nl_cover.PNGA sokak fejében élő sablonos holland képet igyekezett árnyalni és mélyíteni Szederkényi Olga vendégei segítségével az Egy csésze Európa sorozat aktuális, holland estjén. Az est folyamán sokszínű, nyitott, dolgos és toleráns társadalom képe rajzolódott ki, amelyben az emberek panaszkodás és pesszimizmus helyett inkább megoldják a problémáikat – ami a holland elnökség felfogásán is tükröződik.

nl1.pngAz est első vendége, egy (leginkább lejtőkön) előszeretettel bicikliző leideni, a Holland Királyság nagykövete, Gajus Scheltema volt, aki életét repülő vagy bolygó hollandiként (angolul „Flying Dutchman”, utalva Wagner operájára) országról-országra költözve tölti diplomataként, magát azonban abszolút hollandnak vallja. Hollandia felfedezéséhez és a hollandok megértéséhez az ország északi, szigetekkel övezett részének felfedezését ajánlja, ahol könnyen tetten érhető a természettel és tengerrel folyamatosan küzdő és azt megzabolázó ország története, az eközben formálódó holland néplélek. Scheltema szerint a holland elnökség „tengere” a migráció, miként a Tanács aktuális holland elnökségére komoly feladatokat ró az Európát az utóbbi időben érő, szuper-mediatizált migráns- és menekülthullám, azonban a nagykövet nem feltétlenül ezt látja az EU jelenlegi legnagyobb kihívásának. A lehetséges brit kilépés, a kohézió és bizalom hiánya, az egyre nagyobb korrupció a jelenkori Európában szerinte minden eddiginél jobban erodálják a ma fennálló kereteket. Egyre többen szkeptikusak saját kormányukkal és az EU-val szemben, és ez minden eddiginél komolyabban veszélyezteti az EU jelenlegi működését, fennállását. A híresen toleráns holland társadalom értéknek tekinti a sokszínűséget. A tolerancia és a nyitott társadalom alapja szerinte az erős holland véleményszabadság és fejlett vitakultúra, nem kevésbé a széles és gazdag média világa.

nl2.png
Az est következő vendégei Runa Hellinga és Henk Hirsch itt élő holland újságírók voltak. A pár először 1990-ben érkezett Magyarországra, ahol (egy kis dél-afrikai megszakítással) azóta is élnek. Kelet-Európáért felelős tudósítóként ideérkezésükkor első sorban a rendszerváltás szolgáltatta írásaik témáját, mára azonban sokkal inkább a turizmus és az aktuálpolitika érdekli a holland olvasókat. Hazánkban nagyra értékelik a természetet, a piacok bensőséges hangulatát, valamint azt, hogy „hatalmas terek vannak”. Nem tudják azonban megérteni és megszokni a magyarok örök pesszimizmusát, amely attitűd szerintük mindenre rányomja a bélyegét. Henknek itt élve hiányzik a holland multikulturális, soknyelvű és örülni tudó társadalom. A hollandok jellemző toleranciája Runa szerint praktikus okokra vezethető vissza – kereskedő nemzetként ugyanis sokkal inkább kifizetődő kedvesnek és elfogadónak lenni a partnerekkel. „Jobb egy jó szomszéd, mint egy távoli barát” – Runa szerint ez a jellegzetes holland mondás jól kifejezi a hollandok nyitottságát, és hogy mennyire fontos számukra, hogy a körülöttük élőkben meg tudnak bízni.

nl3.pngHarmadik vendégünk Sándor Anna közgazdász, pszichoterapeuta volt, aki 25 évig élt Hollandiában. Először fiatalon egy tanulmányúton Moszkvában került közel Hollandiához, pontosabban egy hollandhoz, aki egy év nyelvtanulás után már jobban beszélt oroszul, mint ő sok éves küzdelem után. Később, ez a holland (aki kezdésképp elárulta neki, hogy Hollandia fővárosa nem Koppenhága) lett a férje és gyermekei apja. Már akkor is lenyűgözte a hollandok nyelvtudása és a nyelvekhez való hozzáállása, amelyet Hollandiában felnőtt fia is kamatoztathatott, aki 12 éves korára már öt nyelven tanult. Hollandiában megdöbbentette az általános elosztás mértéke, amelyben „igaz, hogy nagyobb a torta, de abból a szegényeknek többet adnak, a gazdagoktól meg elvesznek”. Fantasztikusnak tartja emellett a hollandok megdöbbentő együttműködési készségét, amelyet minden szinten – munkában, állampolgár és kormány közt, a gazdaságban vagy a politikában – tapasztalt. Jól példázza ezt az az anekdota, amely szerint az első olajválság idején a kormány megkérte a lakosságot, hogy a készletek kímélése érdekében 18 fokra állítsák a fűtést – ilyen esetekben a hollandok biztosak lehetnek abban, hogy a miniszterelnök e kérés alól kivétel: nála biztos, hogy maximum 17 fokra állították a hőmérőt. Bár több mint húsz évet élt Hollandiában, a holland lelket máig nem sikerült tejesen kiismernie. Erre magyarázata: „Hollandia alapvetően protestáns ország, ahol mindig fúj a szél és hideg van – ilyen körülmények között a lélek pedig nehezebben nyílik”. Kedvenc holland mondása: „Ne adjuk el előre a medve bőrét”, amely szerinte illik egy kereskedő nemzethez.

Az est utolsó vendégeként Herman Dávid zongoraművész – két rövid zongoradarab előadása között – mesélt röviden hollandságáról. Ő 25 év után tért haza nemrégiben Magyarországra Hollandiából, ahol ötéves kora óta élt; hazatérését többek közt a magyar kultúra alaposabb megismerése motiválta. Félig magyarnak, félig hollandnak érzi magát, és a hollandokban nagyra értékeli azt, hogy „sosem siránkoznak” mindig problémamegoldás-orientáltak. Még mindig „leleményes hajósok”.

nl4.png

Képek forrása: Európa Pont Flickr / Dudás Szabolcs

0 Vissza

A bejegyzés trackback címe:

https://europapont.blog.hu/api/trackback/id/tr298530252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása