invaziv1.pngAki egy kis időt is eltöltött mostanában a természetben – de sokszor ki sem kell menni hozzá a zöldbe –, biztos találkozott már zöld vándorpoloskával, harlekinkaticával vagy spanyol meztelencsigával. Gyerekkorunkban ez még nem így volt: a modern kor betolakodói ők. Távolról jött vendégek, akik sokszor egy idő után kiteszik a helyi rokonok szűrét otthonukból, a biodiverzitás csökkentésével rengeteg közvetlen és közvetett kellemetlenséget okozva. Mivel a bogarakat és növényeket – meg úgy általában az élőlényeket – nem érdeklik az országhatárok, célszerű ellenük közösen fellépni. Ezt az EU is támogatja, amellett minden állam maga is tesz a jelenség ellen, de magunk is segíthetjük a küzdelmet.

Csökkenő biológiai sokféleség

A biodiverzitás csökkenése környezetünk egyik legfenyegetőbb változása. Az, hogy bizonyos állatfajok kihalnak (jelenleg minden nyolcadik faj veszélyeztetettnek számít a Földön), nemcsak szomorú, de komoly veszélyekkel is jár. A méhek kihalása például kataklizmát hozna magával: ha nincsenek beporzók, nincsenek se gyümölcsök, sem zöldségek, és az élelmiszerellátás hamar összeomolhat. Az elmúlt években a Földön élő növények és állatok élőhelye és sokfélesége pedig riasztó mértékben csökkent. Ez ellen is próbál fellépni az EU: új biodiverzitási stratégiájának számos intézkedése igyekszik megfordítani e trendet.


Az idegenek kiszorítják az őshonos fajokat

A biodiverzitás-csökkenés egyik legjelentősebb okozójának az idegenhonos inváziós vagy özönfajokat tartják. Így nevezünk minden olyan fajt – állatot, növényt vagy egyéb életformát –, amely szándékos vagy véletlen emberi beavatkozás eredményeként természetes elterjedési területén kívülre került.

Sok fajt szándékosan hoznak be Európába, szépségük, hasznosságuk vagy kereskedelmi értékük miatt. Ilyenek a dísznövények, és az élelmiszerként használt vagy tartott fajok. Mások azonban véletlenül érkeztek: bizonyos áruk szennyezőanyagaként, konténerekben vagy szállítóeszközökben elrejtve. Jelenleg több mint 12 ezer idegenhonos faj található az európai környezetben, ám ezek nem feltétlenül okoznak kárt környezetünkben.

Baj csak akkor van, ha terjedésük – köszönhetően helyi „versenytársaikkal” szemben mutatott előnyüknek, például szívósságuknak, igénytelenségüknek – veszélyezteti az őshonos élőlényeket, a helyi ökoszisztémák működését. Ez évente akár több milliárd eurós kárt is okozhat az európai gazdaságnak – elég csak a hazánkban nemrégiben megjelent dióburok-fúrólégyre gondolni, illetve arra, mennyibe került tavaly karácsonykor a bejglibe a dió. A hétpettyes például rendre alulmarad a harlekinkaticával szemben, a mocsári teknősöket is sok helyen kiszorítják a megunt és tóba vagy folyóba szabadon eresztett és nagyra nőtt ékszerteknősök (!) – és a sort nagyon sokáig lehetne folytatni. Az idegenhonos inváziós (hétköznapi beszédben sokszor csak invazívként emlegetett) fajok mintegy 10-15%-a számít tartozik e fenyegető kategóriába.

invaziv2.png

Régi történet

A folyamat nem most kezdődött, csak felgyorsult: ugyanez volt a helyzet Írországban az 1840-es években, amikor mintegy egymillió ember halt éhen, mert fő táplálékuk és takarmánynövényük, a burgonya nagy részét éveken át pusztította az amerikai kontinensről bekerült burgonyavész. A 19. század végén pedig az európai szőlőültetvények több mint kétharmada veszett oda az Észak-Amerikából szőlő szaporítóanyaggal behurcolt gyökértetű okozta filoxérajárvány következtében.

Olaszországban például egy behurcolt baktérium áll a 2013 óta elsősorban Puglia tartományban pusztító, olajfákat támadó betegség mögött, amely – amellett, hogy siralmas látvánnyá változtatta a régió jellegzetes, tradicionális táját – súlyosan károsította az olasz agrárgazdaságot. Portugáliában pedig 1999 óta a fenyőrontó fonálféreg okoz hatalmas gondot: több millió fenyőt pusztított el, és jelentősen megnövelte a fakitermelés költségeit, mert azóta minden fenyőárut hőkezelni kell, mielőtt elhagyhatja a portugál területet, hogy a faanyagban esetleg előforduló fonálféreg elpusztuljon.

Fellépés az invazív fajok ellen

Az özönfajok elterjedésében rejlő veszélyeket felismerve több hazai és nemzetközi jogszabály, stratégia tűzi ki célul a biodiverzitás megőrzése, a gazdasági kármérséklés vagy megelőzés érdekében az inváziós, tájidegen özönfajok visszaszorítását, eltávolítását, terjedésének megelőzését.

Uniós szinten az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló rendelet 2015 óta hatályos. A szabályozás az EU a biológiai sokféleségének megőrzése érdekében minden tagállamra kötelező szabályokat állított fel az özönfajok egyre növekvő térhódításával szemben.

A rendelet az EU számára veszélyt jelentő, külön jegyzékben szereplő fajokra – a jelenleg 36 növény és 30 állatfaj – szigorú intézkedéseket határoz meg: nem hozhatók be szándékosan az EU területére, tilos tartani, tenyészteni, az EU-ból, az EU-ba vagy az Unión belül szállítani őket, értékesíteni, nevelni vagy a környezetbe kibocsátani. A tagállamok kötelesek fellépni a nem szándékos behurcolás ellen is, intézkedéseket hozni korai felismerésük és gyors felszámolásuk érdekében, valamint kezelni a területükön már széles körben elterjedt fajokat. Fontos megjegyezni, hogy a tagállamok nem kötelesek kiirtani azokat az uniós aggodalomra okot adó inváziós fajokat, amelyek már jelen vannak vagy széles körben elterjedtek a területükön, megfelelő eszköz lehet ezen fajok ellenőrzése vagy visszaszorítása is. A tagállamokra van bízva, saját körülményeikhez igazodva pontosan hogyan lépnek fel ellenük.


invaziv3.png
Forrás

A fajlista folyamatosan bővül a tagországok javaslatai és az előzetes kockázatbecslés alapján, a jegyzéket rendszeresen frissítik és legalább hatévente felülvizsgálják. A legutóbbi jegyzék 2019-ből származik. Az EU-jegyzék fajain túl természetesen egy adott régiónak (regionális jegyzék) és az országoknak (nemzeti jegyzék) is lehetnek további inváziós fajai, amelyeket a saját adottságaik és jogrendszerük szerint kezelnek.

invaziv4.png
A tagállamokban jelen lévő uniós özönfajok száma (2019, az akkori 48-ból), forrás

Uniós lista – magyar lista

Míg az uniós listán szerepel többek között a Magyarországon is jelenlevő közönséges selyemkóró, a mirigyes bálványfa, vagy az állatok közül a mosómedve, az ékszerteknősök, a pézsmapocok, a naphal, vagy a cifrarák, addig például (egyelőre?) csak a hazai listán szerepel például az amerikai alkörmös,  a harlekinkatica, a spanyol csupaszcsiga, az ázsiai tigrisszúnyog, a zöld vándorpoloska és a sokak által itthon tévesen olajfának nevezett keskenylevelű ezüstfa. Ugyanakkor elképzelhető, hogy idővel mindezek felkerülnek a közös uniós listára is.

Mit tehetünk az invazív fajok ellen?

Van néhány egyszerű, de annál fontosabb lépés, amellyel mindenki hozzájárulhat a védelemhez:


invaziv5.pngForrás

További információ az idegenhonos inváziós fajok elleni küzdelemről:


A borítókép forrása

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon, Instagramon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és nézd meg programjainkat online!

0 Vissza

A bejegyzés trackback címe:

https://europapont.blog.hu/api/trackback/id/tr2017860059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása