Sorozatunkban most a lengyel „kötelezőket” listázzuk – egy nagyon szűk, ötös listán, ami természetesen egyéni preferenciák alapján bővíthető, kiegészíthető. Továbbra is olyan filmeket kerestünk, amelyek nemcsak közelebb visznek az ország filmművészetéhez, de az adott ország kultúrájáról, történelméről is mesélnek. A lista alapjául a nemrégiben 279 lengyel filmes szakember megkérdezésével összeállított listát vettük, kiegészítve több, hasonló összegző anyaggal. Lássuk tehát a bratankik listáját, időrendben haladva.

#1 Roman Polanski: Kés a vízben (1962, Nóz w wodzie)

Bármilyen is Roman Polanski megítélése, amit filmrendezőként megvalósított, egyértelműen nemcsak a lengyel, de a világ filmművészetének is fontos része. Az egyébként Franciaországban született, ezért francia-lengyel állampolgárságú Polanski 1963-as filmje, a Kés a vízben a velencei filmfesztiválon megnyerte a Fipresci-zsűri díját és ez volt az első lengyel film, amelyet Oscar-díjra is jelöltek. Lengyel film ezután nagyon gyakorta szerepelt a legjobb nem angol nyelvű film kategóriájában az Oscar gálákon (ahogy egyébként 2014 után idén is – de erről majd egy kicsit később).

A film tulajdonképpen kamaradráma. A jómódú házaspár hajóján játszódik három szereplővel, a tengeren. A történetben a pár felvesz hajójára egy jóképű, fiatal srácot „stopposként”, aki az idősebb férjjel rivalizálni kezd a feleség kegyeiért. Igazi passzív-agresszív hatalmi harc bontakozik ki köztük a hajón, majd előkerül a kés is…. Hűség és hűtlenség, állatias büszkeség, hatalmi harcok, a régi idők és az új generáció meccse is ez a pszichodráma. „A feszültség, a dominancia rivalizálása a férj és a stoppos szerepében, és a szenvedély kiválóan meg vannak jelenítve. Összezárva egy kis vitorláshajón, körülöttük a víz... költői környezet, szerencsére a film nem érte meg, hogy színes legyen, így van igazi hatása. Ezt sem árt megnézni, ha valaki kedveli a régebbi Polanski-filmeket.” A film egyébként a fent említett lengyel szakértői szavazáson a harmadik lett.

#2 Andrzej Wajda: Az ígéret földje (1975, Ziemia obiecana)

A lengyel filmes szakemberek listáján ez a film végzett az első helyen. Az biztos, hogy Wajda művei kihagyhatatlanok a lengyel best-of listából, mivel világszinten meghatározó alkotóról van szó, de az már nehezebb kérdés, hogy mely filmjét érdemes kiemelni. A hamu és gyémánt, Az ígéret földje, A tájkép csata után, A vasember, A Wilkói kisasszonyok, a Katyń mind számtalan nemzetközi elismerésben is részesült csúcsdarabok a Wajda-életműből. „Wajda a történetmesélés nagymestere. A lengyel történelem évszázadait ábrázolta a függetlenség elvesztésétől (Pan Tadeusz, A légió) a világháborúkon (Csatorna, Hamu és gyémánt, Katyń) és a kommunista rendszeren (Márványember, Vasember) keresztül, a posztindusztriális korszakkal (Senki kisasszony) bezárólag, de – mivel művei többnyire irodalmi művek adaptációi – általános érvényű gondolatokat is megfogalmazott. Az is ott van ezekben a filmekben, hogy az emberi sorsok hogyan kapcsolódnak ehhez a történelemhez. Filmjei a szülőföld, haza, nemzet, emberiség, továbbá az élet és halál nagy kérdései körül forogtak.”

Az ígéret földje a Nobel-díjas Wladyslaw Reymont azonos című, 1898-as regényéből készült. A cselekmény a 19. század végén játszódik a textiliparról híres városban, Lódzban, a korai kapitalizmus kibontakozása idején. Három fiatal férfi – egy nemesi származású lengyel, egy német és egy zsidó – együtt próbálja megvalósítani álmát, textilmágnássá akarnak válni. A barátok ügyes húzásokkal, okos manőverekkel, időnként gátlástalan eszközökkel igyekeznek teret nyerni az üzleti életben. A film számos rangos fesztiválon kapott elismerést, és Oscar-díjra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

#3 Agnieszka Holland: Európa, Európa (1990)

Az egyetlen női rendező a listán Andrzej Wajda és (korábbi vendégünk), Krzysztof Zanussi filmrendezők asszisztenseként és forgatókönyvírójaként kezdte pályáját, miután a cseh újhullámos közegben Prágában megszerezte filmes diplomáját. Zsidó és katolikus családból származik, gyökerei sok szempontból meghatározták filmes látásmódját, témáit. Ő is számos nemzetközi elismeréssel és Oscar-jelöléssel (Keserű aratás, 1985; A város alatt, 2011) rendelkezik. Sokoldalú tehetség: nemcsak forgatókönyvíróként és rendezőként, de színészként is több filmet jegyez. A Szolidaritás mozgalom aktív résztvevőjeként 1981-ben el kellett hagynia hazáját.

Pályakezdő filmjeiben a társadalmi igazságok ellen emelt szót. Ez az érzékenysége külföldön készített filmjeiben is megmaradt, de a lengyel tematika halványabbá vált. Filmjei közül – mit is választhatnánk mást – az Európa, Európa címűt ajánljuk figyelmetekbe. A film Solomon Perel igaz története, aki lengyel-orosz származású zsidóként úgy vészelte át a II. világháborút, hogy árjának álcázva magát beállt a Hitlerjugendbe, ahol beleszeretett egy náci lányba. Egyesek szerint „nem túlzás az egyik legtalálóbb II. világháborús filmnek nevezni”.

#4 Krzysztof Kieślowski: Három szín: piros (Trois couleurs: Rouge, 1994)

Krzysztof Kieslowski „a lengyel és az egyetemes filmművészet egyik legkülönösebb alkotója”, az 1960-as évek második felében indult el pályáján (egy időben Agnieszka Hollanddal). E lengyel rendezők közös jellemzője, hogy – szemben a Wajdáék által képviselt úgynevezett lengyel filmiskola múlttal szembenéző, leszámoló irányzatával – inkább a jelen valósága és válsága, ennek feltárása érdekli őket.

Három szín trilógiája a filmművészet egyik legérdekesebb és legértékesebb darabja. A három tétel a francia nemzeti lobogó színeit kapcsolja a forradalom három jelszavához: szabadság, egyenlőség, testvériség. A trilógia egyes darabjai e gondolatok köré csoportosulnak, és arra a kérdésre keresik a választ, hol vannak ma ezek az eszmék. A Piros a trilógia befejező és egyben szintetizáló része, melyben a rendező megtalálja az egyetlen megtalálható és kimondható végső választ. A három film rengeteg nemzetközi filmes jelölést és elismerést kapott világszerte, ezért a részért Kieślowskit többek között a legjobb eredeti forgatókönyv és rendező kategóriájában is jelölték Oscarra, Cannes-ban pedig Arany Pálmára.

#5 Paweł Pawlikowski: Ida (2014)

Listánkon időrendben utolsó Pawlikowski Ida című filmje, amely pár éve szinte minden nemzetközi díjat besöpört, köztük a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscart is, és ez lett az elmúlt 25 év legsikeresebb lengyel filmje. Pawlikowski a kortárs lengyel film egyik legkiemelkedőbb alkotója. Aktuális filmje, a Hidegháború – amely már fut a magyar mozikban is – sokak szerint a legesélyesebb arra, hogy ezt a sikert idén is megismételje, a legutóbbi Európai Filmakadémia díjkiosztóján már tarolt.

A lengyel filmiskola legnagyobb alkotásainak stílusában fogant „kiemelkedő képi világú drámában egy fiatal, identitásával váratlanul szembesült árva novícius megrendítő története finoman összefonódik a közép-európai történelemmel”. „Több mint 75 év elteltével azt gondolnánk, hogy a rengeteg könyv, film és egyéb művészeti feldolgozás után nem sok újat lehet elmondani a második világháború és a holokauszt borzalmairól vagy az épülő kommunizmus fojtogató atmoszférájáról. Pawlikowskinak mégis sikerült, ráadásul úgy, hogy ezt a sok-sok súlyos kérdést és problémát egyetlen család történetébe sűrítette bele.”

Öt hely persze nagyon kevés – a válogatásba most nem került be több klasszikus lengyel alkotás. Ti mit tennétek még a listára?

----
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!