Nagy örömünkre idén is rengeteg európai író fordult meg az Európa Pontban a Nemzetközi Könyvfesztiválhoz kapcsolódóan. Több száz program, könyvbemutatók, dedikálások várták a kortárs irodalom iránt érdeklődőket a hétvégén a Millenárison, a hozzánk érkező, négy panelbeszélgetésben résztvevő írók Európa elmúlt száz évével kapcsolatban osztották meg egymással és a közönséggel gondolataikat.

Az első beszélgetés hét író résztvevője elsősorban a nacionalizmus, az EU szerepe és a tömegmédia felől közelítette meg a kérdést. A legtöbben egyetértettek abban, hogy az 1914-től máig eltelt idő mindenképpen a nacionalista eszmék és nemzeti sovinizmus évszázadának tekinthetők, amelyek a legtöbb országban nagyon komoly szenvedést hoztak, és amelyre napjainkban az EU kínálhat alternatívát – ha választ talál a válság által felszított nemzeti alapú ellenségeskedésre.

A lengyelországi zsidóság történetét jól ismerő és feldolgozó Alina Molisak szerint az elmúlt száz év leginkább a „bajok évszázada” volt, amely új gyilkolási technikái – mint az automata fegyverek, a gázkamrák – új szintre emelték az ölés lehetőségeit. Ezekkel a modern eszközökkel a gyilkosoknak már nem kellett feltétlenül szembenézniük áldozataikkal, a korábbi évszázadokhoz képest teljesen új módszerekkel pusztították egymást az emberek. Emellett az évszázadra szerinte jellemző az „emlékezés játéka is”, amennyiben egyének és nemzetek egyaránt szabadon választják meg, mire kívánnak emlékezni és mire nem – akár saját történelmüket újra és újraírva. Molisak veszélyt lát a napjainkat átszövő tömegkommunikációban és -médiában is, amely kiváló lehetőséget jelent a manipulációra.

Alida Bremer horvát származású, Németországban élő író – aki első regényében, az Oliva kertjében saját családja négy női generációján keresztül dolgozza fel Európa történetét – jóval pozitívabban fogalmazott az elmúlt évszázaddal kapcsolatban. Szerinte nem szabad elfelejteni, hogy a sok rossz mellett ez volt az az időszak, amelyben a nők és a szegényebb rétegek előtt is megnyílt a felemelkedés lehetősége, mivel ekkor vált lehetővé, hogy ők is tanuljanak. Fontos mozzanat még szerinte az utazás szabadsága; az, hogy az embereknek egyre több lehetőségük lett más országok, kultúrák megismerésére. Emellett a tájékozódás és kommunikáció lehetőségének kiszélesedése formálta még jelentősen az előző évszázad történetét – az előző évszázad kulcsfogalmai között mindenképpen szerepelnie kell a „remény” és „lehetőség” szavaknak. Az EU-val kapcsolatban megjegyezte: ahogy Németországban, úgy az EU-ban sem optimális minden körülmény, mégis a „lehető legjobb” formációnak tartja az EU-t, amely számos lehetőséget biztosít a benne élőknek.

Ulla-Lena Lundberg finnországi svéd író mindkét korábbi megközelítéssel egyetértett, amelyek hazájának történetét is jelentősen befolyásolták. Finnország az elmúlt száz év alatt elnyerte függetlenségét, és a második világháború után még szegény országból mára jóléti társadalommal rendelkező, jómódú országgá fejlődött, még ha történetében a Szovjetunió hatása mindig is érezhető volt. Ludberg korábbi könyve, a Marcipánkatona a második világháború alatt játszódó téli háborút dolgozza fel új szemszögből. Lundberg szerint jelenleg nagyon sok helyen Európában megfigyelhető, hogy bár az országok a liberális demokrácia mellet és az agresszió ellen foglalnak állást, a gyakorlatban, a legalsó, helyi és egyéni szinten befogadás helyett mégis kizárás zajlik – az EU pedig épp ezt a gondolatot, a kizárás politikáját kívánja megszüntetni.

Az 1985-ben született, szintén elsőkönyves olasz Marco Magini szerint az Európában létrejött formáció, az Európai Unió ma olyan vízió és közösség, amelyben generációja már egy közös nyelvet beszél; melynek meghatározója a béke alapértelmezettsége, az egység a sokféleségben jelmondattal megfogható, Erasmus-élménnyel, vegyes házasságokkal összefogott közösség. Magini szerint mindezek mellett nagyon fontos, hogy az európai közösség meg tudja fogalmazni új narratíváját, amely a XXI. században is képes egyben tartani a közösséget. A közgazdász végzettségű Magini egyetért azzal a megközelítéssel, hogy két lehetséges út között választhat Európa: az egyre erősödő nacionalizmusnak teret engedve visszatér a nemzetállamok Európájához, vagy az integráció újabb szintjére lép. (Magini első, Mintha egyedül volnék című regényében a srebrenicai vérengzés nemzetközi perét vizsgálja három résztvevő szempontjából.)

A beszélgetés magyar résztvevője, Spiró György leginkább Alina Molisakkal értett egyet, szerinte tulajdonképpen az 1914-ben kirobbant első világháború máig nem ért véget. A gyűlölet és háborúk mentalitását több művében vizsgáló Spiró szerint a nemzeteket egymásnak feszítő nacionalizmus, a nemzeti utálat és agresszivitás a mai modern világ egyik legfontosabb magyarázó tényezője. Az elmúlt száz év a sok formában jelentkező nemzeti szocializmus évszázadaként értelmezhető, a nacionalizmus egyfajta vallásként működik, amely ellen nagyon nehéz küzdeni, de amelyre valamilyen hatásos választ kellene találnunk.

A Fekete anyaföld című regényével az elsőkönyvesek fesztiváljára érkező horvát Kristian Novak az elmúlt évszázad történetéből azt a dilemmát emelte ki, amely a mai horvátok identitását is meghatározza. Eszerint a sokak számára nosztalgikus emlékeket idéző jugoszláv idők lezárultával a horvátoknak végre el kell dönteniük, hogy politikai és ideológiai értelemben hova tartoznak: a Balkánhoz vagy az EU-hoz. Bár országa EU-csatlakozása erre jelképesen választ ad, de szerinte ez korántsem egyértelmű sem a politikai vezetés, sem az egyes emberek szintjén.

A panelbeszélgetés szlovén résztvevője, Aleš Debeljak szintén egyetértett azzal, hogy az első világháború óta a nacionalizmus ideológiája uralta Európa történetét, és a XX. század egyértelműen a szélsőségek és a nacionalizmus történeteként értelmezhető. Szerinte a nemzeti sovinizmus, a nemzeti alapú ellenségeskedés bevált receptként minden konfliktusban előbb-utóbb előkerül. Az ideológia népszerűsége szerinte a nacionalizmus egyszerűségében keresendő: a nemzeti ideológia nem az ember eszére hat bonyolult érvekkel, hanem a szívére, azon keresztül mozgósít. Szerinte ebben a helyzetben a legjobb megoldás az EU lehet, amely ugyan közel sem tökéletes, de tökéletlen működésénél szerinte csak egy dolog lenne rosszabb: ha nem létezne egyáltalán. Szerinte az EU jelenti azt az esélyt, hogy az egyébként sok ügy miatt egymásnak feszülő nemzetek mégiscsak tudnak egymás mellett, békésen együtt élni.

Aki tehette, az elmúlt hetekben kipróbálta a budapestieket hosszasan várakoztató négyes metrót, és mi is írtunk a főváros legújabb közlekedési csodájáról. Bár a sajtója nem volt mindig kimondottan pozitív, abban a nemzetközi szakma és nagyjából a közvélemény is egyetért Bencével: „azért elég sép lett ezs a négyes metró, ugye?”. :-)

Mostanra már talán túl vagyunk a csodán is, amikor mindenki szájtátva és mosolyogva vizslatja az újabb és újabb metrómegállókat (mintha törvényszerű lenne, hogy magyar ember a metrón nem mosolyog). Még utoljára megosztanánk veletek egy érdekes grafikát az új metrónkról – az alábbi infografikán megnézhetitek, hogy néhány más uniós fővárosban hány vonal fut, milyen hosszú a teljes hálózat, és hogyan néz ki a szerkezete. A grafikához azokból az uniós fővárosokból válogattunk, amelyek Budapesthez (elsősorban lakosságszám tekintetében) hasonló adottsággal rendelkeznek, a kétmilliónál több lakóval bíró metropoliszokat nem vizsgáltuk.

Ábráink a Robert Schwandl által létrehozott és karbantartott, a világon egyedülálló UrbanRail.net térképein alapulnak. A legtöbb adatot mi is innen vettük át (a hivatalos weboldalak mellett) – akiket kicsit is érdekel a metrók világa, annak mindenképpen érdekes nézelődni az oldalon. Nektek mi tűnik fel először a hálózatok rajzát látva? :-) (Nagyobb méretért katt a grafikára!)

Az Európa-nap (május 9.) az európai béke és egysége ünnepe. Ezen a napon a történelmi jelentőségű „Schuman-nyilatkozat” évfordulóját ünnepeljük Unió-szerte. Robert Schuman francia külügyminiszter 1950-ben elhangzott híres beszédében arra tett javaslatot, hogy hozzanak létre egy nemzetek feletti együttműködést a béke biztosítása és az életszínvonal emelése érdekében. Ennek állít emléket ez a nap – ha úgy tetszik, ez az „EU születésnapja” –, de május 9. egyet jelent a hasznos és szórakoztató európai programokkal is. Ilyenkor számos színes program várja az EU-ra és az európai kultúrára kíváncsi érdeklődőket országszerte.

Az idei Európa-napi ünnepség egyben megemlékezés is lesz Európa történelmét meghatározó fontos eseményekről. Tíz 2004-ben csatlakozott ország, köztük Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának tízéves évfordulóját ünnepeljük, de megemlékezünk a berlini fal és a vasfüggöny leomlásának 25., továbbá az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról is. Mindemellett 2014 az európai parlamenti választások éve is. Budapesten idén a szombati munkanap miatt május 11-én, vasárnap délelőtt 10 és este 10 között tartjuk az ünnepséget az Erzsébet téri parkban.

A nap nyitóeseményeként Magyarország uniós csatlakozásának 10. évfordulója alkalmából különleges, ingyenes, 10 (vagy váltóval 2x5) kilométeres futást szervezünk Európa egyik legszebb részén, Budapest belvárosában és a Duna-parton. (Részletek a futásról itt.) Az Erzsébet téren nagyszabású családi fesztivállal ünnepeljük a napot. A kicsiket kézműves és környezetbarát gyerekjátékok várják egész nap, a Cókmók Műhelyben például újrahasznosított anyagokból készíthetnek ékszert, pénztárcát, kitűzőt, játékokat, akár a szüleikkel együtt. A MókaTér sátránál pedig óvodásoktól a fiatalokig mindenki saját hangszert készíthet természetes anyagokból vagy hulladékból. Mindezek mellett a legkisebbekre vár még bábelőadás, a „Bohócszervízben” arcfestés és bábkészítés, Eszter-lánc Mesezenekar-koncert – és természetesen az elmaradhatatlan ugrálóvár.

Aki kinőtt már az ugrálóvárból, annak is számos hasznos időtöltést kínálunk: koncertekkel, kiállításokkal, kézműves foglalkozásokkal, információs és játékos standokkal várjuk a nagyobbakat; az információs sátraknál számtalan uniós lehetőségről, a minket európai polgárként megillető jogokról, EU-s munkavállalásról, tanulásról, vagy épp a május végi európai parlamenti választásokról tájékozódhatnak az érdeklődök. Az útleveles játékban részt vevők pedig ajándéktárgyakkal gazdagabban térhetnek haza.
 

Zenei szempontból a pop, a jazz, a „városi népzene”, az alternatív rock vagy a slam poetry rajongói is találnak majd kedvükre valót. Fellép többek között a Magashegyi Underground, az Ef Zámbó Happy Dead Band, neves európai jazz-zenészek az „EU Jazz Express” keretében; a napot pedig egy szuper 30Y koncerttel zárjuk.

Ez az ajánló még közel sem teljes, rengeteg további programmal várunk benneteket, a részletes program megtekinthető az esemény Facebook oldalán. Ha Budapesten lesztek május 11-én, mindenképpen látogassatok el hozzánk az Erzsébet térre! :-)

(Aki pedig nem Budapesten lesz ekkor, országszerte 15 további helyszín programjai között válogathat. A helyszínekről és programokról további információt itt találtok.)

Az EU eredetvédelmi oltalma alatt álló édességei közül most egy belga, pontosabban flamand finomságot mutatunk be. A Liers vlaaike, azaz a lieri lepény vagy kosárka kitűnő édesség – akár a húsvéti asztalra is.

A Liers vlaaike kisméretű, kerek, körülbelül 3 cm magas, 5–6 cm átmérőjű, 50 g tömegű sütemény, amely alapból és töltelékből áll. A kosárka vékony, 3–4 milliméter vastagságú, a széle elég magasan kiemelkedik, és édesítés nélküli, fehéresre sütött omlós tésztából készül. Fontos tulajdonsága, hogy – más flamand lepényektől eltérően – nem tartalmaz tojást, sót, tartósítószereket és ízfokozókat. A zsemlemorzsát hagyományosan a legtöbb helyi pék maga készíti szárított, őrölt maradék zsemléből, kalácsból, briósból vagy bagettből.

Flandria hagyományos édességei között sok különböző formájú kerek lepényt találunk (Vlaaien), amelyeket háziasszonyok és pékek egyaránt készítenek a régióban. A helyi süteményeket régi flamand mesterek – például Pieter Bruegel – is megörökítették. Számos recept az idő próbáját kiállva igazi regionális különlegességgé vált, ezek közül az egyik legismertebb a lieri kosárka.

A Liers vlaaike oltalom alatt álló földrajzi jelzés alapja a több mint háromszáz éve Lier városában készített termék hírneve. A recept és a szaktudás olyan szorosan kötődik Lier városához, hogy a süteményt sohasem sütötték Lier határain kívül, jóllehet a lieri pékek a városon kívül, például Antwerpen piacain is árulták azt. Jellegzetes ízét négy fűszer keveréke és a cukorszirup határozza meg. Nem véletlen, hogy a Liers vlaaike Antwerpen kikötővárosához ilyen közel fekvő helyről származik, mivel itt volt Európa egyik legfontosabb olyan kikötője, amelyen keresztül a keleti fűszereket és a cukornádat behozták.

A hagyomány szerint a Liers vlaaike eredete 1722-ig nyúlik vissza. Lodewijk Jozef van Kessel, a genti Szent Bávó-székesegyház kanonoka "memorieboekje" (emlékiratok) néven ismert írásaiban említést tesz a receptről. "Végy egy upper édes tejet, három kétszersültet, három összezúzott szegfűszeget. Forrald össze, majd édesítésül adj hozzá szirupot. E keveréket töltsd süteménykosárkába, és süsd meg". A töltelék receptje alig változott: a kétszersültet felváltotta a zsemlemorzsa, az egyedüli szegfűszeg helyett pedig fűszerkeveréket használnak.

1890-ben a Szent Gomér-ünnep keretében megrendezett lieri kereskedelmi és ipari kiállításon Van den Eynde pék váratlanul ezüst tálcán néhány Liers vlaaike süteményt kínált oda II. Lipót királynak és Mária Henrietta királynénak. Őfelsége a királyné vett egyet, és élvezettel elfogyasztotta. Odafordult Van den Eyndéhez, megdicsérte a süteményt, és megkérdezte, hogyan készül. A pék, aki nem akarta, hogy a körülötte állók kihallgassák specialitása receptjét, állítólag azt válaszolta: „Felséged elnézését kérem, de ez szakmai titok!” A királynő mosolyogva így felelt: „Hát persze, nem csinálhatok önnek versenyt…”. Néhány héttel később Van den Eynde Antwerp utcai péksége felett ott lógott a királyi címer a következő felirattal: „A királyi udvar beszállítója”.

A Liers vlaaike süteményt egész évben készítik, és a város lakói szívesen adják az ide látogatóknak ajándékba. 2000-ben, Lierben tett látogatása alkalmával a belga királyi párnak, Fülöp hercegnek és Matild hercegnének is volt alkalma megkóstolni. A helyi ünnepek, például a Lier 75 éves lakosai számára megrendezett ünnepségek alkalmával a város a meghívottakat kávéval és Liers vlaaike süteménnyel kínálja, a különböző helyi éttermek pedig mindig lieri kosárkát szolgálnak fel aprósüteménynek a kávé mellé.

Hozzávalók (kb. 90 kosárkához):

A tésztához:
3 dl víz
250 g vaj
0,5 kg liszt

A töltelékhez:
440 g durva szemű zsemlemorzsa
1,5 l cukorszirup
8 dl tej
80 g liszt
40 g fűszer, egyenlő arányban: fahéj, koriander, szegfűszeg, szerecsendió

A töltelék hozzávalóit jó alaposan összekeverjük, majd állni hagyjuk legalább három órán át, hogy a zsemlemorzsa magába szívja a nedvességet. A tésztához valókat összekeverjük, 2,5 mm vastagságban kiterítjük, és kis kosarakba / sütőformába helyezzük. A tölteléket beletöltjük, gondosan, hogy a peremig érjen. 45 percen át 190 fokon sütjük előmelegített sütőben. A töltelék a sütés során kissé kidomborodik, de az állaga továbbra is krémes marad és mély sötétbarnává válik.

Az EUR-Lex főleg uniós jogszabályokat és hivatalos dokumentumokat tartalmaz, de szakácskönyvként is használható. Itt közlik az EU földrajzi eredetvédelmi oltalma alatt álló valamennyi hagyományos európai terméket, annak pontos leírásával, receptjével. Sorozatunkban ezek közül mutatunk be néhányat az EUR-Lexben olvasható, hivatalosan tradicionálisnak tekintett recept alapján.

Recept forrása: Vlaanderen.be
Kép forrása: Cookiepedia

Ahogy áprilisban a természet végre ébred és minden zöldell, a Földet ünnepeljük, és számot vetünk azzal, hogyan áll kontinensünk a környezetvédelemmel. Ezen a területen számos ambiciózus célkitűzéssel rendelkezik az EU – mi is bemutatunk jó pár előremutató, környezetbarát ötletet. Emellett ebben a hónapban ünnepeljük a kortárs európai és nemzetközi irodalmat is, hiszen hagyományosan áprilisban kerül sor Budapesten a Nemzetközi Könyvfesztiválra – az egy négyzetméterre jutó kortárs európai írók száma ilyenkor mindig jelentősen megugrik az Európa Pontban.

Lumière filmklubunkban a magyar kezdeményezésből rövid idő alatt nemzetközi rövidfilm-versennyé vált Green-Go rövidfilmek gyűjteményéből mutatunk be néhány alkotást április 15-én. A 2011-ben indult kezdeményezés célja, hogy világszerte felhívják a figyelmet a környezetvédelemre, illetve, hogy gondolataink, aggodalmaink és ötleteink kisfilmeken keresztül történő bemutatására buzdítsanak. A filmvetítéshez kapcsolódóan a verseny főszervezőjével, Szlávik Attilával és védnökeivel, Böhm György rendezővel és Náray Erika színésznővel beszélgetünk.

A Föld napján, április 22-én divatműhellyel, hangszer-workshoppal és koncerttel várunk benneteket. Délután megismerkedhettek az egyre inkább teret nyerő fast food alternatívájaként létrejött slow food mozgalommal, rögtönzött varrodánkban régi ruhadarabok alakulnak újjá, a Bélaműhely Sound Art segítségével pedig kimustrált használati tárgyakból, csövekből, bicikli- és számítógép-alkatrészekből, papírdobozokból és egyéb anyagokból készíthettek hangszereket. Ilyen újrahasznosított hangszerek – például a slagszax, a biciklidob vagy a gettómarimbula – lesznek a főszereplői esti koncertünknek is, ahol a Bélaműhely alkotócsoport tagjai igazi fúziós zenét csiholnak az új értelmet nyert kacatokból.

Április 23-án este indul új sorozatunk, amelyben neves, kortárs európai gondolkodókat látunk vendégül. Elsőként nagy kedvencüket, az Európa Pontba már-már visszajáró cseh sztárközgazdászt, Václav Havel korábbi tanácsadóját, Tomáš Sedláčeket. Ő az, akinek elbukott közgazdasági szakdolgozatából világszerte bestseller lett, és aki egyedülálló megközelítéseivel, humorával és előadásmódjával még a gazdasági témára nem fogékony közönségben is érdeklődést kelt, miközben prímán elszórakoztatja – mindezt tudományos megalapozottsággal. A „jó és rossz közgazdaságtanáról” szóló provokatív könyvéből színdarab is készült, amelyet hatalmas sikerrel játszottak Prágában, majd Londonban, és amelyet nemrégiben a magyar közönség is láthatott egy előadás erejéig. Sedláčekkel angolul beszélgetünk, az est folyamán angol-magyar szinkrontolmácsolást biztosítunk. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges az euthinkers@eu.hu címen, regisztrálni – az esemény dátumának megjelölésével – április 8. és 20. között lehet.

Április 25-én egész nap a kortárs európai irodalomé lesz a főszerep az Európa Pontban, április 24. és 27. között ugyanis ismét a Millenáris ad helyet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak. Ehhez kapcsolódva idén is megszervezzük az immár hagyományos Európai Írótalálkozót az Európa Pontban. A Könyvfesztiválra érkező prominens európai írók, valamint magyar kortársaik részvételével beszélgetünk majd Európa száz évéről.Az Írótalálkozó meghívottjainak listáját, és a végleges, pontos programot az esemény Facebook oldalán találjátok meg.

 Café+ programsorozatunk ehavi, április 28-ai eseményén is a fenntarthatóság lesz a vezérfonal. Számos olyan kezdeményezést mutatunk be, amelyben a fiatalok maguk keresnek és találnak megoldásokat jövőnk fenntarthatósági problémáira. A globális neveléstől és a környezettudatosság oktatásától a takarékosságon, értékmegőrzésen át a helyi erőforrások és hálózatok kiaknázásáig, és az újrahasznosításra építő kreatív termékfejlesztésig számos inspiráló példát ismerhettek meg személyes példákból az Eurodesk Magyarország és az Erasmus+ Ifjúsági Programiroda rendezvényén.

A hónap utolsó programján, 30-án néhány finom falat mellett visszatérünk a könyvekhez. Mivel az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Törökország, ezért az áprilisi menü Egy csésze Törökország, pontosabban a török irodalom. Beszélünk Balassi Bálint, Gárdonyi Géza és Horváth Viktor török-képéről, szó lesz Orhan Pamuk Nobel-díjas kortárs török íróról, a Könyvfesztiválon szereplő írókról, költőkről, és persze nem felejtjük el megízlelni a török kávéházak finomságait. Az est díszvendége Őexellenciája Şakir Fakili, a Török Köztársaság magyarországi nagykövete lesz, akivel az est háziasszonya, Szederkényi Olga beszélget. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges az euinfo@eu.hu címen, regisztrálni április 15. és 29. között lehet. A regisztrációról minden esetben megerősítő e-mailt küldünk, kérjük, ezt hozza magával. Frissítés: az előzetes regisztráció során beteltek a rendelkezésre álló helyek, új jelentkezéseket sajnos nem tudunk fogadni. Megértéseteket köszönjük!

Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Hiánypótló térképet szeretnénk megosztani veletek: utánanéztünk, melyik európai uniós országban hogyan mondják az e-mail címeknél használatos @-jelet. A legtöbb országban ezt az angolban „at”-nek nevezett karaktert állatról, vagy egy-egy állat jellegzetesen kunkorodó testrészéről nevezték el. A névadók közt szerepel elefánt, majom, cica, csiga, vagy épp a mi kukacunk. Íme a teljes lista:

• Ausztria: leggyakrabban „at”, de használatos még a Klammeraffe, azaz pókmajom
• Belgium: nyelvi régiónként eltérő – Vallóniában arobas, ami egy régi súlymérték; a flamand területeken apenstaartje, azaz a „kismajom farka”, a németeknél az „at” mellett Klammeraffe
• Bulgária: кльомба / kliomba – "rosszul írt betű"; маймунско а / majmunszko a – "majom A"; vagy маймунка / maimunka – „kismajom”
• Ciprus: παπάκι / papaki, azaz „kiskacsa”
• Cseh Köztársaság: zavináč, azaz „heringtekercs”
• Dánia: snabel-a, azaz „(elefánt)ormány-A”
• Egyesült Királyság: „at”
• Észtország: „at”
• Finnország: „at”, ät-merkki, azaz „at-jel”; vagy kissanhäntä, azaz „kiscica farka”, vagy miau / miumau / miukumauku, azaz "mijáú-mijáú"
• Franciaország: arobase – arab eredetű, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban használatos régi súlymérték
• Görögország: παπάκι / papaki, azaz „kiskacsa”
• Hollandia: apenstaartje, azaz a „kismajom farka”
• Horvátország: leggyakrabban „at”, de használatos még a manki az angol „majom” szóból (bár horvátul a majom „majmun”, de ezt nem használják a @-ra)
• Írország: „at”
• Lengyelország: małpa / małpka, azaz (kis)majom
• Lettország: „at” vagy „et”
• Litvánia: „at”, mely a litván kiejtés miatt „eta”
• Luxemburg: legelterjedtebb az „at”; de az Afeschwanz, azaz „a majom farka” vagy a francia arobas (súlymérték) is használatos
• Magyarország: kukac
• Málta: „at”
• Németország: leggyakrabban „at”, de használatos még az Affenschwanz („a majom farka”) vagy a Klammeraffe („pókmajom”)
• Olaszország: „at”; chiocciola, azaz csiga
• Portugália: arroba – arab eredetű elnevezés, régen használatos súlymérték
• Románia: „at”, vagy gyakran coadă de maimuţă, azaz „a majom farka”
• Spanyolország: arroba – arab eredetű elnevezés, régen használatos súlymérték
• Svédország: snabel-a, azaz „(elefánt)ormány-A”
• Szlovákia: zavináč, azaz „heringtekercs”
• Szlovénia: afna, azaz kismajom

(Nagyobb méretért katt ide!)

*A térképen nem feltétlenül a leggyakrabban használt kifejezés szerepel, mert nagyon sok helyen – és egyre inkább – használatos az angol elnevezés, vagy az annak megfelelő helyi helyesírással írt változat. Gyűjteményünkben és a térképen azokat az érdekes egyéb, helyi változatokat tüntettük fel, amelyet a leggyakrabban használt „at”-féle verzió mellett még sokan használnak vagy megértenek.

Forrás: Heroidos.com és Wikipédia

Margaret Thatcher áttörést hozott a brit politikában. Soha korábban (és azóta sem) volt olyan hatalma egyetlen nőnek sem, mint a Vasladynek – 1979 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője és az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt. Az életéről szóló film kapcsán Lévai Katalin korábbi EP-képviselővel, kisebbségi szakértővel beszélgettünk Thatcherről, a nők politikai szerepvállalásáról és az esélyegyenlőség kérdéseiről.

Ön szerint mi a titka Margaret Thatchernek, hogy hatalmát ilyen sokáig meg tudta tartani?

Thatcher olyan „macsó” területen tudott eljutni a csúcsra, amelyet a mai napig hagyományosan férfiak uralnak. Hatalomra kerülése a hagyományosan konzervatív Egyesült Királyságban kivételes alkalom volt. Amíg számos skandináv országban társadalmi és történelmi okokból nagy hagyománya van a női egyenjogúságnak, és a nők nagyon sok helyen töltenek be vezető pozíciót a politikában is, addig az Egyesült Királyságban ennek nem volt semmilyen hagyománya. Thatchernek meg kellett tanulnia „férfiként” politizálnia – miniszterelnöksége ideje alatt teljesen idomult az adott politikai stílushoz és hagyományokhoz; nem akarta megváltoztatni politikai környezetét. Nemcsak a nőknek, mindenkinek, aki vezető politikai pozícióba kerül, meg kell találnia a szövetségeseit, hátországot kell építenie. Enélkül mindenki kihullik a politikából. A részvételével gyakorlatilag legitimálta és erősítette a férfiak dominanciájára épülő rendszert – ez a jelenség egyébként nagyon sok más női politikust is fenyeget. A politika világában olyan nagy a küzdelem, hogy sok nő, miután politikusként elér valamit, saját pozícióját védve nem segíti női társait, sokkal inkább saját hatalmának bebetonozására koncentrál. Ez a méhkirálynő-effektus sokakat fenyeget, és nagy hiba.

Mi az a kritikus tömeg, amely már valódi változást képes hozni egy ilyen rendszerben? Mi kell ahhoz, hogy a nők politikai döntéshozatalban való részvétele a nők javára változzon?

Azt gondolom, hogy ha egy nemzeti parlamentben a nők részvétele eléri a 30 százalékot, az már valódi változásokat hozó kritikus arány. De a lényeg mégsem ez, illetve nem csak ez számít – nagyon fontos, hogy a nők, akik bekerültek a politikába, ne felejtsék el, honnan jöttek, minek köszönhetően (például egy női kvóta) eredményeképp juthattak döntéshozatali pozícióba. Ez is egy tipikus hiba, amit a női politikusok elkövethetnek, pedig tartoznak a nőknek azzal, hogy munkájuk során képviseljék ennek a „kisebbségnek” az érdekeit is.

Hol tartunk mi ma, Magyarországon a nők esélyegyenlőségének tekintetében?

Nem beszélhetünk egységes „női társadalomról”– ez roppant heterogén csoportot fed le, számtalan különböző érdekkel és világlátással – éppen ezért nem is nagyon látom értelmét női pártoknak. Egyes nők szerint esélyegyenlőség szempontjából mára eljött a Kánaán, miután biztosított, hogy ha akarnak, a család mellett a nők is karriert építhetnek. Mások szerint még közelében sem vagyunk annak, hogy nemek közötti esélyegyenlőségről vagy egyenjogúságról beszéljünk – szerintem az egyének feladata, hogy próbálják érvekkel megvilágítani, hogy sok még a tennivaló ezen a téren.

Nemzetközi összehasonlítások alapján jelenleg Magyarországon a legalacsonyabb a női képviselők aránya a nemzeti parlamentekben (mindössze 9%) – és jelen állás szerint úgy tűnik, ez az arány nem is nagyon fog változni április 6. után. Mi a véleménye például a női kvóta alkalmazásáról?

Azt gondolom, a kvóta jó megoldás lehet – de csakis egyszer. Aki egyszer kvóta révén kerül a politikai életbe, annak van rá elég ideje (általában négy éve), hogy rátermettségét bizonyítsa. A továbbiakban – például a következő választáson – már saját jogán illene bekerülnie, kap elég lehetőséget és teret, hogy bebizonyítsa, ért szakterületéhez, és valóban érdemes a pozícióra. Ugyanakkor a bekerüléskor tapasztalható esélyegyenlőtlenségen szerintem a kvóta hatásosan tud segíteni.

Amikor Ön még politizált, hogyan küzdött a pálya egyenlőtlenségei ellen?

Én mindig „civilként” politizáltam, nem vettem részt a politikára oly jellemző hatalmi játszmákban – se időm, se kedvem nem volt hozzá. Mindvégig igyekeztem szakterületemre (többek között a kisebbségek, a roma kérdés és a női esélyegyelőség kérdéseire) koncentrálni, minden energiámat ennek szenteltem – időm sem lett volna ezekben a csatározásokban, pozícióharcokban részt venni. Ez politikai szempontból rossz stratégiának bizonyult, ugyanakkor én tudtam számomra fontosabb, szakmai kérdésekkel foglalkozni. Úgy látom, hogy ilyen stratégiával lehet szép sikereket elérni. Manapság egyre több, ilyen szakterületekre specializálódott magyar politikusnőt láthatunk a közéletben – és ez szerintem jó tendencia.

A nők társadalmi szerepvállalása, karrierépítése kapcsán mindig felmerül az örök dilemma – hogyan lehet a nők karrierjét, például politikai szerepvállalását összeegyeztetni a hagyományos családi feladataikkal? A közelmúlt egyik nagysikerű dán sorozata, a Borgen hasonló kérdéseket feszegetett. A filmsorozat Dánia első női miniszterelnökének hatalomra jutását mutatja be, többek között azt is, ahogy a munkamániás miniszterelnöknő magánélete és családja széthullik.

Ehhez nem kell feltétlenül miniszterelnöknek lenni, elég, ha sikeres karriert szeretne befutni. Ahogy a nők folyamatosan egyre több szerepet vállalnak, úgy ez egyre több terhet ró a férfiakra is. Sokszor megfigyelhető, hogy a férfiak nem ugyanolyan tempóban „fejlődnek”, mint a nők – nagyon sok múlik azon, hogy a férfiak hogyan viselik, ha a társuk karrierje beindul. Ilyen szempontból Magyarország rettentően tradicionális ország, hagyományosan elvárt női szerepekkel, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez folyamatosan, generációról generációra javul.

Jó személyes példám, mikor nemrégiben a lányomnál voltam vendégségben. Megrökönyödtem azon, hogy míg a ő a számítógép előtt dolgozott, a férje készítette nekünk a vacsorát, amit szóvá is tettem a lányomnak. Ő mindezt annyival nyugtázta, hogy „…és?” Szóval nekik teljesen természetes volt az, ami nekem, anyának – aki ráadásul a női egyenjogúságot „sorstémámnak” tekintem – furcsa. Ahogy egyre nyitottabbá válik a világ, a fiatalok egyre több előremutató példát ismernek meg a nagyvilágból, úgy változik ez folyamatosan – még egy olyan, a női szerepeket sokkal inkább hagyományosan kezelő országban is, mint Magyarország.

Az idei nőnaphoz időzítve ismertette az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) a nők bántalmazásáról szóló legújabb reprezentatív felmérését. Soha korábban hasonló mélységű, átfogó tanulmány nem készült erről a jelenségről, amely nagyon fontos problémára hívja fel a figyelmet.