Kulturális örökségünk az LGT-től a Moszkva téri legyezőig

Az évad utolsó estjén az európai kulturális örökség éve apropóján a hazai kulturális kincsekről volt szó, többek között arról, hogyan hat mindennapjainkra a zene és épített örökségünk, és e két terület hogyan formálja egymást itthon vagy Európában. McMenemy Márk beszélgetőtársa Török Ádám zenész, Vas Norbert könnyűzenei kutató, egyben a feltörekvő zenekarokat támogató Hangfoglaló program Örökség alprogramjának koordinátora, valamint Finta Sándor, Budapest korábbi főépítésze volt.

A beatforradalom mint kulturális örökség

Megszámlálhatatlan koncerttel, rengeteg albummal és saját szerzeménnyel Török Ádám „maga is az élő kulturális örökség” – őt és a Minit szerte az országban ismerik és szeretik, neve ismerősen cseng mindenhol hazánkban. Azt talán kevesebben tudják róla, hogy ő a legendás tabáni koncertek ötletgazdája és szervezője. Büszke rá, hogy I. kerületi lakosként „a magyar rock- és beatzene három kultikus helyén lehetett házigazda”: a Budai Ifjúsági Parkban (Ifipark, a mai Várkert Bazár területén), a Bem Rockparton, és 1972-től tabáni fesztiválokon, ahova ő hívta meg először az LGT-t is. Ezek a helyek voltak a „beatforradalom” legfontosabb helyszínei, az itteni koncertek és élmények máig meghatározók az akkori fiatalok számára. Ezek az események összehozták az embereket, itt még a Kádár kor alatt is „megjelenhetett egy kis Woodstock Magyarországon”. A magyar népzene, Kodály vagy Bartók munkássága egyértelműen fontos része kulturális identitásunknak, örökségünknek, de Török Ádám és Vas Norbert egyetértett abban, hogy a könnyűzene és ezek a beatkorszaki koncertek, együttlétek és zenekarok szintén ide sorolandók.

Tetthely és szelep

Vas Norbert kutatóként a hazai punk és underground szcéna fejlődését vizsgálja, többek között állambiztonsági megfigyelések feldolgozásával – szerinte a Kádár-korban kiemelt fontosságúak voltak ezek a helyszínek az akkori rendszer működése szempontjából. 1961-ben nyílt az Ifipark. Az államhatalom 57-58 szigorú ifjúságpolitikája után kezdte engedélyezni a nyugati mintákat követő koncerteket és együtteseket. Először nagyon korlátozottan és merev szabályok szerint, de a hatalom megtűrte a nyugati mintákat követő beatkorszak megnyilvánulásait, ami a hatvanas évektől egy kis szabadságot jelentett a fiataloknak. A jól behatárolható helyekre összpontosuló koncertek könnyűvé tették a megfigyelést, emellett a nagykoncertek klasszikus szelepként is funkcionáltak az államszocializmus legkeményebb évei alatt.

A beatzene mint lingua franca

A zene összekötő szerepe egyértelmű: összekapcsolta a fiatalokat Magyarországon az előző rendszerben, de ugyanígy a háborúk után az európai nemzeteket, sőt a világ fiataljait. Vas Norbert szerint a hatvanas, hetvenes években még univerzális nyelvként, lingua francaként működött a Beatles vagy a Rolling Stones, zenéjüket mindenki ismerte. Török Ádám szerint egyenesen a beatzene, többek között a Beatles békítette össze a háború ellenségeskedése után a briteket a németekkel – a Beatlesnek hihetetlen kultusza volt Németországban. Emellett mesélt egy tengerjáró hajón a világot bejáró barátjáról, aki Pápuaföldön is barátokra lelt – nem kellett hozzá más, mint egy Beatles-poszter és pár aktuális sláger.


A budai Vár oldala a Budai Ifjúsági Park környékén. A Mini együttes, előtérben Török Ádám (Fotó: Fortepan)

Maradt a koncert

A zene ilyen erősen meghatározó és összekötő erejét, identitásformáló szerepét Vas Norbert szerint ma már kevésbé érzékeljük. Virtuálissá vált, felhőből hallgatjuk, és gyakorlatilag bármilyen típusú zenét azonnal megszerezhetünk, a választék elképzelhetetlenül széles. Ugyanakkor zenei szempontból buborékokban élünk, nincsenek ilyen egyértelmű kulturális kapocsként működő stílusok vagy együttesek. Éppen ezért van különleges jelentősége szerinte az élő koncerteknek, amelyet a korábbi Cseh Tamás, mai Hangfoglaló program támogatnak: itt érvényesül az élőzene varázsa, ezeken közvetlenül meg lehet élni a kapcsolatot az előadóval, és a közösséget a koncert hallgatóival.

Épületek múlt és jelen közt

Az építészet, épített környezetünk szerepe kulturális örökségünkben sokkal egyértelműbb a könnyűzenével összehasonlítva. Budapest utcáin járva velünk él a történelem: fővárosunk alapvetően 19. századi városi környezetet jelenít meg, amely elsősorban a 19. századi ember igényeit elégíti ki. Ezért van nehéz feladata az építészeknek: az épületeket és tereket úgy kell kreatívan formálniuk, hogy megtartva a régi értékeket kiszolgálják a mai ember szükségleteit, amely a 19. század óta rengeteget változott, és egyre gyorsabban változik. Van, ahol eredeti funkciójának megfelelő tartalommal újul meg egy hely – bizonyos szempontból ilyen az Ifipark helyszínéül szolgáló Várkert Bazár –, és vannak olyan helyek, amelyek teljesen új tartalommal és funkcióval újulnak meg.

A zene átvezet a jelenbe

Az örökségvédelem kapcsán Finta elmondta: míg korábban egyértelműen a helyreállítás volt fókuszban, mára ez kezd fellazulni, a rehabilitáció és a fejlesztés már nem tilos, nem eretnekség mai szemmel hozzányúlni egy hagyományosabb épülethez itthon sem. Ez Európa más országaiban sokkal jobban elfogadott, a régi épületek újjáélesztésére remek példák vannak például Spanyolországban vagy Portugáliában, de Németországban is. Finta Sándor szerint a zene nagyon sokat segít abban, hogy egy-egy megújuló helyet „belakjanak” a városlakók, a zenéhez köthető kulturális terek mindig jól tudnak aktivizálni.

A kiüresedett berlini Tempelhof reptér például igazi közösségi parkként éledt újjá. Ebben is a zene volt a kulcs: zenei programokat szerveztek a helyszínre, amely visszahelyezte a repteret a helyiek mentális térképére. Ugyanígy a zene és a kulturális programok adnak új életet Budapest számos ipari épületének, amelyek korábban nem voltak látogathatók – de mára nagyon népszerű helyekké váltak.

Bár az ötvenes-hetvenes évek építészeti mementói nem tartoznak a védett épületekhez (olykor talán joggal), sokszor egyértelműen szintén kulturális örökségünk fontos elemei. Gondoljunk csak a Moszkva téri legyezőre: bár sorsa sokáig kétséges volt, végül be lehetett emelni a tér kortárs újraértelmezésébe, ahonnan biztosan nagyon hiányozna, ha kimaradt volna.

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!