egymást követő generációk közötti kapcsolat sosem volt konfliktusmentes, a felnőtt generációk mindig találtak valamilyen kivetnivalót az ifjabb nemzedék viselkedésében – mennyiben más mégis korunk X, Y és Z generációinak viszonya, mi jellemzi korunk generációs konfliktusait?

A generációk kapcsolatában az Információs Kor beköszöntével jelenik meg a fordított szocializáció (amelyben az internetes és mobilkommunikációs tudást a fiatalabbak birtokolják inkább és ők adják át az idősebbeknek), ami átrendezi a korábbi hagyományos tekintély – tisztelet – bizalom fogalmának megszokott tartalmát. Többek között ez az oka annak, hogy nagyon kell figyelnünk a korosztályok kapcsolatának alakulására. A mai szülők (X) nemzedéke még egy más korban szocializálódott, nekik elég sok fejtörést okoz, hogyan viszonyuljanak kisebb-nagyobb gyermekeik megváltozott szemléletéhez. Jó lenne, ha továbbra is érvényes segítséget tudnának adni, ehhez viszont ismerniük kell ezt a mai világot, ami sok szempontból keményebb, mint valaha.

A jelenkori társadalomban nagyon fontos szerepet játszik a virtuális élet, az internet, a közösségi oldalak, a blogok, az interneten keresztül folytatódó kommunikáció. Mennyiben formálja ez a különböző korúak viszonyát – összehoz, vagy épp mélyíti a generációk közötti szakadékot?

Az Információs Kor a maga törvényszerűségei mentén halad előre, és a technológiai fejlődés több ponton írja át például a korábban megszokott társas viselkedés szabályait, a kommunikációs jellemzőket, a személyiség intimitáshatárait, az exhibíció (énbemutatás), oversharing (megosztás) egyre erősödő tendenciája is sok mindenbe beleszól. A ma már ismerősen csengő „digitális bennszülött és bevándorló” fogalmak is jelzik, hogy az internethasználat mértéke szerint kezdik a kutatók értelmezni a különböző korosztályok magatartását. De én azt remélem, hogy a „szakadék” kezelésére még mindig jó eszköz az offline kommunikáció, a jó érzelmi kapcsolat, a megtartó családi közösség és barátságok.

Az idősödéstől ma mindenki fél, ilyen-olyan eszközökkel igyekszik elkerülni ennek nyomait. A társadalom idős tagjai manapság sokszor inkább koloncként, mint példaképként és az értékek, a tudás és bölcsesség megjelenítőjeként tűnnek fel. Mikor és miért változott így meg az idősek megítélése?

Ezzel kapcsolatban hadd idézzek Tom Wolfe Amerikai kapcsolat című könyvéből: „A tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején az idősek Amerikában azért imádkoztak, hogy »Uram, ne nézzek ki szegénynek«. Kétezerben ez így hangzott: »Uram, ne nézzek ki öregnek«. A nemi vágyat a fiatalsággal azonosították, és a fiatalok uralkodtak. Az öregséggel leggyakrabban fellépő betegség nem a szenilitás, hanem a fiatalkodás volt. A társadalmi ideál azt követelte, hogy az ember úgy nézzen ki, mint egy huszonhárom és úgy öltözzön, mint egy tizenhárom éves. Az egész országban idős férfiak és nők minden alkalomra lezseren öltözködtek: farmernadrágokba, feltűnő színekkel csíkozott edzőcipőkbe, sortokba, atlétatrikókba, zakókba és pulóverekbe bújtak, függetlenül attól, hogy mindez hogyan mutatott elöregedett testük lehangoló vonalain, púpjain és a visszeres lábakon” – írta könyvében, amelyben egy amerikai szemével írta le, hogy milyen volt az élet a második évezred fordulóján. Ez hasonlóképpen jelentkezett Európában is – az idősek megbecsülését kikezdte a fogyasztói társadalom a maga médiaüzeneteivel, a látszólagos egészségnevelési kommunikációval, melynek alapvetően az a célja, hogy minél erőteljesebben növekedjen a szépségipar.

Európa folyamatosan öregszik, és az idősek Európában – köszönhetően az orvostudomány fejlődésének és a javuló életkörülményeknek – egyre hosszabb kort élnek meg, miközben úgy tűnik, egy idő utána mintha nem lenne szükség rájuk. Az aktív élettől visszavonuló idősek (az egészségügyi és a szociális rendszer egyre nagyobb igénybevételével) fokozódó terhet rónak az országok költségvetésére, de a jelenség nyilvánvalóan feszültséghez vezet az idős emberek személyes életében is. A probléma megoldásának kulcsa az „aktív időskor” lehet, de ennek megvalósítása nem tűnik olyan egyszerű feladatnak. Hogyan lehet ezeket a feszültségeket kezelni, mit tehetnek az idősek, hogy egy bizonyos kor felett is aktív, tevékeny és boldog tagjai maradhassanak a társadalomnak?

Az Információs Korban már nehezebb közös nyelvet találni az idősebb korosztállyal a fiataloknak, olyannyira más világban élnek. Egy nagyi azonban még ma is hiteles személy lehet, ha bölcsességét szeretettel adja át, és nem indulat feszül a generációs konfliktusok miatt. A nehézség, azt hiszem, pont abban áll, hogy a technológiai fejlődés ellenére azért az életünk még offline körülmények között zajlik, és ebben az idősebbek tapasztalata nagyon sokat segíthetne, de a fiatal korosztály néha valóban azt érzi: felmenőinek nincs pontos fogalma a mai élet kihívásairól, a szinte állandó szorongásokról, a folyamatos megfelelésről, és olyan jövőképről, amiben a bizonytalanság az egyik biztos jellemző. Egy idősebb ember azért ma még sokszor azt gondolja, a fiatal azért is veszíti el az állását, mert „nem volt elég jó”. Miközben a helyzet az, hogy ennek a tényezőnek sok esetben nincs köze a munkaerőpiaci mozgásokhoz.

Milyen módszerek, eszközök segíthetnek áthidalni ezeket a meglévő kommunikációs szakadékokat?

Remélem, nem hangzik sziruposan, de a hitelesség és a megtartó érzelmek (szeretet, tisztelet, figyelmesség) azok a tényezők, amik a legfontosabbak még ma is. Az idősebbeknek meg kell érteniük, hogy a fiatalabbak már egy gyors sebességű világban pörögnek, a fiataloknak meg azt, hogy ettől még vannak olyan dolgok, amiket érdemes meghallgatni...

Tari Annamária személyesen is vendégünk lesz most csütörtökön, február 16-án az Európa Pontban, ahol további gyakorlati tanácsokat ad a generációk közötti feszültségek kezeléséhez. Az esemény részleteiről Facebook oldalunkon tájékozódhattok, szeretettel várunk a beszélgetésen, bármelyik generációhoz is tartozol!