Idén augusztus 8-ra esett az a nap, amikorra az emberiség a Föld éves erőforrásait felhasználta (ez az ún. „túlfogyasztás napja”). Innentől kezdve az év hátralevő időszakában gyakorlatilag a „jövő hitelét” költjük. Ennek enyhítésére, és a folyamat megfordításához szemléletváltásra, erőforrás-hatékony életmódra való áttérésre lenne szükség – egyéni és közösségi szinten egyaránt. Legyinthetnénk rá, hogy mit számít az egyén felelőssége, de igenis fontos, hogy olyan szemléletet valljunk és terjesszünk, amely a természetet védi és a Föld erőforrásait tartalékolja. Az alábbiakban néhány nemzetközi példát mutatunk be arra, amelyek már ezt a szemléletet tükrözik, és amelyeket bárki követhet – mind fontos lépés a környezetünk óvása és kizsákmányolásának megakadályozása szempontjából.

Tegnap a hivatalos záróünnepséggel véget ért a riói olimpia. A 207 ország részvételével zajló játékokon összesen 2102 érmet osztottak ki. Két hét alatt számos élménnyel lettünk gazdagabbak, hatalmas küzdelmeket és emberfeletti teljesítményeket követhettünk a képernyőkön keresztül. Magyarország végül nyolc aranyéremmel, három ezüsttel és négy bronzéremmel, valamint számos pontszerző helyezéssel zárta a játékokat, ismét büszkék lehetünk sportolóink eredményeire. Mostanra folyamatosan jelennek meg a különböző értékelések, elemzések az olimpiáról – természetesen mi sem maradhatunk ki a sorból, európai / EU-s szemszögből vizsgálva a történteket.

Idén is Sziget, és idén is EU Meeting Point – ahol az Európa Pont nyári szünideje alatt is találkozhattok velünk, számos uniós és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó szervezet társaságában. A bulik előtti időszakra továbbra is ajánljuk magunkat – ha érdekelnek az uniós témák, aktuális kérdések; vagy ha csak tesztelnétek EU-s tudásotokat kisebb ajándékokért, akkor nálunk a helyetek!

A Szigetre millió dolog miatt érdemes kilátogatni, amelyből az egyik természetesen a zenei felhozatal. Ahogy korábban már írtunk róla, legutóbb épp idén nyert a fesztivál a European Festival Awards-on a legjobb program (Best line up) kategóriájában. Idén is óriási neveket találunk a fellépők között, és nagy örömünkre ismét van külön Európa színpad ismertebb és feltörekvő európai előadókkal. Emellett a civil szigeten megjelenő szervezetek sátrainál akár napokat is el lehetne tölteni, annyi program, játék és beszélgetés vár a kíváncsi fesztiválozókra. Nagyon erős lesz a színházi és cirkuszi vonal, a szigetes mozi korábbi hagyományát új formában élesztik újjá a szervezők, és lesz egy szuper TedX-es helyszín is. Érdemes előre tanulmányozni az újításokat, programokat.

A European Meeting Point helyszínen idén is számos hasznos dolgot megtudhattok kollégáinktól, legyen szó akár európai továbbtanulásról, uniós munkavállalásról vagy uniós jogokról – mindezek kapcsán többféle játékot, kvízt is kipróbálhattok majd nálunk. Minden nap 14 órától egy-egy beszélgetésen is részt vehettek a Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület jóvoltából, amelyeken magyar és külföldi diplomaták osztják meg tapasztalataikat, véleményüket aktuális uniós kérdésekről, uniós politikákról, Európa jövőjéről, valamint beszélnek majd az adott uniós vagy nemzeti intézmény munkájáról is. Ilyen beszélgetésen lesz vendégünk augusztus 12-én Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője, de többek között eljön Iain Lindsay brit nagykövet is. Takács Szabolcs európai uniós ügyekért felelős államtitkár augusztus 11-én lesz a vendégünk.  Emellett kilátogat a helyszínre három európai parlamenti képviselő is: Ujhelyi István augusztus 11-én 16 órától, augusztus 12-én 15 órától Meszerics Tamás, ugyanezen a napon 16 órától Jávor Benedek válaszol kérdésekre.  

A bulik előtt feltétlenül nézzetek be hozzánk! A Tábortűz közelében, 24-es számmal keressétek a European Meeting Pointot, a fesztiválon szerdától minden nap 12 és 20 óra között várunk benneteket! :-)

A European Meeting Point programjait az Európai Bizottság Magyarországi Képviselet az Európai Parlament Tájékoztatási Irodájával közösen, 12 szervezettel (AEGEE Budapest, AFS Magyarország Nemzetközi Csereprogram Alapítvány, Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület, Együtt Európáért Alapítvány, Erasmus+ Programiroda, Erasmus Student Network Hungary, Café Babel Budapest, JEF-Hungary, Ifjúsági Konzultációs Kör – OneEurope – Szólj Bele!, Pillar Alapítvány, Szubjektív Értékek Alapítvány, UEF Hungary) együttműködésében valósítja meg.

Kép forrása: Europa Pont Flickr

Van, hogy valamely európai nemzet művészeti alkotásainak megismerése, azok anyanyelven történő terjesztése egy igazán szuper, soknyelvű és izgalmas játékká áll össze. Mindehhez kell egy online elérhető, nemzetközi művészeti platform (Europeana), a világ legnagyobb és legnépszerűbb szabadon szerkeszthető lexikonja (Wikipédia) és az ehhez kapcsoló adatokat könnyen kezelhető és vizualizálható formában rögzítő felület (Wikidata). Meg persze 27 ország 60 lelkes önkéntese, akik másfél hónap alatt a versenybe benevezett alkotások közül annyit dolgoznak fel (írnak meg vagy fordítanak anyanyelvükre) a Wikipédiára, amennyit csak tudnak. Ez az Europeana művészettörténeti verseny, azaz az Europeana Art History Challenge.

Itthon tankoljak, vagy majd a határ után? – külföldi nyaraláskor gyakran merül fel ez a kérdés. Egy európai autós vakáció alkalmával akár több ezer forintot is lehet spórolni azzal, ha kicsit előbb, vagy éppen később tankolunk az olcsóbb üzemanyagokat kínáló országban; érdemes ezért előre tájékozódni.

Valószínűleg már ti is találkoztatok olyan kéteurós érmékkel, amelyeknek a hátoldalán nem a megszokott nemzeti ábrák, szimbólumok voltak. Ezek a különleges pénzek olyan speciális emlékérmék, amelyek kiadására korlátozott darabszámban minden, eurót használó tagország (illetve az EU-val megállapodást kötő ország: Andorra, Monaco, San Marino, Vatikán) jogosult évi egy vagy 2012-től évi két alkalommal. Ilyen esetben a kéteurós hátoldalán egy-egy fontos nemzeti eseményről, alkalomról emlékeznek meg a tagállamok. Ezek az érmék – az Európai Központi Bank által jóváhagyott mennyiségben – törvényes fizetőeszközként forgalomba is kerülnek; a ritka példányok különösen értékesek a gyűjtők számára. Az első ilyen emlékérmét Görögországban bocsátották ki 2004-ben, az athéni olimpiai játékok alkalmából.

Az euró történetében eddig négyszer bocsátott ki közösen, kiemelkedő jelentőségű, európai esemény alkalmával emlékérmét az euróövezet 19 tagja:

– 2007 márciusában a Római Szerződés 50. évfordulója,

– 2009 januárjában a Gazdasági és Monetáris Unió létrejöttének 10. évfordulója,

– 2012 januárjában az euró bevezetésének 10. évfordulója,

– 2015 júliusában az EU zászlajának 30. évfordulója alkalmából.

Az eddig megjelent 2 eurós emlékérmeket az Európai Bizottság, vagy az Európai Központi Bank honlapján lehet megtekinteni, ahol országokra vagy megjelenési évekre lebontva kereshetünk rá a különleges pénzekre.

Öt tagállam – Olaszország, Finnország, Németország, Belgium és Luxemburg – bocsátotta ki a legtöbb fajta, országonként 17-20 eltérő mintázatú emlékérmet, míg a balti államok és Andorra csupán 1-4 alkalommal hoztak forgalomba különleges kéteurósokat.

Az emlékérmek kibocsátási mennyiségére két kikötést alkalmaznak az eurót használó államok:

– az összes ország által az előző évben kibocsátott kéteurósok mennyiségének 0,1 százaléka lehet emlékérme, amely küszöb indokolt, kiemelkedően indokolt esetben akár 2 százalékig is felmehet;

– az egyes országokban az emlékérmék aránya nem haladhatja meg az előző évben ugyanezen országban forgalomba helyezett kéteurósok mennyiségének 5 százalékát.

Az interneten számos érmegyűjtőkre specializálódott oldalt találunk. A kínálatból kiderül, hogy általában értelemszerűen a legkisebb példányszámban kibocsátott (monacói, andorrai, vatikáni) érmeket árulják a legmagasabb áron, így egy-egy vatikáni 2 eurós érme sokszor 60-100 euró feletti (!) áron talál gazdára – sőt, a csillagászat nemzetközi évéről megemlékező (106 ezer példányban vert) 2009-es vatikáni érmét egy helyen 600 euró feletti áron árulták. Van olyan eset is, amikor nem az alacsony példányszám, hanem a téma miatt keresett valamely érme: akad 50 euró feletti áron elkelt 2004-es, 1 milliós példányszámú finn érme is, amely az EU bővítésének állít emléket. A legkisebb példányszámú érméket nem is tudják beszerezni, és így áruba bocsátani a kereskedői oldalak. Az átlagos emlékérmek 3-4 euróért cserélnek gazdát.

A messze legkisebb mennyiségű forgalomba állított – és így legkeresettebb – kéteuróssal Monaco dicsekedhet. Összesen 20 001 db érme kibocsátásával 2007-ben, Monacóban hozták forgalomba azt a kéteuróst, amellyel Grace Kelly hercegné halálának 25 éves évfordulójára emlékeztek meg. 2015-ben mindössze 10 000 db érmét bocsátottak ki a monacói erőd építésének 800. évfordulójára – egy ilyen érmét jelenleg egy online aukciós oldalon közel 1 300 eurós áron lehet megvásárolni. 2016 júniusában 15 ezres példányszámban adják ki a Monte Carlo alapításának 150. évfordulójára és III. Károly alapítóra megemlékező pénzeket.

Az előbbieken kívül még akad néhány érdekes érme, amely idén került forgalomba. Ilyen például a franciaországi foci EB-re 10 millió példányban készült kéteurós, amellyel némi szerencsével ti is találkozhattatok – érdemes eltenni emlékbe. Figyelemreméltó Lettország idei érméje is, amelyen a lett hagyományos tejipar szimbólumaként egy tehén szerepel.

Valószínűleg a gyűjtők kedvence lesz San Marino 2016-os kéteurósa, a csupán 85 000 példányban vert, William Shakespeare halálának 400. évfordulójának emléket állító pénzdarab is. Olaszország Donatello halálának 550. évfordulójára emlékezik a művész Dávid-szobrának fejével díszített érmével. De kiadtak idén a szlovák EU-elnökség, a balti kultúra (Litvánia), a vatikáni őrség felállításának 200. évfordulója, és az olimpiai csapat részvételére (Portugália) tiszteletére készített kéteurósokat is, érdemes végignézni az összeset.

Ezek után talán jobban megnézzük, mi kerül a kezünkbe, és ha szerencsések vagyunk, nagyon érdekes, különleges, akár komoly értéket képviselő emlékérmére bukkanhatunk, amelyeket nem adunk ki könnyű szívvel a sarki fagyizóban nyaralás közben.

Borítókép: Európai Bizottság, a 30 éves EU-zászló emlékérme tervezésének döntőjébe jutott variációk

Kockás mezes horvát-drukkerek, meggypiros magyarok, sárga-piros spanyolok – a foci Eb mérkőzései során (is) sokszor előkerültek a nemzeti lobogók és az államok hivatalos színei, amelyek kapcsán elgondolkozhatunk: miért pont az adott színeket használják, és a színek vajon mit szimbolizálnak? Összeállításunkban néhány érdekesebb európai zászló történetét és jelentését gyűjtöttük össze.

Magyarország

Az először az Árpád-házi királyok által használt fehér-vörös kombináció a 15. században a függőpecsétek sodratain kezdett kiegészülni a zöld színnel, a színösszeállítás a 16. század második felében, vélhetően a címerből eredeztethetően már zászlókon is feltűnt. Használata 1848-ig nem terjedt el, akkor azonban a forradalom során törvényben rögzítették hivatalos nemzeti jelképként. 1867 óta számít hivatalos színkombinációnak a piros-fehér-zöld, melyből a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.

Németország

A német nemzeti lobogó hivatalos színei, a „Schwarz-Rot-Gold”, vagyis fekete-vörös-arany eredete nem egyértelmű, ám az biztos, hogy még az egységes Németország megalakulása előtt, az 1815-ben Napóleon ellen harcoló porosz sereg egy része, a lützowi szabadcsapatok fekete uniformisán vörös hajtóka és arany gombok voltak, illetve zászlajukként szintén fekete-vörös kombinációt használták, arany díszítéssel. Ezek a színek idővel a nemzeti egység és a polgári szabadság szimbólumává váltak az 1848/49-es forradalom idején. 1848-ban a német nemzetgyűlés a fekete-vörös-arany kombinációt határozta meg a német szövetség, illetve a későbbiekben megalapítandó német birodalom hivatalos színeiként. Az 1866-ban a poroszok vezetésével megalapított egységes német császárság ugyanakkor a hagyományos porosz fekete-fehér színeket használta, amelyet kiegészítettek a hanzavárosok vörös színével, így a császári német birodalom hivatalos színösszeállítása a fekete-fehér-vörös lett. 1919-ben változtatták vissza ismét fekete-vörös-aranyra a nemzeti színeket, és ezzel együtt a lobogót is, ezt 1933-ban, a Harmadik Birodalom azonban visszacserélte a fekete-fehér-vörösre. Mind az NSZK, mind az NDK nemzeti színként a fekete-vörös-aranyat határozta meg 1949-ben, így természetesen az 1990-es egyesülés után is megmaradt ez a színkombináció a Bundesflaggén.

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság zászlaját, ismert nevén Union Jacket 1801-ben alkották meg az Anglia és Skócia lobogójának kombinációjából készült Union Flag és az ír zászló egyesítéséből. A Jack kifejezést eredetileg a hajókra kitűzött zászlókra alkalmazták, de egyes vélemények szerint I. Jakab, Skócia és Anglia egyesítőjének becenevéből eredeztethető. A skótok adta kék háttér előtt három kereszt figyelhető meg: a legvastagabb az angolok védőszentje után a Szent György-kereszt, a másik piros kereszt az írek védőszentje tiszteletére a Szent Patrik-kereszt, míg a mellette található fehér kereszt a skót András-kereszt.  A Union Jacket sokáig csak a brit hadsereg használhatta, csupán 1908-tól számít az Egyesült Királyság hivatalos zászlajának.

Olaszország

A zöld-fehér-piros sávos, címer nélküli Il Tricolore hivatalosan 1948-tól használatos olasz nemzeti jelképként, de a színek használata régebbre nyúlik vissza. A három színt a mai formájában először a Ciszpadán Köztársaság használta 1797-ben, amely Milánó zászlajának piros-fehér színeit egészítette ki a milánói polgárőrség uniformisának zöldjével. Egyes értelmezések szerint a zöld a reményt, a fehér a hitet és a piros a könyörületességet szimbolizálja, más forrás szerint a zöld az ország mezőire és dombjaira, a fehér az Alpok hófödte csúcsaira, a piros a függetlenségi harcok során elhullott vérre utal.

Spanyolország

1785-ben egy versenykiírás során született meg a mai lobogó piros-sárga-piros sávos színösszeállítása, amelyet főként a hadsereg használt, civil változatát öt sáv alkotta. A színek a Spanyolországot alkotó korábbi királyságok arany és vörös címerszíneiből származnak, bár egyes források szerint a bikaviadalokat is megidézi ez a két szín: a vörös a vért, a sárga az aréna homokját. A zászló közepén szereplő címer változott az idők folyamán, a jelenlegi hivatalos spanyol zászló, a la Rojigualda az 1979-es spanyol alkotmányban szerepel, és 1981 óta használatos.

Portugália

Portugália zászlaját egy zöld és egy piros sáv alkotja, a határvonalon a portugál címerrel: a pajzzsal és egy csillagászati eszköz, az armilláris gömb ábrájával, amely a nagy portugál felfedezőkre és a gyarmatbirodalomra utal. A korábbi kék-fehér színű lobogót 1910-ben váltották le a mai színösszeállításra, hivatalosan 1911 óta használatos a zöld-piros zászló. A színek egyik értelmezése szerint a hazát védők vérének vöröse és a remény zöldje alkotja a két sávot.

Franciaország

A francia trikolórban a Bourbon-ház hagyományos fehér színe a királyt jelképezi. A piros és kék színek Párizs színei, amelyeket a forradalmárok használtak a Bastille 1789-es ostroma során. A kék-fehér-piros Le Tricolore 1790-től használatos, jogszabályban 1794-ben rögzítették nemzeti jelképként.

Ausztria

A világ egyik legrégebb óta használt lobogója, az osztrák zászló 1786 óta használatos a hadseregben piros-fehér-piros összeállításban. Ennek eredete 1230-ra nyúlik vissza, amikor Babenbergi II. Frigyes herceg alatt hasonló színűre változtatják hercegség címerét és lobogóját. A legenda szerint V. Lipót osztrák herceg emléke miatt, aki a harmadik keresztes hadjárat alatt, 1191-ben olyan hősiesen harcolt, hogy a fehér zubbonya teljesen véressé változott, csupán a csata után levetett öve nyomán maradt egy fehér csík. Hivatalos nemzeti jelképpé ugyanakkor csak a Monarchia megszűnése után, 1919-től nyilvánították Ausztriában. A sas-címeres változatot kizárólag az állami intézmények használhatják, minden egyéb felhasználásra a címer nélküli, háromsávos változatot kell alkalmazni.

Horvátország

A piros-fehér-kék sávos, középen a címerrel: piros-fehér kockás pajzzsal (šahovnica – sakktábla) és felette öt koronával ellátott horvát lobogót hivatalosan 1990 óta használják, miután a címert abban az évben, a mai formájában megtervezték. A hagyományos szláv trikolórból álló zászló a forradalom során, 1848-ban alakult ki, a jugoszláv időket leszámítva szinte végig az időről időre változó, ám a horvátkockás motívumokat magában foglaló címerrel a közepén.  A zászló így magában foglalja a horvát (piros és fehér), szlavón (fehér-kék) és dalmát (piros és kék) királyságok hagyományos színeit. A 25 kockából álló, sakktáblára emlékeztető címer története a legenda szerint a 10. század végére vezethető vissza, amikor Držislav horvát király velencei rabsága alatt leült sakkozni a velencei dózséval, II. Orseolo Péterrel, akit háromszor legyőzött, ezáltal előzetes megállapodásuk szerint visszanyerve a szabadságát és a dalmát városok fölötti ellenőrzés jogát is.

Észtország

Az észt sinimustvalge (szó szerint kék-fekete-fehér) lobogót 1918-ban, Észtország első függetlenségének évében vezették be hivatalos jelképként. Előzményeként a Tartui Egyetem diákjai használták zászlójukként 1884-től, és az észt szabadságharcosok is a kék-fekete-fehér lobogó alatt harcoltak az oroszok ellen. 1940 és 1990 között az észtek nem alkalmazhatták hivatalos jelképként a trikolórt, csak 1990 óta újra az ország nemzeti zászlaja a sinimustvalge. Általános értelmezés szerint a kék a szabadságot, az ország feletti eget, az észt tavakat és a Balti-tengert szimbolizálja, a fekete az észt földet és az ország küzdelmes múltját, a fehér szín a hazát, az ország lakosságának jövőjét és boldogságát, valamint a havat, a nyírfaerdőket és a hosszú nyári estéket jelképezi.



A borítókép forrása

„Nem könnyű helyzetben veszi át az EU Tanácsának vezetését az aktuális elnökség” – az utóbbi pár évben sajnos szinte bármelyik elnökség terveit bemutató írásunkat kezdhettük hasonló felütéssel. A külső és belső krízisek nem kímélték az elmúlt években az EU-t. Globális pénzügyi válság, ukrán válság, görög krízis, terroristamerényletek Európa szívében, menekültválság: számos olyan körülmény befolyásolta az utóbbi idők uniós elnökségeit – és az egész unió működését – amelyekkel nem lehetett előre tervezni.